Biblia egy év alatt.

Az ötvenkilencedik napon a Mózes ötödik könyve 8-9. fejezete a léviták megtisztulásáról és a pászka pusztai megünnepléséről szól, felidézve Isten hűségét népe vezetésében. Az 5Mózes 8. fejezetében Mózes felidézi a zarándoklat tanulságait, és óva int a jóléttel járó büszkeségtől. A 93. zsoltár az Úr örök, szilárd és rendíthetetlen uralmát hirdeti. Az olvasmányok hangsúlyozzák a hálát, a függőséget és a tiszteletet Isten iránt, aki fenntart és uralkodik mindenek felett.

Fejezet 8

1. Ezt mondta az Úr Mózesnek:

2. "Beszélj Áronnal és mondd meg neki: Ha felrakod a mécseseket, ügyelj, hogy a hét mécses a mécstartó elõtti térre vesse fényét."

3. S Áron így járt el: a mécstartó elõtti tér felé fordítva helyezte el a mécseseket, ahogy az Úr Mózesnek parancsolta.

4. A mécstartó így készült: aranyból kalapálták, még a lábát s rajta a virágokat is aranyból kalapálták; pontosan arra a mintára készítette el Mózes a mécstartót, amelyet az Úr mutatott neki.

5. Ezt mondta az Úr Mózesnek:

6. "Vezesd ki Lévi fiait Izrael fiainak körébõl, és tisztítsd meg õket.

7. Ezt tedd velük tisztulásukra: hintsd meg õket bûneiktõl való megszabadulásukra szolgáló vízzel, aztán egész testüket borotválják meg, mossák ki a ruhájukat, tisztálkodjanak meg,

8. s fogjanak egy fiatal bikát és vegyék a vele együttjáró ételáldozatot, az olajjal vegyített lisztlángot; te pedig végy egy fiatal bikát engesztelõ áldozatul.

9. Majd rendeld a levitákat a megnyilatkozás sátora elé, és gyûjtsd egybe Izrael fiainak egész közösségét.

10. Ezután a leviták járuljanak az Úr elé, Izrael fiai meg tegyék kezüket a levitákra.

11. S most Áron ajánlja fel Lévi fiait az Úrnak Izrael fiainak ajándékaként szertartás keretében, hogy alkalmassá váljanak az Úr szolgálatára.

12. A leviták tegyék kezüket a bikák fejére, te meg mutasd be az egyiket engesztelõ, a másikat égõáldozatul az Úrnak, hogy a leviták megszabaduljanak bûneiktõl.

13. Ezután állítsd Áron és fia elé a levitákat, ajánld fel õket az Úrnak szertartással,

14. és vond ki Lévi fiait Izrael fiai körébõl, hogy a leviták az enyémek legyenek.

15. Ezután a leviták megkezdhetik szolgálatukat a megnyilatkozás sátora körül. Tehát tisztítsd meg, s ajánld fel õket.

16. Hiszen nekem adták õket egészen, Izrael fiai közül. A magam számára lefoglaltam õket Izrael elsõszülöttei helyett, akik elsõként nyitják meg anyjuk méhét.

17. Mert Izrael fiai körében az enyém minden elsõszülött, ember és állat egyaránt. Azon a napon, amelyen lesújtottam Egyiptom elsõszülötteire, a magamévá avattam õket.

18. Lefoglaltam magamnak Lévi fiait Izrael fiainak elsõszülöttei helyett,

19. s Izrael fiai közül odaadtam a levitákat Áronnak és fiainak, hogy Izrael fiai nevében ellássák a megnyilatkozás sátorának szolgálatát, s Izrael fiai helyett engeszteljenek, nehogy csapás érje Izrael fiait, amikor Izrael fiai a szentélyhez közelítenek."

20. Mózes és Áron, s Izrael fiainak egész közössége így tettek Lévi fiaival. Egészen úgy tettek velük Izrael fiai, ahogyan az Úr a leviták felõl Mózesnek parancsot adott.

21. Lévi fiai engedték, hogy bûneiktõl megtisztítsák õket, s kimosták ruhájukat. Áron adományként felajánlotta õket az Úrnak, majd elvégezte értük az engesztelés szertartását, hogy megtisztuljanak.

22. Ezután a leviták Áronnak és fiainak a felügyeletével megkezdték a megnyilatkozás sátorának szolgálatát. Ahogyan az Úr Lévi fiai ügyében Mózesnek megparancsolta, úgy jártak el.

23. Ezt mondta az Úr Mózesnek:

24. "A következõk legyenek érvényben a levitákra: huszonöt évtõl fölfelé köteles szolgálatot teljesíteni, azaz a megnyilatkozás sátorának gondját viselni.

25. Ötvenéves korában abbahagyhatja a megnyilatkozás sátorának gondozását, nem köteles tovább szolgálatot teljesíteni.

26. Mindazonáltal segítségére lehet társainak a megnyilatkozás sátorában kötelezettségeik teljesítésében, de tulajdonképpeni szolgálatot nem kell többé ellátnia. Így járj el a levitákkal szolgálati kötelezettségeik tekintetében."

Fejezet 9

1. Azt mondta az Úr Mózesnek a Sínai pusztából való kivonulásuk után a második esztendõ elsõ hónapjában:

2. "Izrael fiai arra kijelölt idõben üljék meg a húsvétot.

3. E hónap tizennegyedik napján üljétek meg, estefelé (a kijelölt idõben), a rá vonatkozó törvények és szabályok szerint."

4. Mózes tehát megparancsolta Izrael fiainak, hogy tartsák meg a húsvétot.

5. Az elsõ hónap tizennegyedik napján tartották meg, estefelé, a Sínai pusztában egészen úgy tartották meg Izrael fiai, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta.

6. Azok az emberek, akik haláleset miatt tisztátalanná váltak, s így azon a napon nem ülhették meg a húsvétot, még aznap odamentek Mózeshez és Áronhoz,

7. és ezt mondták ezek az emberek: "Haláleset miatt tisztátalanná váltunk. De miért rövidülnénk meg azért, mert az arra kijelölt napon nem ajánlhatjuk fel áldozati ajándékainkat az Úrnak Izrael fiainak sorában?"

8. Erre Mózes így válaszolt: "Várjatok! Meghallgatom, mit parancsol az Úr ilyen esetben."

9. S az Úr így szólt Mózeshez:

10. "Mondd meg Izrael fiainak: Ha valaki közületek vagy utódaitok közül haláleset miatt tisztátalanná válik, vagy messze földön jár, azért tartsa meg a húsvétot.

11. A második hónap tizennegyedik napján tartsák meg, estefelé kovásztalan kenyeret és keserû salátát egyenek.

12. De ne hagyjanak belõle reggelre; s csontot ne törjenek. A húsvétra vonatkozó törvényt teljes egészében megtartva üljék meg.

13. Azt ellenben, aki tiszta, s nincs úton, mégis elmulasztja a húsvétot megtartani, az ilyen személyt ki kell irtani a közösségbõl, mivel nem a kijelölt idõben mutatja be ádozati adományát az Úrnak; az ilyennek lakolnia kell bûnéért.

14. S ha egy idegen megszáll nálatok, s meg akarja a húsvétot az Úrnak tartani, pontosan úgy járjon el, ahogy a húsvétra vonatkozó törvény és szabály elõírja. Egy és ugyanazon törvény vonatkozik rátok, az idegenre éppúgy, mint a közületek valóra."

15. Azon a napon, amelyen a hajlék elkészült, felhõ borította be a hajlékot a tanúság sátorában, és estétõl reggelig mintha tûz égett volna a hajlék fölött.

16. Mindig így volt: (nappal) felhõ borította, éjjel meg tûz látszott fölötte.

17. Amikor a felhõ fölemelkedett a hajlékról, Izrael fiai útra keltek, s ott ütöttek tábort Izrael fiai, ahol a felhõ leereszkedett.

18. Izrael fiai az Úr parancsára keltek útra, s az Úr parancsára ütöttek tábort. Amíg a felhõ a hajlék fölött maradt, addig táboroztak.

19. Ha hosszú ideig maradt is a felhõ a hajlék fölött, Izrael fiai kitartottak az Úr szolgálatában, s nem bontottak tábort.

20. Elõfordult, hogy csak néhány napig maradt a felhõ a hajlék fölött, akkor az Úr parancsára tábort vertek, majd az Úr parancsára útra keltek.

21. Sõt, az is megtörtént, hogy csak reggelig maradt a felhõ: reggel a felhõ fölemelkedett, s akkor õk útra keltek. Ha nappal vagy éjjel maradt, aztán fölemelkedett a felhõ, akkor elindultak.

22. S ha a felhõ két napig vagy egy hónapig, sõt még hosszabb ideig ott maradt a hajlék fölött, ott lebegett fölötte, Izrael fiai is táboroztak, s nem indultak tovább.

23. Az Úr parancsára táboroztak, s az Úr parancsára keltek útra. Az Úrnak Mózes közvetítésével adott parancsára követték az Úr útmutatásait.

1. Vigyázzatok, tartsátok meg az egész törvényt, amelyet ma szabok nektek, hogy életben maradjatok, sokasodjatok, bevonuljatok és birtokba vegyétek azt a földet, amelyet az Úr atyáitoknak esküvel ígért.

2. Gondolj az egész útra, amelyen az Úr, a te Istened negyven éven át vezetett a pusztában, hogy megalázzon, próbára tegyen, megvizsgálja szívedet, vajon megtartod-e majd parancsait vagy sem.

3. Megalázott és hagyta, hogy éhezz, aztán mannával táplált, amelyet nem ismertél és atyáid sem ismertek, hogy megtudd: nemcsak kenyérrel él az ember, sokkal inkább azzal él az ember, ami az Úr szájából jön.

4. Negyven esztendeig nem kopott le rólad a ruha és nem dagadt meg a lábad.

5. Ismerd el szívedben, hogy az Úr, a te Istened úgy nevelt, ahogy az ember a fiát neveli.

6. Tartsd meg tehát az Úrnak, a te Istenednek parancsait: járj az õ útjain és féld!

7. Az Úr, a te Istened szép országba vezérel, olyan országba, ahol patakok, források és folyók erednek a völgyekben és a hegyekben;

8. olyan országba, ahol van búza és árpa, szõlõtõke, fügefa és gránátalma; olyan országba, ahol vannak olajfák s van méz;

9. olyan országba, ahol nem kell aggódnod élelmed miatt, s nem szenvedsz hiányt semmiben; olyan országba, ahol a kõ vasat tartalmaz, s a hegyekbõl rezet bányászhatsz.

10. Ha azonban eszel és jóllaksz, dicsõítsd az Urat, a te Istenedet a szép országért, amelyet adott neked.

11. Vigyázz, ne feledkezz meg az Úrról, a te Istenedrõl, nem tartván meg parancsait, rendelkezéseit és törvényeit, amelyeket ma szabott neked.

12. Amikor majd jóllaksz, szép házakat építesz, s bennük laksz,

13. jószágod és nyájad szaporodik, ezüstöd és aranyad gyûlik, s mindened, amid csak van, gyarapszik,

14. szíved ne váljék elbizakodottá, ne felejtsd el az Urat, a te Istenedet, aki kihozott Egyiptom földjérõl, a szolgaság házából;

15. átvezetett a mérges kígyók és skorpiók lakta nagy és félelmetes pusztán meg a víztelen sivatagon, aki a kõsziklából vizet fakasztott neked,

16. a pusztában pedig mannával táplált, amelyet atyáid sem ismertek, hogy így megalázzon és próbára tegyen, végül azonban jóra fordíthassa sorod.

17. Nehogy azt gondold akkor magadban: saját erõmbõl s kezem munkájával teremtettem meg ezt a jólétet.

18. Gondolj az Úrra, a te Istenedre, arra, hogy Õ adta az erõt a jólét megteremtéséhez, hogy megtartsa a szövetséget, amelyet atyáiddal esküvel kötött, ahogy ez most is van.

19. Ha teljesen megfeledkezel az Úrról, a te Istenedrõl, s más istenekhez szegõdsz, imádod õket és leborulsz elõttük, ma ünnepélyesen kijelentem: egytõl egyig elpusztultok.

20. Ahogyan elpusztította elõttetek az Úr a népeket, ti is elpusztultok, mivel nem engedelmeskedtetek az Úr, a ti Istenetek szavának.

1. Király az Úr, fönségbe öltözött. Fönségbe öltözött az Úr, hatalommal övezte fel magát.

2. Szilárd alapot vetettél, nehogy meginogjon, a földkerekségnek. Trónod szilárdan áll kezdet óta, te, Uram, öröktõl fogva vagy.

3. A folyók hallatják, Uram, a folyók hallatják zúgásukat, a vizek hallatják dübörgõ hangjukat.

4. Hatalmasabb, mint sok víznek zúgása, hatalmasabb, mint a tenger morajlása, mindennél hatalmasabb az Isten a magasságban.

5. Bizonyítékaid valóban igazak, házadat szentség illeti, Uram, minden idõkre.