Biblia egy év alatt.

A 360. napon a Jelenések könyve 4-7. fejezetei a mennyei imádathoz és Isten szuverenitásának elismeréséhez vezetnek minket. A Titusz 1-3 a vezetésről, az egyházszervezésről és a jó cselekedetekről oktat. A Példabeszédek 31:10-15 az erényes asszonyt írja le, kiemelve a szorgalmat, a bölcsességet, valamint a család és a közösség iránti elkötelezettséget.

Fejezet 4

1. Ezek után láttam, hogy egyszer csak kapu nyílt az égen, és az elõbbi hang, amelyet olyannak hallottam, mintha harsona szólt volna hozzám, folytatta: "Gyere fel ide, és megmutatok neked mindent, aminek ezek után történnie kell."

2. Nyomban elragadtatásba estem a Lélekben: És íme, trónt állítottak fel a mennyben és a trónon ült valaki.

3. Az ott ülõ tekintete jáspishoz és kárneolhoz hasonlított, és smaragdhoz hasonló szivárvány trónja körül.

4. A trón körül huszonnégy szék, a székeken huszonnégy vén ült, fehér ruhába öltözve, a fejükön aranykoszorú.

5. A trónból zengõ, mennydörgõ villámok csapkodtak. A trón elõtt hét lobogó fáklya lángolt: Isten hét szelleme.

6. A trón elõtt kristályként csillogó üvegtenger. A trón közepén a trón körül négy élõlény, elöl, hátul tele szemekkel.

7. Az elsõ élõlény oroszlánhoz hasonlított, a második fiatal bikához, a harmadiknak emberhez hasonló arca volt, a negyedik pedig repülõ sashoz hasonlított.

8. Mind a négy élõlénynek hat-hat szárnya volt körös-körül és belül is, tele szemekkel. Éjjel-nappal folyvást ezt zengték: "Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, aki van és aki eljõ!"

9. Míg az élõlények dicsõséget, áldást és hálát zengtek a trónon ülõnek, az örökkön-örökké élõnek,

10. a huszonnégy vén leborult a trónon ülõ elõtt, és imádta az örökkön-örökké élõt. Koszorújukat a trón elé tették és zengték:

11. "Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tiéd legyen a dicsõség, a tisztelet és a hatalom, mert te teremtetted a mindenséget, akaratod hívott létre és teremtett mindent."

Fejezet 5

1. A trónon ülõ jobbjában egy kívül-belül teleírt könyvtekercset láttam, amely hét pecséttel volt lepecsételve.

2. Aztán láttam egy hatalmas angyalt, aki nagy hangon kérdezte: "Ki méltó rá, hogy kibontsa a tekercset, feltörje pecsétjeit?"

3. De senki sem tudta, sem a mennyben, sem a földön, sem a föld alatt kibontani és elolvasni a tekercset.

4. Erre sírva fakadtam, hogy senki sem volt méltó a tekercset kinyitni és elolvasni.

5. Ekkor a vének közül az egyik így szólt hozzám: "Ne sírj! Íme, gyõzött az oroszlán Júda törzsébõl, Dávid sarja. Õ majd kinyitja a könyvet, feltöri hét pecsétjét."

6. Most azt láttam, hogy a trón és a négy élõlény és a huszonnégy vén között ott áll a Bárány, mintha leölték volna. Hét szarva volt és hét szeme - ezek az Isten hét szelleme, akiknek küldetésük az egész földre szól.

7. A (Bárány) odament, és átvette a trónon ülõ jobbjából a könyvet.

8. Amikor átvette a könyvet, a négy élõlény és a huszonnégy vén leborult a Bárány elõtt. Hárfája volt mindegyiknek és tömjénnel tele aranycsészéje - ezek a szentek imádságai.

9. Új éneket énekeltek: "Méltó vagy, hogy átvedd a könyvet és feltörd pecsétjeit, mert megöltek, és véreddel megváltottad (az embereket) Istennek, minden nyelvbõl, népbõl és nemzetbõl,

10. Istenünk országává és papjaivá tetted õket, és uralkodni fognak a földön."

11. És láttam meg hallottam sok angyalt, az élõlények és a vének hangját, akik a trón körül voltak, számuk tízezerszer tízezer, és ezerszer ezer volt,

12. és nagy szóval mondták: "Méltó a Bárány, akit megöltek, hogy övé legyen a hatalom, a gazdagság, a bölcsesség, az erõ, a tisztelet, a dicsõség és az áldás."

13. Majd hallottam, hogy minden teremtmény a mennyben, a földön, a föld alatt és a tengerben levõkkel együtt ezt mondta: "A trónon ülõnek és a Báránynak áldás, tisztelet, dicsõség és hatalom örökkön-örökké!"

14. A négy élõlény így felelt: "Amen", a vének pedig leborultak és imádták.

Fejezet 6

1. Ekkor láttam, hogy a Bárány feltörte a hét pecsét közül az egyiket, és hallottam, hogy a négy élõlény közül az egyik mennydörgõ hangon szólt: "Jöjj!"

2. Erre a szemem elõtt egy fehér ló jelent meg. A lovasnak íja volt. Koszorút nyújtottak át neki, s õ diadalmasan kivonult, hogy gyõzelmet arasson.

3. Amikor a második pecsétet feltörte, hallottam, hogy a második élõlény szólt: "Jöjj!"

4. Erre elõjött egy vörös ló. Aki rajta ült, hatalmat kapott, hogy megbontsa a földön a békét, hadd gyilkolják egymást az emberek. Hosszú kardot adtak neki.

5. Amikor feltörte a harmadik pecsétet, hallottam, hogy a harmadik élõlény szólt: "Jöjj!" Ekkor fekete lovat láttam, lovasa mérleget tartott a kezében.

6. Úgy hallottam, mintha a négy élõlény közt szózat hallatszott volna: "Egy mérõ búza egy dénár, három mérõ árpa egy dénár. De az olajat és a bort ne bántsd!"

7. Amikor feltörte a negyedik pecsétet, hallottam, hogy a negyedik élõlény szólt: "Jöjj!"

8. Erre fakó lovat láttam, a Halál ült rajta, nyomában az alvilág. Hatalmat kapott a föld negyed része fölött, hogy karddal, éhínséggel, halállal és fenevadakkal pusztítsák az életet.

9. Amikor feltörte az ötödik pecsétet, az oltár alatt azoknak a lelkét láttam, akiket az Isten szaváért és tanúságtételükért öltek meg.

10. Nagy szóval kiáltották, mondván: "Urunk, te szent és igaz, meddig vársz még az ítélettel? Mikor állsz bosszút a vérünkért a föld lakóin?"

11. Mindannyian fehér ruhát kaptak, azzal, hogy egy kis ideig legyenek még türelemmel, míg teljessé nem lesz szolgatársaik és testvéreik száma, akiket szintén megölnek, akárcsak õket.

12. Amikor feltörte a hatodik pecsétet, láttam, hogy nagy földrengés támadt. A Nap olyan fekete lett, mint a szõrzsák, a Hold pedig olyan, mint a vér.

13. Az ég csillagai a földre hullottak, mint amikor a fügefa hullatja éretlen fügéit, ha erõs szél rázza.

14. Az ég összehúzódott, mint egy felgöngyölt könyvtekercs. Minden hegy és sziget elmozdult a helyérõl.

15. A föld királyai, nagyjai és vezérei, a gazdagok és a hatalmasok, mindenki, rabszolga és szabad elrejtõzött a barlangokban és a sziklák közt.

16. És így szóltak a hegyekhez és a sziklákhoz: "Szakadjatok ránk, s rejtsetek el bennünket a trónon ülõ és a Bárány haragja elõl!

17. Eljött haragjuk nagy napja, ugyan ki állhat meg elõttük?"

Fejezet 7

1. Ezután négy angyalt láttam, a föld négy sarkán álltak. Feltartóztatták a föld négy szelét, hogy ne fújjanak a földön, sem a tengeren, sem semmiféle fán.

2. Majd láttam, hogy napkeletrõl egy másik angyal száll fel, az élõ Isten pecsétje volt nála. Nagy hangon kiáltott a négy angyalnak, akiknek hatalmuk volt rá, hogy ártsanak a földnek és a tengernek:

3. "Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak, míg meg nem jelöljük homlokukon Istenünk szolgáit!"

4. Ekkor hallottam a megjelöltek számát: száznegyvennégyezren voltak Izrael fiainak minden törzsébõl:

5. Júda törzsébõl tizenkétezer, Ruben törzsébõl tizenkétezer, Gád törzsébõl tizenkétezer,

6. Áser törzsébõl tizenkétezer, Naftali törzsébõl tizenkétezer, Manassze törzsébõl tizenkétezer,

7. Simeon törzsébõl tizenkétezer, Lévi törzsébõl tizenkétezer, Isszachár törzsébõl tizenkétezer,

8. Zebulun törzsébõl tizenkétezer, József törzsébõl tizenkétezer, Benjamin törzsébõl tizenkétezer.

9. Ezután akkora sereget láttam, hogy meg sem lehetett számolni. Minden nemzetbõl, törzsbõl, népbõl és nyelvbõl álltak a trón és a Bárány elõtt, fehér ruhába öltözve, kezükben pálmaág.

10. Nagy szóval kiáltották és mondták: "Üdv Istenünknek, aki a trónon ül és a Báránynak!"

11. Az angyalok mind a trón, a vének és a négy élõlény körül álltak, arcra borultak a trón elõtt, és imádták az Istent,

12. mondván: "Amen, áldás, dicsõség, bölcsesség, hála, tisztelet, hatalom és erõ a mi Istenünknek örökkön-örökké! Amen."

13. Ekkor a vének közül az egyik megszólított. Azt kérdezte tõlem: "Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és honnan jöttek?"

14. Így válaszoltam: "Te tudod, uram." "Ezek a nagy szorongatásból jöttek - magyarázta meg -, ruhájukat fehérre mosták a Bárány vérében.

15. Ezért állnak Isten trónja elõtt, s éjjel-nappal szolgálnak neki a templomában. A trónon ülõ közöttük lakozik.

16. Nem éheznek és nem szomjaznak többé, a nap nem égeti õket, sem másfajta hõség,

17. mert a Bárány, aki a trón közepén áll, legelteti, és élõ vizek forrásához tereli õket, az Isten pedig letöröl a szemükrõl minden könnyet."

10. Derék asszonyt ki talál? Értéke a gyöngyét messze meghaladja.

11. Férje (egész) szívével ráhagyatkozik, és nem jár rosszul vele.

12. Mindig a javára van, sose a kárára, életének minden napján.

13. Elõteremti a gyapjút és a kendert, és mindent beszerez, ügyes kézzel.

14. Olyan, mint a kalmárok hajója: messze földrõl szállítja az élelmet.

15. Bár még éjszaka van, már fölkel, és ellátja a háza népét eledellel, szolgálólányait egy egész napra valóval.