Fejezet 11
1. A hit a remélt dolgok biztosítéka, a nem látható dolgok bizonyítéka.
2. Õseink ebbõl merítettek bizonyosságot.
3. A hitbõl ismerjük meg, hogy a világot az Isten szava alkotta, vagyis a látható a láthatatlanból lett.
4. Ábel a hittõl vezettetve mutatott be értékesebb áldozatot, mint Kain, és kapott bizonyosságot igaz voltáról, mert az Isten maga tett áldozati ajándékairól tanúságot. Hite által még holtában is beszél.
5. A hitéért ragadtatott el Hénoch, hogy ne ízlelje meg a halált: "Nem találták többé, mert az Úr elragadta." Még eltûnése elõtt bizonyságot nyert, hogy kedves az Isten elõtt.
6. Hit nélkül pedig nem lehet senki sem kedves, aki ugyanis az Istenhez járul, hinnie kell, hogy Õ van és megjutalmazza azt, aki Õt keresi.
7. A hitben kapott Noé felvilágosítást a még nem látható eseményekrõl, és szent félelemmel eltelve bárkát épített családja megmentésére. Hitében ítélkezett a világ fölött, és a hitbõl fakadó megigazulásból lett örökös.
8. Ábrahám hitbõl engedelmeskedett a hívásnak, hogy költözzék arra a vidékre, amelyet örökségül kellett kapnia. Elindult anélkül, hogy tudta volna, hová megy.
9. Hittel telepedett le az Ígéret földjére, idegen országban, és sátorban lakott Izsákkal és Jákobbal, akik ugyanazt az ígéretet örökölték.
10. Várta ugyanis azt a szilárd alapokon nyugvó várost, amelyet majd az Isten tervez és épít.
11. Sára is a hitében kapta az erõt, hogy elõrehaladott kora ellenére anya lehessen, mert hûségesnek tartotta azt, aki az ígéretet tette.
12. Ezért ettõl az egytõl, noha már nem volt fiatal, annyian származnak, mint az égen a csillag vagy mint a tengerpart megszámlálhatatlan fövenye.
13. Mind hitben hunytak el, de anélkül, hogy az ígéret teljesedését megérték volna; csak messzirõl látták és üdvözölték, elismerve, hogy vándorok és jövevények a földön.
14. Akik így beszélnek, megvallják, hogy hazát keresnek.
15. Ha arra a földre gondoltak volna, ahonnan kijöttek, lett volna alkalmuk a visszatérésre.
16. De egy jobb haza után vágyódtak, a mennyei után. Ezért az Isten sem szégyelli, hogy Istenüknek hívják, hiszen hazát készített nekik.
17. Ábrahám hittel áldozta fel Izsákot, amikor az Isten próbára tette. Készen volt rá, hogy feláldozza egyszülöttét, õ, aki ígéretképpen kapta,
18. és hallotta: "Izsák által lesznek utódaid."
19. Biztosra vette, hogy Isten képes a halottakat is feltámasztani. Ezért vissza is kapta mintegy elõképül.
20. Izsák hittel, szemét a jövõre irányítva áldotta meg Jákobot és Ézsaut.
21. Hittel áldotta meg a haldokló Jákob József két fiát, miközben botjának fejére támaszkodva imádkozott.
22. Hittel gondolt József halála elõtt Izrael fiainak kivonulására és rendelkezett csontjairól.
23. Hitükben rejtegették az újszülött Mózest szülei három hónapig, látva, hogy a gyermek szép, és nem féltek a király parancsától.
24. Mózes a hitében tagadta felnõtt korában, hogy a fáraó leányának a fia.
25. Inkább vállalta, hogy az Isten népével együtt elszenvedi a sanyargatást, mint hogy a bûn múló elõnyét élvezze.
26. A Messiás gyalázatát nagyobb értéknek tartotta az egyiptomiak kincseinél, mert a jutalommal is számolt.
27. Hittel távozott Egyiptomból, és nem ijedt meg a király haragjától, hanem állhatatosan kitartott, mintha már a láthatatlant látta volna.
28. Hittel ünnepelte meg a húsvétot, és a vérrel való meghintést, hogy az öldöklõ ne ártson az elsõszülötteknek.
29. Hittel keltek át a Vörös-tengeren, úgy, mint a szárazföldön, de amikor az egyiptomiak kísérelték ezt meg, elmerültek.
30. A hit erejébõl omlottak le Jerikó falai, azután, hogy hét napon át körüljárták.
31. A bûnös életû Rácháb is a hite folytán nem veszett oda a hitetlenekkel együtt, mert jó szívvel befogadta a hírszerzõket.
32. Minek folytassam tovább? Kifogynék az idõbõl, ha felsorolnám Gedeont, Bárákot, Sámsont, Jiftachot, Dávidot, Sámuelt és a prófétákat,
33. akik a hit erejével országokat gyõztek le, igazságot osztottak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok torkát tömték be,
34. lángoló tüzet oltottak el, megmenekültek a kard élétõl, gyengeségükben erõre kaptak, hõsök voltak a háborúban, és megfutamították az ellenség sorait.
35. Asszonyok feltámasztás útján visszakapták halottaikat. Némelyek kínpadra jutottak, de nem fogadták el a szabadságot, csak hogy dicsõségesebb feltámadásban részesüljenek.
36. Mások gúnyt és megostorozást, sõt bilincseket és börtönt tûrtek el,
37. megkövezték, kettéfûrészelték, agyonkínozták, kardélre hányták õket, juhbõrbe és kecskebõrbe öltözve bujdostak, nélkülözés, üldözés és zaklatás közepette.
38. A világ nem volt méltó rájuk. Ezért a pusztában, a hegyek közt, a föld barlangjaiban és szurdokaiban bolyongtak.
39. Bár ezek a hitükrõl mind bizonyságot kaptak, mégsem nyerték el az ígéretet,
40. mert az Isten nekünk valami jobbat tervezett, nélkülünk nem juthatnak hát el az üdvösségre.
Fejezet 12
1. Ezért mi, akiket a tanúknak ilyen felhõje övez, váljunk szabaddá minden tehertõl, különösen a bûntõl, amely behálóz minket, és fussuk meg kitartással az elõttünk levõ pályát.
2. Emeljük tekintetünket a hit szerzõjére és bevégzõjére, Jézusra, aki a rá váró öröm helyett elszenvedte a keresztet, nem törõdött a gyalázattal, és most az Isten trónjának jobbján ül.
3. Igen, gondoljatok õrá, aki a bûnösök részérõl ekkora ellentmondást viselt el, hogy ne lankadjatok, és bensõleg el ne csüggedjetek.
4. A bûn elleni küzdelemben még nem álltatok ellen a véretek ontásáig.
5. Megfeledkeztetek a vigasztalásról, amely nektek, a fiaknak szól: Fiam, ne vedd kevésbé az Úr fenyítését, s ne csüggedj el, ha korhol.
6. Mert megfenyíti az Úr, akit szeret, s megostoroz mindenkit, akit fiává fogad.
7. Maradjatok állhatatosak a fenyítéskor: az Isten úgy bánik veletek, mint fiaival. Hol van olyan fiú, akit az apja nem fenyít?
8. Ha nem részesültök a fenyítésben, ami mindenkinek kijár, akkor fattyak vagytok, nem fiak.
9. S aztán test szerinti apáink is fenyítettek bennünket, mégis tiszteltük õket. Nem kell-e hát sokkal inkább a lelkek Atyjának engedelmeskednünk, hogy így elnyerjük az életet?
10. Azok csak rövid ideig és hangulatuk szerint fenyítettek bennünket, õ ellenben a legjobbat akarja nekünk, hogy szentségének részesévé legyünk.
11. Igaz, most minden fenyítés inkább szomorúságot okoz, mintsem örömet szerez, késõbb azonban a megigazulás békés gyümölcsét termi annak, aki elviseli.
12. Ezért erõsítsétek meg a lankadt kezeket és a megroggyant térdeket.
13. Lábatokat szoktassátok biztos járáshoz, nehogy kificamodjék, inkább gyógyuljon meg.
14. Törekedjetek rá, hogy mindenkivel békességben éljetek, és a megszentelõdésre eljussatok, mert enélkül senki nem látja meg az Urat.
15. Vigyázzatok, az Isten kegyelmét közületek senki le ne késse, nehogy valami mérges gyökér szárba szökkenjen, kárt okozzon és sokakat megfertõzzön.
16. Senki ne legyen parázna és alantas lelkületû, mint Ézsau, aki egy tál lencséért eladta elsõszülöttségét.
17. Hiszen tudjátok, mennyire szerette volna késõbb az áldást örökölni, de elutasították, és nem talált módot a dolog megváltoztatására, noha könnyek között kérte.
18. Ti nem kézzel tapintható hegyhez, lobogó tûzhöz, sötét felhõhöz, forgószélhez,
19. harsonazengéshez vagy mennydörgõ szózathoz járultatok, amelynek hallatára könyörögni kezdtek, hogy ez a hang ne szóljon tovább hozzájuk,
20. mert nem tudták elviselni a parancsot: "Még ha állat ér is a hegyhez, meg kell kövezni."
21. A látvány annyira rettenetes volt, hogy még Mózes is ezt mondta: "Félelem és rettegés fog el."
22. Nem, ti Sion hegyéhez járultatok, az élõ Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez, az angyalok ezreihez,
23. az égben számon tartott elsõszülöttek ünnepi sokadalmához és gyülekezetéhez, mindnyájunk bírájához, az Istenhez, a tökéletes igazak lelkeihez,
24. az új szövetség közvetítõjéhez, Jézushoz, a ránk hulló vérhez, amely hathatósabban kiált, mint Ábelé.
25. Vigyázzatok, ne utasítsátok vissza azt, aki hozzátok szól. Mert ha azok sem menekültek meg, akik a földön szólót elutasították, mi még kevésbé fogunk megmenekülni, ha elfordulunk attól, aki az égbõl szól hozzánk.
26. Hangja akkor a földet rendítette meg, most pedig ezt ígéri: "Még egyszer megrendítem, de nemcsak a földet, hanem az eget is."
27. Ez a "még egyszer" annak az átalakulását jelenti, ami mint teremtett dolog megrendíthetõ, hogy azután megmaradjon az, ami változhatatlan.
28. Így tehát mi, akik rendíthetetlen országot kaptunk hazánkul, legyünk hálásak, s szolgáljunk az Istennek, neki tetszõ módon, tisztelettel és félelemmel.
29. Mert a mi Istenünk emésztõ tûz.
Fejezet 13
1. Ápoljátok a testvéri szeretetet.
2. Ne feledkezzetek meg a vendégszeretetrõl, hisz ilyen módon némelyek tudtuk nélkül angyalokat láttak vendégül.
3. Gondoljatok a foglyokra, mintegy osztozva sorsukban, és az üldözöttekre, hiszen magatok is testben éltek.
4. A házasságot mindenki tartsa tiszteletben, házaséletetek legyen tiszta, mert a tisztátalanokat és a házasságtörõket elítéli az Isten.
5. Ne legyetek kapzsik, elégedjetek meg azzal, amitek van. Hiszen õ maga ígérte: "Nem távozom el tõled s nem hagylak magadra."
6. Ezért bizalommal mondhatjuk: Az Úr oltalmaz engem, nem félek. Ember mit árthat énnekem?
7. Emlékezzetek meg elöljáróitokról, akik az Isten szavát hirdették nektek. Gondoljatok életútjuk végére, és kövessétek õket a hitben.
8. Jézus Krisztus ugyanaz tegnap, ma és mindörökké.
9. Ne hagyjátok, hogy különféle megtévesztõ tanítások félrevezessenek benneteket. Mert jó, ha az ember kegyelemmel erõsíti a szívét, ahelyett, hogy (áldozati) ételekkel erõsítené, amelyek azoknak sem használtak, akik éltek velük.
10. Olyan oltárunk van, amelyrõl nem ehetik az, aki a sátornak szolgál.
11. Mivel az állatok testét, amelyeknek a vérét a fõpap a bûn engesztelésére a szentélybe viszi, a táboron kívül égetik el,
12. Jézus is a kapun kívül szenvedett, hogy vérével megszentelje a népet.
13. Menjünk ki tehát hozzá a táboron kívülre, és vállaljuk gyalázatát,
14. hiszen nincsen itt maradandó hazánk, hanem jövendõ hazánkat keressük.
15. Általa mutassuk be az Istennek szüntelenül a dicséret áldozatát: az õt megvalló ajkak gyümölcsét.
16. A jótékonyságról és az adakozásról ne feledkezzetek meg, mert az ilyen áldozat kedves az Istennek.
17. Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak, kövessétek õket, mert õk vigyáznak rátok, abban a tudatban, hogy számot adnak lelketekrõl. Bárcsak örömmel tehetnék, nem sóhajtozva, mert hisz az nem válnék javatokra.
18. Imádkozzatok értünk! Meg vagyunk gyõzõdve, hogy lelkiismeretünk tiszta, hiszen minden tekintetben törekszünk a helyes életre.
19. Fõleg azért kérlek erre benneteket, hogy mielõbb visszakerüljek hozzátok.
20. A békesség Istene, aki Jézust, a mi Urunkat, a juhok nagy pásztorát az örök szövetség vére által feltámasztotta a halálból,
21. tegyen készségessé titeket minden jóra, hogy teljesítsétek akaratát. Munkálja bennünk Jézus Krisztus által mindazt, ami kedves elõtte. Dicsõség neki mindörökké! Ámen.
22. Kérlek, testvérek, fogadjátok szívesen az intõ szót, hiszen csak röviden írtam nektek.
23. Közlöm veletek, hogy Timóteus testvérünk kiszabadult. Mihelyt megérkezik, vele együtt meglátogatlak titeket.
24. Köszöntsétek valamennyi elöljárótokat és mind a szenteket! Üdvözölnek benneteket az itáliai testvérek.
25. Kegyelem mindnyájatokkal! Ámen.
