Biblia egy év alatt.

A 145. napon az 1Királyok 3. fejezete kiemeli Salamon híres bölcsességét az igazságos és ítélkező ítélkezésben. A 2Krónikák 4-5. fejezeteiben Isten templomának előkészítése és felszentelése tisztelettel és dicsérettel történik. A 64. zsoltár emlékeztet minket arra, hogy Isten megvédi az igazakat a gonosztevőktől, és meghallgatja azok imáját, akik bíznak benne.

1. Salamon rokonságba került a fáraóval, Egyiptom királyával; elvette a fáraó lányát, és Dávid városába vitte, míg föl nem építette palotáját, az Úr templomát meg Jeruzsálem körül a falat.

2. A nép még a magaslatokon mutatta be az áldozatot, mert egészen addig nem építettek házat az Úr nevének.

3. Salamon szerette az Urat, s atyja, Dávid parancsaihoz tartotta magát; mindazonáltal õ is a magaslatokon áldozott és tömjénezett.

4. A király elment Gibeonba áldozatot bemutatni. Ez volt ugyanis a legjelentõsebb magaslat. Ezer égõáldozatot mutatott be Salamon ott az oltáron.

5. Gibeonban megjelent az Úr Salamonnak, éjszaka, álmában. Így szólt az Isten: "Kérj, mit adjak neked!"

6. Salamon azt felelte: "Nagy irgalommal voltál szolgád, az én atyám, Dávid iránt: hûségesen, jó lélekkel és egyenes szívvel járt színed elõtt; mindvégig irgalommal voltál hozzá: megajándékoztad egy fiúval, aki most a trónján ül.

7. Igen, Uram és Istenem, királlyá tetted szolgádat atyám helyett. De hát fiatal ember vagyok, nem tudom, miként kell uralkodni.

8. Ráadásul kiválasztott néped élén áll szolgád, egy nagy nép élén, amely akkora, hogy se szeri, se száma.

9. Adj hát szolgádnak éber szívet, hogy meg tudja különböztetni a jót meg a rosszat. Mert hisz ki tudná másképp kormányozni ezt a te népes népedet?"

10. Tetszett az Úrnak, hogy Salamon ilyen kéréssel fordult hozzá.

11. Ezért így szólt hozzá az Úr: "Mivel épp ezzel a kéréssel fordultál hozzám, nem hosszú életet vagy gazdagságot kértél magadnak, nem is ellenséged életét kérted, hanem bölcsességért könyörögtél, hogy szem elõtt tartsd az igazságot,

12. lásd, megadom neked, amit kértél. Bölcs és értõ szívet adok neked, amilyen nem volt elõtted, s nem lesz utánad sem.

13. Ráadásul azt is megadom, amit nem kértél, a gazdagságot és a dicsõséget, hogy nem lesz a királyok közt hozzád hasonló.

14. S ha az én útjaimon jársz, megtartva parancsaimat és törvényeimet, amint atyád, Dávid járt, hosszú életet ajándékozok neked."

15. Amikor Salamon fölébredt, látta, hogy álma volt. Visszatért Jeruzsálembe, az Úr szövetségének ládája elé lépett, és égõáldozatot mutatott be, majd bemutatta a közösség áldozatát, és ünnepi lakomát rendezett szolgáinak.

16. Akkortájt elment a királyhoz két szajha. Eléje járultak, s az egyik asszony azt mondta:

17. "Engedj meg, Uram! Én, és ez az asszony itt ugyanabban a házban lakunk. Szültem a jelenlétében a házban.

18. Három nappal lebetegedésem után ez az asszony is szült. Együtt voltunk, nem volt senki idegen a házban, csak mi ketten voltunk a házban.

19. Aztán éjszaka ennek az asszonynak meghalt a fia, mert agyonnyomta.

20. Erre éjnek idején fölkelt, s míg szolgálód aludt, elvette mellõlem fiamat és saját keblére fektette, az õ halott fiát meg az én keblemre tette.

21. Amikor fölkeltem, hogy megszoptassam, lám, halott volt a fiam. De virradatkor jobban megnéztem, s kiderült, hogy nem az én fiam volt, akit szültem."

22. A másik asszony azonban ellene vetette: "Nem igaz, a te fiad halott, s az enyém az élõ." Így vitatkoztak a király elõtt.

23. Erre a király azt mondta: "Ez azt állítja: Az az én fiam ott, mármint az élõ, s a te fiad a halott. Az meg kijelentette: Nem igaz, a te fiad a halott, az enyém az élõ."

24. Aztán megparancsolta a király: "Hozzatok ide egy kardot!" Odavittek hát a királynak egy kardot.

25. S a király így szólt: "Vágjátok ketté az élõ gyermeket, s adjátok az egyik felét az egyiknek, a másik felét a másiknak!"

26. Akkor az az asszony, akinek a gyerek a sajátja volt - mivel fölébredt benne a fia iránti szeretet -, azt mondta a királynak: "Engedelmeddel, uram, adjátok oda neki a gyermeket, ne öljétek meg!" A másik ellenben így kiabált: "Ne legyen se az enyém, se a tied, vágd ketté!"

27. Most a király vette át a szót, s azt mondta: "Annak adjátok oda a gyereket, ne öljétek meg! Mert az az anyja."

28. Egész Izrael hallott a király ítéletérõl, és nagy tiszteletre ébredt a király iránt, mert látták: isteni bölcsesség tölti el, hogy igazságot szolgáltasson.

Fejezet 4

1. Bronzoltárt is készíttetett: hossza húsz, szélessége szintén húsz, magassága pedig húszkönyöknyi volt.

2. Elkészíttette az öntött medencét is. Az egyik szélétõl a másikig tízkönyöknyi volt, körös-körül gömbölyû; a magassága pedig ötkönyöknyi. Harminckönyöknyi zsinórral lehetett körültekerni.

3. Alatta körös-körül szarvasmarhához hasonló alakok voltak. A medence kerületét kettõs sorban könyökönként tíz cifrázat övezte. A marhákat az öntés alkalmával egybeöntötték vele.

4. Tizenkét marhán állt. Közülük három északra, három nyugatra, három délre és három keletre nézett. A medencét felülrõl helyezték rájuk, és egész hátsó részük befelé volt.

5. Vastagsága egytenyérnyi volt. Pereme olyan volt, mint a kehely pereme vagy a liliom virága. A befogadóképessége háromezer bát volt.

6. Tíz üstöt is készíttetett tisztulás céljára. Ötöt jobbra, ötöt pedig balra helyeztetett el. Bennük kellett megmosni az égõáldozathoz szükséges dolgokat is. A medence ugyanis a papok mosakodására szolgált.

7. Aztán tíz arany mécstartót is készíttetett az elõírt forma szerint. A templomban helyeztette el õket: ötöt jobbról és ötöt bal felõl.

8. Majd tíz asztalt készíttetett, és elhelyezte õket a templomban: ötöt jobbról és ötöt bal felõl. Továbbá száz aranycsészét is csináltatott.

9. Elkészíttette a papok udvarát meg a nagy udvart is, valamint az udvar kapuit. A kapuszárnyakat rézzel vonatta be.

10. Majd elhelyeztette a medencét a jobb oldalon, délkeleti irányban.

11. Hurám aztán elkészítette a fazekakat, villákat és csészéket. Ezzel befejezte minden mûvét, amellyel Salamon király az Isten háza számára megbízta:

12. vagyis a két oszlopot, az oszlopfõket koronázó két gömböt, a két hálószerû díszítést, hogy befödjék az oszlopfõkön levõ gömböket,

13. a négyszáz gránátalmát a két hálóra: két sor gránátalmát mindegyik hálóra, hogy befödjék az oszlopfõkön levõ két gömböt,

14. a tíz üstlábat és a tíz üstöt az üstlábakra,

15. meg a medencét a talapzatul szolgáló tizenkét szarvasmarhával,

16. végül a fazekakat, a villákat és a csészéket. Tehát mindezeket az eszközöket Hurám, Salamon király mûvésze készítette az Úr temploma számára.

17. A Jordán vidékén, Szukkót és Ceredáta között öntette õket a király agyagból készített öntõformákban.

18. Mindezekbõl az eszközökbõl annyit készíttetett Salamon király, hogy a réz súlyát nem is vették számba.

19. Salamon tehát elkészíttette Isten házának teljes fölszerelését: az aranyoltárt, az asztalokat a kitett kenyerek elhelyezésére,

20. a színaranyból való mécstartókat és mécseseket, hogy elõírás szerint égjenek a szentek szentje elõtt,

21. a virágdíszeket, a mécseket és az arany hamuszedõket (ezek mind tiszta aranyból készültek),

22. a mécstisztító szerszámokat, a hintõket, a csészéket és a parázsfogókat, tiszta aranyból, valamint a belsõ helyiségnek, a szentek szentjének ajtószárnyait és a nagyobb helyiségnek az ajtószárnyait, aranyból.

Fejezet 5

1. Elkészült tehát minden fölszerelés, amelyet Salamon király az Úr temploma számára készíttetett. Aztán Salamon behordta atyjának, Dávidnak adományait, majd az aranyat, az ezüstöt és az összes szereket elhelyezte Isten templomának kincstárában.

2. Azután Salamon összegyûjtötte Izrael elöljáróit, a törzsek fejeit, Izrael fiainak családfõit Jeruzsálembe, hogy fölvigyék az Úr szövetségének ládáját Dávid városából, vagyis a Sionról.

3. Össze is jöttek Izrael összes férfiai a királyhoz a hetedik hónapban az ünnepre.

4. Amikor megjöttek Izrael összes elöljárói, a leviták fölemelték a ládát.

5. Azután a papok és a leviták fölvitték a ládát, a megnyilatkozás sátorát, a sátorban levõ szent fölszerelésekkel együtt.

6. Salamon király és Izrael egész gyülekezete, amely köré gyûlt a láda elõtt, annyi bárányt és marhát mutatott be áldozatul, hogy nagy számuk miatt sem megszámlálni, sem fölbecsülni nem lehetett õket.

7. Azután a papok bevitték az Úr szövetségének ládáját a helyére, a templom belsõ helyiségébe, a szentek szentjébe, a kerubok szárnya alá.

8. A kerubok ugyanis a láda helye fölé terjesztették ki szárnyukat, és így felülrõl elfödték a ládát és a rúdjait.

9. A rudak olyan hosszúak voltak, hogy a szentélynek arról a részérõl, amely a szentek szentjéhez közel esett, látni lehetett a rudak végeit, de kívülrõl már nem. Ott is van mind a mai napig.

10. A ládában nem volt más, csak az a két kõtábla, amelyet Mózes tett bele Hórebnél, ahol az Úr az Egyiptomból való kivonulásuk alkalmával szövetséget kötött Izrael fiaival.

11. Amikor a papok kijöttek a szentélybõl, Minden jelenlevõ pap megszentelõdött, bár nem tartották magukat a szolgálat rendjéhez.

12. Az oltár keleti oldalán bisszusba öltözve álltak az énekes leviták, mindazok, akik Aszaf, Heman meg Jedutun alá tartoztak fiaikkal és testvéreikkel együtt. Cintányéron, hárfákon és lantokon játszottak, mellettük pedig százhúsz pap fújta a trombitát.

13. Tehát egyszerre zengett a trombita- és az énekszó, úgyhogy csak egyetlen hang hallatszott, amint dicsõítették és magasztalták az Urat. Amikor fölcsendült a trombiták, a cintányérok és a többi zeneszerszám hangja, így dicsõítették az Urat: "Mert jó, mert irgalma örökkévaló!" a szentélyt, az Úr házát felhõ töltötte be.

14. A felhõ miatt a papok nem is tudták szolgálatukat tovább ellátni, mert az Úr dicsõsége betöltötte a templomot.

1. (A karvezetõnek - Dávid zsoltára.)

2. Halld meg a szavam, Istenem, hozzád száll panaszom! Õrizd meg életem, hogy ne féljek az ellenségtõl!

3. Oltalmazz a gonoszok hadától, az elvetemültek tomboló dühétõl!

4. Nyelvüket, mint a kardot, élezik, keserû szavukat ontják, mint a mérges nyilat,

5. hogy rejtekükbõl eltalálják az ártatlant, és arcátlanul gyorsan leterítsék.

6. Eljegyezték magukat a gonoszsággal, arról töprengenek, hogyan vessenek tõrt. Így szólnak: "Ki lát bennünket?

7. Titkos útjainkat ki tekinti át?" Átlátja az, aki ismeri az ember bensejét, a kifürkészhetetlen szívet.

8. Isten saját nyilaival találja el õket, és váratlanul üt sebet rajtuk.

9. Nyelvük miatt veszíti el õket, s mind, akik ezt látják, csóválják fejüket.

10. Félelem tölt el mindenkit, hirdetik Isten mûveit, és tetteit megértik.

11. Az igaz az Úrban örül, nála talál menedéket; a tiszta szívûek mind dicsekedhetnek.