1. Mózes összehívta egész Izraelt, és így szólt hozzájuk: Halld, Izrael, a parancsokat és törvényeket, amelyeket ma fületek hallatára kihirdetek! Tanuljátok meg õket, s legyen gondotok a megtartásukra.
2. Az Úr, a mi Istenünk Hóreb hegyén szövetséget kötött velünk.
3. Nem atyáinkkal kötötte az Úr ezt a szövetséget, hanem velünk, akik ma itt mind életben vagyunk.
4. Szemtõl szemben beszélt veletek az Úr a hegyen a lángok közül -
5. magam az Úr és közöttetek álltam, hogy az Úr szavait közvetítsem nektek, mivel féltetek a tûztõl és nem jöttetek föl a hegyre. Így szólt:
6. "Én vagyok az Úr, a te Istened, aki kivezettelek Egyiptomból, a szolgaság házából.
7. Ne legyenek más isteneid!
8. Ne faragj magadnak képmást semmirõl, ami fönn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben van!
9. Ne borulj le ezek elõtt a képek elõtt és ne imádd õket; mert én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok. Az atyák vétkét megtorlom gyûlölõim fiain, sõt fiainak fiain és azok fiain is.
10. De aki szeret és megtartja parancsaimat, annak megmutatom jóságomat az ezredik nemzedékig.
11. Az Úrnak, a te Istenednek hiába ne vedd a nevét! Mert az Úr nem hagyja büntetlenül azt, aki káromolja nevét.
12. Tartsd meg a szombatot, szenteld meg, ahogy az Úr, a te Istened parancsolta neked!
13. Hat napig dolgozz és végezd a munkád.
14. A hetedik nap azonban a nyugalom napja, az Úré, a te Istenedé. Akkor hát ne dolgozz, se te, se fiad, se lányod, sem szolgád, sem szolgálód, sem ökröd, sem szamarad, sem semmiféle állatod, sem a házadban tartózkodó idegen, hogy szolgád és szolgálód is pihenhessen, mint te magad.
15. Gondolj arra, hogy Egyiptom földjén magad is rabszolga voltál, de az Úr, a te Istened erõs kézzel és kinyújtott karral kivezetett. Azért parancsolta meg az Úr, a te Istened a szombat megülését.
16. Tiszteld apádat és anyádat, amint az Úr, a te Istened parancsolta neked, hogy hosszú életû légy és jól menjen a sorod azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked!
17. Ne ölj!
18. Ne törj házasságot!
19. Ne lopj!
20. Ne tégy hamis tanúságot embertársaid ellen!
21. Ne kívánd embertársad feleségét! Ne kívánd el embertársad házát, földjét, szolgáját, szolgálóját, ökrét, szamarát, egyáltalán (ne kívánj el) semmit sem, ami embertársadé!"
22. E szavakat intézte hozzátok az Úr a hegyen, a sötét felhõ borította ég felé (felcsapó) lángok közül, zengõ hangon, amikor egybegyûltetek, semmi többet; aztán fölírta két kõtáblára és átadta nekem.
23. Amikor a sötétben hallottátok a hangot, a hegy pedig lángokban állt, odajöttetek hozzám - a törzsek fejei és a vének mindnyájan -, s így szóltatok:
24. "Lám, az Úr, a mi Istenünk megmutatta nekünk dicsõségét és nagyságát, hallottuk hangját a lángok közül. Ma átéltük, hogy Isten beszélhet az emberrel, s ez mégis életben marad.
25. Mégis, miért haljunk meg? Ez a hatalmas tûz elemészt minket! Ha még tovább hallgatjuk az Úrnak, a mi Istenünknek szavát, meghalunk.
26. Mert hol van olyan emberi lény, aki mint mi, hallhatta az élõ Isten hangját a lángok közül, s mégis életben maradhatott?
27. Menj oda és hallgass meg mindent, amit az Úr, a mi Istenünk mond, aztán majd elmondod nekünk, amit az Úr, a mi Istenünk mond neked. Meghallgatjuk és megtesszük!"
28. Az Úr meghallotta hangos beszédeteket, amelyet velem folytattatok, és így szólt hozzám az Úr: "Hallottam a hangos beszédet, amelyet ezek az emberek veled folytattak; mindenben igazuk van, amit mondtak.
29. Bárcsak mindig ilyen maradna a szívük, hogy félnének, megtartanák parancsaimat és jól menne mindig a soruk nekik is, gyermekeiknek is!
30. Nos, mondd meg nekik: Térjetek vissza sátraitokba!
31. Te azonban gyere ide hozzám, hadd közöljem veled parancsaimat, rendelkezéseimet és törvényeimet, amelyekre meg kell õket tanítanod, hogy hozzájuk szabják tetteiket azon a földön, amelyet adok nekik!"
32. Ügyeljetek, hogy úgy tegyetek, ahogy az Úr, a mi Istenünk parancsolta nektek, se jobbra, se balra ne térjetek el tõle.
33. Pontosan azon az úton járjatok, amelyet az Úr, a ti Istenetek parancsolt, hogy életben maradjatok, s jól menjen sorotok, és sokáig éljetek azon a földön, amelyet birtokba vesztek.
