Biblia egy év alatt.

A 295. napon az 1Makkabeusok 14. fejezete kiemeli a Makkabeusok igazlelkű döntéseit és vezetését. A Sirák 34-35 megerősíti a gyermekek szeretettel és tisztelettel történő nevelésének fontosságát, míg a Példabeusok 23:22-25 arra tanít minket, hogy tiszteljük és engedelmeskedjünk szüleinknek, elősegítve a bölcsességet és a családi áldásokat.

1. A 172. esztendõben Demetriusz király összegyûjtötte csapatait és Médiába vonult, hogy segítséget szerezzen magának a Trifon elleni harchoz.

2. Amikor Perzsia és Média királya, Arszakesz meghallotta, hogy Demetriusz betört a területére, üzent egyik vezérének, hogy fogják el élve.

3. Ez kivonult, legyõzte Demetriusz seregét, õt magát pedig elfogta és Arszakesz elé vitte, aki aztán fogságba vetette.

4. Nyugalom volt az országban, amíg csak élt Simon. Népe javára törekedett, ujjongtak hatalmán és nevén minden idõben.

5. Dicsõségét megtetézve megszerezte Joppét kikötõnek, utat nyitott a tenger szigeteihez.

6. Kiterjesztette népe határait, birtokba vette az országot.

7. Rengeteg foglyot hazavezetett, elfoglalta Gezert, Bet-Curt és a várat, kiszórta belõle az utálat tárgyát. Nem tudott neki senki ellenállni.

8. Békében mûvelhették földjüket, a föld meghozta termését, és a fa is a mezõn a gyümölcsöt.

9. Az öregek az utcán üldögéltek, mind a jólétrõl beszéltek. A fiatalok hírrel-névvel ékes hadiöltözéket viseltek.

10. A városokat ellátta élelemmel, erõs erõdökké építette ki. Nevét dicsérve emlegették egészen a föld határáig.

11. Békét szerzett az országnak, Izrael örömtõl ujjongott.

12. Mindenki szõlõje és fügefája árnyékában ült, nem volt, aki rettegést keltett.

13. Ellenség nem háborgatta õket az országban, királyokat gyõztek le abban az idõben.

14. Gyámola volt népe elesettjeinek, és kiirtotta a gonoszokat és a hitszegõket.

15. Megtartotta a törvényt. Új fényt szerzett a templomnak és gyarapította fölszerelését.

16. Amikor Rómában és Spártában megtudták, hogy Jonatán meghalt, nagy szomorúság támadt.

17. De aztán hírét vették, hogy testvére, Simon lett helyette a fõpap, õ uralkodik az országon és a városokon.

18. Így írtak neki - érctáblákon -, hogy megújítsák vele a barátságot és a szövetséget, amelyet testvéreivel, Júdással és Jonatánnal kötöttek.

19. Felolvasták az egybegyûlt nép elõtt Jeruzsálemben.

20. Ez annak a levélnek a másolata, amelyet a spártaiak küldtek: "A spártaiak elöljárói és az egész város üdvözletüket küldik Simon fõpapnak, a véneknek, a papoknak és a zsidók népének.

21. A követek, akiket küldtetek, beszámoltak dicsõségetekrõl és hírnevetekrõl. Örültünk a hírnek.

22. Jelentésüket beiktattuk a nép határozatai közé, a következõképpen: A zsidók küldöttei, Antiochusz fia, Numeniusz és Jázon fia, Antipater eljöttek, hogy megújítsák velünk a barátságot.

23. A nép úgy határozott, hogy ezeket az embereket tiszteletteljes fogadtatásban részesíti, jelentésük másolatát meg besorolja az állam iratai közé, emlékeztetõnek a spártai nép számára. Simon fõpapnak is készítünk róla egy másolatot."

24. Simon ezután Rómába küldte el Numeniuszt, egy 1000 mina értékû aranypajzzsal, hogy újítsa meg velük a szövetséget.

25. Amikor a nép ezekrõl az eseményekrõl értesült, ezt mondta: "Hogyan köszönjük ezt meg Simonnak és fiainak?

26. Mert õ is, testvérei is, atyjának egész háza bátor embereknek bizonyultak. Visszaverték Izrael ellenségeit és biztosították neki a szabadságot. Érctáblákra vésték és a Sion hegyén helyezték el, oszlopokon.

27. A felirat másolata így hangzik: "A 172. esztendõ Elul hónapjának tizennyolcadik napján Simon fõpap harmadik évében

28. Azaramelben a papoknak és a népnek, az elöljáróknak, valamint az ország véneinek nagy gyülekezetében tudtunkra adták a következõket:

29. Azokban a harcokban, amelyek országunkban dúltak, Joarib fiainak egy utóda, Mattatiásnak a fia, Simon, valamint testvérei kockáztatták életüket, és ellenálltak az ellenségnek, hogy megoltalmazzák szentélyüket és törvényüket. Ezzel nagy hírnevet szereztek népüknek.

30. Jonatán összefogta a népet és a fõpapja volt mindaddig, míg meg nem tért népéhez.

31. Ekkor ellenségei be akartak hatolni az országba, hogy pusztává tegyék földjét, és rátegyék a kezüket a szentélyre.

32. De föllépett Simon és harcolt a népért. Javainak jó részét felajánlotta, hogy legyen mibõl népe csapatait fölfegyverezni és fizetni.

33. Megerõsítette Júda városait és Júdea határánál Bet-Curt, amely azelõtt az ellenségnek szolgált erõdül, és zsidó katonákat helyezett oda õrségnek.

34. Joppe kikötõvárost is megerõsítette, továbbá Asdod határában Gezert, ahova azelõtt az ellenség fészkelte be magát, és zsidókat telepített oda, ellátva õket mindennel, amire csak szükségük volt.

35. Amikor a nép látta Simon hûségét és a hírnevet, amelyet népének szerzett, megtették vezérnek és fõpapnak, ezekre az érdemekre való tekintettel, továbbá igazságosságáért és népe iránt tanúsított hûségéért, végül, mert mindent megtett azért, hogy népét fölemelje.

36. Az õ idejében, az õ segítségével sikerült kiirtani a pogányokat az országból és ugyanígy azokat az embereket is, akik Dávid városában, Jeruzsálemben állomásoztak, várat építettek maguknak, innen támadásokat indítottak, megszentségtelenítették a szentély környékét és súlyosan sértették a szentségét.

37. Zsidókat telepítettek oda, és megerõsítette az ország és a város védelmére. Jeruzsálem falait is magasabbra emelte.

38. Így Demetriusz király megerõsítette a fõpapi tisztségben,

39. barátai közé sorolta és nagy kitüntetésekben részesítette.

40. Mert hallotta, hogy a rómaiak barátaiknak és testvéreiknek tekintik a zsidókat és Simon követeit tisztelettel fogadták.

41. Ezért elhatározták a zsidók és a papok, hogy Simon legyen a fejedelmük és a fõpapjuk, míg föl nem lép egy hitelt érdemlõ próféta.

42. Õ legyen a vezérük is, viselje gondját a szentélynek, rendeljen tisztviselõket az ország, a sereg és az erõdök ügyeinek intézésére,

43. s gondoskodjék az istentiszteletrõl. Parancsának mindenki köteles engedelmeskedni. Az országban minden iratot, oklevelet az õ nevében kell kiállítani. Viselhet bíbort és aranyat.

44. Senkinek sem szabad a népbõl vagy a papok közül ezekbõl valamit is érvénytelennek nyilvánítani vagy parancsainak ellene szegülni, tudta nélkül az országban gyûlést tartani, bíbort ölteni vagy díszül aranycsatot viselni.

45. Aki ezek ellen vét, vagy valamit nem tart meg, büntetést érdemel."

46. Az egész nép hozzájárult ahhoz, hogy Simon ezek szerint járjon el.

47. Simon elfogadta és beleegyezett hogy átvegye a fõpapi tisztséget, és hogy a zsidók és a papok fejedelme legyen, s mindnyájuk élén álljon.

48. Elhatározták, hogy ezt az iratot érctáblára vésik és a templom falán helyezik el, egy jól látható helyen.

49. Ugyanakkor a kincstárban is elhelyeznek egy másolatot, hogy Simonnak és fiainak kéznél legyen.

Fejezet 34

1. Csalóka remények után fut a balga, hiszen csak balgákat izgatnak az álmok.

2. Mint aki árnyék után kapkod és szelet kerget, olyan az is, aki álmaira épít.

3. Rokonságban van a tükör és az álom: az arcnak képmása áll szemben az arccal.

4. Lehet tisztát várni a tisztátalantól, vagy igazságot várni a hazugságtól?

5. A jóslások, jövendõmondások, álmok mit sem érnek, nem egyebek a vajúdó asszony képzelgéseinél.

6. Ha nem az Úr küldi õket követségbe, ne törõdjél velük.

7. Sokakat vezettek tévútra az álmok, úgyhogy botladoztak az életük útján.

8. Csalhatatlan módon teljesül a törvény, teljes a bölcsesség megbízható szájból.

9. Aki sokat utazott, annak gazdag a tudása, a tapasztalt férfi értelmesen beszél.

10. Keveset tud, aki semmit sem tapasztalt, de aki sokat járt-kelt, nagy tudást szerzett.

11. Amíg úton voltam, igen sokat láttam, többet, mint amennyit el tudnék mondani.

12. Sokszor forogtam halálos veszélyben, de megmenekültem ilyenféle módon:

13. Azoknak a lelke, kik félik az Urat, életben marad, mert biztos reménységük van a megmentõjükben.

14. Aki az Urat féli, nem veszti el reményét, nem reszket, mert Isten a reménysége.

15. Boldog annak lelke, aki istenfélõ. Ki a támasza, kire hagyatkozik?

16. Azokon van az Úrnak szeme, akik õt szeretik, erõs pajzsuk nekik, s hatalmas támaszuk. Hajlék a puszta szele, árnyék a dél hõsége ellen, megóv a botlástól, s fölsegíti azt, aki elesett.

17. Öröm a szívnek, fényesség a szemnek, egészséget, életet és áldást ad.

18. Jogtalan vagyonból csúf dolog áldozni, az istentelen adománya nem talál tetszésre.

19. A bûnös ajándéka nem tetszik a Magasságbelinek, hiába a sok áldozat, nem nézi el bûnét.

20. Mint aki fiút áldoz az apja szeme láttára, olyan az, aki szegénynek vagyonából áldoz.

21. Szûkös kis kenyéren élnek a szegények, aki megtagadja tõlük, az vérszopó.

22. Aki elveszi kenyerét, gyilkosa társának, vért ont, aki elvonja munkástól a bérét.

23. Ha az egyik épít, s a másik lebontja, a fáradtságon kívül mi hasznuk van belõle?

24. Ha egyik könyörög, a másik átkot szór, melyiknek a szavát hallgassa meg az Úr?

25. Aki hullához ér, azután megmosdik, ha újra hozzáér, hiába mosdott meg.

26. Ilyen az az ember, aki böjtöl bûneiért, de azután megint ugyanazt mûveli. Vajon ki hallgatja meg az imádságát, és mi haszna lesz az önsanyargatásból?

Fejezet 35

1. Aki megtartja a törvényt, sok áldozatot hoz, közösségi áldozatot, aki a parancsokhoz igazodik.

2. Ételáldozatot mutat be az, aki szeret, s aki alamizsnát ad, az hálaáldozatot.

3. Hagyd el gonoszságod, s tetszésre lelsz az Úrnál, elhagyni a jogtalanságot vétségért engesztelõ áldozat.

4. Ne jelenj meg üres kézzel az Úr elõtt, mert Isten parancsa írja ezt mind elõ.

5. Az igaz áldozata öröm az oltárnak, kellemes illata felszáll az Úr elé.

6. Kedves az igaz ember áldozata, nem felejti el az Úr, amit felajánl neki.

7. Dicsõítsd meg az Urat nagylelkûségeddel, s ne légy fukar, amikor elsõ termésed feláldozod.

8. Mosolygó arccal hozd minden adományod, s légy vidám, amikor a tizedet adod.

9. Úgy adj az Úrnak, ahogy õ ad neked, adakozó kedvvel, tehetséged szerint.

10. Mert az Úr megfizet: hétannyit ad vissza.

11. Hagyd a vesztegetést, azt nem fogadja el, ne bízzál jogtalanul szerzett adományban.

12. Az Úr igaz bíró: nem nézi az ember személyét,

13. és nem részrehajló a szegény kárára; meghallgatja azt, aki balsorsában kéri.

14. Nem utasítja el az árva könyörgését, sem az özvegyet, aki tele van panasszal.

15. Az özvegynek a könnye, mely arcán végigpereg, és a zokogása nem az ellen szól-e, aki azt okozta?

16. Aki szívbõl szolgálja, azt az Úr elfogadja, s az imádsága a felhõkig hatol fel.

17. A nyomorgók jajszava áthatol a felhõkön, és nem csendesül, amíg el nem éri célját.

18. Nem tágít, amíg rá nem tekint a Magasságbeli, s amíg nem szolgáltat neki igazságot.

19. És az Úr nem késik: türelmes hozzájuk,

20. amíg meg nem töri elnyomóik derekát, amíg vissza nem fizet a pogány népeknek,

21. amíg a dölyfösök hadát szét nem veri, amíg el nem töri a gúnyolódók botját,

22. amíg tettéért meg nem fizet az embernek, a viselkedéséért, álnoksága szerint,

23. amíg igazságot nem szolgáltat népének, és örömet nem szerez neki irgalmában.

24. Az elnyomás idején jó az Úr irgalma, mint a záporesõ a szárazság idején.

22. Hallgass az apádra, aki nemzett téged, és ne vesd meg anyádat azért, mert öreg lett.

23. Igazságot vegyél, de el ne adj soha, bölcsességet, törvényt és okosságot!

24. Az igaznak apja hangosan ujjong majd, a bölcsnek örül a nemzõje.

25. Legyen az apádnak öröme benned, és ujjongjon, aki a világra szült!