Fejezet 25
1. Uram, te vagy az én Istenem, magasztallak és áldom a nevedet. Mert csodálatos dolgokat vittél végbe, rég eltervezett, hitelt érdemlõ és igaz dolgokat.
2. Mert romhalmazzá tetted a várost, rommá a megerõsített várat. A kevélyek palotája nem város többé, föl nem építik többé soha.
3. Ezért erõs népek áldanak, s a hatalmas nemzetek városai félik a neved.
4. Menedéke lettél a szegénynek, szorongatottságában vára a szûkölködõnek; menedéke a viharban, árnyéka a forróságban; mert az erõszakosak úgy tomboltak, mint a vihar.
5. Mint a forróságot a sivatagos földön, úgy törted le a kevélyek tombolását; és mint a hõséget az árnyékos felhõ, elnémítottad az elnyomók diadalénekét.
6. A Seregek Ura minden nemzetnek bõséges lakomát rendez e hegyen. Lakomát, ahol lesz finom bor, zsíros, legjava falat, és erõs színbor.
7. És leveszi e hegyrõl a leplet, amely minden népet betakart, és a fátyolt, amely minden nemzetet elborított.
8. Örökre megsemmisíti a halált. Istenünk, az Úr letörli a könnyet minden arcról, lemossa népérõl a gyalázatot, lemossa az egész földön. Õ, az Úr mondta ezt.
9. Azon a napon majd így beszélnek: Íme, a mi Istenünk! Benne reméltünk, hogy megszabadít minket. Õ az Úr, s mi benne bíztunk. Örüljünk és ujjongjunk segítségén!
10. Mert az Úr keze megpihen e hegyen, Moábot meg úgy eltiporják a saját földjén, mint a szalmaszálat eltapossák a trágyalében.
11. És ha kiterjeszti kezét, mint az úszó úszásra, az Úr megalázza kevélységében, bármilyen ügyesen mozgatja is kezét.
12. Magasba nyúló, erõs falaidat lerontja, porig alázza, s a földig lerombolja.
Fejezet 26
1. Azon a napon ezt az éneket éneklik Júda földjén: Erõs várunk van, védelmül kõfal és bástya szolgál.
2. Nyissátok ki a kapukat! Hadd vonuljon be az igaz nemzet, amely mindvégig hûséges,
3. amelynek szíve állhatatos és megõrzi a békét, mert benned van bizalma.
4. Bízzatok az Úrban örökkön-örökké, mert az Úr örökké megmaradó Szikla!
5. Letaszította a magasban lakókat, és a büszke várost megalázta, és földig alázta, a porba sújtotta,
6. úgyhogy most láb tiporja, a szegények lába, a szûkölködõk talpa.
7. Egyenes az igazak útja, az igaz ember ösvényét te egyengeted.
8. Ítéleteid útját jártuk s benned reméltünk, Urunk. Neved és emlékezeted után vágyódott a lelkünk.
9. Utánad vágyódik éjszaka a szívem, s téged keres a lelkem bensõmben. Mert ha ítéleted utoléri a földet, a mindenség lakói megtanulják az igazságot.
10. Ha kegyelmet kap az istentelen, nem tanulja meg az igazságot. Az igazak földjén is gonoszságot mûvel, s nem törõdik az Úr fölségével.
11. Uram, magasra emeled a kezed, de õk nem látják meg. Majd egyszer meglátják, mennyire szereted ezt a népet, és megszégyenülnek; az ellenségeidnek készített tûz megemészti õket.
12. Uram, te békességet adsz nekünk, mert ahogy tetteinkkel megérdemeljük, úgy bánsz velünk.
13. Urunk, Istenünk! Más urak parancsoltak nekünk, nem te, de mi csak a te nevedet dicsérjük.
14. A holtak nem kelnek életre s az árnyak nem támadnak fel, mert megbüntetted s megsemmisítetted õket, még az emléküket is eltörölted.
15. Gyarapítsd, Uram népedet, gyarapítsd! Adj dicsõséget népednek, s terjeszd ki országa határait!
16. A szorongattatásban téged keresünk, Urunk, az elnyomatás nyomorával te fenyítettél meg minket.
17. Amint a vajúdó asszony, aki közel van a szüléshez, felkiált gyötrõ fájdalmában, úgy voltunk mi is, Uram színed elõtt.
18. Terhesek voltunk, s vajúdtunk, de csak szelet szültünk: szabadulást nem szereztünk az országnak, s nem születtek új lakói a földnek.
19. Életre kelnek majd halottaid, és holttestük feltámad. Keljetek föl, és ujjongjatok mind, akik a porban nyugosztok! Mert világosság harmata a te harmatod, és az árnyak országa szülni fog.
20. Menj be kamrádba, én népem, s zárd magadra az ajtót! Rejtõzz el egy rövid idõre, míg el nem múlik a harag.
21. Mert az Úr hamarosan kilép hajlékából, és megbünteti a föld lakóit gonoszságukért. A föld felfedi a vért, és nem rejti tovább a megölteket.
Fejezet 27
1. Azon a napon az Úr meglátogatja kemény, nagy és erõs kardjával a leviatánt, a gyors kígyót, a leviatánt, a tekergõ kígyót, és megöli a tengeri sárkányt.
2. Azon a napon ez az ének hangzik a színbort termõ szõlõrõl:
3. Én, az Úr vagyok az õrzõje, folyton-folyvást öntözöm, nehogy lehulljon a lombja. Éjjel-nappal õrködöm felette.
4. Harag már nincs bennem. De ha bogáncsot s bojtorjánt találnék benne, harcba szállnék ellene és felgyújtanám.
5. Igen, csak hogy oltalmat keressetek, s hogy békét kössetek velem, békét énvelem.
6. Az eljövendõ napokban gyökeret ver Jákob, Izrael kihajt és virágba borul, és betölti gyümölcsével az egész földet.
7. Vajon úgy verte õt is az Úr, mint azokat, akik õt verték? Vagy úgy fenyítette tán meg, mint ahogy fenyítõit megfenyítette?
8. Bosszút áll rajtuk: elvetette s számûzte, heves viharával elfújta õket a keleti szél napján.
9. Úgy nyer bocsánatot Jákob gonoszsága, és vétke kiengesztelésének az lesz a gyümölcse, hogy minden oltárkövét, mint a mészkövet, porrá zúzza, és bálványok meg Nap-oszlopok sehol sem állnak többé.
10. Mert az erõs város pusztasággá lett, és elhagyatott, akár a sivatag. Borjú legelészik benne, s olykor elhever, majd lerágja gyér hajtásait.
11. Ha elszáradnak a gallyai, letörik õket, aztán jönnek az asszonyok, s tûzre vetik. Mert érteni nem tudó nép ez, ezért Teremtõje nem is kegyelmez neki, és aki alkotta, nem lesz hozzá irgalmas.
12. Azon a napon majd cséplést tart az Úr a Folyam medrétõl Egyiptom patakjáig. Aztán összegyûjt benneteket egyenként, Izrael fiai.
13. Azon a napon megfújják majd a nagy harsonát, erre eljönnek, akik Asszíria földjén vesztek el, és azok is, akiket Egyiptomba számûztek, és imádják az Urat a szent hegyen, Jeruzsálemben.
