Korintusiaknak írt II. levél, 6
1. Az õ munkatársaként figyelmeztetünk titeket is: ne vegyétek hiába az Isten kegyelmét.
2. Azt mondja ugyanis: A kellõ idõben meghallgatlak, s az üdvösség napján segítek rajtad. Nos, most van a kellõ idõ, most van az üdvösség napja!
3. Senkinek sem okozunk semmiféle botrányt, hogy ne becsmérelhessék szolgálatunkat.
4. Ehelyett mindenben úgy viselkedünk, mint Isten szolgája: Nagy türelmet tanúsítva a megpróbáltatásban, a szükségben, a szorongattatásban;
5. ha vernek, fogságba vetnek, fellázadnak, ha elfáradunk, virrasztunk, böjtölünk;
6. tisztaságban, megértõn, béketûrõn és jóságosan, a Szentlélekben és az õszinte szeretetben megmaradva;
7. az igazság hirdetésében kitartva, az Isten erejével, az igazság támadó és védõ fegyverzetében,
8. akár dicsõség, akár megszégyenülés, akár gyalázat, akár jóhírnév jut osztályrészül; mint csalók, mégis igazat mondók,
9. mint ismeretlenek, mégis jól ismertek, mint akiket halálra szántak, mégis élnek, mint megkínzottak, de belé nem haltak;
10. mint szomorúak, mégis mindig vidámak, mint szûkölködõk, mégis sokakat gazdagítók, mint akiknek semmijük sincs, mégis mindenük megvan.
11. Megnyílt nektek az ajkunk, és kitárult felétek a szívünk, korintusiak.
12. Nem mi zárkóztunk el elõletek, hanem ti nem nyitottátok ki a szíveteket.
13. Mint gyermekeimhez szólok: ti is tegyetek úgy, mint én, tárjátok ki ti is a szíveteket!
14. Ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel! Mi köze az igazságnak a sötétséghez?
15. Hogyan hozható össze Krisztus Beliállal? Vagy mi köze a hívõnek a hitetlenhez?
16. Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal? Márpedig mi az élõ Isten temploma vagyunk, ahogy Isten mondja: Közöttük lakom majd és közöttük járok, az Istenük leszek, õk meg a népem.
17. Ezért távozzatok körükbõl, és különüljetek el tõlük - mondja az Úr -, s tisztátalant ne illessetek. Akkor fölkarollak benneteket
18. és atyátok leszek, ti meg a fiaim és a lányaim lesztek - mondja az Úr, a Mindenható.