Biblia egy év alatt.

A 202. napon Ézsaiás 23-24 ítéletet hirdet a városok és az egész föld felett, elmélkedésre intve a büszkeség és a vétkek felett. A Habakuk 1-2 arra ösztönöz minket, hogy bízzunk Istenben még az igazságtalanság és az elnyomás ellenére is, emlékeztetve minket arra, hogy Ő irányít. A Példabeszédek 11:1-4 a becsületességről, az igazságosságról és az Úr előtti feddhetetlen élet fontosságáról tanít.

Fejezet 23

1. Fenyegetõ jövendölés Tírusz ellen: Jajgassatok, Tarsis hajói, mert váratok elpusztult! Amikor hazatértek Ketim földjérõl, akkor tudták meg a hírt.

2. Némuljatok el a rémülettõl, ti, lakói a partvidéknek, Szidon kereskedõi, akiknek hajói bejárták a tengert,

3. a határtalan óceán vizeit; akiknek a Nílus termése és a Folyam aratása szolgáltatta jövedelmét, amikor világszerte kereskedett.

4. Pirulj el, Szidon, mert így szól a tenger: "Nem vajúdtam és nem szültem. Nem voltak fiaim, s nem neveltem föl lányokat."

5. Ha majd a hír eljut Egyiptomba, megrendülnek Tírusz sorsa miatt.

6. Hajózzatok át Tarsisba s jajgassatok, ti, lakói a partvidéknek!

7. Ez a ti vidám városotok, amelynek eredete az õsidõkbe nyúlik, s amelyet lába messze idegenbe elvitt, hogy ott is megtelepedjék?

8. Ki határozott így Tírusz felõl, amelynek kereskedõi fejedelmek voltak, és kalmárai a föld nagyjai közé számítottak?

9. A Seregek Ura határozott így, hogy megszégyenítse minden dicsõségét s gõgjét, és megalázza a föld minden elõkelõjét.

10. Mûveld meg földedet, Tarsis leánya, mert a kikötõ nem létezik többé.

11. Kiterjesztette kezét az Úr a tenger fölé, hogy megdöntse országait. Õ adott parancsot Kánaán ellen, hogy erõsségeit lerombolják.

12. Õ szólt így: Ne örülj tovább, te meggyalázott szûz, Szidon leánya! Hiába kelsz föl, s hajózol át Ketimbe, ott sem lesz nyugalmad.

13. Nézzétek csak Ketim földjét... Ostromtornyokat építettek ellene, bástyáit lerombolták, s az egész romhalmazzá vált.

14. Jajgassatok, Tarsis hajói, mert váratok elpusztult.

15. Azon a napon Tírusz feledésbe merül hetven esztendõre. De egy másik király uralkodása idején, a hetven év elmúltával, Tírusz úgy jár majd, amint a céda éneke mondja:

16. Vedd a citerát, járd körül a várost, te elfelejtett céda nõ! Pengesd szépen, énekelj vígan, hogy visszaemlékezzenek rád.

17. A hetven év elmúltával ugyanis az Úr meglátogatja Tíruszt, hiszen az újra nekilát, hogy kicsapongásában a világ minden országával összeadja magát, amely a föld színén van, s így pénzt szerezzen.

18. De nyeresége és keresete adomány lesz, amelyet az Úrnak szentelnek. Nem gyûjtik tehát össze és nem teszik félre, hanem azoké lesz ez a nyereség, akik az Úr színe elõtt laknak, hogy jóllakásig egyenek és szép ruhákba öltözzenek.

Fejezet 24

1. Íme, az Úr elpusztítja a földet, kopárrá teszi és elcsúfítja a színét, lakóit pedig messze szétszórja.

2. A pap úgy jár majd, mint a nép, az úr, mint a szolgája, s az úrnõ, mint a szolgálója. Az eladó olyan lesz, mint a vásárló, a kölcsönadó, mint a kölcsönvevõ, és a hitelezõ olyan, mint az adós.

3. A föld elpusztul, s úgy jár, mint akit kifosztottak. Igen, az Úr mondta ki ezt ellene.

4. Gyászba borul, elhervad a föld, a földkerekség elhervad, elsorvad, s elenyészik az ég is a földdel együtt.

5. Tisztátalanná lett ugyanis a föld lakóinak lába miatt, mert áthágták a törvényt, megszegték a parancsokat, s megtörték az örökre szóló szövetséget.

6. Ezért átok emészti meg a földet, és megbûnhõdnek, akik rajta laknak. Tûz emészti meg a föld lakóit, és csak kevesen maradnak életben.

7. Gyászol majd a must, elfonnyad a szõlõtõ, sóhajtoznak mind a vidám szívûek.

8. Elhallgat a vidám dobszó, a vigadozók zaja elcsöndesül, s a hárfa hangja is elhal.

9. Nem isznak többé dalolva bort, s keserû lesz az ital a mulatozóknak.

10. Romba dõl a pusztulásra ítélt város, bezárt házaiba senki be nem léphet.

11. Panaszszó hallatszik utcáin: Nincs többé bor, vége minden vidámságnak, az öröm elköltözött a földrõl.

12. Csak pusztulás maradt a városban, kapui is romokban hevernek.

13. Éppúgy lesz majd a földön a nemzetek között, mint amikor leverik a bogyót az olajfákról, és a szüret elmúltával összeböngészik a szõlõt.

14. De õk örömükben dicséretet zengenek, ujjonganak a tenger felõl az Úr fölségének.

15. A szigeteken is az Urat áldják; a tenger szigetein az Úr nevét, Izrael Istenének nevét dicsõítik.

16. A föld határáról halljuk az énekszót: Legyen dicsõség az Igaznak! Hanem én azt mondom: "Elég már, elég! Jaj az árulóknak, akik hûtlenül járnak el, az árulóknak, akik mindenestül hûtlenek!"

17. Rettegés, verem és tõr vár rád, lakója a földnek!

18. Aki elmenekül a rettegés hangja elõl, az verembe esik. És aki kimászik a verembõl, azt tõr fogja meg. Bizony, megnyílnak az ég zsilipjei, és meginognak a föld alapjai.

19. Recseg-ropog és megreped a föld, meghasad és megrendül a föld.

20. Inog a föld, mint a részeg, s leng, mint a hevenyészett kunyhó. Úgy ránehezedik gonoszsága, hogy elesik, s többé már nem kel föl.

21. Azon a napon majd meglátogatja az Úr az ég seregét fenn a magasban, és a föld királyait lenn a földön.

22. Összegyûjti õket, mint foglyokat egy veremben, bebörtönzi, s hosszú idõ múltán megbünteti õket.

23. Akkor elpirul a hold, a nap megszégyenül, mert a Seregek Ura trónjára lép a Sion hegyén, Jeruzsálemben, és felragyog dicsõsége véneinek színe elõtt.

Fejezet 1

1. Látomás, amelyet Habakuk próféta látott.

2. Meddig kell még Uram, segítségért folyamodnom anélkül, hogy meghallgatnál? Hozzád kiáltanom: "Erõszak!", anélkül, hogy megszabadítanál?

3. Miért feded fel elõttem a gonoszságot, és mutatod meg a nyomorúságot? Csupa fosztogatást, csupa rablást látok magam elõtt; a vádaskodás és civakodás egyre fokozódik.

4. Csorbát szenved a törvény, a jog nem érvényesül. Üldözi a gonosz az igazat, a jogot kicsavarják.

5. Tekintsetek a népekre és lássátok, ámuljatok és csodálkozzatok: mert olyan dolgot viszek majd végbe napjaitokban, hogy el sem hinnétek, ha elbeszélnék.

6. Lám, idehozom a káldeusokat, ezt a vad és kegyetlen nemzetet, amely messze földeket bejár, hogy elfoglalja mások hajlékát.

7. Borzalmas és rettenetes nép, ereje szab neki törvényt és hatalmat.

8. Lovai gyorsabbak a párducnál, mérgesebbek az esti farkasnál. Lovasai özönlenek, lovasai messzirõl jönnek, repülnek, mint a sas, amely lecsap a zsákmányra.

9. Fosztogatni jön valamennyi, izzik az arcuk, mint a keleti szél, annyi rabot ejtenek, mint a fövény.

10. Ez a nép gúnyt ûz a királyokból, a fejedelmeket nevetségessé teszi; fittyet hány minden erõdre, töltést emel és beveszi õket.

11. Aztán megfordul, és elvonul, mint a szélvész. Bûnös, akinek az ereje az istene!

12. Nem te vagy-e Uram, õsidõktõl fogva az én Istenem, Szentem, aki nem hal meg? Te rendelted Uram, ide, hogy ítéletet tartson. Te tetted sziklává, hogy büntessen.

13. Szemed tisztább annál, hogysem a gonoszságra tekints, a nyomorúságot nézni sem tudod. Miért tekintesz hát e hitszegõkre, miért hallgatsz, amikor a gonosz elnyeli a nála igazabbat?

14. Úgy bánsz az emberrel, mint a tengeri halakkal, mint a gazdátlan csúszómászókkal.

15. Mind kiemeli horoggal, varsájába fogja, hálójába gyûjti, aztán örül és ujjong.

16. Ezért varsájának mutat be áldozatot, hálójának gyújt jó illatot, mert azok juttatták jó fogáshoz, és bõséges eledelhez.

17. Nemde szüntelen kiüríti hálóját, és pusztítja a népeket irgalom nélkül?

Fejezet 2

1. Kiállok õrhelyemre, felállok a sáncra, és figyelek, hogy lássam, mit mond nekem, és mit válaszol a panaszomra.

2. Az Úr meg is szólalt és ezt mondta: "Írd le a látomást, vésd fel táblára, hogy könnyen olvasható legyen.

3. Mert ez a látomás a maga idejében beteljesedik s nem hiúsul meg; ha késik, csak várj, biztosan bekövetkezik, tévedhetetlenül.

4. Akinek nem igaz a lelke, az elbukik, de az igaz élni fog hûségéért."

5. Bizony, a gazdagság hûtelen! Eszét veszti, és többé nem nyugszik, kitátja torkát, mint az alvilág, telhetetlen, mint a halál, összeharácsol minden népet, összegyûjt magának minden nemzetet.

6. Vajon nem mondanak-e majd róla mindnyájan példázatokat? Nem költenek-e róla magvas mondásokat? Azt mondják majd: Jaj annak, aki a máséból gyûjtöget, - ugyan meddig? -, aki zálogok terhével terheli magát.

7. Nem kelnek-e föl hirtelen hitelezõid, nem ébrednek-e föl végrehajtóid? A zsákmányuk leszel!

8. Mivel sok népet kifosztottál, a megmaradt népek téged fosztanak ki; amiért embervért ontottál, kifosztottad a földet, a várost és minden lakóját.

9. Jaj annak, aki családja javára becstelenül harácsol; aki magasra rakja fészkét, hogy kikerülje a balsorsot!

10. Házad szégyene mellett döntöttél, amikor eltiportál számos nemzetet; saját magad ellen vétkeztél.

11. Mert a falban még a kõ is kiáltozik, s a fagerenda válaszol neki.

12. Jaj annak, aki vérrel épít várost, és vétekbõl vet a városnak alapot!

13. Hát nem a Seregek Urának akarata az, hogy a népek a tûznek dolgoznak, s hiábavalóságokért fáradnak a nemzetek?

14. Mert az Úr dicsõségének ismerete betölti majd a földet, miként a víz a tengert.

15. Jaj annak, aki leitatja társát, vegyíti a mérget, míg le nem részegíti, hogy láthassa a meztelenségét.

16. Gyalázattal teltél el, nem dicsõséggel! Igyál csak te is, és mutasd meg, hogy körül sem vagy metélve! Rajtad a sor, hogy megidd az Úr jobbjából a kelyhet. Dicsõséged elborítja majd a szégyened.

17. Mert elborít a gonoszság, amit a Libanonon végbevittél; rémült állatokat gyilkoltál, embervért ontottál, pusztítottad a földet, a várost és mind, aki benne lakik.

18. Mire jó a bálvány, alkotója miért faragta? Az ércbe öntött kép, a hazudó jós? Alkotója mégis bízott benne, amikor e szótlan bálványt kifaragta.

19. Jaj annak, aki így szólt a fatönkhöz: "Ébredj!". A néma kõhöz: "Kelj fel álmodból!" [Ez a szózat]. Nézd, ki van rakva ezüsttel, arannyal, de éltetõ lélek nincsen benne!

20. Az Úr szent templomában lakik: némulj el színe elõtt, egész földkerekség!

1. Hamisított mérleg iszonyat az Úrnak, de a pontos súlyok megnyerik tetszését.

2. Az elbizakodottságnak gyalázat a társa, a szerényeknél a bölcsesség lakik.

3. Az õszintét bizton vezeti tisztasága, a hûtlent a hamisság romlásba dönti.

4. A haragnak napján mit sem ér a gazdagság, de az igazságosság megment a haláltól.