1. And David said: Is there any one, think you, left of the house of Saul, that I may shew kindness to him for Jonathan's sake?
2. Now there was of the house of Saul, a servant named Siba: and when the king had called him to him, he said to him: Art thou Siba? And he answered: I am Siba thy servant.
3. And the king said: Is there any one left of the house of Saul, that I may shew the mercy of God unto him? And Siba said to the king: There is a son of Jonathan left, who is lame of his feet.
4. Where is he? said he. And Siba said to the king: Behold he is in the house of Machir the son of Ammiel in Lodabar.
5. Then king David sent, and brought him out of the house of Machir the son of Ammiel of Lodabar.
6. And when Miphiboseth the son of Jonathan the son of Saul was come to David, he fell on his face and worshipped. And David said: Miphiboseth? And he answered: Behold thy servant.
7. And David said to him: Fear not, for I will surely shew thee mercy for Jonathan thy father's sake, and I will restore the lands of Saul thy father, and thou shalt eat bread at my table always.
8. He bowed down to him, and said: Who am I thy servant, that thou shouldst look upon such a dead dog as I am?
9. Then the king called Siba the servant of Saul, and said to him: All that belonged to Saul, and all his house, I have given to thy master's son.
10. Thou therefore and thy sons and thy servants shall till the land for him: and thou shalt bring in food for thy master's son, that he may be maintained: and Miphiboseth the son of thy master shall always eat bread at my table. And Siba had fifteen sons and twenty servants.
11. And Siba said to the king: As thou my lord the king hast commanded thy servant, so will thy servant do: and Miphiboseth shall eat at my table, as one of the sons of the king.
12. And Miphiboseth had a young son whose name was Micha: and all the kindred of the house of Siba served Miphiboseth.
13. But Miphiboseth dwelt in Jerusalem: because he ate always of the king's table: and he was lame of both feet.
Lábjegyzetek:
9:1-5 - Dávid király megkeresi Saul egyik leszármazottját, hogy kedvességet tanúsítson, ezzel demonstrálja elkötelezettségét a Jonatánnal kötött szövetség mellett. Ez a cselekvés szemlélteti a hűség és az irgalom fontosságát a családi és társadalmi kapcsolatokban (lásd még 1Sámuel 20:14-17 és Zsolt 89:28).
9:6-8 - Mefibóset, Jonatán fiát Dávid elé állítják, és félti az életét. Dávid azonban üdvözli őt, és megígéri, hogy helyreállítja tulajdonát, példát mutatva Isten kegyelmére és az elveszettek és a kirekesztettek elfogadására (lásd még Lukács 14:21-23 és Efézus 2:8-9).
9:9-10 - Dávid Zibát, Saul szolgáját bízza meg Mefibóset földjének gondozásával, hangsúlyozva a királyi pozícióval járó felelősséget. Ez az elbeszélés megmutatja, hogyan használja Isten az embereket a rászorulók helyreállítására és gondozására (lásd még 1Péter 4:10 és Máté 25:14-30).
9:11-13 - Mefibóset a királyi család részévé válik, és Dávid asztalához ül, szimbolizálva az elfogadást és a befogadást. Dávidnak ez a gesztusa azt az isteni kegyelmet tükrözi, amely korlátaink és kudarcaink ellenére Isten családjának részévé tesz bennünket (lásd még Galata 3:26-28 és Jelenések 19:9).
Kapcsolódó versek 2 Samuel, 9:
2Sámuel 9. fejezete beszámol Dávid Mefibóset iránti kedvességéről. Hogyan tiszteli Dávid Jonatánnal kötött szövetségét? Ez a megható szöveg azt írja le, hogy Dávid Saul utódai után kutat, hogy kedvességet tanúsítson, ami Mefibóset helyreállításához vezetett. A fejezet a hűség, az irgalom és a múltbeli ígéretek betartásának témáit járja körül. Mefibóset fizikai állapota mélyíti Dávid nagylelkűségét. Nézzünk meg velünk öt bibliai részt, amelyek a kegyelem és a szövetségekhez való hűség témáihoz kapcsolódnak ebben a mozgalmas fejezetben.
Példabeszédek 20:28: "A szeretet és a hűség megőrzi a királyt; a szeretet által megalakul a trónod." - Ez a példabeszéd Dávid Mefibóset iránti hűségét és kedvességét tükrözi a 2Sámuel 9-ben, megmutatva, hogy ezek a tulajdonságok hogyan erősítik meg a királyságot.
Mikeás 7:18: "Ki hasonlítható hozzád, ó Isten, aki megbocsátja a bűnt, és elfelejti öröksége maradékának vétkét? Te, aki nem maradsz örökké dühös, hanem örömödet leled a szeretet kimutatásában." - Dávid Mefibóset iránti irgalma a 2Sámuel 9-ben az ebben a versben leírt isteni irgalmat tükrözi.
Efézus 2:4-5: "Isten azonban, aki gazdag irgalmasságban, nagy szeretetével, amellyel minket szeretett, Krisztussal együtt életre keltett minket, még akkor is, amikor meghaltunk a vétkekben – kegyelemből üdvözültetek." - Dávid Mefibóset iránti kegyelme a 2Sámuel 9. fejezetében előképezi azt az isteni kegyelmet, amelyet Pál leírt ebben a szakaszban.
Róma 12:10: "Szenteljétek magatokat egymásnak testvéri szeretettel. Inkább tisztelj másokat, mint magadat." - Dávid hozzáállása, amellyel Jonatán emlékét tiszteli Mefibóset révén a 2Sámuel 9-ben, ezt az újszövetségi elvet példázza.
Jakab 2:13: "Mert az irgalmasság nélküli ítéletet azokon gyakorolják, akik nem voltak irgalmasak. Az irgalom győzedelmeskedik az ítélet felett!" - Dávid Mefibóset iránti irgalma a 2Sámuel 9. fejezetében jól szemlélteti Jakab ebben a versben megfogalmazott elvét.
FAQ:
Ki volt Mefibóset, és miért kedvelte őt Dávid?
Mefibóset Jonathán fia és Saul unokája volt. Dávid a Jonathán iránti szeretetből kedvezett neki, visszaadta neki Saul földjét, és megengedte neki, hogy az asztalánál étkezzen. (2Sámuel 9:6-7)
Hogyan mutatott kedvességet Dávid Saul háza iránt?
Dávid megkereste Saul leszármazottait, és megtalálta Mefibóset, biztosítva neki élelmet és helyet a királyi asztalnál, teljesítve Jonathánnal kötött szövetségét. (2Sámuel 9:1-7)
Milyen állapotban volt Mefibóset?
Mefibóset gyermekkora óta sánta volt, ami annak az eredménye, hogy elesett, amikor dajkája elmenekült Saul és Jonatán halála után. (2Sámuel 9:3, 13)
Ki volt Ziba, és mi volt a szerepe Mefibóset történetében?
Ziba Saul szolgája volt. Dávid felhívta, hogy keresse meg Saul leszármazottait, majd őt bízta meg Mefibóset földjének kezelésével. (2Sámuel 9:2, 9-10)
Mit tanít a kegyelemről Mefibóset története?
Ahogyan Dávid kedves volt Mefibósethez, Isten is megérdemelhetetlen kegyelmet kínál nekünk, korlátaink ellenére asztalához hív. (2Sámuel 9:7, 13)
