1 Ezek után az események után Achasvéros király kitüntette Ámánt, az Agag nemzetségbõl való Hamdata fiát: magas méltóságra emelte, s székét minden fejedelme fölé helyezte, aki csak udvarában volt.
2 A király szolgái, akik a kapunál voltak, mind térdet hajtottak és leborultak elõtte, mert így parancsolta a király. Mardokeus azonban nem hajtott térdet és nem borult le.
3 "Miért hágod át a királyi parancsot?" - kérdezték tõle a király szolgái, akik a királyi kapunál voltak.
4 De hiába ismételték neki napról napra, nem hallgatott rájuk. Ekkor jelentették Ámánnak, s kíváncsiak voltak, vajon Mardokeus továbbra is úgy viselkedik-e, megmondta ugyanis nekik, hogy zsidó.
5 Amikor Ámán tapasztalta, hogy Mardokeus nem hajt térdet és nem borul le elõtte, fellángolt benne a harag.
6 Miután tájékoztatták Mardokeus származásáról, kevésnek látszott szemében, hogy csak Mardokeusra emeljen kezet, s azon gondolkozott: Mardokeussal együtt mind kiirtja a zsidókat Achasvéros király egész birodalmában.
7 Achasvéros király 12. évében, az elsõ - azaz Niszán - hónapban "purt", vagyis sorsot vetettek Ámán szeme láttára a napra és a hónapra. A sors a tizenkettedik - azaz Adar - hónapra esett.
8 Ámán akkor így szólt Achasvéros királyhoz: "Királyságod megszámlálhatatlan népe között él a tartományokban szétszórtan és elkülönülten egy nép. Törvényük különbözik minden más népétõl, s a királyi rendeleteket sem tartják meg. Ezért nem válik javára a királynak, ha nyugton hagyja õket.
9 Ha a király jónak látja, adjon írásos parancsot kiirtásukra, s leszámolok 10 000 talentum ezüstöt tisztviselõi kezébe a királyi kincstár javára."
10 A király lehúzta ujjáról a gyûrût, és Ámánnak, az agagita Hamdata fiának, a zsidók üldözõjének adta.
11 Azt mondta a király Ámánnak: "Az ezüstöt tartsd meg magadnak, a néppel pedig bánj tetszésed szerint!"
12 Az elsõ hónap tizenharmadik napján összehívták a király írnokait, és úgy, amint Ámán parancsolta, levelet írtak a király szatrapáinak, minden tartomány kormányzójának, minden egyes nép fejedelmének - minden tartománynak a saját nyelvén. Achasvéros király nevében állították ki az írást, és a király pecsétjével pecsételték le.
13 Futárok hordták szét a király minden tartományába a leveleket, amely szerint el kellett pusztítani, le kellett mészárolni és ki kellett irtani minden zsidót, az ifjakat, az öregeket, a gyermekeket és az asszonyokat egyaránt, egyetlen napon, a tizenkettedik - azaz Adar - hónap tizenharmadik napján, javaikat pedig el kellett vinni zsákmányul.(a) Így szólt a levél: "Achasvéros nagykirály az Indiától Etiópiáig terjedõ százhuszonhét tartomány kormányzójának és a nekik alárendelt vezetõknek. (b) Bár sok nép fölött uralkodom és az egész földkerekséget meghódítottam, nem akarok erõszakhoz folyamodni, hanem mindig szelíden és jóságosan uralkodva akarom biztosítani alattvalóim zavartalan életét, birodalmam nyugalmát, biztonságát és a minden ember által óhajtott békét a legszélsõ határokig. (c) Amikor megkérdeztem tanácsosaimat, hogyan lehetne ezt megvalósítani, akkor Ámán, aki bölcsességével kitûnik köztük, s aki rendíthetetlen odaadásról és megingathatatlan hûségrõl tett bizonyságot és (d) a második helyet foglalja el a birodalomban, tudtomra adta, hogy a föld minden törzse között szétszórtan él egy izgága nép, amely törvényeivel minden néppel ellentétben áll, állandóan megveti a király rendeleteit, s így akadályozza, hogy mindenki megelégedésére kormányozzuk a birodalmat. (e) Megtudtuk, hogy ez a nép - a népek közül egymaga - minden emberrel szemben ellenséges magatartást tanúsít, törvényeinktõl idegen életmódot követ, és szándékainkkal szembeszegülve alávaló tetteket visz végbe, és veszélyezteti a birodalom nyugalmát. (f) Ezért elrendeltük, hogy azokat, akiket levelében Ámán - ügyeink intézõje, s számunkra atyánk után az elsõ - felsorol, azokat asszonyaikkal és gyermekeikkel egyetemben mind hányjátok kardélre, irgalmat és kíméletet nem ismerve a jelen esztendõ tizenkettedik - azaz Adar - hónapjában, a tizenharmadik napon. (g) Ezek a régen is, most is gonosz emberek jussanak erõszakos úton az alvilágba, ugyanazon az egy napon, s szilárduljon meg az állam nyugalma és biztonsága."
14 A rendelet szövege, amelyet törvényként hirdettek ki, minden tartományban tudtára adta minden népnek, hogy erre a napra készüljön elõ.
15 A futárok a király parancsára sietve elindultak. A rendeletet hamarosan nyilvánosságra hozták Szuza várában is. S amíg a király és Ámán lakomát tartottak, Szuza városában eluralkodott a döbbenet.
Versículos relacionados com Eszter könyve, 3:
Az Esther 3 az a fejezet, amelyben a Haman karakter, a perzsa király egyik tanácsadója, kidolgozza az összes zsidó királyságból való kiirtásának tervét. Meg tudja győzni a királyt, hogy kiállítson egy rendeletet, amely engedélyezi a gyilkosságot, nagy gyilkosságot és félelmet okozva a zsidó nép körében. Az alábbiakban az Esther 3 -ban szereplő témákkal kapcsolatos öt vers:
Példabeszédek 29:2: "Amikor az igazak megnövekednek, az emberek örülnek, de amikor a gonoszok uralják, az emberek nyögnek." Esther könyve egyértelműen ábrázolja ezt a valóságot: Az emberek szenvednek Haman gonoszságának és kapzsiságának, egy gonosz embernek, aki nagy hatalmat ért el a királyságban.
Ézsaiás 10:1-2: "Jaj azoknak, akik tisztességtelen törvényeket határoznak meg, azoknak, akik az elnyomásról szóló törvényeket írják, hogy tagadják az igazságosságot a szegények számára, megragadják az embereim szenvedését, az özvegyek lopását és az árvák lopását!" Hamán rendelete egy tisztességtelen törvény példája volt, amelynek célja az adott embercsoport elnyomásának és megszüntetésének célja.
Zsoltár 37:7: "Pihenjen az Úrban, és várjon rá türelemmel; ne irritáljon téged azért, mert az útja az útjában, az ember miatt, aki végzi el a gonosz terveit." Ez a zsoltár az Istenbe vetett bizalom üzenetét hozza, még akkor is, ha a gonoszok virágzik és elősegítik az igazságtalanságot. Ez egy fontos üzenet az Esther 3 zsidóinak, akiknek bízniuk kellett abban, hogy Isten gondoskodik róluk, és hogy Hamannak nem lesz az utolsó szó.
Példabeszédek 26:27: "Mi teszi egy gödröt, beleesik; és ki gördít egy követ, hogy visszatérjen." Ez a közmondás arról szól, hogy a gonosz, amelyet egy ember végül kelt, visszatér hozzá. Ez az elv vonatkozik Hamanra, aki a zsidók megsemmisítését tervezte, de végül a zsidó Mordecai vezetőjére felkészült akkumulátorokban lógtak.
Róma 12:19: "Szeretett, soha nem próbál bosszút állni, hanem a harag Istennel hagyja el, mert azt írták:" Bosszú vagyok; visszatérek " - mondja az Úr." Ez a vers kiemeli annak fontosságát, hogy ne keresse meg a személyes bosszút, hanem abban, hogy bízik abban, hogy Isten igazságos, és a megfelelő időben igazságosságot hoz. Ez egy lecke, amelyet az Esther 3 zsidónak meg kellett tanulnia, mivel eredetileg arra ösztönözték őket, hogy harcoljanak ellenségeik ellen, de végül azt mondták, hogy bízzanak abban, hogy Isten harcol értük.
Fejezetek: