Biblia egy év alatt.

A 138. napon a vezetéssel és az elmélkedéssel foglalkoztunk. A 2Sámuel 20. fejezete Sába lázadásáról és Dávid válaszáról számol be, hogy fenntartsa a királyság egységét. A Krónikák 1. könyve 25. fejezete a templomi zenészeket és énekeseket írja le, kiemelve a szervezett istentisztelet fontosságát. A 39. zsoltár arra hív minket, hogy elmélkedjünk az emberi élet rövidségén, és teljes mértékben bízzunk Isten gondviselésében.

1. Volt ott egy semmirekellõ ember, Sebának hívták, s a Benjamin fiai közé tartozó Bichrinek volt a fia. Ez megfújta a harsonát és kihirdette: "Nincs közünk Dávidhoz, semmi közünk Izáj fiához! Ki-ki vissza a sátorba, Izrael!"

2. Erre Izrael fiai mind elfordultak Dávidtól, és Sebát követték, Bichri fiát. A júdeaiak azonban a Jordántól egészen Jeruzsálemig kísérték a királyt.

3. Amikor Dávid Jeruzsálemben a királyi palotába ért, Dávid fogta tíz ágyasát, akiket a palota õrizetére ott hagyott, és egy külön házba vitette õket. Gondoskodott róluk, de többé nem közeledett hozzájuk. Így éltek haláluk napjáig bezárva, egész életükön át özvegyen.

4. Akkor a király megparancsolta Amazának: "Hívd össze nekem a júdeaiakat; adok három napot, akkorra légy itt!"

5. Amaza elment, hogy összehívja a júdeaiakat. De tovább maradt a Dávid által megszabott idõnél.

6. Erre Dávid így szólt Abisájhoz: "Bichri fia, Seba még nagyobb bajt hoz ránk, mint Absalom. Vedd hát magad mellé urad embereit és vedd üldözõbe, nehogy elérje valamelyik megerõsített várost és megmeneküljön elõlünk."

7. Így kivonultak Abisáj vezérletével Joáb, a kereták és a peleták, meg az összes bajnok. Kivonultak Jeruzsálembõl, hogy üldözõbe vegyék Bichri fiát, Sebát.

8. Amikor Gibeon határában a nagy kõnél megálltak, szembe jött velük Amaza. Joáb azt a köntösét viselte, amelyet hadakozáshoz szokott; erre föl volt csatolva a kardja, a derekán összefûzve a hüvelyével, de kicsúszott belõle és leesett.

9. Joáb megkérdezte Amazától: "Jól vagy, testvérem?" Közben Joáb a jobb kezével megfogta Amazát a szakállánál fogva, mintha meg akarná ölelni.

10. Amaza azonban nem vetett ügyet Joáb kezében a kardra. Így ez beledöfte, úgyhogy a belsõ része kifordult a földre. Meghalt, a második szúrásra már nem volt szükség. Ezután Joáb és testvére, Abisáj folytatták Bichri fiának, Sebának az üldözését.

11. Joáb egyik embere Amaza mellett maradt és kihirdette: "Aki Joábot kedveli, s aki Dáviddal tart, az kövesse Joábot!"

12. Amaza ott feküdt vérében az út közepén. Amikor azonban az ember észrevette, hogy mindenki megáll, letolta az útról a mezõre Amazát, és rávetett egy köntöst, mert aki csak a közelébe ért, az mind látni akarta és megállt.

13. Amikor azonban eltávolította az útról, az emberek mind követték Joábot, s üldözték Bichri fiát, Sebát.

14. Ez sorra járta Izraelnek minden törzsét egészen Abel Bet-Maacháig, és a Bichri nemzetségbõl valókat is mind... Összegyûltek és követték.

15. De amazok Abel Bet-Maachában körülzárták, és töltést is emeltek a várossal szemben, amely a külsõ falig ért. Aztán az egész sereg, amely Joábbal volt, nekiállt árkokat ásni, hogy a fal leomoljon.

16. De egy okos asszony, aki az elõfalon tartózkodott, lekiáltott a városból: "Hallgassatok ide! Hallgassatok ide! Mondjátok meg Joábnak: Gyere ide, beszédem volna veled!"

17. Oda is ment hozzá és az asszony megkérdezte: "Joáb vagy?" "Igen" - felelte. Erre azt mondta neki: "Hallgassd meg szolgálód szavait!" "Hallgatom" - válaszolta.

18. Erre így folytatta: "Valamikor azt mondták: Kérdezzétek meg Abelben és Dánban, vajon véget ért-e,

19. amit Izrael hûséges fiai elhatároztak. Te mégis azon vagy, hogy Izrael egyik õsi városát lerombold. Miért pusztítod el az Úr örökrészét?"

20. Joáb ezt válaszolta: "Távol, távol legyen tõlem! Nem akarok semmit sem elpusztítani, sem megsemmisíteni.

21. Nem így áll a dolog! Hanem egy Efraim hegyére való, Seba nevû ember, Bichrinek a fia fölemelte a kezét a király, Dávid ellen. Szolgáltassátok ki, õt egyedül, akkor elvonulok a város alól." Az asszony ezt felelte Joábnak: "A falon át kidobjuk neked a fejét!"

22. Ezzel az asszony visszatért a városba és addig beszélt az egész néppel, ahogy az okossága sugallta neki, míg le nem vágták Bichri fiának, Sebának a fejét, és oda nem dobták Joábnak. Erre az megfuvatta a kürtöket, aztán elvonultak a város alól, ki-ki a sátorába. Joáb meg visszament Jeruzsálembe, a királyhoz.

23. Joáb állt az egész sereg élén. Jehojada fia, Benaja volt a kereták és peleták parancsnoka.

24. Adoram felügyelt a munkára, Achilud fia, Jehosafát volt az udvarnagy,

25. Susa volt az írnok. Cádok és Ebjatár voltak a papok,

26. de rajtuk kívül még a jairita Ira is Dávid papja volt.

1. Dávid és a sereg vezérei kijelölték Aszafnak, Jemánnak és Jedutunnak a fiait, a prófétákat, hogy citerán, hárfán és cimbalmon kísérjék az éneket. Az erre a szolgálatra rendelt férfiakat is összeírták.

2. Aszaf fiai közül: Zakkur, József, Netanja és Azareela. Aszaf fiai az atyjuktól függtek, aki a király útmutatása szerint lelkesen kísérte az énekeket.

3. Jedutun részérõl: Jedutun fiai: Gedaljahu, Ceri, Jesajahu, Simi, Hasabjahu és Mattitjahu, hatan, atyjuknak, Jedutunnak a vezetésével, aki citerán játszott hála- és dicsõítõ éneket az Úrnak.

4. Heman részérõl: Heman fiai: Bukkijahu, Mattanjahu, Uziel, Sebuel, Jerimot, Hananja, Hanani, Eliata, Giddalti, Romanti, Ezer, Josbekasa, Mallotti, Hotir, Machaziot.

5. Ezek mind Hemannak, a király látóemberének a fiai. Isten parancsa szerint a harsonákat fújták. Isten Hemannak tizennégy fiút és három leányt adott.

6. Ezeknek mind atyjuk volt a vezetõjük, amikor az Úr házának szolgálatában, a király útmutatása szerint cimbalommal, hárfával és citerával kísérték az éneket. Aszafot, Jedutunt és Hemant,

7. akik jártasak voltak az Úr elõtti éneklésben, testvéreikkel együtt írták össze. Számuk 288-at tett ki.

8. Õk is sorsvetés útján léptek szolgálatba, mind a fiatal, mind az öreg, a mester a tanítvánnyal.

9. Az elsõ sors az aszafita Józsefre esett, a második Gedaljahura, õrá magára, a testvéreire és a fiaira, tizenkettõjükre.

10. A harmadik Zakkurra, a fiaira és a testvéreire, tizenkettõjükre.

11. A negyedik Jicrire, a fiaira és a testvéreire, tizenkettõjükre.

12. Az ötödik Netanjahura, a fiaira és a testvéreire, tizenkettõjükre.

13. A hatodik Bukkijahura, a fiaira és a testvéreire, tizenkettõjükre.

14. A hetedik Jezareelára, a fiaira és a testvéreire, tizenkettõjükre.

15. A nyolcadik Jesajahura, a fiaira és a testvéreire, tizenkettõjükre.

16. A kilencedik Mattanjahura, a fiaira és a testvéreire, tizenkettõjükre.

17. A tizedik Simire, a fiaira és a testvéreire, tizenkettõjükre.

18. A tizenegyedik Asareelre, a fiaira és a testvéreire, tizenkettõjükre.

19. A tizenkettedik Hasabjahura, a fiaira és a testvéreire, tizenkettõjükre.

20. A tizenharmadik Subaelre, a fiaira és a testvéreire, tizenkettõjükre.

21. A tizennegyedik Mattitjahura, a fiaira és a testvéreire, tizenkettõjükre.

22. A tizenötödik Jeremotra, a fiaira és a testvéreire, tizenkettõjükre.

23. A tizenhatodik Hananjahura, a fiaira, és a testvéreire, tizenkettõjükre.

24. A tizenhetedik Josbekasára, a fiaira és a testvéreire, tizenkettõjükre.

25. A tizennyolcadik Hananira, a fiaira és a testvéreire, tizenkettõjükre.

26. A tizenkilencedik Mallottira, a fiaira és a testvéreire, tizenkettõjükre.

27. A huszadik Eljatára, a fiaira és a testvéreire, tizenkettõjükre.

28. A huszonegyedik Hotirra, a fiaira és a testvéreire, tizenkettõjükre.

29. A huszonkettedik Giddaltira, a fiaira és a testvéreire, tizenkettõjükre.

30. A huszonharmadik Machaziotra, a fiaira és a testvéreire, tizenkettõjükre.

31. A huszonnegyedik Romanti-Ezerre, a fiaira és a testvéreire, tizenkettõjükre.

1. (A karvezetõnek Jedutuntól - Dávid zsoltára.)

2. Így szóltam: "Megmaradok utaimon, nehogy vétkezzem nyelvemmel. Csukva tartom számat, amíg elõttem áll az istentelen."

3. Csendes lettem, néma és hallgattam, szerencséje miatt sajgott bennem a szív.

4. A szívem égett bensõmben, lelkemen végigcsapott a láng; akkor megoldódott a nyelvem:

5. "Uram, add tudtomra végemet, napjaim számával ismertess meg, s tudni fogom, mily mulandó vagyok.

6. Lám, néhány arasznyira szabtad napjaimat, színed elõtt életem a semmihez hasonlít. Minden ember olyan, mint a fuvallat,

7. az ember elenyészik, mint az árnyék. Olyan a vagyona is, amit gyûjtött, mint a fuvallat, s nem tudja, ki örökli majd."

8. Most tehát mit várhatok, Uram? Reményem egyedül benned van.

9. Szabadíts meg minden bûnömtõl, ne szolgáltass ki a gúnyolódó eszteleneknek!

10. Most elhallgatok, többé ki nem nyitom számat, mert te akartad így.

11. Vedd le rólam csapásaidat, mert elveszek kezed hatalmától.

12. Te megrovod az embert, bünteted a bûnöst, ami kedves neki, azt elveszted, mintha a moly enné. Minden ember olyan, mint a fuvallat.

13. Hallgasd meg, Uram, imámat, figyelj könyörgésemre, ne zárkózz el síró szavam elõl! Elõtted csak jövevény vagyok, zarándok, mint az õseim mind.

14. Vedd le rólam szemedet, hogy egyszer még föllélegezzem, mielõtt elmegyek és többé nem leszek!