Biblia egy év alatt.

A 130. napon a 2Sámuel 12. fejezete azt mutatja be, ahogy Nátán szembesíti Dávidot a bűnével, bűnbánatot és lelki felépülést hozva. A Krónikák 16. fejezete az istentisztelet megszervezéséről és Isten dicséretének ünnepléséről szól. Az 51. zsoltár a bűnbánat erőteljes himnusza, amely arra tanít minket, hogy törekedjünk a megbocsátásra és a szív tisztaságára az Úr előtt.

1. Akkor az Úr elküldte Nátán prófétát Dávidhoz. El is ment hozzá, és így beszélt: "Egy városban élt két ember. Az egyik gazdag volt, a másik szegény.

2. A gazdagnak rengeteg juha-kecskéje és barma volt.

3. A szegénynek azonban nem volt egyebe, csak egy kis báránya, vette magának. Etette, úgyhogy megnõtt, vele magával és gyermekeivel. Evett a kenyerébõl és ivott a poharából. Az ölében aludt, s olyan volt, mintha a lánya lett volna.

4. Egyszer vendég érkezett a gazdag emberhez. De nem tudta rászánni magát, hogy a juhai vagy barmai közül egyet is elvegyen, és a vendégnek, aki érkezett, elkészítse. Ezért elvette a szegény ember báránykáját, és azt készítette el vendégének."

5. Dávid nagyon megharagudott az emberre, és azt mondta Nátánnak: "Amint igaz, hogy az Úr él: az az ember, aki ilyet tesz, az a halál fia.

6. A bárányt négyszeresen vissza kell fizetnie, amiért így tett, és nem volt kímélettel."

7. Erre Nátán így szólt Dávidhoz: "Magad vagy ez az ember! Ezt mondta hát az Úr, Izrael Istene: Fölkentelek Izrael királyává és kiszabadítottalak Saul kezébõl.

8. Neked adtam urad házát és a kebledre urad asszonyait, rád bíztam Izrael házát és Júda házát. S ha ez kevés lett volna, még megtetéztem volna ezzel meg azzal.

9. Miért vetetted hát meg az Urat, s tettél olyat, ami gonosznak számít az Úr szemében? Kard által elveszítetted a hetita Uriját, hogy feleségül vedd a feleségét. Igen, elveszítetted az ammoniták kardja által!

10. Nos, a kard sose fordul el házadtól, amiért megvetettél, és elvetted a hetita Urijától a feleségét, hogy a te asszonyod legyen.

11. Ezt mondta az Úr: Nos, a saját házadból hozok rád romlást. Elveszem a szemed láttára asszonyaidat és odaadom õket más valakinek, hogy napvilágnál asszonyaiddal háljon.

12. Te titokban tetted, de én egész Izrael szeme láttára, napvilágnál viszem ezt végbe!"

13. Erre Dávid így szólt Nátánhoz: "Vétkeztem az Úr ellen!" Nátán ezt válaszolta Dávidnak: "Így az Úr is megbocsátja bûnödet, s nem halsz meg.

14. De mert ezzel a tetteddel káromoltad az Urat, a fiú, aki született neked, meghal."

15. Ezzel Nátán elment haza. Az Úr megverte a gyermeket, akit Urija felesége szült Dávidnak, úgyhogy súlyosan megbetegedett.

16. Dávid az Úrhoz fordult a fiú miatt; szigorú böjtöt tartott, s amikor hazament, éjszaka a puszta földön aludt, zsákkal takarózva.

17. Udvarából a fõemberek eléje járultak és igyekeztek rábeszélni, hogy keljen föl a földrõl, de nem akart, s nem is evett velük.

18. A hetedik nap a gyermek meghalt. Dávid udvari emberei nem merték neki jelenteni, hogy a gyerek meghalt. Azt mondták magukban: "Már akkor sem hallgatott ránk, amikor még élt a gyerek, s a lelkére beszéltünk. Hát hogy mondhatnánk akkor meg neki: A fiú halott? Még kárt tenne magában!"

19. De Dávid észrevette, hogy udvari emberei suttogtak egymás közt. Ebbõl megértette, hogy a gyerek meghalt. Ezért Dávid megkérdezte udvari embereitõl: "Meghalt a gyerek?" "Meg!" - felelték.

20. Erre Dávid fölkelt a földrõl, megmosdott, bekente magát olajjal és más ruhát öltött. Aztán elment az Úr házába és leborult. Ezután ételt tettek elé és evett.

21. Erre udvari emberei így szóltak hozzá: "Mit csinálsz? Amikor még élt a gyerek, böjtöltél és siránkoztál. Most meg, hogy a gyerek meghalt, fölkelsz és ételt veszel magadhoz."

22. Ezt válaszolta: "Amíg a gyermek még élt, böjtöltem és sírtam, mert azt gondoltam, ki tudja, hátha megkönyörül rajtam az Úr, és életben marad a gyerek.

23. De most, hogy meghalt, minek böjtöljek tovább? Hát visszahozhatom? Én utána megyek, de õ nem tér hozzám vissza."

24. Dávid Batsebát is vigasztalta. Elment hozzá és együtt hált vele. (Batseba) fogant és fiút szült. A Salamon nevet adta neki. Az Úr kedvét találta benne,

25. s ezt tudtul is adta Nátán próféta által, aki az Úr szavára Jedidjának nevezte el.

26. Joáb megtámadta az ammoniták (földjén) Rabbát, és el is foglalta a vízivárost.

27. Ekkor Joáb hírvivõket küldött Dávidhoz, és azt üzente: "Megtámadtam Rabbát és elfoglaltam a vízivárost.

28. Gyûjtsd hát össze a nép maradékát, vedd ostrom alá a várost és foglald el, nehogy én vegyem be, aztán az én nevemet adjam neki."

29. Erre Dávid hadba szólította az egész sereget, kivonult Rabba ellen, megostromolta és elfoglalta.

30. Levette Milkom fejérõl a koronát; egy talentum aranyat nyomott és egy szép drágakõ volt belefoglalva; ez most Dávid fejére került. Rengeteg zsákmányt is szerzett a városban.

31. A népességet meg elhurcolta, hogy a fûrészek, a vascsákányok, a vasbalták mellé rendelje s a téglaégetõ kemencékben dolgoztassa õket. Ugyanígy bánt az ammoniták minden városával. Aztán visszatért Dávid az egész sereggel Jeruzsálembe.

1. Az Isten ládáját bevitték és elhelyezték a sátor közepén, amelyet Dávid emelt neki. Azután égõáldozatot és közösségi áldozatot mutattak be Istennek.

2. Amikor Dávid befejezte az égõ- és közösségi áldozat bemutatását, megáldotta a népet az Úr nevében.

3. Azután minden izraelitának - férfinak és nõnek - kiosztott egy-egy kenyeret, egy csomó datolyát és egy-egy mazsolás kalácsot.

4. Dávid levitákat állított a láda elé mint szolgálattevõket, hogy az Urat, Izrael Istenét áldják, magasztalják és dicsõítsék:

5. Aszafot mint vezetõt, Zecharját mint másodikat, továbbá Uzielt, Semirámot, Jechielt, Mattitját, Eliábot, Benajahut, Obed-Edomot és Jejelt. Hárfán és citerán játszottak, Aszaf pedig a cintányért szólaltatta meg.

6. A papok, Benajahu és Jachaziel folytonosan harsonáztak Isten szövetségének ládája elõtt.

7. Azon a napon Dávid elsõnek magasztalta az Urat, s ezt a dicsõítõ éneket adta át Aszafnak és testvéreinek:

8. Adjatok hálát az Úrnak, dicsérjétek a nevét, hirdessétek tetteit a népek között.

9. Énekeljetek, zenéljetek elõtte, beszéljetek csodatetteirõl.

10. Dicsekedjetek szent nevével, öröm az a szívnek, amely õt keresi.

11. Keressétek az Urat és az õ erejét, keressétek szüntelen az arcát.

12. Emlékezzetek csodáira, amelyeket mûvelt, a jelekre, s a szájából elhangzott tanításra.

13. Izrael nemzetsége az õ szolgája, Jákob fiai az õ választottai.

14. Õ, az Úr a mi Istenünk, ítéletei érvényesek az egész földön.

15. Emlékezzetek mindig szövetségére, és szavára, amellyel a nemzedékek ezreihez szólt;

16. Ábrahámmal kötött egyezségére és Izsáknak tett esküjére.

17. Ezt Jákob számára törvénnyé tette, Izrael számára örök szövetséggé.

18. Így szólt ugyanis: neked adom Kánaán földjét örökrészedül,

19. ahol még megszámlálhattak titeket, mint gyér számú idegent az országban.

20. Azután néptõl néphez vonultak, egyik országból a másikba.

21. De nem engedte senkinek, hogy szolgaságba vesse õket, királyokat büntetett meg miattuk:

22. "Ne bántsátok fölkentemet, prófétáimat ne zaklassátok."

23. Az egész föld dicsõítse az Urat, naponta hirdessétek üdvösségét.

24. Beszéljetek fönségérõl a népeknek, és csodatetteirõl minden nemzetnek.

25. Mert nagy az Úr, dicséretre méltó, és félelmetesebb, mint az összes istenek.

26. A pogányok istenei semmik, az Úr pedig az eget alkotta.

27. Elõtte fényesség és fönség, szentélyében hatalom és öröm.

28. Adjátok meg tehát, népek, az Úrnak, adjátok meg az Úrnak a dicséretet és a hódolatot.

29. Adjátok meg a tiszteletet az Úr nevének, hozzatok és mutassatok be neki áldozatot, imádjátok az Urat szentélyének udvarán.

30. Remegjen elõtte az egész föld, õ tette szilárddá a mindenséget.

31. Örüljön az ég és ujjongjon a föld, hirdessék a népeknek: Király az Úr!

32. A nagy tenger, és ami benne van, örüljön a föld és minden termése.

33. Az erdõ minden fája hangosan ujjongjon az Úr színe elõtt, mivel jön, ítélkezni a föld felett.

34. Adjatok hálát az Úrnak, mivel jó, mivel szeretete örökre megmarad.

35. Kiáltsátok: Ments meg minket, ments ki a pogányok közül, hogy hálát adjunk szent nevednek, és dicsekedjünk dicséreteddel.

36. Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, öröktõl fogva mindörökké. És az egész nép mondja: Ámen! Alleluja!

37. Dávid otthagyta Aszafot és testvéreit az Úr szövetségének ládája elõtt, hogy állandó szolgálatot teljesítsenek a láda elõtt a napi szertartásnak megfelelõen,

38. ugyanígy Obed-Edomot és hatvannyolc testvérét is. Obed-Edom, Jedutun fia és Hoza voltak a kapuõrök.

39. Cádokot, a papot és testvéreit, a papokat az Úr hajlékához (rendelte), a Gibeon melletti magaslatra,

40. hogy az égõáldozat oltárán reggel és este állandóan bemutassák az áldozatot aszerint, ahogy meg van írva az Úr törvényében, amelyet Izraelnek szabott.

41. Velük volt Hemán és Jedutun és más kiválasztottak, akiket név szerint arra rendeltek, hogy dicsõítsék az Urat, mivel a szeretete örök.

42. Hemán és Jedutun azért voltak velük, hogy megszólaltassák a harsonát, a citerát és a hangszereket a szent énekek kísérésére. Jedutun fiainak tiszte volt a kapuõrség.

43. Azután a nép hazatért, ki-ki a maga házába. Dávid is hazament, hogy megáldja háza népét.

1. (A karvezetõnek - Dávid zsoltára,

2. amikor Nátán próféta fölkereste, mivel együtt volt Batsebával.)

3. Könyörülj rajtam, Istenem, hiszen irgalmas és jóságos vagy, mérhetetlen irgalmadban töröld el gonoszságomat!

4. Mosd le bûnömet teljesen, tisztíts meg vétkemtõl!

5. Gonoszságomat beismerem, bûnöm elõttem lebeg szüntelen.

6. Egyedül teellened vétettem, ami színed elõtt gonosz, azt tettem. Te igazságosan ítélkezel, s méltányos vagy végzésedben.

7. Lásd, én vétekben születtem, már akkor bûnös voltam, mikor anyám fogant.

8. De nézd, te az igaz szívben leled örömöd - taníts meg hát a bölcsesség titkára!

9. Hints meg izsóppal és megtisztulok, moss meg és a hónál fehérebb leszek!

10. Hadd halljam örömnek és boldogságnak hírét s ujjongani fognak megtört csontjaim.

11. Fordítsd el arcod bûneimtõl, s töröld el minden gonoszságomat!

12. Teremts új szívet belém, s éleszd fel bennem újra az erõs lelkületet!

13. Ne taszíts el színed elõl, és szent lelkedet ne vond meg tõlem!

14. Add meg újra üdvösséged örömét, erõsíts meg a készséges lelkületben!

15. Akkor utat mutatok majd a tévelygõknek, és megtérnek hozzád a bûnösök.

16. Ments meg a vértõl, üdvösségem Istene, s nyelvem áldani fogja igazságosságodat.

17. Nyisd meg, Uram, ajkamat, és szám hirdetni fogja dicsõségedet.

18. Az áldozatok nem szereznek neked örömet, ha égõáldozatot hozok, nem fogadod el.

19. Áldozatom a bûnbánó lélek, az alázatos és töredelmes szívet nem veted meg.

20. Jóságodban, Uram, légy kegyes Sionhoz, építsd fel újra Jeruzsálem falait!

21. Akkor majd tetszenek neked az igaz áldozatok, az égõ- és a teljes áldozat, akkor majd fiatal tulkokat visznek oltárodra.