1. Mindezek befejeztével Izrael fiai, akik csak jelen voltak, mind kivonultak Júda városaiba, aztán teljesen összetörték az emlékoszlopokat, összezúzták a bálványokat, elpusztították a magaslatokat és az oltárokat egész Júdában és Benjaminban, sõt Efraimban és Manasszéban is, teljes eredménnyel. Majd Izrael fiai valamennyien visszatértek a városaikba, mindenki a maga birtokára.
2. Hiszkija újjászervezte a papi és a levitai osztályokat eredeti osztályaiknak megfelelõen; akár papok voltak, akár leviták, mind a szerint a szolgálat szerint, amelyet az égõ- és a közösségi áldozatok bemutatásakor elláttak. Nekik kellett szolgálatot teljesíteniük, hála- és dicsõítõ éneket zengeni az Úr hajlékának kapuiban is.
3. A király feladata lett, hogy a maga vagyonából gondoskodjék az égõáldozatokról: a reggeli és az esti égõáldozatokról, azonkívül szombatonként, újholdanként és az ünnepeken szokásos égõáldozatokról, ahogyan az Úr törvénye elõírja.
4. Meghagyta a Jeruzsálemben lakó népnek, hogy adják meg a papoknak és a levitáknak a járandóságukat, hogy ebben is ragaszkodjanak a törvényhez.
5. Amikor ez a rendelet közismertté vált, Izrael fiai bõségesen megadták a zsengét a gabonából, a mustból, az olajból, a mézbõl és minden mezei terménybõl. Bõségesen behozták a tizedet is mindenbõl.
6. Izrael és Júda fiai közül azok, akik Júda városaiban laktak, szintén megadták a tizedet a marhából és a juhból, meg a tizedet is azokból a fogadalmi ajándékokból, amelyeket az Úrnak, az õ Istenüknek szenteltek. Amikor meghozták, külön-külön halmokba rakták.
7. A harmadik hónapban kezdték rakni a halmokat, és a hetedik hónapban fejezték be.
8. Amikor Hiszkija és a fejedelmek odamentek és látták a halmokat, áldották az Istent és Izrael népét.
9. Hiszkija megkérdezte a papokat és a levitákat a halmok felõl.
10. Azarja, a Cádok családjából való fõpap, azt felelte: "Amióta elkezdték hordani az Úr templomába a felajánlott adományokat, ettünk és jóllaktunk, mégis ennyi a maradék. Az Úr ugyanis megáldotta népét és tömérdek megmaradt."
11. Erre Hiszkija megparancsolta, hogy a templomban készítsenek kamrákat. Amikor elkészültek,
12. hûségesen bevitték a felajánlott adományokat, a tizedeket és a fogadalmi ajándékokat. Konanja levita lett a felügyelõjük, a második meg Simi, a testvére.
13. Azután Jechiel, Azarja, Nahat, Azáel, Jerimot, Jozabad, Eliel, Jiszmachija, Mahat, Benája voltak a felügyelõk Konanjának és testvérének, Siminek a keze alatt. Így rendelte ugyanis a király és Azarja, a templom elöljárója.
14. Koré levita, Jimna fia, a keleti ajtónálló felügyelt azokra az adományokra, amelyeket önként ajánlottak fel az Istennek. Az õ dolga volt az Úrnak szánt adományok és a szent részek kiosztása.
15. A papi városokban neki voltak alárendelve Éden, Benjamin, Jesua, Semaja, Amarja és Sekanja, hogy testvéreiknek, kicsinyeknek és nagyoknak egyaránt hûségesen kiszolgáltassák a járandóságokat.
16. Kivéve a jegyzékbe vett harmincéves és ennél idõsebb férfiakat, s azokat, akik eljöttek az Úr templomába mindennapi szolgálatukat ellátni, köteleségük és beosztásuk szerint.
17. A papokat családi leszármazásuk alapján foglalták jegyzékbe, a levitákat pedig a húszévesektõl fölfelé kötelességeik és beosztásuk szerint.
18. A jegyzékbevétel vonatkozott a kisgyermekekre is, valamint asszonyaikra, fiaikra, leányaikra és az egész sokaságra. A szent dolgokat ugyanis hûségesen és szentül kellett kezelni.
19. Áron fiainak, a papoknak név szerint meghatározott megbízottaik voltak városaik legelõbirtokain minden egyes városban. Ezek minden papi származású férfinak és minden jegyzékbe fölvett levitának kiadták a részüket.
20. Így járt el Hiszkija egész Júdában. Azt tette, ami jó, helyes és igaz az Úr, az õ Istene elõtt.
21. Minden munkájában, amelyet a templomi istentisztelet, a törvény és a rendeletek érdekében kezdeményezett, Istenének tetszését kereste, és teljes odaadást tanúsított, ezért is volt sikere.
