Fejezet 17
1. Az Úr szózatot intézett hozzám:
2. Emberfia, adj fel Izrael házának egy rejtélyt és mondj el neki egy példázatot.
3. Így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Egy nagy szárnyú, díszes tollazatú hatalmas sas kiterjesztette szárnyait, elment a Libanonra, és elvitte a cédrusfa hegyét.
4. Letörte a legkiemelkedõbb ágát, elvitte a kereskedõk országába, és letette a kereskedõk egyik városába.
5. Aztán vette a cédrus egyik hajtását, és elültette a jól elõkészített földbe, bõséges vízfolyás mellé, odaültette szegélynek.
6. Az ág gyökeret eresztett, és alacsony növésû, dús szõlõvé fejlõdött. Ágait feléje fordította, gyökerei meg alatta voltak. Szõlõvé fejlõdött, vesszõket hajtott és ágakat növesztett.
7. Volt egy másik nagy szárnyú és díszes tollazatú, hatalmas sas is. S lám, a szõlõ feléje eresztette ki gyökereit, feléje nyújtotta vesszõit arról a földrõl, ahova ültették, hogy öntözze.
8. Termékeny földbe, bõséges vízfolyás mellé ültették, hogy vesszõket hajtson és termést hozzon, és gyönyörû szõlõtõvé fejlõdjön.
9. Mondd ezért: Ezt mondja az Úr, az Isten: Javára válik ez? Vajon a sas nem tépi ki a gyökereit, nem szakítja le gyümölcsét, nem teszi tönkre minden gyenge hajtását? Nem is kell erõs kéz és népes nép, hogy kitépje gyökereit.
10. Elültették, de szerencsés lesz-e? Ha megérinti a keleti szél, nem szárad-e ki teljesen? Ki fog száradni azon a földön, ahová ültették.
11. Az Úr szózatot intézett hozzám:
12. Szólj ehhez a lázongó nemzedékhez: Ugye nem tudjátok, mit jelentenek ezek? Mondd: Nézzétek, Babilon királya Jeruzsálembe jött, s elvitte királyát és fõembereit, elhurcolta õket magához, Babilonba.
13. Aztán fogott egy királyi sarjat, szövetséget kötött vele és esküre kötelezte. Az ország nagyjait elvitte,
14. hogy a királyság jelentéktelenné váljék, ne tudjon fellázadni, tartsa meg a szövetséget és legyen hûséges.
15. De ez elpártolt tõle, követeket küldött Egyiptomba, hogy lovakat és nagy sereget szerezzen. Vajon sikerül neki? Megmenekül, aki így járt el? Megmenekül, aki megszegte a szövetséget?
16. Amint igaz, hogy élek- mondja az Úr, az Isten -, megesküszöm rá: annak a királynak a földjén, aki királlyá tette, akinek esküjét semmibe vette és szövetségét megszegte, ott, Babilonban fog meghalni.
17. A fáraó ugyanis nem jön segítségére nagy sereggel és tömérdek hadinéppel, amikor az majd sáncot hány és bástyát épít, hogy számtalan ember életét kioltsa.
18. Semmibe vette az esküt és megszegte a szövetséget, noha kezet adott rá. Mivel ezt mind elkövette, nem fog megmenekülni.
19. Ezért ezt mondja az Úr, az Isten: Amint igaz, hogy élek: esküm, amit semmibe vett, szövetségem, amit megszegett, a fejére száll.
20. Kivetem rá hálómat és megfogom kelepcémben, Babilonba viszem, s ítéletet tartok fölötte ellenem elkövetett hûtlensége miatt.
21. Válogatott harcosai kard élén hullnak el, s akik megmaradnak, azokat szétszórom a szél minden irányába. Akkor megtudjátok, hogy én, az Úr beszéltem.
22. Ezt mondja az Úr, az Isten: Én is veszek a nagy cédrusfa tetejérõl, a legmagasabb ágáról egy hajtást, és elültetem egy igen magas hegyen.
23. Izrael magas hegyén ültetem el, s ágakat fejleszt, gyümölcsöt terem, és pompás cédrussá fejlõdik. Mindenféle madár alatta lakik, és mindenfajta szárnyas ágai árnyékában pihen meg.
24. S a mezõ minden fája megtudja, hogy én, az Úr aláztam meg a magas fát, és emeltem föl az alacsony fát, én szárítottam ki a zöldellõ fát, és én borítottam virágba a száraz fát. Én, az Úr mondtam ezt, és véghez is viszem.
Fejezet 18
1. Az Úr szózatot intézett hozzám:
2. Miért ismételgetitek Izrael földjén ezt a mondást: Az apák ették a savanyú szõlõt és a fiak foga vásik el tõle?
3. Amint igaz, hogy élek - mondja az Úr, az Isten -, nem ismételgetitek többé ezt a mondást Izraelben.
4. Nézd, minden élet az enyém: az apa élete éppúgy az enyém, mint a fiú élete. Aki vétkezik, az hal meg!
5. Aki igaz, megtartja a törvényt, s az igazsághoz szabja tetteit,
6. nem eszik a hegyeken és nem emeli tekintetét Izrael házának bálványaira, nem vétkezik embertársa feleségével, nem közeledik tisztulása idején asszonyhoz,
7. senkit sem nyom el, visszaadja az adósnak a zálogot, semmit sem vesz el erõszakkal, kenyerét megosztja az éhezõvel, felruházza a mezítelent,
8. nem kölcsönöz uzsorakamatra és nem fogad el ráadást, tartózkodik a rossztól, igazságosan ítél az emberek között,
9. a törvényeimhez igazodik és hûségesen megtartja parancsaimat, az ilyen ember igaz, és biztosan életben marad - mondja az Úr, az Isten.
10. De ha erõszakos fiút nemz, aki vért ont és vétkes ezek közül (a bûnök közül) valamelyikben -
11. jóllehet maga semmit sem követett el belõlük -, azaz eszik a hegyeken, meggyalázza embertársa feleségét,
12. elnyomja a szegényt és a szûkölködõt, rablást követ el, nem adja vissza a zálogot, tekintetét a bálványokra emeli és iszonyatos dolgot mûvel,
13. uzsorakamatra kölcsönöz és ráadást fogad el, ez a fiú nem marad életben. Mivel ezeket a szörnyû vétkeket elkövette, meg kell halnia és a vére rajta lesz.
14. Ha ellenben olyan fiút nemz, aki látja apja minden vétkét, látja, de nem követi õket,
15. nem eszik a hegyeken, nem emeli tekintetét Izrael házának bálványaira, nem vétkezik embertársa feleségével,
16. nem nyom el senkit, nem tartja vissza a zálogot, nem követ el rablást, kenyerét megosztja az éhezõvel, felruházza a mezítelent,
17. kezét visszatartja a rossztól, nem kölcsönöz uzsorakamatra, nem fogad el ráadást, az igazsághoz szabja tetteit, és a törvényeimhez igazodik, ez nem hal meg apja vétkei miatt, hanem biztosan életben marad.
18. Apja meg, mivel erõszakos volt, rabolt, és azt tette népem körében, ami nem helyes, azért gonoszsága miatt meghal.
19. Azt mondjátok: Miért nem viseli a fiú az apja vétkét? Azért, mert a fiú jog és igazság szerint járt el, megtartotta minden törvényemet és követte õket, azért életben marad.
20. Aki vétkezett, az hal meg, a fiú nem viseli apja vétkét, és az apa nem viseli fia vétkét, az igaznak az igazsága, a bûnösnek meg a bûne számít.
21. De ha a bûnös szakít minden bûnével, amelyet elkövetett, megtartja parancsaimat, a törvényhez és az igazsághoz igazodik, életben marad és nem hal meg.
22. Nem emlékezem többé elkövetett gonoszságaira, az igazságért, amelyet tettekre váltott, élni fog.
23. Talán örömöm telik a bûnös halálában - mondja az Úr, az Isten -, s nem azt akarom inkább, hogy letérjen útjáról és éljen?
24. Ám, ha az igaz elfordul igazságától és bûnt követ el, utánozza azokat az iszonyatos tetteket, amelyeket a bûnös végbevisz, vajon élni fog? Nem emlékezem többé az igazságra, amelyet tettekre váltott, hanem hûtlensége és vétkei miatt, amelyeket elkövetett, meg kell halnia.
25. Azt mondjátok: "Nem igazságos az Úr útja." Halljátok hát Izrael háza: Vajon az én utam nem igazságos, s nem inkább a ti útjaitok nem igazak?
26. Amikor az igaz elfordul az igazságtól és gonoszságot mûvel, akkor ezért hal meg, vagyis elkövetett gonoszsága miatt hal meg.
27. Amikor a bûnös elfordul a bûntõl, amit elkövetett, s a törvényhez és az igazsághoz igazodik, megmenti életét.
28. Magába szállt és elfordult elkövetett bûneitõl, azért életben marad és nem hal meg.
29. Izrael háza mégis azt mondja: "Az Úr útja nem igazságos." Az én utam nem igazságos, Izrael háza? Nem inkább a ti útjaitok nem igazak?
30. Ezért mindenki fölött a maga útjai szerint ítélkezem, Izrael háza - mondja az Úr, az Isten. Térjetek meg, és forduljatok el bûneitektõl, ne vigyenek titeket többé romlásba!
31. Vessetek el magatoktól minden bûnt, amit ellenem elkövettetek, szerezzetek magatoknak új szívet és új lelket! Miért is halnátok meg, Izrael háza?
32. Nem lelem én örömömet a halálban - mondja az Úr, az Isten. Térjetek hát meg és éljetek!
