Zsoltárok könyve, 36

1. (A karvezetõnek - Isten szolgájától, Dávidtól.)

2. Az álnok ember szívét gonoszság uralja, szeme elõtt nincs istenfélelem.

3. Azzal ámítja magát bensõleg, hogy bûnét senki föl nem fedi és el nem ítéli.

4. Szájának beszéde gonoszság és csalás, megszûnt okosat gondolni és tenni a jót.

5. Fekvõhelyén gazságról álmodik, a rossz úton marad, a bûntõl nem irtózik.

6. Uram, irgalmad fölér az égig, hûséged a felhõkig.

7. Igazságosságod, mint Isten hegyei, ítéleteid, mint a tenger mélye, Uram, embernek, állatnak, te vagy éltetõje.

8. Milyen drága a te kegyelmed, Uram! Az emberek fiai menedéket találnak szárnyad árnyékában.

9. Házad javaiból jóllakatod, és megitatod örömöd patakjából.

10. Tenálad van az élet forrása, a te fényedben látjuk a világosságot.

11. Jóságod tartsa meg, kik tisztelnek téged, a tiszta szívûeket õrizd meg hûségedben!

12. Gõgös lába ne taposson rám, és bûnös keze ne mutasson ajtót!

13. Lám, a gonoszok összeesnek, a földre buknak s többé már föl sem kelnek.