Biblia egy év alatt.

A huszonegyedik napon látjuk a becsületességet, amelyet próbára tesznek és jutalmaznak. A Teremtés könyve 39-40. fejezetei beszámolnak József megkísértéséről Potifár feleségével, igazságtalan bebörtönzéséről, és Isten ajándékáról, hogy megfejti a fáraó pohárnokának és sütőmesterének álmait. A Jób 31-32. fejezete Jób végső, szenvedélyes ártatlanságvédelmét mutatja be, majd belép Elihu, egy fiatal megfigyelő, aki végre megszólal a vitában. A Példabeszédek 3:33-35 szembeállítja a gonoszok sorsát az igazak sorsával, megerősítve, hogy az Úr megáldja az igazak hajlékát, és kegyelmet ad az alázatosoknak.

Fejezet 39

1. Amikor Józsefet elvitték Egyiptomba, Potifár, a fáraó egyik tisztviselõje, a testõrség parancsnoka, egy egyiptomi ember vásárolta meg az izmaelitáktól, akik odavitték.

2. De az Úr Józseffel volt, s így minden sikerült neki. Urának, az egyiptominak a házában maradt.

3. Ura meglátta, hogy az Úr vele van és hogy az Úr sikerre segít mindent, amihez hozzáfog,

4. azért József kegyelmet talált szemében: neki kellett õt kiszolgálnia. Azután házának intézõjévé tette és egész vagyonát rábízta.

5. Attól az idõtõl kezdve, hogy vagyonának intézõjévé tette, az Úr József miatt megáldotta az egyiptomi házát. Az Úr áldása volt mindenen, ami a házban és a mezõn az övé volt.

6. Tehát egész vagyonát rábízta Józsefre, s nem törõdött semmivel, csak az étellel, amit evett. József amellett szép külsejû és szép arcú volt.

7. A történtek után urának felesége szemet vetett Józsefre, és így szólt hozzá: "Hálj velem!"

8. Õ azonban vonakodott, s azt mondta ura feleségének: "Nézd, uram semmivel sem törõdik mellettem a házban, egész vagyonát rám bízta.

9. Neki sincs ebben a házban nagyobb hatalma, mint nekem. Semmit sem vont meg tõlem, csak egyedül téged, mivel te a felesége vagy. Hogyan követhetnék el ilyen súlyos igazságtalanságot és hogyan vétkezhetnék Isten ellen?"

10. Jóllehet naponta csábította Józsefet, az nem hallgatott rá, hogy vele háljon és hozzá adja magát.

11. Amikor egyik nap bejött a házba dolgait intézni és a ház népe közül senki sem volt otthon,

12. az megfogta a ruháját és így szólt: "Hálj velem!" De õ ruháját a kezében hagyta, elmenekült és kifutott.

13. Az látva, hogy ruháját a kezében hagyta és elfutott,

14. összehívta házanépét, s ezt mondta nekik: "Na lássátok! Idehozott nekünk egy hébert, hogy erõszakoskodjon velünk. Hozzám jött, hogy velem háljon, de én hangosan kiabáltam.

15. Mikor hallotta, hogy hangosan kiabálok, itthagyta ruháját mellettem, elmenekült, és kiszaladt."

16. És a ruhát magánál tartotta, míg a férje haza nem jött.

17. Akkor elmondta neki a jelenetet és így szólt: "A héber szolga, akit a házba hoztál, idejött hozzám, hogy erõszakoskodjon velem.

18. De mikor hangosan kiabáltam, itt hagyta ruháját mellettem, menekült, és kiszaladt."

19. Ura felesége szavának hallatára, hogy a rabszolga - úgymond - így tett vele, haragra gerjedt.

20. Ura elfogatta Józsefet, s abba a börtönbe vetette, ahol a király foglyait õrizték. Ott maradt a börtönben.

21. De az Úr Józseffel volt, és irgalmat gyakorolt vele. Feléje fordította a börtönfelügyelõ jóindulatát.

22. A felügyelõ rábízta Józsefre az összes foglyot, aki csak a börtönben volt. Ami ott történt, annak az õ rendelkezése szerint kellett végbemenni.

23. A börtönfelügyelõ nem törõdött többé semmivel, ami rá volt bízva. Az Úr vele volt, és amihez csak hozzáfogott, azt sikerre vezette.

Fejezet 40

1. Bizonyos idõ múlva Egyiptom királyának pohárnoka és sütõmestere vétettek uruk, Egyiptom királya ellen.

2. A fáraó megharagudott a két tisztviselõre, a fõpohárnokra és a fõsütõmesterre,

3. és börtönbe vetette õket a testõrség parancsnokának házában, oda, ahol Józsefet is fogva tartották.

4. A testõrség parancsnoka Józsefet bízta meg szolgálatukkal. Egy ideig börtönben voltak.

5. Egyszer mindkettõnek ugyanazon az éjjel álma volt, olyan álma, amelyiknek mindkettõjük számára különös jelentõsége volt: az egyiptomi király fõpohárnoka és fõsütõmestere számára, akik börtönben ültek.

6. József másnap reggel a börtönbe ment, s látta, hogy le vannak törve.

7. Megkérdezte a fáraó tisztségviselõit, akik urának házában vele együtt fogva voltak, s így szólt: "Miért vágtok ma olyan bús arcot?"

8. "Álmot láttunk - felelték azok -, és nincs itt senki, aki megfejtené." József ezt mondta: "Az álom megfejtése nemde Isten dolga? De azért mondjátok el!"

9. A fõpohárnok elbeszélte álmát Józsefnek e szavakkal: "Álmomban egy szõlõtõkét láttam magam elõtt.

10. A tõkén három vesszõ volt. Amikor kirügyezett, kinyílt a virágja is, és a szõlõfürtök érett szemeket hoztak.

11. A fáraó pohara a kezemben volt, vettem a bogyókat, belefacsartam a fáraó poharába, és a poharat a fáraónak nyújtottam.

12. József azt felelte, hogy ez a jelentése: "A három vesszõ három napot jelent.

13. Három nap múlva a fáraó fölemeli fejedet és visszahelyez hivatalodba. Úgy nyújtod majd a poharat a fáraónak, mint azelõtt, amikor pohárnoka voltál.

14. Gondolj rám is, ha majd jól megy a sorod! Gyakorolj kegyet velem, emlékezzél meg rólam a fáraó elõtt, és szabadíts ki ebbõl a házból,

15. mivel elraboltak a héberek földjérõl, s itt sem követtem el semmit, amiért börtönbe kellett volna vetni engem."

16. A fõsütõmester látta, hogy kedvezõ magyarázatot adott, ezért így szólt Józsefhez: "Álmomban olyan volt, mintha a fejemen három kosarat vittem volna finom süteménnyel.

17. A legfelsõ kosárban mindenféle étel volt, amelyet a pék a fáraónak készített. De madarak jöttek, és felfalták a fejemen levõ kosárból."

18. József feleletül így szólt: "A megfejtés ez: a három kosár három napot jelent.

19. Három nap múlva a fáraó fölemeli fejedet, felakasztat egy oszlopra és a húsodat a madarak szedik le rólad."

20. Harmadnap a fáraó születésnapja alkalmából lakomát rendezett összes udvari tisztviselõje számára. Udvari tisztviselõi jelenlétében fölemelte a fõpohárnok fejét és a fõsütõmester fejét.

21. A fõpohárnokot újra visszahelyezte hivatalába, újra nyújthatta a poharat a fáraónak.

22. A fõsütõmestert pedig felakasztatta, ahogy József az álmot értelmezte.

23. A fõpohárnok azonban nem gondolt többé Józsefre, hanem elfelejtette.

Fejezet 31

1. A saját szememmel szövetségre léptem, hogy soha kívánsággal lányra nem nézek.

2. Különben odafönt mit kapnék Istentõl, milyen örökséget a Mindenhatótól?

3. Nem a gonoszokra vár-e a romlás, nem a gonosztevõ sorsa a pusztulás?

4. Hát nem tartja szemmel mind az útjaimat, és nem számlálja meg minden lépésemet?

5. Hogyha hazudozva szédelegtem, ha becsapni sietve vitt a lábam,

6. akkor ám mérjen meg az igazság mérlegén, és meglátja az Isten ártatlanságomat.

7. Hogyha lépéseim letértek az útról, és ha szívem netán szememet követte, vagy ha a kezemhez mákszemnyi folt tapadt,

8. akkor más egye meg, amit én vetettem, és ami nekem nõ, azt mind ki kell tépni.

9. Ha hagytam, hogy szívemet asszony behálózza, és ha leskelõdtem más ember ajtaján,

10. akkor feleségem hadd õrüljön másnak, s hajoljanak fölé idegen emberek!

11. Páratlan gyalázat volna az ilyesmi, és olyan bûn, amely bírák elé való.

12. Olyan tûz ez, amely a pokolig éget, és fölemésztené minden vagyonomat.

13. Ha semmibe vettem szolgámnak jogait, és a szolgálómét, mikor pörlekedtünk,

14. mit tehetnék, hogyha fölkelne az Isten, ha vizsgálatra fogna, vajon mit felelnék?

15. Nem az én Teremtõm alkotta-e õket, nem ugyanaz formált az anyánk méhében?

16. Ha megtagadtam a szegény kívánságát, hagytam, hogy az özvegy szeme elepedjen,

17. vagy ha a falatom egymagam ettem meg, és az árvának részt belõle nem adtam,

18. - ifjúságom óta atyám volt az Isten, anyámnak méhétõl õ vezérelt! -

19. hogyha szerencsétlent láttam ruhátlanul, olyan szegényt, kinek nincsen takarója,

20. kinek a csípõje ne mondana hálát, mivel bárányaim gyapja melegíti,

21. vagy ha ártatlanra emeltem a kezem, mikor a kapunál segítségre leltem,

22. akkor nyakszirtemtõl váljék el a vállam, és a forgójából karom szakadjon ki!

23. Mert rám szakadna Istennek haragja, és fensége elõtt nem tudnék megállni.

24. Hogyha reménységem aranyba vetettem, s színaranynak mondtam: "Te vagy bizodalmam",

25. hogyha örültem, mert nõtt a gazdagságom, vagy mert nagy dolgokat vitt végbe a kezem,

26. ha a napot néztem, miként ragyogott, vagy a holdat, mikor méltósággal haladt,

27. ha a szívem titkon tán megzavarodott, s ha csókra emeltem kezemet a szájhoz,

28. ez is bûn számba megy a bíró szemében, hisz akkor fent az Istent megtagadtam volna.

29. Vajon örültem-e ellenségem baján, vagy vígan voltam-e, amikor baj érte,

30. és engedtem-e, hogy a szám vétkezzék, kívántam-e életét egy-egy átokszóval?

31. Kik sátramban laktak, nem vallották-e meg: "Ki nem lakhatott jól húsával bármikor?"

32. Idegenbõl jöttnek nem kellett kint hálni, minden jövevénynek nyitva állt a kapum.

33. Ha emberek elõtt eltitkoltam volna, s bûnömet szívemben elrejtettem volna,

34. mert a nagy tömegtõl tán tartottam volna, s megijedtem volna a törzsek gúnyjától, akkor csöndben volnék, ki sem lépnék az ajtón.

35. Bár volna itt valaki, s hallgatna meg Isten! Utolsó szavam ez: "Felelj nekem, Mindenható!" Itt az irattekercs, mit ellenfelem írt.

36. Az igazság az, hogy a vállamra venném, s mint koronát a fejemre tenném.

37. Megmondanám neki lépteimnek számát, s mint egy fejedelem, sietnék elébe.

38. Ha a szántóföldem panaszt emelne rám, és ha minden barázdája sírna,

39. ha fizetés nélkül ettem a termését, s a szántó-vetõkbõl sóhajt fakasztottam,

40. akkor búza helyett csak tövist teremjen, és rajta árpa helyett csak gyim-gyom sarjadjon! Jóbnak szavai itt befejezõdtek.

Fejezet 32

1. A három férfi felhagyott vele, hogy Jóbnak felelgessen, mert igaz volt a saját szemében.

2. Ekkor fölgerjedt a Rám nemzetségbõl való Barákel fiának, a buzi Elihunak a haragja. Jób ellen támadt fel haragja, mert az Isten elõtt igaznak gondolta magát.

3. Három barátjára is mérges volt, mert nem találták el a feleletet, és így eltûrték, hogy Istent meghazudtolja.

4. Míg azok beszéltek, Elihu addig várt. Mert azok idõsebbek voltak, mint õ.

5. Amikor azonban Elihu látta, hogy a három férfi nem tud többé mit válaszolni, fölgerjedt haragja.

6. Ekkor hozzákezdett Barákel fia, Elihu és így szólt: Fiatal vagyok még, ti pedig már õszek, ezért tartózkodtam, aztán szégyelltem is tudtotokra adni, mi a véleményem.

7. Gondoltam magamban: "Szóljon az öregkor, évek teljessége hirdesse bölcsességét!"

8. De csak a szellem, amely az emberben lakik, a Mindenható lehelete, csak az tesz okossá.

9. Nem mindig okosak, kiknek éve számos, s nem mindig helyes a vének felfogása.

10. Ezért bátorkodom szólni. Figyeljetek! Szeretnék magam is véleményt mondani.

11. Nézzétek, én vártam, míg ti beszéltetek, és odafigyeltem bölcs szavaitokra. Míg a megfelelõ szóra rátaláltok,

12. jól odafigyelve követtem szavatok. De lám, egyiktek sem cáfolta meg Jóbot, közületek szavára egy sem felelt meg.

13. Ne gondoljátok: "Mi találtuk fel a bölcsességet, egyenest az Isten, nem ember tanított."

14. Én bizony nem szólnék ilyenféle módon, s nem felelnék neki mondásaitokkal.

15. Azok zavartak, választ nem adnak, kifogytak a szóból.

16. Várakozzam tán még? Hisz már nem beszélnek, csöndben álldogálnak, s nem felelnek semmit.

17. Felelek hát akkor a magam részérõl, tudtotokra adom, mi a véleményem.

18. Mert gondolatokkal vagyok telis-tele, ûz és hajt a lélek, amely bennem lakik.

19. Lám, olyan a keblem, mint a lefojtott bor, új tömlõk módjára utóbb még szétszakad.

20. Így hát beszélnem kell, hogy megkönnyebbüljek, megnyitom ajkamat, hogy választ adhassak.

21. Nem fogok senkinek a pártjára állni, hízelgõ szavakkal senkit nem illetek.

22. Nem értek én ahhoz, hogy kell hízelegni, Teremtõ Istenem, hamar elszólítna.

33. Az Úrnak átka van a gonosz házán, hanem az igazak otthonát megáldja.

34. Akik gúnyolódnak, azokat õ is kigúnyolja, az alázatosakhoz jóindulattal van.

35. Megtiszteltetés lesz a bölcsek osztályrésze, megszégyenülés a balgák öröksége.