Biblia egy év alatt.

A 197. napon Ézsaiás 11-13 leírja az Úr által ígért igazságos királyságot, amely a helyreállítás és az igazságosság reményét hozza el. Tóbit 13-14 Tóbiás visszatérését, Isten iránti háláját és az áldások beteljesedését meséli el. A Példabeszédek 10:13-16 gyakorlati tanácsokat ad a beszéddel, a nagylelkűséggel és az igazlelkű viselkedéssel kapcsolatban, bölcs döntésekre ösztönözve, amelyek beteljesítő és igazlelkű élethez vezetnek.

Fejezet 11

1. Vesszõ kél majd Izáj törzsökébõl, hajtás sarjad gyökerébõl.

2. Az Úr lelke nyugszik rajta: a bölcsesség és az értelem lelke; a tanács és az erõsség lelke; a tudás és az Úr félelmének lelke,

3. s az Úr félelmében telik öröme. Nem aszerint ítél majd, amit a szem lát, s nem aszerint ítélkezik, amit a fül hall,

4. hanem igazságot szolgáltat az alacsony sorúaknak, és méltányos ítéletet hoz a föld szegényeinek. Szája vesszejével megveri az erõszakost, s ajka leheletével megöli a gonoszt.

5. Az igazságosság lesz derekán az öv, s a hûség csípõjén a kötõ.

6. Akkor majd együtt lakik a farkas a báránnyal, és a párduc együtt tanyázik a gödölyével. Együtt legelészik majd a borjú s az oroszlán, egy kis gyerek is elterelgetheti õket.

7. Barátságban él a tehén a medvével, a kicsinyeik is együtt pihennek; és szalmát eszik az oroszlán, akárcsak az ökör.

8. A csecsemõ nyugodtan játszhadozhat a viperafészeknél, s az áspiskígyó üregébe is bedughatja a kezét az anyatejtõl elválasztott kisgyerek.

9. Sehol nem ártanak, s nem pusztítanak az én szent hegyemen. Mert a föld úgy tele lesz az Úr ismeretével, mint ahogy betöltik a vizek a tengert.

10. Azon a napon az Izáj gyökerébõl támadt sarj zászlóként áll majd a népek elõtt. Keresni fogják a pogány nemzetek, és dicsõséges lesz a nyugvóhelye.

11. Azon a napon az Úr újra kinyújtja kezét, hogy birtokba vegye népe maradékát, amely megmaradt Asszíriából és Egyiptomból, Patroszból, Kusból és Elámból, Sineárból, Hamátból és a tenger szigeteirõl.

12. Fölemeli zászlaját a nemzetek elõtt, és összegyûjti Izrael menekültjeit, a föld négy szélérõl összeszedi, akik Júdából szétszóródtak.

13. Akkor megszûnik majd Efraim féltékenysége, és Júda ellenségei kipusztulnak. Efraim nem lesz többé féltékeny Júdára, Júda meg nem támad többé Efraimra.

14. Nyugat felé rátörnek a filiszteusok határaira, és közösen kifosztják kelet fiait. Kiterjesztik hatalmukat Edomra és Moábra, s alattvalóikká teszik Ammon fiait.

15. Az Úr kiszárítja az egyiptomi tenger öblét, leheletének hevével. Heves széllel fölemeli kezét a Folyam fölé és hét patakra választja szét, hogy saruban kelhessenek át rajta.

16. Úgy nyílik majd út népe maradékának, amely megmaradt az asszírok fogságából, amint út nyílt egykor Izraelnek, amikor feljött Egyiptom földjérõl.

Fejezet 12

1. Azon a napon így szólsz majd: Hálát adok neked, Uram, mert haragudtál ugyan rám, de lecsillapult haragod és megvigasztaltál.

2. Nézzétek: Isten az üdvösségem! Bizalom tölt el, s nincs bennem félelem, mert az Úr az erõsségem, a dicsõítõ énekem, és az üdvösségem.

3. Örömmel meríttek majd vizet az üdvösség forrásaiból.

4. Azon a napon így szóltok majd: Adjatok hálát az Úrnak, magasztaljátok nevét. A népek között hirdessétek tetteit, s mondjátok el, milyen fölséges a neve.

5. Zengjetek dalt az Úrnak, mert csodás dolgokat vitt végbe, szerezzen tudomást róla az egész világ.

6. Ujjongjatok és hallassátok örömötök szavát, Sion lakói, mert nagy körötökben Izrael Szentje.

Fejezet 13

1. Fenyegetõ jövendölés Babilon ellen, amelyet Izajás, Ámosz fia látott:

2. Emeljetek zászlót a kopár hegyen, hallassatok csatakiáltást! Intsetek nekik kezetekkel, hadd vonuljanak be a fejedelmi kapun.

3. Magam adtam parancsot megszentelt harcosaimnak. Én hívtam bõsz haragomban bajnokaimat, s büszke csapataikat.

4. Lám, zúgás hallatszik a hegyeken, sok nép zajongása. Királyságok szava zúg, az összegyûlt nemzeteké. A Seregek Ura vezényli a harci seregeket.

5. Messze földrõl jönnek, az ég határától, az Úrnak és haragjának eszközei, hogy elpusztítsák az egész földet.

6. Jajgassatok, mert közel az Úr napja! Mint pusztító hatalom közeleg a Mindenhatótól.

7. Akkor majd elernyed minden kéz, s elcsügged mind az emberi szív.

8. Mindnyájan megremegnek, görcs és fájdalom fogja el õket, s úgy gyötrõdnek, mint a vajúdó asszony. Rémülten néznek egymásra, míg arcuk a láz pírjától lángol.

9. Igen, eljön az Úr rettenetes napja. Bosszúval és izzó haraggal lesz telve, hogy pusztasággá tegye a földet, és kiirtsa színérõl a bûnösöket.

10. Akkor az ég csillagai és az Orion nem ragyogtatják fényüket. Elsötétül a fölkelõ Nap, és a Hold nem világít.

11. Meglátogatom a földet vétkeiért, és gonoszságaik miatt a bûnösöket. Véget vetek a kevélyek gõgjének, és a zsarnokok büszkeségét megalázom.

12. Ritkább lesz az ember a színaranynál, s az emberi élet Ofir aranyánál.

13. Azért megrendítem az eget, s kimozdul helyérõl a föld a Seregek Urának indulatától, izzó haragjának napján.

14. Akkor majd, mint a felriasztott zerge és mint a juhnyáj, amelyet nem tart össze senki, úgy siet vissza népéhez mindenki, és ki-ki szülõföldjére menekül.

15. Mindenkit megölnek, akire rátalálnak, és kard élén hullik el, akit foglyul ejtenek.

16. Gyermekeiket szemük láttára szétzúzzák, házaikat kirabolják, asszonyaikat meggyalázzák.

17. Meglátjátok: mozgósítom ellenük a médeket, akiket nem érdekel az ezüst, sem aranyra nem áhítoznak,

18. de szétzúzzák még a fiúcskákat is, s a kislányokat is éppúgy kiirtják. Nem irgalmaznak a méh gyümölcsének, s szemükben nem látszik részvét a gyermekek iránt.

19. És Babilont, a birodalmak gyöngyét, a káldeusok ékszerét és büszkeségét, úgy felforgatja majd az Isten, mint ahogy Szodomával és Gomorrával tette.

20. Nem lakik ott többé senki, nemzedékrõl nemzedékre lakatlan marad. Az arabok nem vernek ott sátrat, s a pásztorok nem legeltetik arra nyájukat.

21. Csak a vadállatok tanyáznak majd a helyén, s baglyok töltik meg házait. Struccok ütnek benne tanyát, és bakkecskék tánca veri föl csendjét.

22. Palotáiban hiénák üvöltenek egymásra, mulatóhelyein meg sakálok. Igen, nemsokára eljön ez az idõ, napjai már nem késnek soká.

Fejezet 13

1. Erre Tobit így szólt:

2. "Áldott legyen az élõ Isten, mert uralma örökké tart. Mert büntet és kegyelmez, letaszít az alvilág mélységeibe, s felhoz a pusztulás helyérõl - senki sem szabadulhat a kezébõl.

3. Dicsõítsétek, Izrael fiai, a pogány népek elõtt! Mert ha szétszórt is benneteket közéjük,

4. ott mutatta meg nektek nagyságát is. Magasztaljátok minden élõlény elõtt. Mert õ a mi Urunk, õ a mi Istenünk, õ a mi Atyánk, Isten örökkön-örökké.

5. Megbüntet benneteket vétkeitekért, de meg is könyörül rajtatok és összegyûjt titeket a népek közül, amelyek közé szétszórt benneteket.

6. Ha szívetek, lelketek mélyébõl hozzá tértek, s igaz életet éltek színe elõtt, felétek fordul, és nem födi el elõletek arcát. Fontoljátok meg, mit tett veletek, s fennhangon magasztaljátok. Mondjatok köszönetet az igazságos Úrnak, magasztaljátok az örökkévalóság Királyát! Számkivetésem földjén én is dicsõítem, hirdetem hatalmát és nagyságát a bûnös népnek. Térjetek meg, bûnösök, igaz tetteket vigyetek végbe színe elõtt. Ki tudja, talán hozzátok is irgalmas lesz és megkönyörül rajtatok.

7. Magasztalom Istenemet és lelkem örül az ég Királyában.

8. Hirdesse nagyságát minden ajak, és dicsõítsék Jeruzsálemben.

9. Jeruzsálem, te szent város! Isten kezed mûve miatt büntet, de újra megkönyörül az igaz fiakon.

10. Dicsõítsd az Urat, amint illik, és adj hálát az örökkévalóság Királyának. Akkor örömmel fölépíti benned megint templomát, boldoggá teszi mind a foglyokat, s szeretni fogja a szenvedõket, minden nemzedéken át, örökké.

11. Ragyogó világosság támad a föld minden táján. Eljön számtalan nép, messzirõl, a föld határairól, hogy Urunk, Istenünk szent nevének közelében lakjék. Ajándékot hoznak a kezükben, ajándékot az ég Királyának. Nemzedék nemzedék nyomába lépve megtisztel öröménekével és a kiválasztott neve fennmarad nemzedékrõl nemzedékre.

12. Átok rá, aki gúnyol, átok rá, aki elpusztít, lerombolja faladat, ledönti bástyáidat, fölégeti házaidat.

13. Örökké áldott, aki fölépít. Örülj és vigadj igaz fiaid miatt, mert összegyûjtik õket, és akkor dicsõítik az örökkévaló Urat.

14. Boldogok, akik szeretnek, boldogok, akik örülhetnek majd békédnek! Boldogok, akik siránkoztak pusztulásodon, mert örömük lesz benned és mind megérik jövendõ boldogságodat.

15. Áldjad, lelkem, az Urat, a nagy Királyt!

16. Hiszen Jeruzsálem újra fölépül, és az õ háza is minden idõkre. Boldog volnék, ha nemzetségembõl valaki megérné, megláthatná dicsõségedet és magasztalhatná az ég Királyát. Zafírból és smaragdból épülnek majd Jeruzsálem kapui, drágakõbõl a falaid. Aranyból lesznek Jeruzsálem bástyái és színaranyból a falaid.

17. Rubinnal és ofírkõvel lesznek kirakva Jeruzsálem utcái, Jeruzsálem kapuiban újra visszhangzik majd az örömének, és minden háza ezt harsogja: Alleluja! Áldott legyen Izrael Istene! Örökre dicsõítsék benned a szent nevet!"

Fejezet 14

1. Így fejezte be Tobit dicsõítõ énekét. Tobit száztizenkét éves korában békében meghalt, és Ninivében temették el, illõ tisztességgel.

2. Hatvanhét éves volt, amikor megvakult. Gyógyulása után nagy jómódban élt, jótékonykodott, és nem szûnt meg dicsõíteni az Istent és magasztalni nagyságát.

3. Amikor érezte, hogy közel a halála, odahívta a fiát, Tóbiást és így tanította: "Fiam, vedd gyermekeidet,

4. és költözz velük Médiába, mert hiszek az Isten szavának, annak, amit Náhum Ninivérõl mondott. Minden beteljesedik és megvalósul, amit Izrael prófétái Asszíriáról és Ninivérõl jövendöltek, akiket Isten küldött, nem hiúsul meg egyetlen szavuk sem. Minden megtörténik majd a maga idejében. Akkor majd nagyobb biztonságban lesz az ember Médiában, mint Asszíriában és Babilóniában. Mert tudom és hiszem, hogy amit Isten mond, az mind bekövetkezik és megtörténik, és abból, amit jövendöl, nem hiúsul meg egyetlen szó sem. Testvéreinket, akik Izrael földjén élnek, számba veszik és elhurcolják messze szép hazájuktól. Izrael egész földje elpusztul, Szamaria és Jeruzsálem pusztasággá lesz, az Isten háza is elhagyatott lesz és üszkös (egy ideig).

5. Akkor Isten megint megkönyörül rajtuk, és visszavezeti õket Izrael földjére. Újra fölépítik házát, ha nem is lesz olyan szép, mint a régi volt, addig, míg el nem jön annak is az ideje. Akkor aztán mindnyájan hazatérnek a fogságból, s teljes pompájában újjáépítik Jeruzsálemet, és újra fölépítik benne az Isten házát, amint Izrael prófétái elõre megmondták.

6. A föld minden népe Istenhez tér majd és igazságban féli az Istent. Mind elhagyják hamis isteneiket, akik tévedésbe vitték õket, és igazságban dicsõítik majd az örökkévaló Istent.

7. Izrael minden fia, aki addig megmarad, tiszta szívvel gondol Istenre. Eljönnek és Jeruzsálemben gyûlnek össze, és attól kezdve biztonságban lakják majd Ábrahám földjét, és az a tulajdonuk lesz. Azok, akik igazságban szeretik Istent, mind örülnek majd, azok pedig, akik bûnt és igazságtalanságot követnek el, eltûnnek a föld színérõl.

8. Nos, fiaim, lelketekre kötöm: szolgáljatok igazságban Istennek, és azt tegyétek, ami kedves elõtte. Kötelezzétek gyermekeiteket is arra, hogy õk is az igazságot szolgálják és alamizsnálkodjanak, el ne feledkezzenek Istenrõl, magasztalják nevét minden idõben, igazságban és minden erejükbõl.

9. Hagyd hát el, fiam, Ninivét, ne maradj itt.

10. Amelyik napon mellém temeted anyádat, akármilyen nap lesz is az, még aznap kelj útra, és ne maradj tovább ebben az országban, mert azt látom, hogy hûtlenség és istentelenség uralkodik benne. Látod, fiam, mit tett Nádáb a nevelõapjával, Achikárral: Hát nem élve a föld alá akarta juttatni? De Isten megfizetett az elvetemült gonoszságáért, áldozata szeme láttára, mert Achikár megmenekült, õ pedig az örök sötétségre került büntetésül, amiért Achikár életére tört. Jótetteiért Achikár kikerülte a halálos csapdát, amit Nádáb állított neki, Nádáb azonban beleesett a saját csapdájába és el is pusztult.

11. Hát látjátok, gyermekeim, hova vezet az alamizsna és hova az istentelenség - a halálba. De most már nagyon fogytán van bennem az élet." Lefektették az ágyára, meghalt, és tisztességgel eltemették.

12. Amikor anyja is meghalt, Tóbiás az apja mellé temette el. Aztán feleségével és gyermekeivel Médiába költözött. Ekbatanában lakott Ráguelnél, az apósánál.

13. Öregségükben gondoskodott apósáról és anyósáról, aztán el is temette õket, Ekbatanában, Médiában. Tóbiás örökölte Ráguel vagyonát is meg apjáét, Tobitét is.

14. Száztizenhét évet élt tisztességben, becsületben.

15. Még halála elõtt tanúja volt Ninive pusztulásának. Látta, hogyan veti fogságba a niniveieket Küvaxarész, Média királya, és hurcolja el õket Médiába. Magasztalta Istent mindazért, amit a niniveiekkel és az asszírokkal tett. Még halála elõtt megelégedéssel láthatta Ninive sorsát és magasztalhatta az Urat örökkön-örökké. Ámen.

13. Az okos ember ajkán bölcsesség van, de botot érdemel az ostoba háta.

14. A bölcsek csöndben meghúzódnak a tudásukkal, de a balga szája kész veszedelem.

15. A gazdagság erõs vára a gazdagnak, a szegénynek romlása a szegénysége.

16. Az igaz keresménye az életet szolgálja, a gonosz szerzeménye a pusztulást.