1. And it came to pass, when on a certain day the sons of God came, and stood before the Lord, and Satan came among them, and stood in his sight,
2. That the Lord said to Satan: Whence comest thou ? And he answered and said: I have gone round about the earth, and walked through it.
3. And the Lord said to Satan: Hast thou considered my servant Job, that there is none like him in the earth, a man simple, and upright, and fearing Cod, and avoiding evil, and still keeping his innocence ? But thou hast moved me against him, that I sho uld afflict him without cause.
4. And Satan answered, and said: Skin for skin, and all that a man hath he will give for his life:
5. gut put forth thy hand, and touch his bone and his flesh, and then thou shalt gee that he will bless thee to thy face.
6. And the Lord said to Satan: Behold be is in thy hand, but yet save his life.
7. So Satan went forth from the presence Of the Lord, and struck Job with a very grievous ulcer, from the sole of the foot even to the top of his head:
8. And he took a potsherd and scraped the corrupt matter, sitting on a dunghill.
9. And his wife said to him: Dost thou still continue in thy simplicity? bless God and die.
10. And he said to her: Thou hast; spoken like one of the foolish women: if we have received good things at the hand of God, why should we not receive evil? In all these things Job did not sin with his lips.
11. Now when Job's three friends heard all the evil that had befallen him, they came every one from his own place, Alphas the Themanite, and Baldad the Suhite, and Sophar the Naamathite. For they had made an appointment to come together and visit him, a nd comfort him.
12. And when they had lifted up their eyes afar off, they knew him not, and crying out they wept, and rending their garments they sprinkled dust upon their heads towards heaven.
13. And they sat with him on the ground seven days and seven nights, and no man spoke to him a word: for they saw that his grief was very great.
Lábjegyzetek:
2:1-6 - Isten és Sátán második mennyei találkozása megerősíti Jób feddhetetlenségét, amely a csapások után is hűséges marad. Ez kiemeli Jób jellemét és a hitben való kitartás fontosságát a viszontagságokkal szemben (lásd még Jakab 1:2-4 és 1Péter 1:6-7).
2:7-8 - Job betegsége a fizikai és érzelmi szenvedés extrém próbája. Az elviselt fájdalom megerősíti az emberi szenvedés valóságát és az emberi állapot sebezhetőségét (lásd még Zsoltárok 38:3-4 és 2Korinthus 4:16-18).
2:9-10 - Jób felesége azt javasolja neki, hogy átkozza meg Istent és haljon meg, felfedve a szenvedés által okozott fájdalmat és reménytelenséget. Jób válasza bizonyítja rendíthetetlen hitét és rugalmasságát, emlékeztetve bennünket az Istenben való bizalom fontosságára, még akkor is, ha a körülöttünk lévők kételkednek (lásd még Róma 14:8 és Filippi 4:13).
2:11-13 - Jób barátainak látogatása, akik vigasztalni jönnek, jól illusztrálja a közösség szerepét a szenvedésben. Jelenlétük és kezdeti csendjük azonban azt is tükrözi, hogy nehéz megérteni mások szenvedését (lásd még Galata 6:2 és 2 Korinthus 1:3-4).
2:13 - Jób barátainak hallgatása, akik gyászban ülnek vele, hangsúlyozza szenvedésének mélységét. Néha fontosabb a jelenlét és a meghallgatás, mint szóbeli magyarázatot vagy vigasztalást nyújtani (lásd még Példabeszédek 25:11 és Prédikátor 3:1–8).
Kapcsolódó versek Job, 2:
Jób 2. fejezete fokozza az igazak próbáját. Hogyan reagál Jób egészségének elvesztésére? Ez az erőteljes szöveg a Sátán második kihívását, Jób testi szenvedését, valamint felesége és barátai bemutatását írja le. A fejezet olyan témákkal foglalkozik, mint a feddhetetlenség nyomás alatt, a házastárs szerepe a megpróbáltatásokban és a szenvedésről szóló vita kezdete. A 2. munka a teológiai megbeszélések terepet adja. Fedezz fel velünk öt bibliai részt, amelyek e kulcsfontosságú fejezet mélyreható témáihoz kapcsolódnak.
2Korinthus 12:7: "Ezért, hogy fel ne emeljem magam, tövist adtam a testembe, a Sátán küldöttét, hogy kínozzon." - Ez a rész Jób fizikai szenvedését tükrözi, amelyet Isten a Jób 2-ben megengedett, megmutatva, hogy a szenvedésnek miként lehet isteni célja.
Jakab 1:12: "Boldog az az ember, aki kitart a próbák alatt, mert elmúlása után megkapja az élet koronáját, amelyet Isten az őt szeretőknek ígért." - Ez a vers Jób kitartását tükrözi a Jób 2-ben leírt megpróbáltatásokkal szemben.
Jelenések 2:10: "Ne félj attól, amit el kell szenvedned. Mondom nektek, az ördög néhányat börtönbe vet közületek, hogy próbára tegyen titeket, és tíz napig üldöztetésben részesültök. Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját." - Ez a rész a hűség próbáját visszhangozza, amellyel Jóbnak szembe kell néznie a Jób 2-ben, hangsúlyozva a hűség fontosságát a szenvedések közepette.
Róma 12:15: "Örüljetek az örvendezőkkel; sírj azokkal, akik sírnak." - Ez a vers Jób barátainak hozzáállását tükrözi a 2:11-13-ban, akik azért jöttek, hogy megvigasztalják és vele együtt sírjanak.
1Péter 3:9: "Ne viszonozd a rosszat rosszért, vagy a sértést sértésért; ellenkezőleg, áldanak; mert erre vagytok elhívva, hogy áldást vegyetek örökségül." - Ez a rész ellentétben áll Jób feleségének a 2:9-ben szereplő javaslatával, amely hangsúlyozza a feddhetetlenség megőrzésének fontosságát még a csapások ellenére is.
FAQ:
Mi történt Jób második próbáján?
Sátán ismét megkérdőjelezte Jób hitét, és arra kérte Istent, hogy engedje meg, hogy hatással legyen Jób testére. Jób fájdalmas sebek maradtak, de nem átkozta Istent. (Jób 2:1-8)
Hogyan reagált Jób felesége a szenvedésére?
Jób felesége azt javasolta, hogy átkozza meg Istent, és haljon meg, de Jób megfeddte őt, mondván, hogy el kell fogadnia a jót és a rosszat, amit Isten megenged. (Jób 2:9-10)
Hogyan reagáltak Jób barátai a szenvedésére?
Jób három barátja, Elifáz, Bildád és Cófár meglátogatta, és amikor látták, hogy fájdalmai vannak, hét napig hallgattak, szótlanul gyászuktól. (Jób 2:11-13)
Hogyan viszonyult Jób a testi szenvedéshez?
Jób még heves fájdalmaiban sem lázadt fel Isten ellen. Megkérdőjelezte létezését, de megőrizte Istenbe vetett bizalmát. (Jób 2:7-10)
Mit tanít nekünk Jób szenvedése a hitről?
Jób szenvedése arra tanít, hogy az igaz hit nem anyagi áldásokon múlik, hanem az Istenbe vetett megingathatatlan bizalomra épül, a körülményektől függetlenül. (Jób 2:9-10)
