1 Amikor eljött a napja, hogy Dávid meghaljon, megparancsolta fiának, Salamonnak, s azt mondta:
2 "Nos, most mindenek útjára lépek. Légy bátor és bizonyulj férfinak!
3 Tartsd szemed elõtt, amit az Úr, a te Istened parancsol, járj az õ útjain, tartsd meg parancsait, rendelkezéseit és törvényeit, és kövesd sugallatait, amint írva van Mózes törvényében, hogy minden sikerüljön, amit csak teszel, amibe csak belefogsz,
4 s így az Úr beteljesítse ígéretét, amelyet nekem tett: Ha fiaid ügyelnek útjukon, és hûségesen követnek, szívük, lelkük mélyébõl, akkor - azt mondta - sohasem leszel utód híjával Izrael trónján.
5 Magad is tudod, mit tett velem Ceruja fia, Joáb, amikor Izrael seregének két vezérével, Ner fiával, Abnerral és Jeter fiával, Amazával elbánt, megölte õket, így béke idején állt bosszút a háborúban ontott véréért, s ártatlan vérrel szennyezte be csípõmön az övet és lábamon a sarut.
6 Bánj vele bölcs belátásod szerint, de ne hagyd, hogy õsz hajjal, békében szálljon le az alvilágba.
7 A gileádi Barzilláj fiai iránt ellenben légy jóindulattal, tartozzanak azok közé, akik asztalodnál esznek. Mert õk is elém jöttek, amikor menekültem testvéred, Absalom elõl.
8 A környezetedben van a Benjamin fiai közül való Simi is, Gerának a fia Bachurimból. Azon a napon, amikor Machanajimba mentem, szörnyû átokkal illetett, de mert a Jordánnál elém jött, megesküdtem neki az Úrra: Nem öllek meg karddal.
9 Te ellenben, te ne hagyd bosszulatlan! Okos ember vagy, fogod hát tudni, mit tégy, hogy õsz haját vérrel szennyezve küldd le az alvilágba."
10 Aztán Dávid megtért atyáihoz; Dávid városában temették el.
11 Az az idõ, amíg Dávid királyként uralkodott Izrael fölött, negyven esztendõt tett ki: Hebronban hét évig volt király, Jeruzsálemben pedig harminchárom esztendeig.
12 Salamon elfoglalta atyja trónját és megerõsítette királyságát.
13 Adonija, Haggit fia, elment Batsebához, Salamon anyjához és leborult elõtte. Az megkérdezte tõle: "Jót jelent jöveteled?"
14 "Igen, jót!" - felelte, aztán így folytatta: "Beszédem volna veled." "Beszélj hát!" - mondta neki.
15 S õ így szólt: "Magad is tudod, hogy engem illetett volna a királyság - egész Izrael rám tekintett (várva), hogy király legyek. A királyság azonban kicsúszott kezembõl, és a testvéremé lett, mert az Úr neki szánta.
16 Csak egyetlen kérésem volna most hozzád, kérlek, ne utasíts el." Az így válaszolt: "Beszélj!"
17 S õ folytatta: "Beszélj Salamon királlyal, téged biztosan nem utasít el, hogy adja nekem feleségül a sunemi Abiságot."
18 Batseba azt felelte: "Jól van, magam beszélek érdekedben a királlyal."
19 Amikor Batseba belépett Salamon királyhoz, hogy Adonija ügyében beszéljen vele, a király fölkelt, elébe (ment), meghajolt elõtte, aztán a trónjára ült; a király anyjának odatettek egy széket, s helyet foglalt a jobbján.
20 Aztán így szólt: "Egyetlen kérésem volna hozzád, egészen kicsi, ne utasítsd el." A király azt felelte: "Csak add elõ a kérést, anyám, nem utasítalak el."
21 Erre így folytatta: "Adják hozzá feleségül a sunemi Abiságot testvéredhez, Adonijához."
22 Salamon király így válaszolt anyjának: "Miért csak a sunemi Abiságot kéred Adonija számára? Kérd akár a királyságot is neki, hiszen a bátyám, és vele tart Ebjatár pap meg Ceruja fia, Joáb!"
23 Akkor ezt az esküt tette a király az Úrra: "Sújtson az Isten ezzel és még nagyobb bajjal, ha Adonija ezeket a szavakat nem élete vesztére ejtette ki!
24 Igen, amint igaz, hogy él az Úr, aki igazolt, s engedte, hogy atyám, Dávid trónjára lépjek, s aki királyi családot alapított, amint megígérte neki: még ma meghal Adonija."
25 Ezzel a király elküldte Jojada fiát, Benaját a paranccsal. Az leszúrta - így halt meg.
26 Akkor a király megparancsolta Ebjatár papnak: "Menj Anatotba, a földedre. Bár a halál fia vagy, mégsem öllek ma meg, mert vitted az Úr ládáját atyám elõtt, s minden bajban kitartottál, amit atyámnak el kellett szenvednie."
27 Így Salamon eltaszította Ebjatárt, hogy ne legyen többé az Úr papja, s beteljesedjék az Úr szava, amellyel Silóban Eli házát megfenyegette.
28 Amikor (ennek) a híre elért Joábhoz - Joáb ugyanis Adonija oldalára állt, nem pedig Absalom oldalára -, Joáb az Úr sátorába menekült, s átölelte az oltár szarvát.
29 Jelentették hát Salamon királynak: "Joáb az Úr sátorába menekült, és ott áll az oltárnál." Salamon erre azt üzente Joábnak: "Mit tettél, hogy az oltárhoz menekülsz?" "Féltem tõled, és az Úrhoz menekültem" - felelte Joáb. Salamon erre elküldte Jojada fiát, Benaját ezzel a megbízatással: "Menj és szúrd le!"
30 Benaja elment az Úr sátorába és így szólt Joábhoz: "Ezt parancsolja a király: Gyere ki!" De az így válaszolt: "Nem, inkább itt halok meg!" Benaja tehát jelentette a királynak: "Így beszélt Joáb, ezt a feleletet adta."
31 A király erre megparancsolta: "Tégy vele, amint mondtam! Szúrd le és temesd el, vedd le rólam és házamról a vért, amelyet Joáb ok nélkül kiontott.
32 Az Úr fordítsa az õ fejére a vér vétkét amiatt, hogy megölt két nála derekabb és jobb embert, amikor atyám tudta nélkül kardjával leszúrta õket, mégpedig Ner fiát, Abnert, Izrael seregének a vezérét és Jeter fiát, Amazát, Júda seregének a vezérét.
33 Vérük szálljon Joáb és utódai fejére, minden idõre; Dávidnak és utódainak, házának és trónjának meg adjon az Úr békességet örökre!"
34 Jojada fia, Benaja tehát elment, leszúrta és megölte.
35 A földjén temették el, a pusztában. S a király Jojada fiát, Benaját állította helyette a sereg élére, s Cádok papot tette Ebjatár helyére.
36 Aztán elküldött a király, elhívatta Simit és így szólt hozzá: "Építs magadnak házat Jeruzsálemben, lakj ott, de ne menj el onnan, ahova kedved tartja.
37 Azon a napon, amelyen elmész, s átléped a Kidron-patakot, tudd meg, a halál fia vagy, s a véred a saját fejedre száll."
38 Simi ezt felelte a királynak: "Rendben van, amint uram és királyom parancsolta, úgy tesz majd szolgád." Simi tehát sokáig élt Jeruzsálemben.
39 Három év elteltével azonban történt, hogy Siminek két rabszolgája Achishoz menekült, Maacha fiához, Gát királyához. Amikor jelentették Siminek: "Szolgáid Gátban vannak",
40 Simi fogta magát, fölnyergelte szamarát, és elment Achishoz Gátba, megkeresni a szolgáit; elment s hazavitte õket Gátból.
41 Salamonnak tudtára adták, hogy Simi elment Jeruzsálembõl Gátba, de aztán vissza is tért.
42 Salamon erre hívatta Simit és így szólt hozzá: "Hát nem megeskettelek az Úrra, és nem megmondtam neked világosan: azon a napon, amelyen elindulsz és ide vagy oda mégy, tudd meg, hogy biztosan meghalsz?
43 Miért nem tartottad meg az Úrra tett esküt és a parancsot, amit adtam neked?"
44 Aztán azt mondta a király Siminek: "Tudod jól, mennyi rosszat tettél atyámnak. Adja hát az Úr, hogy gonoszságod visszaszálljon fejedre.
45 Salamon király azonban legyen áldott, s Dávidnak trónja álljon szilárdan az Úr színe elõtt, örökké!"
46 Erre a király parancsot adott Jojada fiának, Benajának; az ment, leszúrta, s õ meghalt. Így megszilárdult a királyság Salamon kezében.
Versículos relacionados com Királyok I. könyve, 2:
Az 1 Királyok 2. fejezete Dávid király halálával és a trón utódjával foglalkozik Solomon, a fia. Ebben a fejezetben David Salamon utasításokat ad arról, hogyan kell királyként viselkednie, és elrendelte néhány ellenségének büntetését. Az alábbiakban öt Biblia verset találunk az 1 Kings 2 -ben címzett témákkal kapcsolatban.
Zsoltár 72:1: "Istenem, adja meg a királynak az ítéleteit és az igazságodat a király fiának." Ez a zsoltár az igazságosságról beszél, amelyet a királyok gyakorolnia kell, és hogyan kell irányítaniuk a saját tőkével. Ez releváns az 1 király 2. fejezetében, ahol David utasítja Salamont, hogy uralkodjon az igazságossággal, és büntesse azokat, akik megérdemlik a büntetést.
Példabeszédek 20:28: "Az irgalom és az igazság tartsa meg a királyt, és az irgalom fenntartja trónját." Ez a közmondás arról szól, hogy az irgalom és az igazság mennyire fontosak a király számára, hogy fenntartsák az emberek hatalmát és tiszteletét. Ez kapcsolódik az 1 király 2. fejezetéhez, ahol David utasítja Salamont, hogy irgalmas legyen szövetségesei és hű szolgái iránt.
Ecclesiastes 8:2: "Tartsa meg a király parancsolatát, és ez Isten eskü miatt." Ez a vers arról szól, hogy fontos a király engedelmeskedése, amelyet Isten hatalomba helyezett. Ez az 1 királyok 2. fejezetére vonatkozik, ahol apja, Dávid a trónra helyezi Salamont, és bölcsességgel és igazságossággal kötelezik.
Ézsaiás 11:3: És örül az Úr félelmének; és a szemének kilátása szerint nem fog megítélni, és a füle szerint sem. " Ez a vers arról szól, hogy a vezető fontosságát a bölcsen és az igazságosságot ítéli meg, ahelyett, hogy csak a látomására és meghallgatására támaszkodna. Ez az 1 királyok 2. fejezetére vonatkozik, ahol David utasítja Salamont, hogy bölcs legyen döntéseiben és az igazságossággal uralkodjon.
Máté 6:33: "De először keresse meg Isten királyságát és igazságát, és mindezek hozzáadódnak neked." Ez a vers arról szól, hogy fontos Isten elhelyezésének fontosságáról és az igazságának kereséséről, ahelyett, hogy saját vágyainkat keressük. Ez az 1 királyok 2. fejezetére vonatkozik, ahol Salamon utasítják, hogy engedelmeskedjenek Isten parancsolatainak, és igazságosan uralkodjanak.
Fejezetek: