Biblia egy év alatt.

A 109. napon, az 1Sámuel 15-16. fejezetei Saul engedetlenség miatti elutasításáról és Dávid leendő királlyá választásáról számolnak be. A 61. zsoltár menedéket és bizalmat ígérő szavakat kínál, arra buzdítva minket, hogy a bizonytalanság és a kihívások közepette is keressük Istenben a biztonságot.

Fejezet 15

1. Sámuel így szólt Saulhoz: "Az Úr küldött, hogy fölkenjelek népe, Izrael királyává! Hallgass hát az Úr szavára!

2. Ezt mondja a Seregek Ura: Meg akarom torolni, amit Amalek Izrael ellen vétett: nem adott neki utat, amikor kivonult Egyiptomból.

3. Rajta hát, menj, és támadd meg Amaleket, és töltsd be rajta és mindenén, amije csak van, az átkot. Ne kíméld, hanem ölj meg férfit és nõt, gyereket és csecsemõt, marhát és juhot, tevét és szamarat!"

4. Saul tehát odaparancsolta a népet, és Telamban számba vette az embereket: kétszázezer gyalogos [és tízezer júdeai].

5. Aztán Saul kivonult Amalek székhelye ellen, s lesbe állított egy csapatot az árokban.

6. A kenitáknak azt mondta Saul: "Rajta! Húzódjatok vissza, s vonuljatok ki Amalek földjérõl, nehogy velük együtt benneteket is kiirtsalak. Mert ti, amikor kivonultunk Egyiptomból, megértõk voltatok Izrael fiai iránt." A keniták tehát odébb vonultak Amalek földjérõl.

7. Saul megverte Amaleket Havilától egészen Surig, amely Egyiptomtól keletre fekszik.

8. Amalek királyát, Agagot élve fogta el, a népet azonban kardélre hányta, s így betöltötte rajta az átkot.

9. Ám Agagot megkímélte Saul és a nép, és ugyanígy a kecskék-juhok és a marhák javát is, a legszebb hízott állatokat, s mind, ami csak értékes holmi akadt: nem töltötte be rajtuk az átkot. Csak azon töltötték be az átkot, ami a jószágból selejtes volt, s nem sokat ért.

10. Ezért az Úr szózatot intézett Sámuelhez. Azt mondta:

11. "Bánom, hogy Sault királlyá tettem, mert elfordult tõlem és nem teljesítette parancsaimat." Ez nagyon fájt Sámuelnek, úgyhogy egész éjszaka könyörgött az Úrhoz.

12. Másnap Sámuel kora reggel fölkelt, hogy fölkeresse Sault. De közölték Sámuellel: "Saul fölment a Kármelre, gyõzelmi emléket állított ott, aztán visszatért, s lement Gilgalba."

13. Amikor Sámuel odaért Saulhoz, Saul így szólt hozzá: "Áldjon meg az Úr! Teljesítettem az Úr parancsát."

14. Sámuel azt mondta: "Miféle bégetés az, ami a fülembe hatol és miféle marhabõgés az, amit hallok?"

15. "Az amalekitáktól hozták el - válaszolta Saul -, mert a nép megkímélte a kecskék-juhok és a marhák javát, hogy feláldozza az Úrnak, a te Istenednek. A többin betöltöttük az átkot."

16. De Sámuel így szólt: "Hagyd abba! Azért jöttem, hogy tudtodra adjam, mit mondott nekem az éjszaka az Úr." "Beszélj!" - mondta neki.

17. Erre Sámuel így beszélt: "Nemde Izrael törzseinek feje lettél, pedig a magad szemében is kicsinek látszottál? Téged kent föl az Úr Izrael királyává.

18. S most az Úr meghagyta neked, hogy vonulj ki, és megparancsolta: Menj és töltsd be az átkot azon a semmirekellõn, Amaleken, és harcolj ellene, míg meg nem semmisíted.

19. Miért nem engedelmeskedtél az Úrnak? Miért estél neki a zsákmánynak, s miért tettél olyat, ami az Úr szemében visszatetszõ?"

20. "Engedelmeskedtem az Úrnak - válaszolta Saul Sámuelnek -, hiszen hadat vezettem, ahova az Úr küldött. Igaz, Agagot, az amalekiták királyát magammal hoztam, de az amalekitákon betöltöttem az átkot.

21. De hát a nép vett a zsákmányból magának kecskét-juhot meg marhát, a legjavából, bár be kellett volna rajta tölteni az átkot, hogy Gilgalban feláldozza az Úrnak, a te Istenednek."

22. Sámuel azonban ezt felelte neki: "Vajon éppúgy tetszését leli az Úr az égõáldozatban és a véres áldozatban, mint az Úr parancsa iránti engedelmességben? Igen, az engedelmesség többet ér, mint az áldozat, a szófogadás értékesebb a kosok hájánál.

23. Az engedetlenség olyan, mint a varázslás bûne, a nyakasság annyi, mint a terafimmal való visszaélés. Mivel az Úr szavát semmibe vetted, túl kicsinek talált arra, hogy továbbra is Izrael királya légy."

24. Saul erre azt mondta Sámuelnek: "Vétkeztem, mert áthágtam az Úr parancsát, és amiket meghagytál nekem. Féltem a néptõl, és engedtem neki.

25. De most bocsáss meg és térj velem vissza, hogy imádjam az Urat."

26. Sámuel azonban így felelt: "Nem térek veled vissza. Mivel semmibe vetted az Úr szavát, az Úr elvetett: nem leszel tovább Izrael királya."

27. Amikor Sámuel megfordult s indulni akart, Saul megragadta köntösén a bojtot, úgyhogy leszakadt.

28. Sámuel erre azt mondta: "Az Úr ma elragadta tõled Izrael királyságát és másnak adja, aki jobb nálad."

29. [S Izrael dicsõsége nem hazudik és nem érez megbánást. Mert nem is ember, hogy volna mit megbánnia.]

30. Erre Saul így szólt: "Vétkeztem. De azért tisztelj meg népem vénei és Izrael elõtt, és térj velem vissza, hogy imádjam az Urat."

31. Sámuel megfordult és követte Sault. És Saul imádta az Urat.

32. Ezután Sámuel megparancsolta: "Vezessétek elém Agagot, Amalek királyát!" Agag ellenkezve állt eléje, s azt mondta: "Bizony, a halál keserû!"

33. Sámuel azonban így felelt neki: "Amint kardod megfosztotta gyermekeiktõl az asszonyokat, anyádat is megfosztom az asszonyok közül gyermekétõl!" Ezzel Sámuel lefejezte Agagot az Úr színe elõtt, Gilgalban.

34. Aztán Sámuel elment Rámába, Saul meg hazament Gibeájába.

35. Sámuel halála napjáig nem látta viszont Sault. De Sámuel szánta Sault, amiért az Úr megbánta, hogy Izrael királyává tette.

Fejezet 16

1. Az Úr így szólt Sámuelhez: "Meddig akarsz még Saul miatt bánkódni, amikor elvetettem, hogy ne uralkodjék tovább Izrael fölött? Töltsd meg szarudat olajjal, és kelj útra. Menj el Izájhoz Betlehembe, mert a fiai közül szemeltem ki királyt."

2. "Hogy mehetnék - felelte Sámuel -, hiszen ha Saul hírét veszi, megöl." Az Úr azonban ezt mondta: "Vigyél magaddal egy üszõt, és mondd: Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az Úrnak.

3. Aztán hívd meg Izájt az áldozatra. S majd magam adom tudtodra, mit tegyél. Föl kell ugyanis kenned, akit majd megnevezek."

4. Sámuel megtette, amit az Úr parancsolt neki. Amikor Betlehembe ért, a város vénei szorongva mentek eléje, s megkérdezték: "Jót jelent jöveteled, látóember?"

5. "Igen, jót - válaszolta -, áldozatot jöttem bemutatni. Tisztuljatok meg, s gyertek el az áldozatra." Aztán megtisztította Izájt és fiait, és meghívta õket az áldozatra.

6. Amikor megérkeztek, s meglátta Eliábot, azt gondolta: "Nos, itt áll fölkentje az Úr elõtt."

7. Az Úr azonban ezt mondta Sámuelnek: "Ne a külsejét és magas termetét nézd, mert hisz elvetettem. Isten ugyanis nem azt nézi, amit az ember. Az ember a külsõt nézi, az Úr azonban a szívet."

8. Akkor Izáj odaszólította Abinadabot, és Sámuel elé állította. De õ azt mondta: "Nem õt választotta ki az Úr."

9. Most Izáj Sammát állította elé, de megint azt mondta: "Nem õt választotta ki az Úr."

10. Izáj így bemutatta Sámuelnek hét fiát, de Sámuel így szólt Izájhoz: "Ezeket nem választotta ki az Úr."

11. Aztán Sámuel megkérdezte Izájt: "Mind itt vannak a fiaid?" "A legkisebb nincs itt - válaszolta -, a nyájat õrzi." Sámuel erre meghagyta Izájnak: "Küldj el valakit, keresse meg, mert addig nem ülünk hozzá az áldozati lakomához, amíg itt nincs."

12. Izáj elküldött érte. Vörös volt, nyílt tekintetû és szép termetû. Az Úr így szólt: "Rajta, kend föl, mert õ az!"

13. Erre fogta az olajosszarut és fölkente testvérei körében. Attól a naptól eltöltötte Dávidot az Úr lelke, Sámuel meg útra kelt és elment Rámába.

14. Az Úr lelke elhagyta Sault, s egy gonosz lélek zaklatta, az Úr küldte.

15. Szolgái így szóltak Saulhoz: "Minden bizonnyal Istennek egy gonosz lelke zaklat.

16. Parancsolja hát meg urunk, s szolgái keresnek neki valakit, aki tud hárfázni. Aztán, ha rád tör Istennek a gonosz lelke, megpendíti a húrokat és jobban leszel."

17. "Keressetek hát nekem egy embert - válaszolta Saul -, aki tud hárfázni, s hozzátok ide."

18. Az egyik szolga vette át a szót, s azt mondta: "Nézzétek, én ismerem Betlehemben Izájnak az egyik fiát, aki tud hárfázni és bátor, harcra termett férfi, jól tud beszélni, szép termetû, és vele van az Úr."

19. Erre Saul követeket küldött Izájhoz ezzel az üzenettel: "Küldd el hozzám fiadat, Dávidot, [aki a nyájat õrzi]."

20. Erre Izáj fogott öt kenyeret, egy tömlõ bort és egy kecskegidát, és elküldte Dáviddal Saulnak.

21. Dávid megérkezett Saulhoz és a szolgálatába szegõdött. Saul megkedvelte, úgyhogy Dávid a fegyverhordozója lett.

22. Így Saul azt üzente Izájnak: "Hadd maradjon Dávid szolgálatomban, mert megnyerte tetszésemet."

23. S ahányszor csak rátört Saulra az Isten lelke, Dávid fogta a hárfát és játszott. Ilyenkor Saul megnyugodott, jobban lett, és a gonosz lélek odébbállt.

1. (A karvezetõnek, húros hangszerre - Dávidtól.)

2. Hallgasd meg kiáltásomat, Uram, figyelj imádságomra!

3. A föld határáról kiáltok hozzád, mert eleped a szívem. Vezess arra a sziklára fel, amely túlságosan magas nekem!

4. Oltalmam vagy, erõs vár az ellenség ellen.

5. Hadd lakhassam mindig a te sátradban, elrejtõzve szárnyaid alatt!

6. Mert te, Istenem, hallottad fogadalmam, megadtad az örökséget, amit azoknak szántál, akik tisztelik nevedet.

7. Napokra napokat engedj a királynak, s évei tegyék ki nemzedékek korát!

8. Uralkodjék örökké Isten elõtt, küldd védelmére kegyelmedet és hûségedet!

9. Akkor majd folyvást dicsõítem neved, és mindennap beváltom fogadalmamat.