Biblia egy év alatt.

A 111. napon tanúi lehetünk Dávid és Saul között egyre növekvő barátságnak és feszültségnek. Az 1Sámuel 18-19 beszámol Dávid elismeréséről, Saul féltékenységéről és a felmerülő intrikákról, míg az 59. zsoltár Isten állandó védelmére és menedékére emlékeztet minket a veszély idején.

Fejezet 18

1. Amikor a Saullal való beszélgetés véget ért, történt, hogy Jonatán lelkében fölébredt a vonzalom Dávid lelke iránt, s Jonatán úgy megszerette, mint saját magát.

2. Saul pedig magához vette azon a napon, és nem engedte többé vissza az apjához.

3. Jonatán szövetséget kötött Dáviddal, mivel úgy szerette, mint saját magát.

4. Jonatán levette a köntösét, ami rajta volt, és Dávidnak adta. Ugyanígy a harci fölszerelését is, még a kardját, íját és övét is.

5. Amikor Dávid kivonult, bárhova küldte is Saul, mindig gyõzedelmeskedett. Ezért Saul hadi népe élére rendelte. S megkedvelte az egész nép, sõt Saul tisztjei is.

6. A bevonuláskor, amikor Dávid a filiszteusok legyõzése után visszatért, Izrael városaiból az asszonyok Saul király elé mentek, énekeltek és táncoltak, dobszóra, örömujjongás közepette és cintányért ütögetve.

7. És a táncoló asszonyok így énekeltek: "Saul legyõzte ezreit, Dávid meg tízezreit."

8. Emiatt Saul nagy haragra gerjedt, mert nagyon nem tetszett neki ez a dolog. Azt mondta: "Dávidnak tízezreket tulajdonítanak, nekem meg csak ezreket. Most már csak a királyság hiányzik neki!"

9. Ezért ettõl a naptól kezdve Saul irigy szemmel nézte Dávidot.

10. Másnap történt, hogy amikor betért a házába pihenni, Istennek egy gonosz lelke rátört Saulra. Dávid pengette a hárfát, mint máskor, Saulnak azonban lándzsa volt a kezében.

11. Saul meglendítette a lándzsáját, és azt mondta magában: "Odaszegezem Dávidot a falhoz." De Dávid kétszer is kitért elõle.

12. Saul félt Dávidtól, mert vele volt az Úr, Saultól azonban elfordult.

13. Saul ezért eltávolította a környezetébõl. Megtette egy ezer emberbõl álló csapat parancsnokává, õ vonult ki a nép élén.

14. Dávidnak minden vállalkozása sikerrel járt, mert vele volt az Úr.

15. Amikor Saul látta, hogy mennyi sikert ér el, félni kezdett tõle.

16. De egész Izrael és Júda szerette Dávidot, mert mindig õ haladt élükön.

17. Saul így szólt Dávidhoz: "Nézd, itt a legidõsebb lányom, Merab. Hozzád adom feleségül. Csak légy továbbra is bátor ember, és vezesd az Úr harcait." Saul ugyanis azt mondta magában: "Nem vetek rá kezet, vessenek inkább a filiszteusok."

18. Dávid ezt felelte Saulnak: "Ki vagyok és mi a fajtám, atyám nemzetsége Izraelben, hogy a király veje lehetne belõlem?"

19. Amikor elérkezett az ideje, hogy Saul lányát, Merabot Dávidnak adják, a Mecholából való Adrielhez adták hozzá feleségül.

20. Michal azonban, Saul lánya, beleszeretett Dávidba. Amikor jelentették Saulnak, rendjén valónak találta a dolgot.

21. Azt mondta ugyanis Saul: "Neki adom, de csapda lesz számára, s a filiszteusok kezet vetnek rá." [Saul tehát másodszor is szólt Dávidnak: "Most a võm lehetsz."]

22. Aztán Saul megparancsolta szolgáinak: "Súgjátok meg bizalmasan Dávidnak: Nézd, a király megkedvelt és a szolgái is szeretnek. Légy hát a király veje."

23. Saul szolgái tehát Dávid fülébe juttatták ezeket a szavakat, de Dávid így válaszolt: "Oly kevésnek tartjátok a király vejévé lenni? Hiszen szegény ember vagyok, és alacsony sorból származom."

24. A szolgái jelentették Saulnak: "Ezt meg azt mondta Dávid."

25. Saul azt felelte: "Mondjátok meg Dávidnak: A király nem kíván egyebet foglalóul, csak száz filiszteusnak az elõbõrét, hogy így bosszút álljon a király ellenségein." Közben azt gondolta a király, hogy Dávid a filiszteusok kezére kerül.

26. Amikor Saul szolgái átadták ezt az üzenetet, Dávid beleegyezett, hogy a király veje legyen. Még mielõtt letelt volna a határidõ,

27. Dávid elment portyázni az embereivel, és megölt kétszáz filiszteust. Elõbõrüket elvitte Dávid, és egytõl egyig leszámolta a királynak, hogy a vejévé lehessen. Erre Saul hozzáadta a lányát, Michalt feleségül.

28. Saul most már világosan látta, hogy az Úr Dáviddal van, és egész Izrael szereti.

29. Ezért Saul még jobban félt Dávidtól és Saul örök ellenségévé lett Dávidnak.

30. A filiszteusok vezérei azonban hadba vonultak, de akárhányszor csak harcba szálltak, Dávid mindig nagyobb gyõzelmet aratott, mint Saul összes többi tisztje, és nagy hírnévre tett szert.

Fejezet 19

1. Saul elmondta a fiának, Jonatánnak és a tisztjeinek, hogy meg szándékozik ölni Dávidot. Saul fia, Jonatán azonban nagyon szerette Dávidot.

2. Ezért tudtára adta Dávidnak a dolgot: "Atyámnak, Saulnak az a szándéka, hogy megöl. Ezért holnap kora reggel vonulj vissza és rejtõzz el.

3. Majd kimegyek, atyám mellé szegõdöm a táborban, ahol leszel, és beszélek atyámmal érdekedben. Aztán, ha megtudom, hogy áll a dolog, elmondom neked."

4. Jonatán csakugyan szót emelt Dávid érdekében atyjánál. Így beszélt: "Ne kövessen el a király bûnt szolgája, Dávid ellen, hiszen õ sem vétett ellened semmit, inkább javadra szolgáltak tettei.

5. Kockáztatta életét és legyõzte a filiszteust. Így nagy gyõzelmet szerzett az Úr egész Izraelnek. Magad is láttad és örültél neki. Miért szennyezed hát be magad ártatlan vérrel, és ölöd meg Dávidot minden ok nélkül?"

6. Saul meghallgatta Jonatánt és megesküdött: "Amint igaz, hogy az Úr él, nem ölöm meg!"

7. Erre Jonatán hívta Dávidot és elmondta neki a dolgot. Aztán odavezette Saulhoz és Dávid továbbra is szolgálta, mint azelõtt.

8. Amikor a háborúskodás folytatódott, Dávid kivonult, és harcolt a filiszteusok ellen, s olyan nagy vereséget mért rájuk, hogy megfutamodtak elõle.

9. De Sault hatalmába kerítette az Úrnak egy rossz szelleme; amikor a házában ült, lándzsát tartva a kezében, Dávid meg pengette a hárfát,

10. Saul megkísérelte, hogy Dávidot lándzsájával a falhoz szegezze, de Dávid kitért Saul támadása elõl, úgyhogy a lándzsa a falba fúródott. Erre Dávid elmenekült és mentette az életét. Még akkor éjszaka

11. Saul elküldte embereit Dávid házába, hogy õrizzék, mert reggel meg akarta ölni. De Michal, a felesége figyelmeztette Dávidot: "Ha nem kerülsz még az éjjel biztonságba, reggel megölnek."

12. Aztán Michal leengedte Dávidot az ablakon, s õ fogta magát és mentette az életét.

13. Michal most fogta a terafimot és az ágyra tette. A fejéhez kecskeszõrbõl készült hálót tett, aztán betakarta egy takaróval.

14. Amikor Saul elküldte embereit, hogy fogják el Dávidot, azt mondta nekik: "Beteg".

15. Saul azonban újra elküldte embereit, hogy keressék meg Dávidot. Megparancsolta nekik: "Hozzátok ide nekem ágyastul, hadd öljem meg!"

16. Amint az emberek beléptek, lám, a terafim volt az ágyban, s feje körül a kecskeszõrbõl készült háló.

17. Saul ezért így szólt Michalhoz: "Miért csaptál be, s miért hagytad, hogy ellenségem elszökjön és megmeneküljön?" "Azt mondta nekem - felelte Michal -, engedj, különben megöllek!"

18. Dávid tehát elszökött és megmenekült. Elment Sámuelhez Rámába, és elmondott neki mindent, amit Saul tett vele. Aztán õ is, Sámuel is ott éltek a próféták házában Rámában.

19. Saulnak jelentették: "Dávid a próféták házában van, Rámában."

20. Erre Saul elküldte embereit, hogy fogják el Dávidot. De amikor ezek meglátták prófétai révületükben a próféták seregét, Sámuellel az élükön, az Isten lelke Saul embereire is rászállt, úgyhogy prófétai révületbe estek.

21. Saulnak jelentették a dolgot, erre más embereket küldött, de ezek is prófétai révületbe estek. Erre Saul harmadszor is követeket küldött, de azok is révületbe estek.

22. Ekkor maga ment el Rámába. Amikor a Szekuban levõ kiszáradt ciszternához ért, megkérdezte: "Hol van Sámuel és Dávid?" Ezt válaszolták neki: "A próféták házában, Rámában."

23. S míg innen eljutott Rámába a próféták házáig, leszállt rá az Isten lelke, úgyhogy prófétai révületben volt, míg oda nem ért Rámába a próféták házához.

24. Még a ruháját is levette, és Sámuel elõtt is prófétai révületbe esett -, egész nap és egész éjjel ott fetrengett levetkõzve. Azért mondják: "Saul is a próféták közé tartozik?"

1. (A karvezetõnek a "Ne töröld el" szerint - miktam Dávidtól, amikor Saul odaküldött és õriztette a házát, hogy megölje.)

2. Ments meg elleneimtõl, Istenem, védelmezz azoktól, akik fölkelnek ellenem!

3. Ments meg a gonosz munkásoktól, szabadíts meg a gyilkos emberektõl!

4. Nézd, az életemre törnek, a hatalmasok összeesküsznek ellenem. Pedig nincs bennem bûn, Uram, nincsen vétek,

5. ártatlan vagyok, mégis rám törnek és megtámadnak. Ébredj föl, gyere velem szembe és lásd,

6. mert te, Uram, Seregek Ura, te vagy Izrael Istene! Ébredj föl és fenyítsd meg mind a pogányokat, a hûtleneket, ne kíméld õket!

7. Esténként visszatérnek és ordítanak, mint a kutyák, s kószálnak a városban.

8. Nézd, a szájuk tajtékzik, ajkukon kard: "Ki hall meg bennünket?"

9. De te, Uram, kineveted õket, csúffá teszel minden népséget.

10. Te vagy erõsségem, rád tekintek, Uram, te vagy Istenem, menedékem!

11. Jóságos Istenem segítségemre siet, Isten engedi, hogy ellenfelem fölé kerekedjem.

12. Pusztítsd el õket, Istenem, hogy népem ne feledje! Hatalmadban szórd szét és taposd el õket, Istenünk, védõpajzsunk!

13. Ajkuk minden szava bûn a szájukban - okozza vesztüket a gõg, átok és hazugság!

14. Pusztítsd el õket haragodban, veszítsd el õket végképp! Hadd legyen nyilvánvaló: Isten uralkodik Jákobban a föld határáig.

15. Esténként visszatérnek és ugatnak, mint a kutyák, s kószálnak a városban;

16. kóborolnak és élelmet keresnek, s ha nem laknak jól, még jobban vonítanak.

17. Én azonban hatalmadról énekelek, s már reggel örülök irgalmadnak. Mivel menedékem lettél, erõs vár, zaklatásom napján.

18. Neked énekelek, erõsségem, hiszen Isten az én váram, az én jóságos Istenem.