Fejezet 16
1. Küldjetek bárányokat az ország királyának, Szelából, a sivatagon át, Sion leányának hegyéhez!
2. Mint az ide-oda röpdösõ madarak, s mint a kifosztott fészek, olyanok Moáb leányai Arnon gázlójánál.
3. "Adj tanácsot, Hozz döntést! Tedd árnyékodat olyanná délben, mintha éjszaka volna; rejtsd el az elûzötteket, s ne áruld el az oda menekülõket,
4. hadd lakjanak nálad moábi menekültjeim, légy rejtekhelyük a pusztító elõl." Majd ha véget ér az elnyomás, elpusztul a pusztító, s akik most a földet tiporják, letûnnek,
5. akkor majd királyi széket állít fel az irgalom, és rajta hûségesen, Dávid sátorában olyan bíró ül majd, akinek gondja lesz az igazságra, és sietve megadja azt, ami jogos.
6. Hallottunk Moáb gõgjérõl, módfeletti kevélységérõl. Felfuvalkodottsága, gõgje és dölyfössége csak üres kérkedés.
7. Ezért jajgatni fognak Moábért a moábiták, mindnyájan jajveszékelnek majd. Kir-Hareszet kalácsai után kétségbeesetten sóhajtoznak.
8. Mert Hesbon mezõi ellankadnak, Sibma szõlei szintén. Vesszõit kivágják a nemzetek urai, bár hajtásai egészen Jázerig érnek, szerteszét kúsznak a pusztán. Sarjai messze szétterjedtek, túlnyúltak a tengeren.
9. Ezért siratom Jázer siralmával Sibma szõlejét. Elárasztalak könnyeimmel Hesbon és Eleále. Mert aratásod és szüreted közben (csata) kiáltás hallik.
10. Az öröm és a vigasság hangja eltûnt kertjeidbõl. Szõleidben nem vigadnak többé, és nem ujjonganak. A sajtóban nem sajtolnak bort, és a víg dal is elhal.
11. Ezért zokog a bensõm Moábért, mint a hárfa húrja, és a szívem Kir-Hareszetért.
12. Igen, hiába megy föl Moáb fáradsággal a magaslatokra. S hiába megy be szentélyébe imádkozni: semmit sem ér el vele.
13. Ez az a szó, amelyet az Úr egykor kimondott Moábra:
14. És most ezt mondja az Úr: "Még három olyan év, mint a béres évei, és Moáb dicsõsége végetér számos népével együtt. És ami mégis megmarad belõle, az kevés lesz, gyenge és erõtlen."
Fejezet 17
1. Fenyegetõ jövendölés Damaszkusz ellen: Meglátjátok: Damaszkusz nem lesz többé város, hanem romhalmazzá válik.
2. Örökre elhagyottak lesznek városai, és nyájak legelõi. (A nyájak) tanyáznak majd bennük és nem kergeti el õket senki.
3. Vége lesz Efraim erõdjének, és Damaszkusz elveszti az uralmat. Arám maradéka úgy jár, mint Izrael fiainak dicsõsége. A Seregek Ura mondja ezt.
4. Azon a napon megfogyatkozik Jákob dicsõsége, és eltûnik húsának kövére.
5. Az lesz vele, mint amikor az arató összefog egy maroknyi száron álló gabonát, és letépi róluk a kalászokat. Vagy amikor kalászt szed valaki Refaim völgyében:
6. Csak itt-ott marad belõle valami. Vagy amikor leszüretelik az olajfát: Két vagy három bogyó marad csak az ágak hegyén, s négy vagy öt a fa tetején. A Seregek Ura mondja ezt.
7. Azon a napon az ember majd Teremtõjéhez fordul, és szeme föltekint Izrael Szentjére.
8. És nem vet többé ügyet az oltárokra, amelyeket keze alkotott. És nem tekint arra, amit ujjai hoztak létre: a szent berkekre és a Nap-oszlopokra.
9. Azon a napon városaid olyan elhagyottak lesznek, mint az amoriták és hivviták városai voltak, amikor elhagyták õket Izrael fiai elõtt. Pusztasággá lesznek,
10. mert megfeledkeztél szabadító Istenedrõl, és nem gondoltál többé erõsséged Sziklájára. Mert pompás csemetéket ültetsz, s idegen hajtásokkal telepíted.
11. Ha azon a napon, amelyen elülteted, megfogamzanak is, s reggelre virágba borul is ültetésed, mégis semmivé lesz aratásod szorongatásod napján, s romlásod gyógyíthatatlan marad.
12. Jaj, zúg a népek áradata, úgy zúgnak, mint a tenger szokott zúgni. A népek moraja hallik, mint a nagy vizek háborgása.
13. [Hatalmas vizek zúgásához hasonló a népek morajlása.] De Õ megfenyíti õket, erre messze futnak, s úgy elsodródnak, mint a pelyva a hegyeken a szél elõtt, s a forgatag a vihar elõtt.
14. Este meglepi õket a rémület, s mire felvirrad a reggel, nincsenek többé. Ez lett a jutalma pusztítóinknak, ez lett a sorsa fosztogatóinknak.
