Katolikus Biblia
Mosaico decorativo

Liber Numeri, 32

1. Filii autem Ruben et Gad habebant pecora multa, et erat illis in iumentis infinita substantia. Cumque vidissent Iazer et Galaad aptas animalibus alendis terras,

1. Now the sons of Reuben and the sons of Gad had a very great multitude of cattle; and they saw the land of Jazer and the land of Gilead, and behold, the place was a place for cattle.

2. venerunt ad Moysen et ad Eleazarum sacerdotem et principes congregationis atque dixerunt:

2. So the sons of Gad and the sons of Reuben came and said to Moses and to Elea'zar the priest and to the leaders of the congregation,

3. “Ataroth et Dibon et Iazer et Nemra, Hesebon et Eleale et Sabam et Nabo et Beon,

3. "At'aroth, Dibon, Jazer, Nimrah, Heshbon, Elea'leh, Sebam, Nebo, and Be'on,

4. terra, quam percussit Dominus in conspectu congregationis Israel, regio uberrima est ad pastum animalium, et nos servi tui habemus iumenta plurima”.

4. the land which the LORD smote before the congregation of Israel, is a land for cattle; and your servants have cattle."

5. Dixeruntque: “Si invenimus gratiam coram te, detur haec terra famulis tuis in possessionem, nec facias nos transire Iordanem”.

5. And they said, "If we have found favor in your sight, let this land be given to your servants for a possession; do not take us across the Jordan."

6. Quibus respondit Moyses: “Numquid fratres vestri ibunt ad pugnam, et vos hic sedebitis?

6. But Moses said to the sons of Gad and to the sons of Reuben, "Shall your brethren go to the war while you sit here?

7. Cur subvertitis mentes filiorum Israel, ne transire audeant in terram, quam eis daturus est Dominus?

7. Why will you discourage the heart of the people of Israel from going over into the land which the LORD has given them?

8. Nonne ita egerunt patres vestri, quando misi de Cadesbarne ad explorandam terram?

8. Thus did your fathers, when I sent them from Ka'desh-bar'nea to see the land.

9. Cumque venissent usque ad Nehelescol, lustrata omni regione, subverterunt cor filiorum Israel, ut non intrarent terram, quam eis Dominus dedit.

9. For when they went up to the Valley of Eshcol, and saw the land, they discouraged the heart of the people of Israel from going into the land which the LORD had given them.

10. Qui iratus iuravit dicens:

10. And the LORD's anger was kindled on that day, and he swore, saying,

11. "Non videbunt homines isti, qui ascenderunt ex Aegypto, a viginti annis et supra, terram, quam sub iuramento pollicitus sum Abraham, Isaac et Iacob; nam noluerunt sequi me,

11. `Surely none of the men who came up out of Egypt, from twenty years old and upward, shall see the land which I swore to give to Abraham, to Isaac, and to Jacob, because they have not wholly followed me;

12. praeter Chaleb filium Iephonne Cenezaeum et Iosue filium Nun: isti secuti sunt Dominum!".

12. none except Caleb the son of Jephun'neh the Ken'izzite and Joshua the son of Nun, for they have wholly followed the LORD.'

13. Iratusque Dominus adversum Israel circumduxit eum per desertum quadraginta annis, donec consumeretur universa generatio, quae fecerat malum in conspectu eius.

13. And the LORD's anger was kindled against Israel, and he made them wander in the wilderness forty years, until all the generation that had done evil in the sight of the LORD was consumed.

14. Et ecce, inquit, vos surrexistis pro patribus vestris progenies hominum peccatorum, ut augeretis furorem irae Domini contra Israel.

14. And behold, you have risen in your fathers' stead, a brood of sinful men, to increase still more the fierce anger of the LORD against Israel!

15. Quod si nolueritis sequi eum, in solitudine iterum populum hunc circumducet, et vos causa eritis necis omnium”.

15. For if you turn away from following him, he will again abandon them in the wilderness; and you will destroy all this people."

16. At illi prope accedentes dixerunt: “Caulas ovium fabricabimus pro iumentis nostris, parvulis quoque nostris urbes;

16. Then they came near to him, and said, "We will build sheepfolds here for our flocks, and cities for our little ones,

17. nos autem ipsi armati et accincti pergemus ad proelium ante filios Israel, donec introducamus eos ad loca sua. Parvuli nostri erunt in urbibus muratis propter habitatorum insidias.

17. but we will take up arms, ready to go before the people of Israel, until we have brought them to their place; and our little ones shall live in the fortified cities because of the inhabitants of the land.

18. Non revertemur in domos nostras usque dum possideant filii Israel hereditatem suam;

18. We will not return to our homes until the people of Israel have inherited each his inheritance.

19. nec quidquam quaeremus trans Iordanem et ultra, quia iam habemus nostram hereditatem in orientali eius plaga”.

19. For we will not inherit with them on the other side of the Jordan and beyond; because our inheritance has come to us on this side of the Jordan to the east."

20. Quibus Moyses ait: “Si feceritis quod promittitis, si expediti perrexeritis coram Domino ad pugnam,

20. So Moses said to them, "If you will do this, if you will take up arms to go before the LORD for the war,

21. et omnis vir bellator armatus Iordanem transierit, donec expulerit Dominus inimicos suos ante se,

21. and every armed man of you will pass over the Jordan before the LORD, until he has driven out his enemies from before him

22. et subiecta ei omni terra redieritis in terram hanc, tunc eritis inculpabiles apud Dominum et apud Israel et obtinebitis terram hanc in hereditatem coram Domino.

22. and the land is subdued before the LORD; then after that you shall return and be free of obligation to the LORD and to Israel; and this land shall be your possession before the LORD.

23. Sin autem, quod dicitis, non feceritis, nulli dubium est quin peccetis in Dominum; et scitote quoniam peccatum vestrum apprehendet vos.

23. But if you will not do so, behold, you have sinned against the LORD; and be sure your sin will find you out.

24. Aedificate ergo urbes parvulis vestris et caulas ovibus et, quod polliciti estis, implete”.

24. Build cities for your little ones, and folds for your sheep; and do what you have promised."

25. Dixeruntque filii Gad et Ruben ad Moysen: “Servi tui sumus, faciemus, quod iubet dominus noster:

25. And the sons of Gad and the sons of Reuben said to Moses, "Your servants will do as my lord commands.

26. parvulos nostros, mulieres, pecora ac iumenta remanebunt ibi in urbibus Galaad;

26. Our little ones, our wives, our flocks, and all our cattle, shall remain there in the cities of Gilead;

27. famuli autem tui, omnes expediti pergent coram Domino ad bellum, sicut tu, domine, loqueris”.

27. but your servants will pass over, every man who is armed for war, before the LORD to battle, as my lord orders."

28. Praecepit ergo Moyses Eleazaro sacerdoti et Iosue filio Nun et principibus familiarum per tribus filiorum Israel et dixit ad eos:

28. So Moses gave command concerning them to Elea'zar the priest, and to Joshua the son of Nun, and to the heads of the fathers' houses of the tribes of the people of Israel.

29. “Si transierint filii Gad et filii Ruben vobiscum Iordanem omnes armati ad bellum coram Domino, et vobis fuerit terra subiecta, date eis Galaad in possessionem.

29. And Moses said to them, "If the sons of Gad and the sons of Reuben, every man who is armed to battle before the LORD, will pass with you over the Jordan and the land shall be subdued before you, then you shall give them the land of Gilead for a possession;

30. Sin autem noluerint transire armati vobiscum in terram Chanaan, inter vos habitandi accipiant loca”.

30. but if they will not pass over with you armed, they shall have possessions among you in the land of Canaan."

31. Responderuntque filii Gad et filii Ruben: “Sicut locutus est Dominus servis suis, ita faciemus.

31. And the sons of Gad and the sons of Reuben answered, "As the LORD has said to your servants, so we will do.

32. Ipsi armati pergemus coram Domino in terram Chanaan; et possidebimus hereditatem nostram trans Iordanem”.

32. We will pass over armed before the LORD into the land of Canaan, and the possession of our inheritance shall remain with us beyond the Jordan."

33. Dedit itaque Moyses filiis Gad et Ruben et dimidiae tribui Manasse filii Ioseph regnum Sehon regis Amorraei et regnum Og regis Basan, terram cum urbibus suis et terminis, urbes terrae per circuitum.

33. And Moses gave to them, to the sons of Gad and to the sons of Reuben and to the half-tribe of Manas'seh the son of Joseph, the kingdom of Sihon king of the Amorites and the kingdom of Og king of Bashan, the land and its cities with their territories, the cities of the land throughout the country.

34. Igitur exstruxerunt filii Gad Dibon et Ataroth et Aroer

34. And the sons of Gad built Dibon, At'aroth, Aro'er,

35. et Atrothsophan et Iazer et Iegbaa

35. At'roth-sho'phan, Jazer, Jog'behah,

36. et Bethnemra et Betharan, urbes munitas, et caulas pecoribus suis.

36. Beth-nim'rah and Beth-har'an, fortified cities, and folds for sheep.

37. Filii vero Ruben aedificaverunt Hesebon et Eleale et Cariathaim

37. And the sons of Reuben built Heshbon, Elea'leh, Kiriatha'im,

38. et Nabo et Baalmeon, versis nominibus, Sabama quoque, imponentes vocabula urbibus, quas exstruxerant.

38. Nebo, and Ba'al-me'on (their names to be changed), and Sibmah; and they gave other names to the cities which they built.

39. Porro filii Machir filii Manasse perrexerunt in Galaad et ceperunt eam, expulso Amorraeo habitatore eius.

39. And the sons of Machir the son of Manas'seh went to Gilead and took it, and dispossessed the Amorites who were in it.

40. Dedit ergo Moyses terram Galaad Machir filio Manasse, qui habitavit in ea.

40. And Moses gave Gilead to Machir the son of Manas'seh, and he settled in it.

41. Iair autem filius Manasse abiit et occupavit vicos eius, quos appellavit Havoth Iair (id est villas Iair).

41. And Ja'ir the son of Manas'seh went and took their villages, and called them Hav'voth-ja'ir.

42. Nobe quoque perrexit et apprehendit Canath cum viculis suis vocavitque eam ex nomine suo Nobe.

42. And Nobah went and took Kenath and its villages, and called it Nobah, after his own name.



Olvasd el a Bibliát egy év alatt

Csatlakozz közösségünkhöz, és olvasd el a teljes Bibliát 365 nap alatt. Egy strukturált és inspiráló út a hited és a Szentírás ismeretének elmélyítéséhez.

Csatlakozz a programhoz PDF terv letöltése

Lábjegyzetek:

32:1-5 - Rúben és Gád törzsei inkább Gileád földjének megtartását kérik, mintsem hogy átkeljenek a Jordánon. Ez felfedi az állatállományuk legelőjéért való törődésüket, de kérdéseket vet fel az egységről és Isten ígéretei iránti elkötelezettségről is (lásd még 1Mózes 13:10-12 és Józsué 22:9-12).

32:6-15 - Mózes megfeddi Rúben és Gád törzseit, attól tartva, hogy az a döntésük, hogy nem kelnek át a Jordánon, elbátortalanítja Izrael többi részét. Ez tükrözi az egység és az Isten tervébe vetett kollektív bizalom fontosságát (lásd még 4Móz 13:26-33 és Zsidók 3:12-14).

32:16-19 - Rúben és Gád törzsei azt javasolják, hogy fegyveres embereiket küldjék harcba Kánaán meghódításáért, elkötelezve magukat Izrael többi részének. A harcra való hajlandóságuk, még ha családjaik Gileádban maradnak is, rávilágít Isten népéhez való hűségükre (lásd még 5Móz 3:18-20 és 1Korinthus 12:12-14).

32:20-24 - Mózes egyetért a törzsek kérésével, de figyelmezteti őket, hogy ha nem teljesítik ígéretüket, vétkeznek Isten ellen. Ez a szövetség a törzsek és Mózes között megerősíti Isten iránti elkötelezettségük komolyságát (lásd még Prédikátor 5:4-5 és Jakab 5:12).

32:25-27 - Rúben és Gád törzsei megerősítik elkötelezettségüket, hogy Izrael mellett harcoljanak mindaddig, amíg valamennyien meg nem kapják örökségüket Kánaánban. Ez mutatja az együttműködés és a kölcsönös bizalom fontosságát Isten népe között (lásd még Józsué 22:1-6 és Filippi 2:3-4).

Kapcsolódó versek Liber Numeri, 32:

A 4. szám 32. fejezete beszámol Rúben és Gád törzseinek kéréséről. Milyen kihívások merülnek fel a földosztásban? Ez a döntő szöveg Mózes és a Jordántól keletre letelepedni kívánó törzsek közötti megállapodást írja le. A fejezet az elkötelezettség, a nemzeti összetartozás és az ígéretek betartásának témáit járja körül. A 32. szám kiemeli az Izrael törzsei közötti szolidaritás fontosságát. Gondolkozz el velünk öt bibliai részleten, amelyek összhangban állnak e jelentős fejezet közösségi témáival.

Józsué 1:12-15: "Józsué azonban így szólt a rúbeniekhez, a gádokhoz és Manassé törzsének feléhez: Emlékezzetek arra a parancsra, amelyet Mózes, az Úr szolgája adott nektek: Az Úr, a te Istened megnyugvást ad neked, és neked adja ezt a földet. Feleségeid, gyermekeid és jószágaid maradjanak azon a földön, amelyet Mózes adott neked a Jordántól keletre; de az összes harcos, harcra felfegyverkezve, átkel az izraelita testvérek előtt. Addig segíted őket, amíg az Úr megnyugvást nem ad testvéreidnek, mint neked, és amíg ők is birtokba nem veszik azt a földet, amelyet az Úr, a te Istened ad nekik. Azután visszatérhetsz, és elfoglalhatod a saját földedet, amelyet Mózes, az Úr szolgája adott neked a Jordántól keletre." - Józsuénak ez a szakasza közvetlenül utal arra a megállapodásra, amely Mózes és Rúben, Gád és Manassé fele között kötött a 4. szám 32-ben.

5Mózes 3:18-20: "Abban az időben megparancsoltam nekik: Az Úr, a te Istened adta neked ezt a földet, hogy birtokba vedd. Köztetek minden harcosnak fegyveresen kell keresztbe állnia izraelita testvérei előtt. Csak a feleségeid, a gyermekeid és a jószágod (tudom, hogy sok jószágod van) maradhatnak azokban a városokban, amelyeket neked adtam, amíg az Úr nyugalmat ad izraelita testvéreidnek, ahogyan neked, és ők is el nem veszik. birtokolják azt a földet, amelyet az Úr, az ő Istenük ad nekik a Jordán túlsó partján. Ezt követően mindegyikőtök visszatérhet az általam adott ingatlanba." - Mózes emlékeztet a 4Móz 32-ben kötött megállapodásra, amely megerősíti a Jordántól keletre letelepedő törzsek számára megállapított feltételeket.

1Krón 5:18-22: "A rúbeniták, a gádiak és Manassé törzsének fele 44 760 emberrel készültek a háborúra, akik jártasak a pajzs és kard használatában, az íjhasználatban, és harcra képzettek. Háborúba szálltak a hagarénusok, a jeturiták, a nafiziták és a nodábiták ellen. [...] Sok ellenség halt meg a csatában, mivel azt Isten akarata vívta. És elfoglalták a hagarének területét száműzetésükig." - Ez a rész bemutatja, hogy a 4Mózes 32-ben említett törzsek hogyan teljesítették katonai szerepüket a Mózessel kötött megállapodásnak megfelelően.

Józsué 22:1-6: "Akkor Józsué összehívta a Rúbenit, a Gádit és Manassé törzsének felét, és ezt mondta nekik: Mindent megtettél, amit Mózes, az Úr szolgája parancsolt, és minden parancsomat teljesítetted. Ezalatt a hosszú időn keresztül nem hagytad el testvéreidet, és a mai napig teljesítetted azt a küldetést, amelyet az Úr, a te Istened adott neked. Most, hogy az Úr, a te Istened nyugalmat adott izraelitáknak, ahogy ígérte, térjetek haza arra a földre, amelyet Mózes, az Úr szolgája adott neked a Jordán túlsó partján. De vigyázz, hogy tartsd meg a parancsolatokat és a törvényeket, amelyeket Mózes, az Úr szolgája parancsolt neked: Szeresd az Urat, a te Istenedet, járj minden útjain, engedelmeskedj parancsolatainak, ragaszkodj hozzá és szolgáld őt teljes szívemből és teljes szívemből. lélek'. Akkor Józsué megáldotta és elküldte őket, és hazamentek." - Ez a rész a 4Móz 32-ben kötött megállapodás teljesítését mutatja be, amikor Józsué elengedi a törzseket, hogy a kötelezettségeik teljesítése után térjenek vissza földjeikre.

Ezékiel 48:1-29: "Ezek a törzsek nevei: Az északi határtól kezdődően [...] Dánnak lesz egy része [...] Dán határa mentén, kelettől nyugatra, Ashernek lesz egy része [...]" - Jóllehet közvetlenül nem említi a 4Móz 32 eseményeit, Ezékielnek ez a látomása a föld jövőbeli elosztásáról megmutatja az Izrael törzsei közötti területi megosztottság folyamatos fontosságát.

FAQ:

Miért kérték Rúben és Gád törzsei, hogy maradjanak a Jordán túlsó partján?

Rúben és Gád törzsei azt kérték, hogy maradjanak a Jordántól keletre fekvő termékeny földön, mert az ideális volt állatállományuknak, és elégedettek voltak a meghódított földdel. (4Mózes 32:1-5)

Mi volt Mózes feltétele, hogy Rúben és Gád a Jordán túlsó partján maradhassanak?

Mózes megengedte Rúben és Gád törzseinek, hogy a Jordán túlsó partján maradjanak, feltéve, hogy segítenek a többi izraelitának meghódítani az Ígéret földjét. (32:20-24)

Milyen kötelezettséget vállalt Rúben és Gád törzse Izrael iránt?

Rúben és Gád törzsei megígérték, hogy vezetik Izrael seregeit Kánaán meghódításában, mielőtt visszatérnek a Jordántól keletre fekvő földjeikre. (4Mózes 32:16-19)

Hogyan biztosította Mózes a Rúbennel és Gáddal kötött szövetség beteljesülését?

Mózes szövetséget kötött Rúben és Gád törzseivel Eleázár főpap és Józsué előtt, megígérte, hogy teljesítik kötelezettségvállalásukat. (32:28-30)

Mely törzsek döntöttek úgy, hogy letelepednek a Jordántól keletre?

Rúben törzse, Gád és Manassé törzsének fele úgy döntött, hogy a Jordántól keletre telepednek le, miután megígérték, hogy Izrael mellett harcolnak. (Számok 32:33)


Biblia

Ószövetség

Újszövetség

Kövesse velünk