Fejezet 31
1. De megtudta Lábán fiainak beszédét, akik ezt mondták: "Jákob mindent magához ragadott, ami apánké volt, apánk vagyonából egész gazdagságot szerzett."
2. Jákob Lábán arcáról is leolvasta, hogy nem olyan érzelmeket táplál iránta, mint azelõtt.
3. Ezért az Úr így szólt Jákobhoz: "Térj vissza atyáid földjére és rokonságodhoz, én veled leszek."
4. Jákob tehát elküldött Ráchelért és Leáért, kihívta õket a mezõre, a nyájhoz.
5. Így szólt hozzájuk: "Látom atyátok arcán, hogy nem olyan érzelmeket táplál irántam, mint azelõtt, jóllehet atyáim Istene velem volt.
6. Ti tudjátok, hogy egész erõmmel szolgáltam atyátoknak.
7. Atyátok azonban megcsalt, és tízszer változtatta a bért. De Isten nem engedte, hogy kárt okozzon nekem.
8. Ha azt mondta: a pettyes állatok legyenek a tieid, akkor az egész nyáj pettyes borjakat ellett, ha azt mondta: a csíkos állatok legyenek a béred, akkor az egész nyáj csíkos állatokat ellett.
9. Így Isten elvette az állatokat atyátoktól és nekem adta.
10. Az állatok üzekedése idején történt: álmomban fölemeltem szememet és láttam magam elõtt, hogy a kosok, amelyek a bárányokat ûzték, csíkosak, pettyesek és foltosak voltak.
11. Isten angyala álmomban megszólított: "Jákob!" "Itt vagyok" - feleltem.
12. Õ folytatta: "Emeld föl a szemed és lásd, hogy minden kos, amely a te bárányaidat ûzi, csíkos, pettyes és foltos. Én ugyanis mindent láttam, amit Lábán veled tett.
13. Az Isten vagyok Bételbõl, ahol te fölkentél egy emlékkövet és fogadalmat tettél nekem. Kelj föl tehát, hagyd el ezt az országot és térj vissza rokonságod földjére."
14. Ráchel és Lea ezt mondták feleletül: "Van még részünk és örökségünk apánk házában?
15. Vajon nem olyanok voltunk neki, mint az idegenek, mikor eladott minket, és a pénzt, amit értünk kapott, fölélte?
16. Valóban, az egész gazdagság, amit Isten elvett apánktól, a mienk és a fiainké. Ezért most tégy meg mindent, amit Isten parancsolt neked!"
17. Jákob tehát fölkerekedett, gyermekeit és feleségeit tevékre ültette.
18. Elvitte magával minden állatát és minden vagyonát, amit szerzett, saját állatállományát, amire Paddan-Aramban szert tett, és visszatért atyjához, Izsákhoz, Kánaán földjére.
19. Lábán elment a juhait nyírni. Ezért Ráchel ellopta atyjának házi isteneit.
20. Jákob megtévesztette az aramita Lábánt és eltitkolta elõtte, hogy menekülni akar.
21. Így eltávozott mindazzal, ami az övé volt. Útnak eredt, átkelt a folyón és a Gileád-hegynek vette az irányt.
22. Harmadnap Lábán megkapta a hírt, hogy Jákob elszökött.
23. Maga mellé vette rokonait, hétnapi úton üldözte, és a Gileád-hegynél utolérte.
24. De Isten megjelent éjjel Lábánnak, az arámnak álmában és ezt mondta: "Óvakodj attól, hogy szólj valamit Jákobnak!"
25. Lábán utolérte Jákobot, amikor Jákob a hegyek közt felütötte sátrát.
26. Lábán is sátrat vert Gileád hegyén. Lábán így szólt Jákobhoz: "Mit tettél? Megcsaltál, és lányaimat, mint foglyokat magaddal vitted?
27. Miért szöktél titokban, és miért nem jártál el egyenesen velem szemben? Nem szóltál nekem róla. Akkor örömmel, énekkel, dobbal és hárfával kísértelek volna el.
28. Nem engedted, hogy megcsókoljam unokáimat és lányaimat. Valóban ostobán viselkedtél.
29. Most hatalmamban állana, hogy ártsak neked, de atyád Istene tegnap így szólt hozzám: "Óvakodj attól, hogy szólj valamit Jákobnak.
30. Jó, te eljöttél, mert annyira sóvárogtál atyád háza után, de miért loptad el isteneimet?"
31. Jákob feleletül ezt mondta Lábánnak: "Igen, féltem. Gondoltam, hogy elveheted tõlem lányaidat.
32. Akinél azonban isteneidet megtalálod, az ne maradjon életben. Kutasd fel rokonaid jelenlétében, ami tõled nálam van és vedd magadhoz."
33. Jákob ugyanis nem tudta, hogy Ráchel lopta el õket. Lábán kereste Jákob sátrában, Lea sátrában, és a két szolgáló sátrában, de nem talált semmit. Azután kijött Lea sátrából és belépett Ráchel sátrába.
34. Ráchel azonban fogta a házi isteneket, a teve nyergébe tette és ráült. Lábán átkutatta az egész sátrat, de nem talált semmit.
35. Õ akkor így szólt apjához: "Ne haragudj rám, uram, nem állhatok fel elõtted, mert asszonyi bajom van." Az kutatott, de nem találta a házi isteneket.
36. Erre Jákob haragra gerjedt és szidta Lábánt. Jákob rákezdte és mondta Lábánnak: "Mi az én vétkem, mi az én bûnöm, hogy oly hevesen üldözöl,
37. és az egész táboromat átkutatod? Mit találtál házi holmijaidból? Tedd az én és a te rokonaid elé, õk döntsenek közöttünk.
38. Húsz évig voltam nálad, juhaid és kecskéid nem vetéltek el. Nyájaid kosait nem ettem meg.
39. Széttépettet nem vittem hozzád: én magam kipótoltam. Ha valamit nappal vagy éjjel elloptak, azt rajtam követelted.
40. Magam is így voltam: nappal a hõség kínzott, éjjel a fagy, s az álom elkerülte szememet.
41. Húsz évig maradtam házadban, tizennégy évig szolgáltam két lányodért, hat évig juhodért, kecskédért, és tízszer változtattad meg béremet.
42. Ha nem lett volna velem atyám Istene, Ábrahám Istene, Izsák rokonsága, bizonyára üres kézzel engedtél volna el. De Isten látta nyomorúságomat és kezem fáradozását, s az elmúlt éjjel döntött."
43. Lábán feleletül így szólt: "A lányok az én lányaim, a gyermekek az én gyermekeim, a juh, a kecske az én jószágom, és minden, amit itt látsz, az enyém. De mit tehetek ma lányaimért vagy gyermekeimért, akiket õk szültek?
44. Tehát gyere, kössünk szövetséget, én és te... Ez legyen a tanú köztem és közted.
45. Erre Jákob vett egy követ, s felállította emlékkõül.
46. Jákob ezt mondta rokonainak: "Szedjetek követ!" Azok követ gyûjtöttek, kõrakást csináltak és a kõrakáson lakomát tartottak.
47. Lábán Jegár Szahadutának nevezte, Jákob pedig Gálednek.
48. Lábán így szólt: "Ez a kõrakás ma tanú köztem és közted." Ezért nevezte Gálednek
49. és Micpának, mivel ezt mondta: "Az Úr legyen az õr köztem és közted, ha elválunk egymástól.
50. Ha lányaimmal rosszul bánsz, vagy ha lányaimhoz még más feleséget veszel, ha senki más nincs is velünk, íme, Isten akkor is tanú köztem és közted."
51. Lábán tovább beszélt Jákobhoz: "Itt van ez a kõrakás és ez az emlékkõ, amelyet köztem és közted felállítottam.
52. Ez a kõrakás és az emlékkõ legyen a tanú: nekem sem szabad ezen a kõrakáson túl feléd menni, és neked sem szabad ezen a kõrakáson és emlékkövön túl rossz szándékkal felém közeledni.
53. Ábrahám Istene és Nachor Istene legyen bíró közöttünk!" Erre Jákob megesküdött atyjának, Izsáknak rokonaira.
54. Jákob a hegyen áldozatot mutatott be, és meghívta rokonait lakomára. Azok elköltötték a lakomát és éjjel a hegyen maradtak.
Fejezet 32
1. Lábán másnap korán reggel megcsókolta unokáit és lányait, s megáldotta õket. Azután elindult és visszatért lakóhelyére.
2. Jákob is elindult útjára. Akkor Isten angyalai találkoztak vele.
3. Amint Jákob meglátta õket, így szólt: "Ez Isten tábora!" S elnevezte a helyet Machanajimnak.
4. Azután Jákob követeket küldött elõre bátyjához, Ézsauhoz, Szeir földjére, Edom vidékére.
5. Ezt mondta nekik: "Így beszéljetek uramhoz, Ézsauhoz: "Szolgád, Jákob üzeni neked. Mint vendég tartózkodtam Lábánnál, és mostanáig ott laktam.
6. Szereztem magamnak barmokat, szamarakat, juhokat, kecskéket, szolgákat és szolgálókat. Most üzenetet küldök uramnak, hogy kegyelmet találjak szemedben."
7. A szolgák ezzel a hírrel tértek vissza Jákobhoz: "Eljutottunk bátyádhoz, Ézsauhoz, már siet eléd, 400 ember van vele."
8. Jákob nagyon megijedt és aggódott. Két táborra osztotta embereit, valamint a nyájat és a barmokat.
9. Így gondolkozott: "Ha Ézsau eléri az egyik tábort és legyõzi, a másik tábor megmenekül."
10. Azután Jákob így imádkozott: "Atyámnak, Ábrahámnak Istene és atyámnak, Izsáknak Istene! Uram, te azt mondtad nekem, térj vissza földedre és rokonságodhoz, ott jó sorsot biztosítok neked.
11. Nem vagyok méltó mindarra a kegyelemre és hûségre, amelyet szolgád iránt tanúsítottál. Hiszen csak botommal léptem át ezt a Jordánt, s most két táborom van.
12. Ments meg engem bátyám kezétõl, Ézsau kezétõl. Félek, hogy jön és legyõz engem, s az anyát gyermekeivel.
13. Te azt mondtad: Jó sorsot biztosítok neked, s utódaidat olyanná teszem, mint a tenger fövényét, amit sokasága miatt nem lehet megszámlálni."
14. Ott töltötte az éjszakát. Azután vagyonából ajándékot készített testvére, Ézsau részére:
15. kétszáz kecskét, húsz bakot, kétszáz bárányt és húsz kost,
16. harminc szoptató tevét csikójával, negyven fiatal tehenet, tíz bikát, húsz szamárkancát és tíz szamárcsikót.
17. Ezeket nyájanként külön-külön átadta szolgáinak, s azt mondta a szolgáknak: "Vonuljatok elõttem és hagyjatok térközt az egyes nyájak között."
18. Az elsõnek megparancsolta: "Ha bátyám, Ézsau találkozik veled és megkérdezi: Kié vagy, hová mégy és kiéi elõtted az állatok,
19. akkor így felelj: Szolgádé, Jákobé. Ez az ajándék, amit uramnak, Ézsaunak küldött, õ maga utánunk jön."
20. Ugyanezt a parancsot adta a másodiknak, a harmadiknak, a negyediknek, aki a nyájak mögött ment:
21. "Ti is így beszéljetek Ézsauhoz, ha találkoztok vele. Ezt mondjátok neki: Jákob, a te szolgád rögtön utánunk jön." Így gondolkodott ugyanis: Az elõttem járót ajándékkal jóindulatra hangolom, és csak azután jelenek meg elõtte. Talán így barátságosan fogad.
22. Az ajándék tehát megelõzte, maga meg a táborban töltötte az éjszakát.
23. De még azon az éjszakán fölkelt, vette két feleségét, két szolgálóját, tizenegy fiát, és átkelt a Jabbok gázlóján.
24. Fogta és átvezette õket a folyón, s áthozta minden vagyonát.
25. Jákob egyedül maradt odaát. Akkor valaki hajnalig küzdött vele.
26. Mikor látta, hogy nem tudja legyõzni, megérintette csípõjét úgy, hogy Jákob csípõje kificamodott, miközben vele küzdött.
27. Közben így szólt: "Engedj el, mert közeledik a virradat!" De õ így felelt: "Nem engedlek el, amíg meg nem áldasz."
28. Az megkérdezte: "Hogy hívnak?" "Jákobnak" - felelte.
29. Az folytatta: "Ezentúl ne Jákobnak hívjanak, hanem Izraelnek, mivel Istennel szemben erõsnek bizonyultál és emberek fölött fogsz gyõzni."
30. Jákob erre megkérdezte és ezt mondta: "Nyilvánítsd ki elõttem nevedet!" Az így válaszolt: "Miért kérdezed a nevemet?" -, s megáldotta.
31. Jákob elnevezte a helyet Penuelnek, mert - úgymond - "színrõl színre láttam Istent, és életben maradtam."
32. A nap fölkelt elõtte, amikor Penuelt elhagyta. De sántított csípõje miatt.
33. Ezért az izraeliták mind a mai napig nem eszik meg a csípõizom ínát, amely a csípõmedence fölött van, mivel õ az izom ínánál ért Jákob csípõjéhez.
