Biblia egy év alatt.

A 180. napon a 2Királyok 13-14. fejezetei Izrael királyságának utolsó éveit, küzdelmeit és elszalasztott lehetőségeit mesélik el. Az Ámosz 7-9. fejezetei a próféta utolsó próféciáit tartalmazzák, megerősítve a nép igazságosságát és felelősségét. A 124. zsoltár az isteni védelmet ünnepli, emlékeztetve minket arra, hogy Isten a mi menedékünk és állandó segítségünk a nehézségek közepette.

Fejezet 13

1. Achaszja fiának, Joásnak, Júda királyának 23. esztendejében Jehunak a fia, Joachász lett király Izraelben, Szamariában, tizenhét esztendõre.

2. Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, Nebat fiának, Jerobeámnak bûneit utánozta, amelyekkel az Izraelt is bûnbe vitte, s nem hagyott fel velük.

3. Ezért fellángolt az Úr haragja Izrael ellen, és Arám királya, Hazael, valamint Hazael fia, Benhadad kezére adta (uralma) egész idejére.

4. Erre Joachász megkísérelte kiengesztelni az Urat. S az Úr meghallgatta, mert látta Izrael szorongatottságát, hisz Arám királya erõsen szorongatta.

5. Az Úr szabadítót küldött Izraelnek, aki kiszabadította Arám kezébõl. Így Izrael fiai újra sátraikban lakhattak, mint azelõtt.

6. De Jerobeám bûneitõl, amelyekbe az belevitte Izraelt, nem tágítottak, továbbra is megmaradtak bennük. Sõt, még a bálványok is változatlanul ott álltak Szamariában.

7. Az Úr ugyanis nem hagyott meg Joachásznak több embert, mint ötven lovast, tíz harci szekeret és tízezer gyalogost. Arám királya megsemmisítette õket és egyenlõvé tette a széttiport porral.

8. Joachász történetének többi részét, amiket végbevitt, tetteit és gyõzelmeit mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében.

9. Akkor Joachász megtért atyáihoz. Szamariában temették el és fia, Joás lett helyette a király.

10. Júda királyának, Joásnak 37. esztendejében Joachász fia, Joás lett Izrael királya Szamariában tizenhat esztendõre.

11. Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, nem hagyott fel Nebat fiának, Jerobeámnak bûneivel, amelyekbe az Izraelt is belevitte; megmaradt bennük.

12. Joás történetének többi részét, amiket végbevitt, gyõzelmeit és Júda királyával, Amacjával viselt háborúját, mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében.

13. Akkor Joás megtért atyáihoz. Jerobeám foglalta el a trónját, Joást pedig Izrael királyai mellé temették el Szamariában.

14. Elizeust utolérte az a betegség, amelybe bele kellett halnia. Izrael királya, Joás elment hozzá és sírt, föléje hajolva. Azt mondta: "Atyám, atyám! Izrael kocsija és fogata!"

15. Elizeus így szólt hozzá: "Hozz íjat és nyilat!" S õ vitt neki íjat és nyilat.

16. Erre azt mondta a királynak: "Tedd kezedet az íjra!" Az rátette kezét, Elizeus meg a maga kezét a király kezére tette.

17. Aztán így szólt: "Nyisd ki az ablakot kelet felé!" Kinyitotta. Most Elizeus azt mondta: "Lõjj!" És õ lõtt. Erre elkiáltotta magát: "Az Úr gyõzelmes nyila, gyõzelmi nyíl Arám ellen! Afeknél megvered Arámot, teljesen megsemmisíted!"

18. Azután így szólt: "Fogd a nyilat!" Kezébe vette. Majd azt mondta a királynak: "Üss vele a földre!"

19. Háromszor ráütött, aztán abbahagyta. Isten embere ezért megharagudott és így szólt: "Ötször vagy hatszor kellett volna ráütnöd, akkor a megsemmisülésig legyõzted volna Arámot, de így csak háromszor vered meg!"

20. Ezzel Elizeus meghalt és eltemették. De aztán minden esztendõben moábita portyázók törtek rá az országra.

21. Egyszer, amikor éppen temettek egy embert, az emberek hirtelenül megpillantották a portyázó csapatot. Az embert bedobták Elizeus sírjába és elmentek. Mihelyt az ember hozzáért Elizeus csontjaihoz, életre kelt és talpra állt.

22. Arám királya, Hazael szorongatta Izraelt, amíg csak Joachász élt.

23. Az Úr azonban jóságos volt hozzá, megkönyörült rajta, s Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal kötött szövetségére való tekintettel felé fordult. Nem pusztította el és nem taszította el színe elõl.

24. Amikor Arám királya, Hazael meghalt, és fia, Benhadad lett helyette a király,

25. Joachász fia, Joás újra visszavette Hazael fiától, Benhadadtól azokat a városokat, amelyeket az atyjától, Joachásztól a háborúban elfoglalt. Háromszor gyõzött fölötte Joás, s így visszaszerezte Izrael városait.

Fejezet 14

1. Joachász fiának, Izrael királyának, Joásnak 2. esztendejében Joás fia, Amacja lett Júda királya.

2. Huszonöt éves volt, amikor király lett és huszonkilenc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Jehoaddannak hívták és Jeruzsálembõl való volt.

3. Azt tette, ami kedves az Úr szemében, de azért nem úgy, mint Dávid. Egészen úgy élt, mint atyja, Joás.

4. Csak a magaslati helyeket nem rombolta le; a nép még mindig áldozott és tömjénezett a magaslatokon.

5. Mihelyt megszilárdult kezében a királyi hatalom, megölte szolgáit, akik atyját meggyilkolták,

6. de a gyilkosok fiait nem ölte meg, ahogy Mózes törvénykönyvében írva van, ott, ahol az Úr a következõ parancsot adta: "Az apákat nem szabad megölni fiaik miatt, hanem mindenki csak a maga vétkéért haljon meg."

7. Megverte Edomot a Só-völgyben, tízezer embert, ostrom alá vette és elfoglalta Szelát, és Jokteelnek nevezte el; (így hívják) mindmáig.

8. Akkoriban Amacja követet küldött Jehu fia fiának, Joachásznak a fiához, Joáshoz, Izrael királyához és azt üzente: "Gyere, mérkõzzünk meg egymással a csatatéren!"

9. Izrael királya, Joás ezt a választ küldte Júda királyának, Amacjának: "A libanoni bogáncs elküldött a libanoni cédrushoz és azt üzente: Add hozzá feleségül lányodat a fiamhoz! Csakhogy Libanon vadja a bogáncson nyargalászott és eltiporta.

10. Edomot legyõzted és most elbizakodott a szíved. Örülj dicsõségednek és maradj veszteg! Miért hívod ki magad ellen a balsorsot, hogy elessél, te és veled együtt Júda is?"

11. Amacja azonban nem hallgatott rá. Ezért Izrael királya, Joás felvonult, és megmérkõztek a csatatéren, õ és Amacja, Júda királya, a Júdához tartozó Bet-Semesnél.

12. És Izrael legyõzte Júdát, úgyhogy mindenki menekült hazája irányába.

13. Amacját azonban, Júda királyát, Achaszja fiának, Joásnak a fiát, Izrael királya, Joás, élve fogta el, Bet-Semesnél. Jeruzsálembe vitte. Rést ütött Jeruzsálem falán az Efraim-kaputól a Szeglet-kapuig 400 könyöknyi hosszúságban,

14. s elhurcolt minden aranyat, ezüstöt, edényfélét, ami csak volt az Úr temploma és a királyi palota kincseskamrájában, s ugyanígy túszokat is vitt, aztán visszatért Szamariába.

15. Joás történetének többi részét, amit végbevitt, gyõzelmeit, s hogy mint viselt háborút Júda királya, Amacja ellen, mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében.

16. Akkor Joás megtért atyáihoz, Szamariában temették el, Izrael királyai mellé. Fia, Jerobeám lett helyette a király.

17. Júda királya, Joás fia, Amacja azonban még Izrael királyának Joachász fiának, Joásnak a halála után is élt tizenöt esztendeig.

18. Amacja történetének többi részét följegyezték Júda királyai történetének könyvében.

19. Jeruzsálemben összeesküvést szõttek ellene, de elmenekült Lachisba. Akkor utána küldtek Lachisba, s ott gyilkolták meg.

20. Lóra tették, és atyái mellé temették el Jeruzsálemben, Dávid városában.

21. Ezután Júda egész népe a tizenhat esztendõs Uziját tette meg atyja helyett királynak.

22. Õ volt az, aki Elatot kiépítette és újra Júdához csatolta, miután a király megtért atyáihoz.

23. Júda királyának, Joás fiának, Amacjának 15. esztendejében Joás fia, Jerobeám lett Izrael királya Szamariában, negyvenegy esztendõre.

24. Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében. Nem hagyott fel Nebat fiának, Jerobeámnak bûneivel, amelyekbe az Izraelt belevitte.

25. Õ volt az, aki helyreállította Izrael határait az Ematba vivõ úttól egészen a puszta tengeréig, az Úrnak, Izrael Istenének szava szerint, amelyet szolgája, Amittai fia, Jónás, a gát-heferi próféta által hallatott.

26. Az Úr ugyanis látta Izrael mérhetetlen nagy nyomorúságát, hogy szabad és rabszolga egyaránt odavész, s nincs, aki megmentse Izraelt.

27. De az Úr nem határozta el azt, hogy kiirtja Izrael nevét az ég alól, így mégis segített Joás fia, Jerobeám által.

28. Jerobeám történetének többi részét, amit csak végbevitt, gyõzelmeit, hogyan háborúskodott, s hogyan... - ezeket mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében.

29. Akkor Jerobeám megtért atyáihoz. Szamariában temették el, Izrael királyai mellé, és fia, Zacharja lett helyette a király.

Fejezet 7

1. Ezt mutatta nekem az Úr, az Isten: Amikor a fû sarjadni kezdett, lám, sáskák érkeztek, nagy sáskák, miután a király lekaszált.

2. Amikor az ország zöld mezejét pusztították, így szóltam: "Uram, Isten, kérlek, irgalmazz! Hogyan állhat fenn Jákob, amikor oly parányi?"

3. És az Úr megkönyörült. "Nem fog bekövetkezni" - mondja az Úr, az Isten.

4. Ezt mutatta nekem az Úr, az Isten: Lám, az Úr, az Isten elõhívta büntetésül a tüzet, amely megemésztette a nagy mélységet, és a mezõt is fölperzselte.

5. Akkor így szóltam: "Uram, Isten, kérlek, hagyd abba! Hogyan állhat fenn Jákob, amikor oly parányi?"

6. És az Úr megkönyörült. "Ez sem fog bekövetkezni" - mondja az Úr, az Isten.

7. Ezt mutatta nekem az Úr, az Isten: Lám, egy ember állt a falon, a kezében mérõónt tartott.

8. Az Úr megkérdezte: "Mit látsz, Ámosz?" Azt feleltem: "Mérõónt." Az Úr így szólt: "Nézd, lemérem népemet, Izraelt mérõónnal, és többé nem kegyelmezek neki!

9. Elpusztulnak Izsák magaslatai, lerombolják Izrael szentélyeit, és karddal támadok Jerobeám házára."

10. Amacja, Bétel papja, ezt az üzenetet küldte Jerobeámnak, Izrael királyának: "Ámosz összeesküvést szõ ellened Izrael házában. Az ország nem tûrheti tovább beszédeit.

11. Mert, lám, ezt mondja Ámosz: Jerobeámot karddal ölik meg, Izraelt meg fogságba hurcolják tulajdon földjérõl."

12. Ámosznak pedig azt mondta Amacja: "Látnok! Menj el innen! Menekülj Júda földjére! Ott edd kenyeredet, és ott jövendölj!

13. Bételben többé ne jövendölj, mert királyi szentély, és a királyság temploma!"

14. Ámosz így felelt Amacjának: Nem voltam én próféta, sem prófétának fia: pásztor voltam és szikomort gyûjtögettem.

15. Az Úr azonban elhívott a nyáj mellõl. Azt mondta nekem az Úr: "Menj, jövendölj népemnek, Izraelnek!

16. Halljad hát az Úr szavát! Azt mondod: Ne jövendölj Izrael ellen, ne beszélj Izsák háza ellen!

17. Azért ezt mondja az Úr: Feleséged a város cédája lesz, fiaid és lányaid kard élén vesznek el, felosztják földedet kötéllel, te magad tisztátalan földön halsz meg. Izraelt fogságba hurcolják tulajdon földjérõl."

Fejezet 8

1. Ezt mutatta nekem az Úr, az Isten: Lám, volt ott egy érett gyümölccsel teli kosár.

2. Akkor megkérdezte: "Mit látsz, Ámosz?" Azt feleltem: "Egy kosarat, tele érett gyümölccsel." Erre azt mondta nekem az Úr: Népem megérett a pusztulásra, többé nem kegyelmezek neki.

3. A palota énekesei jajveszékelnek majd azon a napon - mondja az Úr -; sok holttest lesz szerteszórva mindenfelé... Csönd!

4. Halljátok ezt, ti, akik eltiporjátok a szegényt, és szorongatjátok az országban a szûkölködõket!

5. Azt mondjátok: "Mikor múlik már el az újhold, hogy eladhassuk a búzánkat? A szombat, hogy árulhassuk gabonánkat? Csökkentjük a mértéket, növeljük a sékelt, meghamisítjuk a mérleget,

6. hogy megvehessük pénzért a szegényt, egy pár saruért a szûkölködõt, és eladhassuk a gabona ocsúját."

7. Megesküdött az Úr Jákob dicsõségére: Sose felejtem el egyetlen tettüket sem!

8. Ugye remeg a föld, és gyászol minden lakója; emelkedik, mint a Nílus, és süllyed, mint Egyiptom folyama?

9. Azon a napon - mondja az Úr, az Isten - délben kell majd a napnak lenyugodnia; nappal is sötétséget borítok a földre.

10. Gyászra fordítom ünnepeiteket, és siralomra minden dalotokat; mindenki derekára zsákruhát kötök, kopasszá teszek minden fõt. Olyanná teszem, mint amikor az elsõszülöttet siratják, olyan lesz mindvégig, mint a keserûség napja.

11. Igen, jönnek napok - mondja az Úr, az Isten -, amikor éhséget bocsátok a földre: éhséget, de nem kenyérre, szomjúságot, de nem vízre, hanem az Úr szavának hallgatására.

12. Vándorolnak az egyik tengertõl a másikig, kóborolnak északtól délig, keresik az Úr szavát, de nem találják.

13. Azon a napon szomjúság gyötri majd a szép szüzeket és az ifjakat,

14. azokat, akik a szamariai Asimára esküsznek, akik ezt mondják: "A te istened életére, Dán!" és: "A te utad életére, Beerseba!" Elesnek, és föl sem kelnek többé.

Fejezet 9

1. Láttam az Urat, amint az oltár mellett állt. Azt mondta: Sújts az oszlopfõre, rendüljön meg a mennyezet! Összetöröm mindannyiuk fejét, karddal ölöm meg, aki megmarad. Senki nem menekülhet meg közülük, nem lesz számukra sehol menedék.

2. Ha leszállnak az alvilágba, kezem onnan is visszahozza õket; ha az egekbe menekülnek, onnan is leszállítom õket.

3. Ha elrejtõznek a Kármel csúcsán, felkutatom, és onnan is visszahozom õket; ha szemem elõl a tenger mélyére bújnak, ott is parancsolok a sárkánynak, hogy marja meg õket.

4. Ha ellenségeik elõtt fogságba mennek, ott is parancsolok a kardnak, hogy ölje meg õket. Rajtuk lesz a szemem, de romlásukra, nem javukra.

5. Az Úr, a Seregek Istene... Ha megérinti a földet, kiszárad, és gyászol minden lakója; emelkedik minden, mint a Nílus, és süllyed, mint Egyiptom folyama.

6. Lakóhelyét az égben õ építette fel, boltozatát õ emelte a föld fölé. Õ hívja elõ a tenger vizét, és õ önti a föld színére: az Úr az õ neve.

7. Izrael fiai, nem vagytok-e ti is olyanok, mint a kusiták fiai? - mondja az Úr. Nem én hoztam-e fel Izraelt Egyiptom földjérõl, a filiszteusokat Kaftorból, az arámokat Kirbõl?

8. Nos, rajta tartom szememet a bûnös országon, hogy eltöröljem a föld színérõl. De Jákob házát mégsem pusztítom el egészen - mondja az Úr.

9. Mert, lám, parancsot adok, és szétszórom Izrael fiait a különféle népek közé, mint amikor rostál az ember, anélkül, hogy egy szem is a földre esnék.

10. Kard élén hullik el népemben minden gonosztevõ, mind, aki mondja: "A vész nem közeleg, nem érkezik el hozzánk."

11. Azon a napon felállítom Dávid roskadozó sátrát, repedéseit kijavítom, romjait felépítem, helyreállítom, hogy olyan legyen, mint hajdanában volt.

12. Hadd foglalják el azt, ami Edomból megmarad, és minden nemzetet, ahol segítségül hívták a nevemet - mondja az Úr, és meg is teszi.

13. Igen, jönnek napok - mondja az Úr -, amikor együtt jár a szántóvetõ és az arató, a sajtoló és a magvetõ, újbor fakad a hegyekbõl, patakzik minden halomból.

14. Népemet, Izraelt helyreállítottam: fölépítik a romba dõlt városokat és bennük laknak, szõlõskerteket ültetnek, és isszák a borát, kerteket telepítenek, és eszik a gyümölcsét.

15. Letelepítem õket földjükre, soha többé nem tépik ki õket földjükbõl, amelyeket nekik adtam - mondja az Úr, a te Istened.

1. (Zarándokének - Dávidtól.) Ha az Úr nem lett volna velünk - Izrael bevallhatja -

2. ha az Úr nem lett volna velünk, amikor az emberek ellenünk fordultak,

3. elevenen nyeltek volna le minket. Amikor fellángolt dühük ellenünk,

4. elborítottak volna minket a vizek. A hegyi patak elöntött volna,

5. a zúgó ár elragadott volna.

6. De áldott legyen az Úr, mert nem vetett oda zsákmányul fogaiknak.

7. Lelkünk megmenekült, mint a madár a vadász hálójából. A háló szétszakadt, s mi szabadok lettünk.

8. Segítségünk az Úr nevében, aki az eget és a földet alkotta.