Fejezet 3
1. A kígyó ravaszabb volt a föld minden állatánál, amit az Úristen teremtett. Ezt mondta az asszonynak: "Valóban mondta Isten, hogy nem ehettek a kert valamennyi fájáról?"
2. Az asszony így válaszolt a kígyónak: "A kert fáinak gyümölcsébõl ehetünk.
3. Isten csak a kert közepén álló fa gyümölcsérõl mondta: Ne egyetek belõle, ne érintsétek, nehogy meghaljatok."
4. Erre a kígyó így beszélt az asszonyhoz: "Semmi esetre sem fogtok meghalni.
5. Isten jól tudja, hogy amely napon abból esztek, szemetek felnyílik, olyanok lesztek, mint az istenek, akik ismerik a jót és a rosszat."
6. Az asszony látta, hogy a fa élvezhetõ, tekintetre szép, és csábít a tudás megszerzésére. Vett tehát gyümölcsébõl, megette, adott férjének, aki vele volt, és az is evett belõle.
7. Erre felnyílt a szemük, észrevették, hogy meztelenek. Fügefa leveleket fûztek össze, és kötényt csináltak maguknak.
8. Azután meghallották az Úristen lépteit, aki a nappali szellõben a kertben járkált. Az ember és az asszony elrejtõztek az Úristen elõl a kert fái között.
9. De az Úristen hívta az embert és így szólt hozzá: "Hol vagy?"
10. Õ így válaszolt: "Hallottam lépteidet a kertben, s féltem, mert meztelen vagyok, tehát elrejtõztem."
11. De õ így szólt: "Ki adta tudtodra, hogy meztelen vagy? Ettél a fáról, amelyrõl megtiltottam, hogy egyél?"
12. Az ember így válaszolt: "Az asszony adott a fáról, akit mellém rendeltél, azért ettem."
13. Az Úristen megkérdezte az asszonyt: "Mit tettél?" Az asszony így felelt: "A kígyó vezetett félre, azért ettem."
14. Az Úristen így szólt a kígyóhoz: "Mivel ezt tetted, átkozott leszel minden állat és a mezõ minden vadja között. Hasadon csúszol, és a föld porát eszed életed minden napján.
15. Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az õ ivadéka közé. Õ széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba."
16. Az asszonyhoz pedig így szólt: "Megsokasítom terhességed kínjait. Fájdalmak közepette szülöd gyermekeidet. Vágyakozni fogsz férjed után, õ azonban uralkodni fog rajtad."
17. Az embernek ezt mondta: "Mivel hallgattál az asszony szavára és ettél a fáról, jóllehet megtiltottam, hogy egyél róla, a föld átkozott lesz miattad. Fáradsággal szerzed meg rajta táplálékodat életed minden napján.
18. Tövist és bojtorjánt terem számodra. A mezõ füvét kell enned.
19. Arcod verítékével eszed kenyeredet, amíg vissza nem térsz a földbe, amibõl lettél. Mert por vagy és a porba térsz vissza."
20. Az ember Évának nevezte feleségét, mert õ lett minden élõ anyja.
21. Az Úristen pedig bõrbõl ruhát készített az embernek és feleségének, s felöltöztette õket.
22. Azután így szólt az Úristen: "Lám, az ember olyan lett, mint egy közülünk, ismer jót és rosszat. De nem fogja kinyújtani kezét, hogy az élet fájáról is vegyen, egyék és örökké éljen!"
23. Ezért az Úristen eltávolította az Éden kertjébõl, hogy mûvelje a földet, amelybõl lett.
24. Amikor az embert elûzte, az Éden kertjébõl keletre odaállította a kerubokat és a fenyegetõ tüzes kardot, hogy õrizzék az élet fájához vezetõ utat.
Fejezet 4
1. Az ember megismerte feleségét, Évát, ez fogant, megszülte Kaint, és így szólt: "Isten segítségével embert hoztam a világra."
2. Aztán újra szült: Ábelt, a testvérét. Ábel juhpásztor lett, Kain pedig földmûves.
3. Bizonyos idõ elteltével történt, hogy Kain a föld termésébõl áldozatot mutatott be az Úrnak.
4. Ábel is áldozatot mutatott be, nyája zsenge bárányaiból, azok zsírjából. Az Úr kegyesen tekintett Ábelre és áldozatára,
5. Kainra és áldozatára azonban nem tekintett. Ezért Kain nagyon haragos lett és lehorgasztotta fejét.
6. Az Úr szólt Kainhoz: "Miért vagy haragos és miért horgasztod le a fejed? Ha helyesen teszel, miért nem emeled fel a fejed?
7. De ha nem cselekszel helyesen, nem bûn van-e az ajtó elõtt, mint leselkedõ állat, amely hatalmába akar keríteni, s amelyen uralkodnod kell?
8. Kain közben így szólt testvéréhez, Ábelhez: "Menjünk a mezõre!" Amikor pedig a mezõn voltak, Kain rátámadt testvérére, Ábelre, és agyonütötte.
9. Ekkor az Úr megkérdezte Kaint: "Hol van a testvéred, Ábel?" Õ így válaszolt: "Nem tudom; talán õrzõje vagyok testvéremnek?"
10. Erre õ ezt mondta: "Mit tettél? Testvéred vére felkiált hozzám a földrõl.
11. Ezért átkozott leszel, bujdosni fogsz a földön, amely megnyitotta száját, hogy beigya kezedbõl testvéred vérét.
12. Ha mûveled a földet, nem ad neked termést. Hontalan és bujdosó leszel a földön."
13. Kain így szólt az Úrhoz: "Túl nagy a büntetésem ahhoz, hogy el tudjam viselni.
14. Lám, ma elûztél a föld színérõl és el kell rejtõznöm elõled, hontalan és bujdosó leszek a földön, s bárki, aki rámtalál, megölhet."
15. Az Úr azt válaszolta: Semmi esetre. Aki Kaint megöli, annak hétszeresen kell lakolnia. Az Úr jelet tett Kainra, hogy senki, aki találkozik vele, meg ne ölje.
16. Kain azonban elbujdosott az Úr színe elõl, és Nod földjén, Édentõl keletre telepedett le.
17. Kain megismerte feleségét, az fogant, és Hénochot szülte. Várost épített, és azt fiáról Hénochnak nevezte.
18. Hénoch fia Irád lett. Irád fia Mechujael, Mechujael fia Metusael, Metusael fia pedig Lámech.
19. Lámech két feleséget vett. Az egyiknek Ada volt a neve, a másiké Cilla.
20. Ada a világra hozta Jabalt; õ lett az õsatyja azoknak, akik sátrakban laknak nyájaikkal.
21. Testvérét Jubalnak hívták, õ lett az õsatyja azoknak, akik gitáron és fuvolán játszanak.
22. Cilla Tubalkainnak adott életet; õ az õse a bronz- és vaskovácsoknak. Tubalkain húga Naama volt.
23. Lámech így szólt feleségeihez: "Ada és Cilla, halljátok szavamat, Lámech feleségei figyeljetek szavamra:
24. Leütöttem egy embert sebemért, egy ifjút sebhelyemért. Ha Kaint hétszer bosszulják meg, Lámechet hetvenhétszer."
25. Ádám megismerte feleségét és az fiút szült neki, akit Szetnek nevezett, "mert - úgymond - Isten más utódot adott nekem Ábel helyett, akit Kain megölt."
26. Szetnek is fia született, akit Enosnak nevezett. Õ volt az elsõ, aki Isten nevét segítségül hívta.
