Biblia egy év alatt.

A hetvenkettedik napon a Számok könyve 24-25. fejezete Bálaám próféciáinak végét és Izrael hűtlenségét mutatja be Peórnál, ami súlyos következményekkel járt. Az 5Mózes 26. fejezete az első termés rituáléját és a szövetség megújítását írja le, hangsúlyozva az isteni gondoskodás elismerését. A 107. zsoltár hálaénekkel zárja ezeket az olvasmányokat azok iránt, akik megszabadultak a megpróbáltatásokból, Isten jóságát és hűségét ünnepelve népe megmentésében és fenntartásában.

Fejezet 24

1. Bileám ekkor belátta, hogy az Úr (ismét) Izrael megáldásában lelte tetszését. Így nem fürkészte a jósjeleket, hanem a puszta felé fordította arcát.

2. Ahogy most Bileám fölemelte tekintetét, s elnézte a törzsek szerint táborozó Izraelt, rászállt az Isten lelke,

3. s õ szózatba kezdett, e szavakkal: "Így beszél Bileám, Beor fia, így beszél a mélyreható tekintetû ember.

4. Így beszél, aki felfogja az Isten szavát, látja a Mindenható arcát - Istentõl kap választ, a szeme megnyílik:

5. Mily szépek, Jákob, a sátraid, és a hajlékaid, Izrael!

6. Mint a szétterülõ völgyek s a kertek a folyó mentén! Mint az Úr ültette tölgyek s a cédrusok végig a parton.

7. Hõs támad utódai körében, uralkodik majd számtalan népen. Hatalmasabb lesz királyánál, Agagnál, királysága dicsõségre emelkedik.

8. Isten, aki kivezette Egyiptomból, olyan lesz neki, mint bivalynak a szarva. Üldözõi tetemét eltiporja, megtöri csontjaikat.

9. Mint az oroszlán, térdre ereszkedik, elnyújtózik, mint az oroszlán nõsténye - ki meri zavarni? Legyen áldott, aki megáld, hanem aki átkoz, legyen átkozott!"

10. Ekkor azonban Balak haragra gerjedt Bileám ellen. Kezét tördelve így szólt Balak Bileámhoz: "Azért hívattalak, hogy megátkozd ellenségeimet, te meg háromszor is megáldottad õket!

11. Most aztán gyorsan kotródj haza! Az volt a szándékom, hogy gazdagon megjutalmazlak. De az Úr megfosztott jutalmadtól."

12. Bileám így válaszolt Balaknak: "Nem megmondtam követeidnek is, akiket hozzám küldtél:

13. Ha annyi ezüstöt meg aranyat ad is Balak, amennyi a házába befér, akkor sem hághatom át az Úr parancsát, hogy magamtól bármit tegyek is, akár jót, akár rosszat. Csak azt hirdethetem, amit az Úr mond.

14. Nézd, most azon vagyok, hogy visszatérjek népemhez. Hadd áruljam el, mit tesz majd ez a nép a napok elmúltával a te népeddel."

15. S beszélni kezdett és azt mondta: "Így beszél Bileám, Beor fia, így beszél a mélyreható tekintetû ember.

16. Így beszél, aki felfogja Isten szavát, birtokolja a Magasságbeli tudását, látja a Mindenható arcát. Istentõl kap választ, a szeme megnyílik:

17. Látom, de nem most, látom, de nem közelrõl. Csillag tûnik fel Jákob (törzsébõl), jogar sarjad Izraelbõl. Bezúzza Moáb halántékát, s Szet fiainak koponyáját.

18. Edom idegen birtok lesz és Szeir meghódított ország. Izrael kiterjeszti hatalmát.

19. Jákob uralkodik ellenségein, elpusztítja az Arból menekülõket."

20. Amikor megpillantotta az amalekitákat, így folytatta szavait: "Amalek a népek elseje, de utódai kivesznek örökre."

21. Azután meglátta a kenitákat, s rájuk ezt a mondást alkalmazta: "Szilárdan áll a házad Kain, sziklába épült a fészked,

22. Mégis Beoré lesz a fészek - mennyi idõd van még, mikor hurcol fogságba Asszur?"

23. Akkor Ogra esett tekintete, s ezt mondta róla: "A tenger melléki népek összegyûltek északon,

24. hajók közelednek Kittimbõl. Térdre kényszerítik Asszurt, térdre kényszerítik Ebert. Elpusztulnak õk is örökre."

25. Ekkor Bileám útra kelt és visszatért hazájába, Balak is útjára indult.

Fejezet 25

1. Amikor Izrael Sittimben táborozott, a nép kikezdett Moáb lányaival.

2. Ezek meghívták a népet az isteneiknek bemutatott áldozatokra, s a nép részt vett az áldozati lakomákon és leborult isteneik elõtt.

3. Izrael a Peor-beli Baalnak szolgált. Erre feltámadt az Úr haragja Izrael ellen.

4. S azt mondta az Úr Mózesnek: "Gyûjtsd ide a nép vezetõit mind, s nyársaltasd fel õket fényes nappal az Úrnak, hogy lecsillapodjék az Úrnak Izrael ellen fölgerjedt iszonyú haragja!"

5. Mózes tehát megparancsolta Izrael bíráinak: "Mindegyitek ölje meg emberei közül azokat, akik a Peor-beli Baalnak szolgáltak!"

6. Épp akkor közeledett valaki Izrael fiai közül Mózes, valamint Izrael fiainak egész közössége felé, amely a megnyilatkozás sátora bejáratánál siránkozott. A szemük láttára rokonaihoz vezetett egy midianita nõt.

7. Áron pap fiának, Eleazárnak a fia, Pinchász meglátta, kivált a közösségbõl, lándzsát ragadott,

8. behatolt Izrael fia nyomában a sátor elkülönített részébe, és mindkettõjüket átszúrta az ágyékukon, Izrael fiát is, meg az asszonyt is. Erre alábbhagyott a vész Izrael fiai körében.

9. De azoknak a száma, akiket a csapás sújtott, huszonnégyezerre rúgott.

10. Ekkor az Úr azt mondta Mózesnek:

11. "Áron pap fiának, Eleázárnak a fia, Pinchász elfordította haragomat Izrael fiaitól, mert az én féltésemmel féltette õket, így féltésemben nem irtottam ki mind Izrael fiait.

12. Mondd meg hát neki: Átengedem neki a béke szövetségét,

13. legyen örökre az övé és utódaié a papi tisztség. Mert síkra szállt Istenéért, õ mutathatja be az engesztelõ áldozatot Izrael fiaiért."

14. Izraelnek akkor megölt fiát (akit a midiánita asszonnyal együtt öltek meg) Zimrinek hívták; Simeon törzsébõl a nemzetség vezérének, Saulnak volt a fia.

15. A megölt midiánita nõnek Koszbi volt a neve; Midiánban az egyik nemzetség, az egyik család fejének, Curnak volt a lánya.

16. Azután így szólt az Úr Mózeshez:

17. "Támadjátok meg a midiánitákat és gyõzzétek le õket!

18. Mert õk is megtámadtak benneteket azzal a csellel, amelyet Peor és az õ törzsébõl való midiánita fejedelmi lány, Koszbi esetében szõttek ellenetek, akit a Peor miatti csapás napján megöltek."

1. Ha arra a földre érkezel, amelyet az Úr, a te Istened ad neked örökségül, elfoglalod és letelepedsz rajta, mindenbõl, amit azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad majd neked, betakarítasz,

2. vedd az elsõ termés egy részét, tedd be egy kosárba, s menj el arra a helyre, amelyet az Úr, a te Istened neve kiválaszt.

3. Menj oda a paphoz, aki akkor épp ellátja a szolgálatot, s mondd neki: "Kijelentem ma az Úrnak, az én Istenemnek, hogy megérkeztem arra a földre, amelyet az Úr esküvel ígért atyáinknak!"

4. A pap erre vegye ki a kezedbõl a kosarat, s állítsa az Úr, a te Istened elé.

5. Te pedig mondd az Úr, a te Istened színe elõtt: "Apám vándorló arám volt, lement Egyiptomba, s ott élt idegenként; kevesen követték, mégis nagy, erõs és népes néppé vált.

6. Amikor aztán az egyiptomiak rosszul bántak velünk, sanyargattak és kemény szolgaságba vetettek minket,

7. akkor az Úrhoz, atyáink Istenéhez kiáltottunk, s az Úr meghallgatta könyörgésünket, meglátta nyomorúságunkat, elnyomatásunkat és szorongatottságunkat.

8. Az Úr erõs kézzel és kinyújtott karral kivezetett Egyiptomból, nagy rémületet támasztva, jelek és csodák kíséretében.

9. Erre a földre hozott, és nekünk adta ezt a tejjel-mézzel folyó országot.

10. Itt hozom annak a földnek elsõ termését, amelyet te, az Úr, nekem adtál." Ezzel hagyd ott (a kosarat) az Úr, a te Istened színe elõtt, majd borulj le az Úr, a te Istened elõtt,

11. és örülj egész családoddal, a levitával és a körödben élõ idegennel együtt, mindannak a jónak, amit az Úr, a te Istened adott neked.

12. Amikor a harmadik esztendõben, a tized évében minden termésedbõl kiveszed a teljes tizedrészt és odaadod a levitának, az idegennek, az árvának és az özvegynek, hogy városaidban jóllakásig egyenek,

13. mondd az Úr, a te Istened színe elõtt: "Elhoztam házamból, ami szent, s íme, fölajánlom a pap és az idegen, az árva és az özvegy javára, törvényed szerint, amelyet szabtál nekem. Nem hágtam át, s nem vettem semmibe egyetlen törvényedet sem.

14. Nem ettem belõle halottat siratva, nem ettem belõle, amikor tisztátalan voltam, s halottnak sem ajánlottam fel belõle. Engedelmeskedtem az Úr, az én Istenem szavának, mindenben úgy jártam el, ahogy parancsoltad.

15. Tekints hát le szent hajlékodból, az égbõl, és áldd meg népedet, Izraelt és az országot, amelyet nekünk adtál, amint atyáinknak esküvel ígérted, a tejjel-mézzel folyó országot."

16. Az Úr, a te Istened a mai napon megparancsolja neked, hogy tartsd meg ezeket a parancsokat és törvényeket. Kövesd hát õket lelkiismeretesen, szíved, lelked mélyébõl.

17. Az Úr azt akarja, hogy vedd tudomásul ma nyilatkozatát: a te Istened lesz, ha az õ útján jársz, megtartod parancsait, törvényeit és rendelkezéseit és hallgatsz a szavára.

18. Továbbá azt kívánja az Úr, hogy nyilatkoztasd ma ki: az õ tulajdon népe leszel - amint mondta neked -, s szem elõtt tartod a parancsait.

19. Akkor minden más népnek fölébe emel, tiszteletben, hírnévben és dicsõségben, és az Úrnak, a te Istenednek szentelt nép leszel, amint megmondta.

1. (Alleluja!) Magasztaljátok az Urat, mert jó: irgalma örökké megmarad.

2. Így beszéljenek, akiket megváltott az Úr, akiket kiszabadított az ellenség kezébõl.

3. Akiket összegyûjtött az országokból, napkeletrõl és napnyugatról, északról és délrõl.

4. Kietlen földön bolyongtak a pusztán, nem találtak utat lakható hely felé.

5. Éhség és szomjúság gyötörte õket, életüket pusztulás fenyegette.

6. Szorultságukban az Úrhoz kiáltottak, és õ megmentette õket minden félelmüktõl.

7. Egyenes úton vezette õket, hogy lakható helyre jussanak.

8. Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét, és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett!

9. Mert az éhezõket jóllakatta, s a nyomorgókat ellátta javakkal.

10. A sötétben és a halál árnyékában ültek, megbilincselve, nyomorban és vasban.

11. Mert ellenszegültek az Isten szavának, és megvetették a Fölséges törvényét.

12. Ezért szívüket bánattal puhította, megtántorodtak s nem jött senki, hogy támogassa õket.

13. Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette õket minden félelmüktõl.

14. Kivezette õket a sötétségbõl s a halál árnyékából és széttörte bilincsüket.

15. Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét, és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett!

16. Mert bezúzta az érckapukat, és a vaszárakat kettétörte.

17. Bûneik miatt erõtlenek voltak, mulasztásaikért bûnhõdniük kellett.

18. Megundorodtak minden ételtõl, közel jutottak a halál kapujához.

19. Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette õket minden félelmüktõl.

20. Elküldte szavát, hogy meggyógyítsa õket, életüket kimentette a verembõl.

21. Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét, és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett!

22. Mutassanak be neki hálaáldozatot és boldogan hirdessék tetteit.

23. Akik hajóikon bejárják a tengert, és kereskednek a nagy vizeken:

24. õk is látták az Úr tetteit, a mélyben szemlélték csodáit.

25. Szavával vihart támasztott, magasba emelte a hullámokat.

26. Ezek az égig tornyosultak, aztán lebuktak a mélybe, õket pedig a kín emésztette.

27. Mint a részegek inogtak ide-oda és minden bölcsességüknek vége volt.

28. Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette õket minden félelmüktõl.

29. A vihart szellõvé szelídítette, s a tenger hullámai elcsitultak.

30. Örültek, hogy nagy csendesség lett, s elvezette õket az áhított kikötõbe.

31. Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét, és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett!

32. Adjanak hálát neki a nép gyülekezetében! A vének tanácsában dicsõítsék!

33. Folyókat pusztává változtatott, és vízforrásokat szomjas földdé.

34. Termékeny földet szikes mezõvé, lakóinak gonoszsága miatt.

35. Aztán a pusztát ismét tóvá változtatta, a kiszáradt földet vizek forrásává.

36. Az éhezõket oda telepítette, hogy otthont teremtsenek rajta.

37. Mûvelték a földet, szõlõt ültettek, és gazdagon arattak.

38. Megáldotta õket, számuk hatalmas lett, s nyájaikat is megszaporította.

39. Azután újra megfogyatkoztak, baj és szükség emésztette õket.

40. Ám, aki a fejedelmeket is megvetéssel sújtja, s úttalan pusztán hagyja bolyongani:

41. az fölemelte a szegényt a nyomorból, és megsokasította nemzetségüket, miként a nyájakat.

42. Az igazak látják ezt és örülnek, s minden gonosz száj elnémul.

43. Ki a bölcs? Jegyezze ezt meg! Értse meg, milyen az Úr kegyelme!