Zsoltárok könyve, 147
1. (Alleluja!) Áldjátok az Urat, mert jó neki énekelni, Istenünknek kedves a dicsõítés!
2. Az Úr újjáépíti Jeruzsálemet, a szétszórt Izraelt összegyûjti.
3. Meggyógyítja a megtört szívûeket, és bekötözi sebeiket.
4. A csillagokat számon tartja, mindegyiket nevén szólítja.
5. Nagy az Úr, ereje hatalmas, és bölcsessége mérhetetlen.
6. Az Úr fölemeli a megalázottakat, de a gonoszokat földre tiporja.
7. Énekeljetek az Úrnak és adjatok neki hálát! Játsszatok hárfán Istenünknek,
8. aki az eget felhõvel borítja, és esõt juttat a földnek! A hegyeken füvet sarjaszt, és növényeket az emberek javára.
9. Ellátja táplálékkal az állatokat, a rikácsoló hollófiakat.
10. Nem a ló erejében telik öröme, nem leli tetszését a harcos izmaiban.
11. Azok tetszenek az Úrnak, akik félik õt, akik bíznak jóságában és kegyelmében.
12. Jeruzsálem, áldd az Urat, Sion, magasztald a te Istenedet!
13. Kapuid zárait megerõsítette, s megáldotta benned fiaidat.
14. Határaidat békében elrendezte, s a búza javával táplált téged.
15. Ítéletet küld a földre, szava gyorsan odaér.
16. Havat ad, mintha gyapjú hullna, a deret úgy hinti, mint a hamut.
17. A jégesõt úgy szórja, mint a morzsát, s faggyal dermeszti meg a vizeket.
18. Szava elhangzik, és olvadni kezd, feltámad a szél, és folynak a vizek.
19. Szavát kihirdette Jákobnak, igazságát és törvényét Izraelnek.
20. Egyetlen néppel sem tett így, senki másnak nem hirdette ki törvényeit.
