Biblia egy év alatt.

A 119. napon Saul uralkodásának utolsó eseményeit és Dávid kihívásait követjük nyomon az 1Sámuel 29-31-ben leírtak szerint. A 18. zsoltár megerősíti, hogy Isten a mi várunk és biztonságos menedékünk, aki erőt és védelmet nyújt még háború és nehézségek idején is.

Fejezet 29

1. A filiszteusok összes csapatukat Afeknál gyûjtötték egybe, Izrael fiai meg Jiszreel közelében táboroztak.

2. Amikor a filiszteusok vezérei felvonultak századaikkal és ezredeikkel, és végül Dávid is elvonult embereivel Achis elõtt,

3. a filiszteusok vezérei így szóltak: "Mit akarnak itt ezek a héberek?" Achis ezt válaszolta a filiszteusok vezéreinek: "De hisz ez Dávid, Saulnak, Izrael királyának a szolgája. Egy vagy két éve nálam van, s nem találtam benne semmi kivetnivalót attól a naptól fogva, hogy hozzám szegõdött mind a mai napig."

4. De a filiszteusok vezérei fölháborodtak miatta, és azt mondták: "Küldd haza ezt az embert. Menjen vissza arra helyre, amelyet kijelöltél neki. Ne szálljon velünk együtt harcba, nehogy ellenünk forduljon a csatában. Mert mi egyébbel szerezhetné vissza ura kegyeit, mint ezeknek az embereknek a fejével?

5. Hiszen ez az a Dávid, akirõl ezt énekelték körtáncot járva: Saul legyõzte ezreit, Dávid meg tízezreit!"

6. Erre Achis hívatta Dávidot, és azt mondta neki: "Amint igaz, hogy az Úr él: megbízható vagy, s kedvemre volna, hogy a táborban mindenüvé elkísérj, mert nem találtam benned semmi álnokságot attól a naptól, amikor hozzám szegõdtél, mind a mai napig. De a vezérek szemében nem vagy megbízható.

7. Azért fordulj vissza, és menj békében, nehogy olyat tégy, ami a filiszteusok vezéreinek nem tetszik."

8. Dávid így válaszolt Achisnak: "De hát mit tettem, vagy mit vethetsz a szemére szolgádnak attól a naptól, amelyen a szolgálatodba léptem, egészen mostanáig, hogy nem vonulhatok ki veled, s nem harcolhatok uram királyomnak az ellenségei ellen?"

9. Achis azt felelte: "Magad is tudod, hogy kedves vagy nekem, akár Istennek egy angyala, de hát a filiszteusok vezérei azt mondták: Nem szállhat velünk együtt harcba.

10. Így hát holnap reggel indulj el, te és urad szolgái, akik veled jöttek, és menjetek arra a helyre, amelyet kijelöltem nektek. Ne táplálj haragot szívedben, mert kedvellek. Jó korán, mihelyt kivilágosodik, induljatok és menjetek."

11. Így Dávid kora reggel elindult embereivel, és visszatért a filiszteusok országába, a filiszteusok meg Jiszréel felé vonultak.

Fejezet 30

1. Amikor Dávid harmadnap Ciklagba ért az embereivel, az amalekiták betörtek a Negebre és Ciklagba. Kifosztották Ciklagot és lángba borították.

2. Az asszonyokat és mindenkit, aki csak ott volt, apraját-nagyját foglyul ejtették. Nem öltek meg senkit, de magukkal vitték a foglyokat, aztán folytatták útjukat.

3. Amikorra Dávid a városba ért embereivel, már égett, az asszonyokat, fiaikat és lányaikat meg elhurcolták fogságba.

4. Erre Dávid és emberei hangos sírásban törtek ki, s addig sírtak, míg bele nem fáradtak.

5. Dávid két feleségét, a jiszreeli Achinoamot és Abigailt, a kármeli Nabal feleségét is elhurcolták.

6. Dávid nagy szorultságban volt, mert az emberek arról beszéltek, hogy megkövezik. Emberei ugyanis mind nagyon el voltak keseredve a fiaik és a lányaik miatt. De Dávid bátorságot merített az Úrból, Istenébõl.

7. Azt mondta Ebjatár papnak, Achimelech fiának: "Hozd ide nekem az efodot!" Ebjatár odavitte Dávidnak az efodot.

8. Akkor Dávid megkérdezte az Úrtól: "Üldözõbe vegyem ezt a rablóbandát? Utolérem õket?" Ezt a választ kapta: "Vedd õket üldözõbe! Utoléred õket, és kiszabadítod a foglyokat."

9. Erre Dávid elindult a hatszáz emberrel, aki vele tartott. Amikor a Bezor-patakhoz értek,

10. Dávid négyszáz emberrel folytatta az üldözést, kétszázan meg, akik túl fáradtak voltak ahhoz, hogy átkeljenek a patakon, ott maradtak.

11. A határban találkoztak egy egyiptomival, és Dávid elé vezették. Adtak neki kenyeret enni és vizet inni.

12. Amikor egy darab fügés kalácsot meg néhány szem mazsolát is adtak neki és megette, ettõl magához tért. Három nap és három éjjel sem nem evett, sem ivott semmit.

13. Dávid most megkérdezte: "Kié vagy és honnét való?" "Egy fiatal egyiptomi vagyok - felelte -, egy amalekitának a rabszolgája. Az uram otthagyott, mert három nappal ezelõtt megbetegedtem.

14. Portyán voltunk a kereták Negebjén, Júda és Káleg Negebjén, s lángba borítottuk Ciklagot."

15. Dávid megkérdezte: "Elvezetnél ehhez a rablóbandához?" "Ha megesküszöl - válaszolta -, hogy nem ölsz meg, sem uramnak ki nem szolgáltatsz, elvezetlek ahhoz a bandához."

16. Mire odavezette õket, akkorra már szétszéledtek az egész vidéken, és örömünnepet ültek a gazdag zsákmány miatt, amelyet a filiszteusok földjérõl és Júda földjérõl magukkal hoztak.

17. De Dávid virradattól napnyugtáig kaszabolta õket, és így betöltötte rajtuk az átkot. Azon a négyszáz legényen kívül, aki tevére szállt és úgy menekült, nem maradt élve egyetlen egy sem.

18. Így Dávid visszaszerzett mindent, amit az amalekiták elraboltak. A két feleségét is visszaszerezte Dávid.

19. Nem hiányzott semmi sem a legkisebb dologtól a legnagyobbig, a zsákmánytól a fiaikig és lányaikig mindabból, amit elraboltak tõlük. Mindent visszaszerzett Dávid.

20. Fogták a nyájakat meg a csordákat és elõtte terelve õket így szóltak: "Lám, Dávid zsákmánya!"

21. Dávid visszatért a kétszáz emberhez, akik túl fáradtak voltak ahhoz, hogy kövessék, s kiket otthagyott a Bezor-pataknál. Ezek Dávid elé mentek és a csapat elé, amely kísérte, és Dávid meg a csapat felé közeledve megkérdezték, hogy vannak.

22. De a semmirekellõ és rosszindulatú emberek azok közül, akik elmentek Dáviddal, szót emeltek, és azt mondták: "Mivel nem tartottak velünk, ne adjunk nekik semmit a zsákmányból, amelyet szereztünk. Csak a feleségét meg a gyerekeit kapja vissza mindenki. Vegyék õket, aztán menjenek."

23. Dávid azonban így szólt: "Ne tegyetek így, amikor az Úr megsegített minket: védelmezett és a hatalmunkba adta azt a rablóbandát, amely ellenünk támadt.

24. Mit gondoltok ebben a dologban? Hiszen aki harcba száll, annak akkora a része, mint aki a málha mellett marad. Így hát egyforma részt kell kapniuk!"

25. Ettõl a naptól ezt törvénnyé és szokássá tette Izraelben mind a mai napig.

26. Amikor Dávid Ciklagba ért, a zsákmányból egy részt elküldött Júdába, az öregeknek, a városaik sorrendjében ezzel az üzenettel: "Ezt kapjátok ajándékul az Úr ellenségeitõl szerzett zsákmányból."

27. (Az öregeknek) Betulba, a Negebre, Rámába és Jattirba;

28. Aroerbe, Szifmotba és Estemoába;

29. Kármelbe, a jerachmeeliták városaiba és a keniták városaiba;

30. Hormába, Bor-Asanba és Eterbe;

31. Hebronba és minden helységbe, ahol Dávid megfordult az embereivel.

Fejezet 31

1. Amikor a filiszteusok megtámadták Izrael fiait, Izrael fiai megfutamodtak a filiszteusok elõl, és Gilboa hegyén mindenfelé elesettek hevertek.

2. A filiszteusok közel férkõztek Saulhoz és fiaihoz, és megölték Jonatánt, Abinadabot és Malki-Suát, Saul fiait.

3. Saul körül is tombolt a harc. Az íjászok célba vették és súlyosan megsebesítették.

4. Ekkor meghagyta fegyverhordozójának: "Vond ki kardodat és szúrj le, különben jönnek ezek a körülmetéletlenek és elbánnak velem. Ám fegyverhordozója vonakodott. Erre Saul kihúzta kardját és beledõlt.

5. Amikor fegyverhordozója látta, hogy Saul halott, õ is kardjába dõlt és meghalt mellette.

6. Így ugyanazon a napon halt meg Saul, három fia és fegyverhordozója.

7. Amikor Izrael fiai, akik a völgy másik oldalán voltak, látták, hogy megfutamodtak, s hogy Saul és fiai odavesztek, elhagyták városaikat és menekültek. Erre a filiszteusok mentek és betelepedtek oda.

8. Amikor másnap a filiszteusok odamentek, hogy kifosszák az elesetteket, ott találták Sault és három fiát Gilboa hegyén elterülve.

9. Levágták Saulnak a fejét, leszedték róla a fegyverzetét és körbe küldték a filiszteusok földjén, hogy így tudtukra adják bálványaiknak és a népnek az örömhírt.

10. Fegyverzetét Asztarte templomában helyezték el, testét azonban kitûzték Bet-San falára.

11. Amikor a gileádi Jábes lakói hírét vették, mit tettek a filiszteusok Saullal,

12. fogta magát az összes fegyverforgatásra alkalmas férfi, egész éjszaka gyalogolt és elhozta Bet-San faláról Saulnak a holttestét, valamint a fiai holttestét, aztán Jábesbe vitték és ott elégették.

13. Aztán fogták csontjaikat és eltemették a tamariszkusz alá Jábesben, és hét napon át böjtöltek.

1. (A karvezetõnek - Dávidnak, az Úr szolgájának zsoltára. Ennek az éneknek szavait az Úrnak énekelte, miután az Úr kimentette ellenségeinek és Saulnak a kezébõl.)

2. Így szólt: Szeretlek, Uram, erõsségem, [te megmentesz az erõszaktól].

3. Az Úr menedékem, váram, szabadítóm. Istenem, sziklám, hozzá menekülök. Védõpajzsom, üdvösségem záloga, mentsváram,

4. akit magasztalok. Az Úrhoz kiáltok és biztonságban vagyok elleneimtõl.

5. Körülvettek a halál örvényei, Béliál hullámai rémítettek,

6. az alvilág kötelékei körülfontak, a halálos hurkok rám csapódtak.

7. Kínomban az Úrhoz kiáltottam, Istenemhez emeltem szavam. Õ meghallotta hangomat szent templomából, panaszom elért a füléhez.

8. Akkor megingott a föld és megremegett, a hegyek alapjai megrendültek, (remegés fogta el õket lángoló haragjától.)

9. Lehelete füstölgõ felhõ volt, szájából pusztító tûz lövellt, [izzóvá tette a parazsat].

10. Lehajtotta az egeket és leszállt, lába sötét felhõn nyugodott.

11. Kerubtól hordozva szállt tova, a szelek szárnyán suhant.

12. Köntöse: sötétség, amely körülfogta, öltözéke: sötét víz, sûrû felhõ.

13. Az elõtte járó fényességbõl jégesõ és izzó parázs tört elõ.

14. Mennydörgésben szólt az Úr az égbõl, a Magasságbeli hallatta szavát.

15. Kilõtte nyilait és szétszórta ellenségeit, villámot lövellt és eltiporta õket.

16. Akkor megnyíltak a tenger mélységei, a föld alapjai felszínre kerültek: a fenyegetésedtõl, Uram, leheletednek haragos zúgásától.

17. Kinyújtotta kezét a magasból és felém nyúlt, kimentett a vizek mélyérõl.

18. Elragadott ádáz ellenségeimtõl, gyûlölõimtõl, akik erõsebbek nálam.

19. A veszély napjaiban rám támadtak, de az Úr védelmemre kelt.

20. Kivezetett a szabadba, szabadulást hozott, mert szeretett.

21. Így viszonozta az Úr igaz voltomat. Megjutalmazott, mert tiszta a kezem.

22. Hiszen az Úr útjait követtem, nem fordultam el Istenemtõl.

23. Minden parancsát szem elõtt tartottam, törvényét soha el nem utasítottam.

24. Vétek nélkül jártam színe elõtt, a bûntõl távol tartottam magam.

25. Így viszonozta az Úr igaz voltomat, mert látta, hogy tiszta a kezem.

26. Jósággal közeledsz a jóhoz, az igazhoz igaz vagy.

27. A tisztával tisztán bánsz, a hamissal azonban hamis módra.

28. A leigázott népnek szabadulást hozol, a gõgös tekintetet megalázod.

29. Igen, te vagy világosságom, Uram, Istenem, te megvilágítod sötétségemet.

30. Veled bástyákat ostromlok, Istenemmel falakat ugrok át.

31. Isten útja egyenes, az Úr szavát a tûz kipróbálta, pajzsa õ mindenkinek, aki nála keres menedéket.

32. Ki az Isten, ha nem az Úr? Ki a szikla, ha nem a mi Istenünk?

33. Isten felövezett erõvel, feddhetetlenné tette utamat.

34. Lábam gyorssá tette, mint a szarvas lábát, biztos magaslatra vezetett fel.

35. Kezemet harcra tanította, s hogy karom acélhúrt feszítsen, azt parancsolta.

36. Üdvösséged pajzsát adtad nekem. [jobbod erõsen tartott], jóságod naggyá tett engem.

37. Lépteim alá széles utat adtál, lábam nem botladozott.

38. Üldöztem ellenségeimet s utolértem õket, nem tértem vissza, míg meg nem semmisültek.

39. Lesújtottam õket, s nem keltek föl többé, a lábam alatt összeroskadtak.

40. A harcra felöveztél bátorsággal, ellenfeleimet alám aláztad.

41. Ellenségeimet megfutamítottad, s akik gyûlöltek, azokat semmivé tettem.

42. Kiáltottak, de nem jött szabadító, hívták az Urat, de nem hallotta meg szavuk.

43. Én pedig szétvertem õket, mint a szél a port, s mint az utca sarát, letapostam õket.

44. Kiragadtál a lázongó tömegbõl, és a népek fejévé tettél. A népek, amelyeket nem ismertem, szolgáim lettek,

45. és elsõ szavamra engedelmeskedtek. Az idegenek fiai kegyemet keresték,

46. az idegenek fiai elsápadtak félelmükben, s remegve jöttek elõ váraikból.

47. Éljen az Úr, áldott legyen az én sziklám, dicsõség üdvöm Istenének!

48. Isten, aki elégtételt adott nekem, aki a népeket meghódoltatta elõttem.

49. Te, aki haragos ellenfeleimtõl megmentettél s az erõszak emberétõl elragadtál.

50. Ezért áldalak, Uram, a népek elõtt, dicsõséget zengek nevednek.

51. Hiszen nagy gyõzelmet adtál királyodnak, kegyes voltál fölkentedhez, Dávidhoz és nemzetségéhez, mindörökké.