Biblia egy év alatt.

A 118. napon Dávid menedéket keres a filiszteusoknál, és természetfeletti eseményekkel néz szembe az 1Sámuel 27-28-ban leírtak szerint. A 34. zsoltár az isteni védelmet és szabadulást ünnepli, emlékeztetve minket arra, hogy dicsérjük Istent az Ő állandó gondoskodásáért még a nehéz körülmények között is.

Fejezet 27

1. Dávid azt mondta magában: "Egy napon mégis utol fog érni Saul keze. Nincs más hátra, mint hogy a filiszteusok földjére meneküljek. Akkor Saul lemond róla, hogy Izrael egész földjén folyvást engem hajszoljon. Így kicsúszom a kezébõl."

2. Dávid tehát elindult, és hatszáz emberével elment Achishoz, Maoch fiához, Gát királyához.

3. S Dávid ottmaradt Achisnál, Gátban, õ és emberei, mindegyik a maga családjával, s Dávid is a két feleségével, a jiszreeli Achinoammal és Abigaillal, a kármeli Nabal feleségével.

4. Amikor Saul megtudta, hogy Dávid Gátba menekült, felhagyott vele, hogy tovább üldözze.

5. Dávid azt mondta Achisnak: "Ha tetszésre találtam szemedben, jelölj ki nekem egy helyet valamelyik városodban, ahol letelepedhetem. Miért éljen szolgád melletted a királyi városban?"

6. Achis még aznap kijelölte neki Ciklagot. Ezért tartozik Ciklag mind a mai napig Júda királyaihoz.

7. Az az idõ, amit Dávid a filiszteusok földjén töltött, összesen egy évet és négy hónapot tett ki.

8. Dávid kivonult embereivel, és rajtaütött a gesuritákon, a gisritákon és az amalekitákon. Ezek a törzsek lakták a Telamtól Surig és az egyiptomiak földjéig terjedõ részt.

9. Dávid elpusztította az országot, nem hagyott életben sem férfit, sem nõt, elhurcolta a kecskét-juhot, a marhát, a szamarat, a tevét és a ruhafélét, aztán visszatért és mindent elvitt Achisnak.

10. Amikor Achis megkérdezte: "Ma hova mentek portyázni?" Dávid így válaszolt: "A Negebre, Júdába" vagy: "A jerachmeeliták Negebjére".

11. Dávid nem hagyta, hogy akár a férfiak, akár a nõk élve kerüljenek Gátba, mert azt gondolta magában: "Elterjeszthetik rólunk a hírt: Lám, ezt tette Dávid". Így tett Dávid egész idõ alatt, amíg a filiszteusok földjén tartózkodott.

12. Achis megbízott Dávidban. Azt mondta magában: "Saját népe körében, Izraelben rossz hírbe keveredett, így mindvégig a szolgám marad."

Fejezet 28

1. Azokban a napokban történt, hogy a filiszteusok fegyverbe szólították seregüket, hogy hadjáratot indítsanak Izrael ellen. Achis így szólt Dávidhoz: "Tudd meg, hadba kell szállnod velem együtt, neked is, embereidnek is."

2. Dávid ezt válaszolta Achisnak: "Rendben van. Majd meglátod, mit visz végbe szolgád." Erre Achis azt mondta Dávidnak: "Jól van, megteszlek testõrömmé egyszer s mindenkorra."

3. Sámuel meghalt, és egész Izrael elsiratta. Városában, Rámában temették el. A halottidézõket és a jövendõmondókat meg kiûzte Saul az országból.

4. Mikor a filiszteusok egybegyûltek, elindultak és Sunnem közelében ütöttek tábort. Saul összehívta egész Izraelt, és a Gilboa környékén táboroztak.

5. A filiszteusok táborának láttán félelem fogta el Sault, csak úgy remegett a szíve.

6. Ezért Saul megkérdezte az Urat, de az Úr nem adott neki feleletet sem álmában, sem jelekkel, sem pedig a próféták által.

7. Ezért Saul megparancsolta szolgáinak: "Kerítsetek nekem egy asszonyt, aki ért a halottidézéshez! Elmegyek és kérdést intézek hozzá." Szolgái azt felelték: "En-Dorban van egy halottlátó asszony."

8. Erre Saul álarcot öltött, más ruhába öltözött, és két emberével elment hozzá. Éjszaka értek oda az asszonyhoz. Így szólt hozzá: "Mondd meg nekem a jövendõt, halottat idézve, de azt idézd meg, akit megnevezek."

9. Az asszony ezt válaszolta neki: "Magad is tudod, mit tett Saul: mind kiirtotta az országból a halottidézõket és a jövendõmondókat. Miért állítasz hát csapdát nekem? Azért, hogy elvedd az életemet?"

10. Erre Saul megesküdött neki az Úrra. Azt mondta: "Amint igaz, hogy az Úr él: ezzel nem vonsz magadra bûnt."

11. Így hát az asszony megkérdezte: "Kit idézzek meg neked?" "Sámuelt idézd meg" - felelte.

12. És az asszony látta Sámuelt és hangosan felkiáltott. Aztán így szólt az asszony Saulhoz: "Miért vezettél félre? Hiszen Saul vagy!"

13. A király azt válaszolta neki: "Ne félj! Mit látsz?" "Egy szellemet látok, amint fölfelé száll a földrõl" - mondta az asszony.

14. Saul megkérdezte: "Milyennek látod?" Az asszony így felelt: "Egy öregember száll fölfelé, köntösébe burkolózva." Ebbõl Saul megtudta, hogy Sámuel. A földig hajolt és leborult elõtte.

15. Sámuel így szólt Saulhoz: "Miért zavarsz nyugalmamban, s miért idéztél meg?" "Nagy szorultságban vagyok - válaszolta Saul -, mert a filiszteusok hadat indítottak ellenem, és az Úr elfordult tõlem: nem ad nekem feleletet sem a próféták által, sem álmomban. Ezért idéztelek meg. Mondd meg nekem, mit tegyek."

16. "Miért kérdezel - felelte Sámuel -, amikor az Úr elfordult tõled és ellenséged lett?

17. Azt tette veled az Úr, amit általam elõre megmondott neked. Az Úr kiragadja kezedbõl a királyságot és rokonodnak, Dávidnak adja,

18. mert nem hallgattál az Úr szavára, és izzó haragját nem töltötted ki Amaleken - ezért tette ma veled ezt az Úr.

19. Az Úr veled együtt Izraelt is a filiszteusok kezére adja. Holnap fiaiddal egyetemben velem leszel, s az Úr Izrael táborát is a filiszteusok kezébe adja."

20. Saul erre egész hosszában elterült a földön, mert Sámuel szavai miatt nagy félelem kerítette hatalmába. Semmi erõ nem volt benne, hiszen egész nap és egész éjjel nem evett semmit.

21. Amikor az asszony odalépett Saulhoz, és látta, hogy teljesen elerõtlenedett, így szólt hozzá: "Nézd, szolgálód csak parancsodnak engedett. Kockára tettem életemet és teljesítettem kívánságodat, amellyel hozzám fordultál.

22. Most hát hallgass szolgálód szavára. Hadd adjak neked egy darab kenyeret. Edd meg, hogy erõre kapj és elmehess utadra."

23. De visszautasította: "Nem eszem" - felelte. Hanem amikor szolgái az asszonnyal együtt unszolták, engedett szavuknak: fölállt a földrõl és leült.

24. Az asszonynak volt egy hizlalt borja a háznál. Gyorsan levágta, aztán fogta a lisztet, bedagasztotta, és kovász nélkül lepényt sütött belõle.

25. Aztán Saul és szolgái elé tette. Miután ettek, fölálltak és még azon éjszaka visszatértek.

1. (Dávidtól, amikor Abimelech elõtt õrültséget színlelt, s ez szabadon engedte, õ pedig eltávozott.)

2. Dicsõítem az Urat minden idõben, dicsérete ajkamon marad mindig.

3. Lelkem dicsekedjék az Úrban, hadd hallják meg a szegények és örüljenek!

4. Velem együtt magasztaljátok az Urat, áldjuk a nevét mindannyian!

5. Kerestem az Urat és õ meghallgatott, kimentett engem minden bajból.

6. Nézzetek rá és öröm tölti el lelketek, s arcotok nem fog elpirulni.

7. Lám, egy szegény kiáltott s az Úr meghallgatta, minden szorongatásból kiszabadította.

8. Az Úr angyala védõfalat emel, s körülveszi az igazat, hogy oltalmazza.

9. Ízleljétek és lássátok, mily jóságos az Úr! Boldog az ember, ki hozzá menekül.

10. Féljétek az Urat, ti szentjei, akik õt félik, nem szenvednek hiányt.

11. A fiatal oroszlán nyomorog és koplal, de akik az Urat keresik, nem szûkölködnek.

12. Gyertek, fiaim, és hallgassatok rám, az Úr félelmére tanítalak titeket.

13. Ki az, aki élni akar? Ki kíván sok évet, hogy élvezze a boldogságot?

14. Õrizd nyelvedet a gonoszságtól, s ajkadat az álnok beszédtõl!

15. Hagyd el a rosszat és válaszd a jót, keresd a békét és járj a nyomában!

16. Az Úr szeme az igazakra tekint, füle meghallja kiáltásukat.

17. De a gonoszoktól elfordítja arcát, s eltörli emléküket a földön.

18. Az igazak kiáltottak, s az Úr meghallotta, megmentette õket minden bajtól.

19. A megtört szívûekhez közel van az Úr, a bánatos lelkût meggyógyítja.

20. Sokféle szenvedést ismer meg az igaz, de az Úr mindbõl kiszabadítja.

21. Az Úr megõrzi minden tagját, hogy egy se zúzódjék szét.

22. A gonoszság halálba sodorja a bûnösöket s akik gyûlölik az igazat, megbûnhõdnek érte.

23. A hûségeseknek az Úr megmenti lelkét, aki hozzá menekül, azt nem érheti kár.