Korintusiaknak írt II. levél, 7

Katolikus Biblia

1 Minthogy ilyen ígéreteink vannak, kedveseim, õrizkedjünk a test és lélek minden szennyétõl, így teljessé tesszük megszentelõdésünket Isten félelmében.

2 Értsétek meg! Senkinek kárára nem voltunk, senkit tönkre nem tettünk, senkit rá nem szedtünk.

3 Nem szemrehányásképpen említem, hiszen elõrebocsátottam, hogy szívembe vagytok zárva, együtt élünk-halunk.

4 Nagyon bízom bennetek és szívesen dicsekszem veletek. Vigasztalás tölt el, és minden bajom közepette túlárad bennem az öröm.

5 Amikor Macedóniába érkeztünk, nem volt nyugalma testünknek, mert mindenfelõl zaklatásban volt részünk, kívül harcok, belül félelem.

6 De Isten a csüggedõk bátorítója, minket is megvigasztalt Titusz megérkezésével.

7 Nem csupán megérkezésével, hanem a vigasztalással is, amelyben neki nálatok része volt. Elbeszélte, mennyire vágyódtok utánam, hogy aggódtok s buzgólkodtok értem, mindez fokozta örömömet.

8 Ha levelemmel szomorúságot okoztam is nektek, nem sajnálom. Sajnálkoztam ugyan, amikor láttam, hogy az a levél, ha csak rövid idõre is, szomorúvá tett titeket,

9 most mégis örülök. Nem annak, hogy szomorúak lettetek, hanem, hogy a szomorúság megtérésetekre vezetett. Istennek tetszõ módon voltatok szomorúak, így miattunk semmiben sem szenvedtetek kárt.

10 Az Istennek tetszõ szomorúság ugyanis üdvös töredelmet eredményez, s ezt senki sem bánja meg; a világ szomorúsága ellenben a halálba visz.

11 Lám, ebbõl a ti Istennek tetszõ szomorúságotokból mekkora buzgóság fakadt, sõt mentegetõzés, méltatlankodás, félelem, vágyakozás, buzgólkodás és a vétkezõ megbüntetése. Mindezzel igazoltátok, hogy az ügyben ártatlanok vagytok.

12 Ha tehát írtam is nektek, nem a sértõ és nem a sértett miatt tettem, hanem, hogy nyilvánvalóvá váljon értünk való buzgalmatok az Isten elõtt.

13 Ezért vigasztalódtunk meg. S vigaszul még Titusz öröme is megörvendeztetett bennünket, hogy lelkét mindnyájan földerítettétek.

14 Ha tehát régebben dicsekedtem veletek elõtte, most nem vallottam szégyent, mert amint nektek is mindent a valósághoz híven mondtunk, úgy a Titusz elõtti dicsekvésünk is igaznak bizonyult.

15 Õ pedig még jobb szívvel van irántatok, mert emlékszik mindnyájatok engedelmes lelkületére, hogy milyen félve-rettegve fogadtátok.

16 Örülök tehát, hogy minden tekintetben bízhatok bennetek.




Versículos relacionados com Korintusiaknak írt II. levél, 7:

2 Korinthus 7 A bűnbánatról és a szomorúságról beszél Isten szerint, összehasonlítva a világi szomorúsággal, amely nem eredményez változást. A fejezet kiemeli azt az örömöt, amelyet a megtérés és az Istennel való megbékélés, valamint az egészséges kapcsolat fenntartásának fontossága a többi keresztényekkel.

2 Korinthus 7:9-10- "Így most felismerem az örömöt, hogy tökéletes bizalmat kapok benned, mindazonban, ami engem és benned. egy kis idő. " Pál apostol az örömről beszél, hogy bízik azokban, akik megbántak, még akkor is, ha a bűnbánat iránti felhívása pillanatnyi szomorúságot okozott.

2 Korinthus 7:11 - "Mert Isten szerint a szomorúság bűnbánatot okoz az üdvösségért, ami senki sem hoz mérlegelést; de a világ szomorúsága halált okoz." Pál ellentmond a szomorúságnak Isten szerint a világ szomorúságával, kiemelve, hogy az első miként vezet a megtéréshez és az üdvösséghez, míg a második halálhoz vezet.

2 Korinthus 7:14 - "Mert ha valahogy felteszek neki, nem voltam zavarban; de ahogy csak az igazság volt, tehát a Tito iránti büszkeségünk igaz volt." Pál kiemeli az igazság és az őszinteség fontosságát a keresztények közötti kapcsolatokban, és azt, hogy a másokkal való hitben való valóság valódi és fenntartható lehet, ha az igazság értékelése.

2 Korinthus 7:16 - "Örülök a hatalomnak, hogy bízzak benned." Pál arról beszél, hogy örömmel bízik a korinthusiakban, kiemelve a kölcsönös bizalom fontosságát és fenntartva a keresztények közötti egészséges kapcsolatot.

2 Korinthus 7:1 - "Ezért az ilyen ígéretekkel megtisztítjuk magunkat minden szennyeződéstől, mind a testtől, mind a Szellemtől, tökéletesítve szentségünket Isten félelmében." A fejezet a szentség és a tisztítás felszólításával kezdődik, kiemelve, hogy ezek a gyakorlatok elengedhetetlenek az Istennel és más keresztényekkel való egészséges kapcsolat fenntartásához.


Fejezetek: