Fejezet 10
1. Amikor Jeruzsálem királya, Adoni-Cedek meghallotta, hogy Józsue elfoglalta Ait és betöltötte rajta az átkot - úgy bánt Aival és királyával is, ahogy Jerikóval és királyával bánt -, továbbá, hogy Gibeon lakói békét kötöttek Izraellel és közé vegyültek,
2. nagyon megrémült, hisz Gibeon olyan jelentõs város volt, mint valamely királyi székhely, nagyobb Ainál, lakói pedig mind harcosok.
3. Jeruzsálem királya, Adoni-Cedek ezért követet küldött Hebron királyához, Pireánhoz, Lachis királyához, Jafiához és Eglon királyához, Debirhez, ezzel az üzenettel:
4. "Gyertek és segítsetek nekem Gibeont legyõzni, mivel békét kötött Józsuéval és Izrael fiaival."
5. Az öt amorita király egyesült és felvonult: Jeruzsálem királya, Hebron királya, Jarmut királya, Lachis királya és Eglon királya, õk és csapataik ostrom alá vették Gibeont és megtámadták.
6. Gibeon lakói követet küldtek Józsuéhoz Gilgalba, a táborba, ezzel az üzenettel: "Ne hagyd cserben szolgáidat, siess, gyere fel hozzánk, ments meg bennünket és segíts rajtunk, mert az összes amorita király, aki a hegyvidéken él, szövetkezett ellenünk."
7. Józsue maga ment fel, s vele minden harcosa és vitéze.
8. Az Úr így szólt Józsuéhoz: "Ne félj! Kezedbe adom õket. Senki sem lesz képes ellenállni neked."
9. Józsue tehát hirtelen rajtuk ütött, miután az egész éjszakát azzal töltötték, hogy felvonuljanak Gilgalból.
10. Az Úr zavart támasztott köztük Izrael láttára, és súlyos csapást mért rájuk Gibeonnál. Sõt, Bet-Horon lejtõjének az irányában, egészen Azekáig és Makkedáig üldözte õket.
11. Bet-Horon lejtõjén menekültek Izrael elõl. Az Úr hatalmas jégesõt bocsátott rájuk az égbõl, egészen Azekáig; így odavesztek. Többen pusztultak el közülük a jégesõtõl, mint Izrael fiainak kardja élétõl.
12. Akkor így szólt Józsue az Úrhoz, azon a napon, amelyen az Úr kiszolgáltatta neki az amoritákat -, Izrael szeme láttára fölkiáltott: "Nap, állj meg Gibeon fölött, s Hold, Ajalon völgye fölött!"
13. S a Nap megállt, a Hold is megállt, amíg a nép bosszút nem állt ellenségein. De nincs-e megírva az Igazak könyvében? A Nap megállt az ég közepén, s csaknem egy egész napig halogatta lenyugtát.
14. Se azelõtt, se azután nem volt még egy olyan nap, amelyen az Úr hallgatott volna embernek a szavára. Így harcolt az Úr Izraelért.
15. Józsue, és vele együtt egész Izrael visszatért a táborba, Gilgalba.
16. Az öt király megfutamodott és elrejtõzött Makkeda barlangjában. Józsuénak jelentették:
17. "Megtaláltuk az öt királyt elrejtõzve, Makkeda barlangjában."
18. Józsue azt válaszolta: "Hengerítsetek nagy köveket a barlang szájához és állítsatok oda embereket õrnek.
19. Ti azonban ne legyetek tétlen, vegyétek üldözõbe ellenségeiteket, vágjátok el az útjukat, ne engedjétek, hogy visszatérjenek városaikba, mert az Úr, a ti Istenetek kezetekbe adta õket."
20. Ezután Józsue és Izrael fiai teljes zavart keltettek köztük, egészen megsemmisítették õket, csak azok maradtak életben, akik eljutottak a megerõsített városokba.
21. Az egész nép épségben visszatért Makkedába, Józsuéhoz a táborba. Senki nem merte Izrael fiaira még a nyelvét sem kiölteni.
22. Józsue akkor így szólt: "Tegyétek szabaddá a barlang bejáratát, és vezessétek elém azt az öt királyt!"
23. Megtették, kihozták eléje az öt királyt a barlangból: Jeruzsálem királyát, Hebron királyát, Jarmut királyát, Lachis királyát és Eglon királyát.
24. Amikor a királyokat eléje vezették, Józsue összehívta Izrael férfiait, és így szólt a harcosok vezéreihez, akik elkísérték: "Menjetek, és hágjatok ezeknek a királyoknak a nyakára!"
25. Odamentek és a nyakukra hágtak. Józsue pedig így folytatta: "Ne féljetek és ne aggódjatok, legyetek bátrak és erõsek, mert így fog bánni az Úr minden ellenségetekkel, akivel csak meg kell küzdenetek."
26. Azután Józsue agyonütötte õket és felakasztatta öt fára - ott maradtak felakasztva egészen estig.
27. Naplementekor Józsue parancsára levették a fáról és bedobták õket a barlangba, ahová elrejtõztek. A barlang szájához nagy köveket hengerítettek, ott vannak mind a mai napig.
28. Józsue még ugyanazon a napon bevette Makkedát, és királyával együtt kardélre hányta. Betöltötte rajta az átkot, s benne minden élõn: nem menekülhetett meg senki, Makkeda királyával pedig úgy bánt, mint ahogyan Jerikó királyával bánt.
29. Makkedából Józsue egész Izraellel Libna alá vonult és megtámadta -,
30. az Úr ezt is Izrael kezére adta, királyával együtt. Kardélre hányt minden benne élõt, senki sem menekülhetett meg. Királyával pedig úgy bánt, ahogyan Jerikó királyával bánt.
31. Libnából Józsue egész Izraellel Lachis alá vonult, körülvette és megtámadta -
32. az Úr Izrael kezére adta Lachist. A második nap bevette és kardélre hányt benne minden élõt, éppen úgy, ahogy Libnában tette.
33. Akkor Gézer királya, Horam segítségére jött Lachisnak, de Józsue legyõzte õt is, hadinépét is, nem menekülhetett meg senki.
34. Lachisból Józsue egész Izraellel Eglon alá vonult. Ostrom alá fogta és megtámadta:
35. még aznap bevették és kardélre hányták. Azon a napon minden élõt átok alá vetett benne, ahogyan Lachisban tette.
36. Eglonból Józsue egész Izraellel Hebronba vonult és megtámadta.
37. Bevették, és királyával, valamint a hozzátartozó helységekkel meg az ott élõkkel egyetemben kardélre hányták. Nem hagyott elmenekülni senkit, éppen úgy, ahogyan Eglonban tette. Betöltötte rajta és a benne élõkön az átkot.
38. Akkor Józsue egész Izraellel Debir ellen fordult és megtámadta.
39. Elfoglalták királyostul, s minden hozzátartozó helységgel együtt. Kardélre hányták õket és betöltötték minden benne élõn az átkot. Nem menekülhetett meg senki. Amint Hebronnal bánt, úgy bánt Józsue Debirrel és királyával is, egészen úgy, ahogyan Libnával és királyával bánt.
40. Így Józsue meghódította az egész földet: a hegyvidéket, a Negebet, a síkságot, a lejtõket, az összes királlyal együtt. Nem menekülhetett meg senki elõle, minden élõn betöltötte az átkot, ahogyan az Úr, Izrael Istene parancsolta neki,
41. Kádes-Barneától egészen Gázáig és Gósen egész vidékén Gibeonig.
42. Ezeket a királyokat Józsue egyetlen hadjárat során kerítette hatalmába földjükkel együtt, mert az Úr, Izrael Istene harcolt Izraelért.
43. Aztán Józsue visszatért egész Izraellel Gilgalba, a táborba.
Fejezet 11
1. Amikor Hacor királya, Jabin ezt meghallotta, hírt adott róla Jobabnak, Merom királyának, Szimoon királyának, Achsaf királyának,
2. s azoknak a királyoknak, akik északon a hegyvidéket és a Kinnerottól délre húzódó völgyet, a fennsíkot, a síkságot és nyugaton a Dor környéki lejtõket lakták:
3. a kánaáni keleten és nyugaton, az amorita, hivvita, perizita és jebuzita a hegyvidéken, a hetita Hermon alatt, Micpa földjén.
4. Elindultak, s velük összes csapatuk - megszámlálhatatlan sereg, akár a tenger fövénye, rengeteg lóval és harci szekérrel.
5. Ezek a királyok mind egyesültek, levonultak és Merom vizeinél tábort ütöttek egymás mellett, hogy harcba szálljanak Izraellel.
6. Akkor az Úr így szólt Józsuéhoz: "Ne félj itt ezektõl az emberektõl, mert holnap ilyen idõ tájt legyõzve látja Izrael mindnyájukat. Lovaiknak vágd el a lábuk inát, harci szekereiket pedig égesd el!"
7. Józsue váratlanul rajtuk ütött összes harcosával Merom vizei mellett, és megtámadta õket.
8. Az Úr Izrael kezére adta õket. Legyõzte, és nyugaton egészen Nagy-Szidonig és Miszrefotig, keleten pedig a Micpa völgyéig üldözte õket. Teljesen megsemmisítette õket, úgyhogy nem maradt közülük egy sem életben.
9. Józsue úgy tett velük, ahogy az Úr mondta neki: lovaiknak elvágta a lábuk inát, harci szekereiket pedig elégette.
10. Abban az idõben Józsue megfordult, és elfoglalta Hacort; királyába kardot döfött. Egykor Hacor volt ezeknek a királyságoknak a fõ székhelye.
11. Minden élõt kardélre hánytak benne és betöltötték rajta az átkot. Egyetlen lélek sem maradt meg, magát Hacort pedig felgyújtották.
12. Józsue mind hatalmába ejtette ezeknek a királyoknak a városát, királyukkal egyetemben, kardélre hányta õket és betöltötte rajtuk az átkot, amint Mózes, az Isten szolgája parancsolta.
13. De mégse égetett föl Izrael minden várost, amely az omladékhalmon épült, csak Hacort, azt gyújtotta fel Józsue.
14. E városokból a zsákmányt is, a jószágot is mind magukkal vitték Izrael fiai. Az embereket pedig kardélre hányták az utolsó szálig, egyetlen lelket sem hagytak élve.
15. Amit az Úr szolgájának, Mózesnek parancsolt, azt Mózes parancsul adta Józsuénak, Józsue pedig teljesítette, nem hagyott ki egyetlen szót sem abból, amit az Úr Mózesnek parancsolt.
16. Így hát Józsue az egész országot elfoglalta: a hegyvidéket, az egész Negebet és Gósen egész vidékét, a síkságot, Arabát, Izrael hegyeit és dombjait.
17. A Szeirrel szemközt emelkedõ Pele-hegytõl egészen Baal-Gadig, amely a Libanon völgyében, a Hermon-hegység lábánál fekszik, az összes királyt hatalmába ejtette és megölte.
18. Hosszú ideig hadakozott Józsue ezekkel a királyokkal.
19. Egyetlen város sem kötött békét Izrael fiaival, csak a hivviták, akik Gibeonban laktak; az összes többit harcban foglalták el.
20. Mert az Úr akaratára megkeményítették a szívüket és harcba szálltak Izraellel, hogy így könyörtelenül betöltsék rajtuk az átkot és megsemmisüljenek, amint az Úr Mózesnek parancsolta.
21. Abban az idõben Józsue elment, és kiirtotta az anakitákat a hegyvidékrõl, Hebronból, Debirbõl, Anabból, Júda egész hegyvidékérõl és Izrael egész hegyvidékérõl: betöltötte rajtuk és városaikon az átkot.
22. Izrael fiainak a földjén nem maradt egyetlen anakita sem élve, sem Gázában, Gátban és Asdodban.
23. Józsue elfoglalta az egész földet, pontosan úgy, ahogy az Úr Mózesnek mondta, és Józsue Izraelnek adta örökségül, aszerint, ahogyan törzsekre oszlik. Az országban végre elcsitult a harc.
