Fejezet 33
1. Az Úr így szólt Mózeshez: "Indulj el, te és a nép, amelyet kihoztál Egyiptomból, és vonulj arra a földre, amelyet Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak így ígértem meg esküvel: utódaidnak adom.
2. Elküldöm elõtted angyalomat és elûzöm elõled a kánaániakat, az amoritákat, a hetitákat, a perizitákat, a hivvitákat és a jebuzitákat.
3. (Õ elvezet téged) egy tejjel-mézzel folyó országba. Magam nem megyek fel veled, mert keménynyakú nép vagy, és el talállak pusztítani az úton."
4. Mikor a nép hallotta a kemény szavakat, gyászt öltött és senki sem vette fel díszeit.
5. Az Úr így szólt Mózeshez: "Közöld Izrael fiaival: Keménynyakú nép vagytok. Hacsak egy pillanatig is kísérnélek benneteket, elpusztítanálak. Ezért rakd le díszeidet és meglátom, mit tehetek veletek."
6. Az izraeliták a Hóreb hegyétõl kezdve letették díszeiket.
7. Mózes ekkor fogta a sátrat, felállította az Õ számára a táboron kívül, bizonyos távolságra a tábortól és elnevezte a találkozás sátorának. Aki meg akarta kérdezni az Urat, annak ki kellett mennie a találkozás sátorához, amely a táboron kívül állt.
8. Valahányszor Mózes kiment a sátorhoz, a nép fölkelt, és mindenki saját sátrának bejáratánál állva, tekintetével követte Mózest, amíg be nem lépett a sátorba.
9. Mikor belépett a sátorba, a felhõoszlop leereszkedett, és megállt a sátor bejáratánál, amíg az Úr Mózessel beszélt.
10. Amikor a nép látta, hogy a felhõoszlop megáll a sátor bejáratánál, mindenki elõjött és leborult saját sátrának ajtajában.
11. Az Úr szemtõl szemben beszélt Mózessel, ahogy az ember a barátjával beszél. Azután visszatért a táborba, szolgája azonban, az ifjú Józsue, Nun fia, nem hagyta el a sátort.
12. Mózes így beszélt az Úrhoz: "Nézd, te megparancsoltad nekem: vezesd fel ezt a népet, de nem nyilatkoztattad ki, hogy kit küldesz velem. Pedig így szóltál: név szerint ismerlek és kegyelmet találtál színem elõtt.
13. Ha tehát kegyelmet találtam elõtted, engedd, hadd ismerjem meg utaidat. Ebbõl tudom meg, hogy valóban kegyelmet találtam elõtted. Gondolj arra, hogy ez a nép a te néped."
14. Õ így válaszolt: "Én magam megyek veled és nyugalmat biztosítok számodra."
15. Mózes megjegyezte: "Ha te magad nem jössz velünk, akkor inkább ne is vezess el innét bennünket.
16. Mirõl ismerhetnénk meg, hogy én és a nép kegyelmet találtunk színed elõtt, ha nem arról, hogy velünk vonulsz, és mi, én és a néped, ezáltal a föld minden népe elõtt kitüntetésben részesülünk?"
17. Az Úr így válaszolt Mózesnek: "Megteszem azt is, amit kértél, mivel kegyelmet találtál színem elõtt, és én név szerint ismerlek téged."
18. Azután ezt kérte: "Hadd lássam meg dicsõségedet."
19. A válasz ez volt: "Megteszem, hogy elvonul elõtted egész fényességem, és kimondom elõtted a Jahve nevet. Kegyes vagyok ahhoz, akihez akarok, és megkönyörülök azon, aki nekem tetszik."
20. Azután hozzáfûzte: "De arcomat nem láthatod, mert nem láthat engem ember úgy, hogy életben maradjon."
21. Az Úr így szólt: "Nézd, itt mellettem van hely, állj ide a sziklára.
22. Ha majd elvonul elõtted dicsõségem, a szikla mélyedésébe teszlek és kezemmel befödlek, amíg elvonulok elõtted.
23. Ha visszavonom a kezemet, hátulról látni fogsz, arcomat azonban nem láthatod."
Fejezet 34
1. Az Úr így szólt Mózeshez: "Faragj ki magadnak két olyan kõtáblát, mint az elsõk voltak. Jöjj fel hozzám a hegyre és ráírom a táblákra azokat a szavakat, amelyek rajta voltak az elsõkön, amelyeket összetörtél.
2. Holnap reggel légy készen, hogy hajnalban feljöhess a Sínai-hegyre, és ott a hegy csúcsán elém járulj.
3. Senki sem jöhet veled és senki sem mutatkozhat a hegyen. A juhok és szarvasmarhák sem mehetnek legelni a hegyre."
4. Õ tehát kifaragott két kõtáblát, amilyenek az elsõk voltak. Mózes másnap korán reggel elindult a Sínai-hegyre, ahogy az Úr megparancsolta, és vitte magával a kõtáblát.
5. Az Úr leereszkedett a felhõben, õ pedig eléje járult. Segítségül hívta az Úr nevét.
6. Az Úr elvonult elõtte és ezt mondta: "Jahve, Jahve, irgalmas és könyörülõ Isten, hosszantûrõ, gazdag kegyelemben és hûségben.
7. Kegyelmét megtartja ezrek számára, megbocsátja a vétket, a hibát, a bûnt, de nem hagyja egészen büntetés nélkül, hanem az atyák vétkét számon kéri fiaiktól és unokáiktól harmad- és negyedízig."
8. Mózes sietve a földig hajolt, leborult,
9. és így szólt: "Ha kegyelmet találtam a szemedben, Uram, akkor a mi Urunk vonuljon velünk. Bár keménynyakú nép ez, de bocsásd meg bûneinket, és fogadj el minket örökségedül."
10. Õ így válaszolt: "Szövetséget kötök veled: egész néped elõtt olyan csodákat viszek véghez, amilyenek az egész földön egyetlen nép között sem történtek, s az egész nép, amelynek körében élsz, meglátja az Úr mûvét. Mert csodálatos az, amit rajtad véghezviszek.
11. Figyelj arra, amit ma parancsolok neked: Nézd, elûzöm elõled az amoritákat, a kánaániakat, a hetitákat, a perizitákat, a hivvitákat és a jebuzitákat.
12. Óvakodj attól, hogy szövetséget köss annak a földnek a lakóival, amelyre bevonulsz. Csapda lesznek számodra, ha majd közöttük élsz.
13. Inkább rombold le oltáraikat, zúzd szét emlékköveiket és pusztítsd el szentélyeiket.
14. Nem imádhatsz más istent: az Úr neve az, hogy féltékeny, igen féltékeny Isten,
15. ezért ne köss szövetséget az ország lakóival. Amikor isteneikkel fajtalankodnak, isteneiknek áldozatot mutatnak be, akkor esetleg meghívnak benneteket, hogy vegyetek részt lakomáikon.
16. Te pedig esetleg lányaik közül vennél feleséget fiaid számára. Ha aztán leányaik isteneik elõtt hódolnak, elcsábíthatják fiaitokat, hogy isteneiket imádják.
17. Ne csinálj magadnak öntött istenképmást.
18. A kovásztalan kenyér ünnepét tartsd meg. Hét napig kovásztalan kenyeret egyél Abib hónapban, ahogy megparancsoltam neked, mivel Abib hónapban vonultál ki Egyiptomból.
19. Minden elsõszülött az enyém: minden hímnemû elsõszülött, a szarvasmarháké és a juhoké is.
20. A szamár elsõszülöttét váltsd meg egy bárányon, ha nem váltod meg, öld meg. Fiaid közül az elsõszülöttet meg kell váltanod. Ne jelenj meg elõttem üres kézzel.
21. Hat napig dolgozzál, a hetediken tarts pihenõt. A vetés és az aratás idején is pihenned kell.
22. A hetek ünnepét is meg kell ülnöd az aratás zsengéinek idején, továbbá a szüreti ünnepet az év végén.
23. Évenként háromszor jelenjék meg minden férfi közületek az Úr, Izrael Istene elõtt.
24. Én ugyanis elûzöm elõled a népeket és messze kitolom határaidat. Senki sem fogja elkívánni földedet, ha évenként háromszor fölmégy, hogy megjelenj az Úr elõtt.
25. Áldozatod vérét ne ajánld fel kovászossal együtt, s a húsvéti bárányból ne maradjon meg semmi másnap reggelig.
26. Szántófölded termésének zsengéjébõl a legszebbet vidd Uradnak, Istenednek a házába. Ne fõzd meg a gödölyét anyja tejében."
27. Az Úr még azt mondta Mózesnek: "Jegyezd föl ezeket a szavakat, mert e szavak alapján kötök szövetséget veled és Izraellel."
28. Negyven nap és negyven éjjel idõzött ott az Úrnál, közben semmit sem evett és semmit sem ivott. Felírta a kõtáblákra a szövetség szavait, a tíz kijelentést.
29. Amikor Mózes lejött a Sínai-hegyrõl - a tanúság két kõtáblája Mózes kezében volt, amikor lejött -, Mózes nem tudta, hogy arcának bõre ragyogott, mivel vele beszélt.
30. Amikor Áron és Izrael fiai látták, hogy Mózes arcának bõre ragyog, féltek a közelébe menni.
31. De Mózes odahívta õket. Áron és a közösség elöljárói mind odamentek hozzá és Mózes beszélt velük.
32. Ezután a többi izraelita is odament, és Mózes közölte velük mindazt, amit az Úr a hegyen neki mondott.
33. Mikor aztán Mózes befejezte a hozzájuk intézett beszédet, befödte az arcát.
34. Valahányszor Mózes az Úr elé lépett, hogy vele beszéljen, levette a leplet mindaddig, amíg ki nem jött. Amikor kijött, közölte Izrael fiaival mindazt, amit Isten mondott neki.
35. Izrael fiai pedig látták, hogy Mózes arca sugárzik. De Mózes újra befödte arcát, amíg csak ismét be nem ment, hogy az Úrral beszéljen.
