Biblia egy év alatt.

A 322-ik napon Jézus mennybemeneteléről és a Szentlélek ígéretéről elmélkedünk az Apostolok Cselekedetei 1. fejezetében, amely megkezdi az Egyház küldetését. A Rómaiakhoz írt levél 1. fejezete Isten igazságának kinyilatkoztatására és a hit szükségességére emlékeztet minket. A Példabeszédek 26:24-26 a hazugság és a képmutatás veszélyeire figyelmeztet, megerősítve a feddhetetlenség fontosságát.

1. Elsõ könyvemben, kedves Teofil, elbeszéltem, mi mindent tett és tanított Jézus

2. egészen addig a napig, amelyen azután, hogy útbaigazítást adott a Szentlélek által kiválasztott apostoloknak, fölvétetett a mennybe.

3. Szenvedése után sokféleképpen bebizonyította, hogy él: negyven napon át ismételten megjelent nekik, és beszélt az Isten országáról.

4. Egyszer, amikor együtt evett velük, megparancsolta nekik, hogy ne hagyják el Jeruzsálemet, hanem várjanak az Atya ígéretére, "amelyrõl - úgymond - tõlem hallottatok:

5. Mert János csak vízzel keresztelt, de ti néhány nap múlva a Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni."

6. Az egybegyûltek erre megkérdezték: "Uram, mostanában állítod helyre Izrael országát?"

7. "Nem tartozik rátok - felelte -, hogy ismerjétek az idõpontokat és a körülményeket. Ezeket az Atya szabta meg saját hatalmában.

8. De megkapjátok a Szentlélek rátok leszálló erejét, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, s egész Júdeában és Szamariában, sõt egészen a föld végsõ határáig."

9. Azután, hogy ezeket mondta, a szemük láttára fölemelkedett, és felhõ takarta el szemük elõl.

10. Amint merõn nézték, hogyan emelkedik az égbe, egyszerre két férfi termett mellettük fehér ruhába öltözve.

11. Ezt mondták nekik: "Galileai férfiak! Mit álltok itt égre emelt tekintettel? Ez a Jézus, aki tõletek az égbe vétetett, úgy jön el ismét, amint szemetek láttára a mennybe ment."

12. Erre az Olajfákról elnevezett hegyrõl, amely Jeruzsálemtõl egy szombatnapi járásra van, visszatértek Jeruzsálembe.

13. Amint megérkeztek, fölmentek az emeleti terembe, ahol együtt szoktak lenni: Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Alfeus fia, Jakab, a buzgó Simon és Jakab testvére, Júdás.

14. Mindannyian egy szívvel, egy lélekkel állhatatosan imádkoztak az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel együtt.

15. Ezekben a napokban a testvérek körében - mintegy százhúszan lehettek együtt - Péter szólásra emelkedett:

16. "Testvérek, férfiak! Be kellett teljesednie az Írásnak, amelyet a Szentlélek Dávid szájával Júdásról, azok vezetõjérõl jövendölt, akik elfogták Jézust.

17. Közénk számított, a mi szolgálatunk jutott neki is részül.

18. Gonoszsága bérén telket szerzett magának, amikor pedig lezuhant, kettérepedt és kifordultak a belei.

19. Errõl Jeruzsálem minden lakója tudomást szerzett, úgyhogy azt a telket az õ nevükön Hakeldamának, azaz vérmezõnek nevezték el.

20. Benne van ugyanis a zsoltárok könyvében: Lakóhelyük váljék sivataggá, ne lakja senki sátrukat. És: Tisztségét kapja meg más.

21. Kell tehát, hogy azok közül, akik mindig velünk tartottak, amikor a mi Urunk, Jézus közöttünk járt-kelt,

22. kezdve János keresztségétõl egészen mennybevétele napjáig, valaki velünk együtt tanúskodjék feltámadásáról."

23. Kijelöltek hát kettõt, Józsefet, akit Barszabbásznak vagy más néven Jusztusznak is hívtak, és Mátyást.

24. Majd imádkoztak: "Uram, ki belelátsz mindenkinek a szívébe, mutasd meg, e kettõ közül kire esik választásod,

25. hogy átvegye az apostoli szolgálatban azt a helyet, amelyet Júdás hûtlenül elhagyott, hogy az õt megilletõ helyre jusson."

26. Ezután sorsot vetettek. A sors Mátyásra esett, így a tizenegy apostolhoz sorolták.

1. Pál, Krisztus Jézus szolgája, meghívott apostol, akit az Isten kiválasztott evangéliumának hirdetésére,

2. amelyet prófétái által a szent iratokban elõre megígért,

3. Fiáról, Jézus Krisztusról, a mi Urunkról. Õ test szerint Dávid nemzetségébõl született,

4. a szentség lelke szerint azonban a halálból való feltámadásával az Isten hatalmas Fiának bizonyult.

5. Általa nyertük a kegyelmet és az apostoli küldetést, hogy neve dicsõségére munkálkodjunk a hitért minden nép között.

6. Ezeknek ti is közéjük tartoztok, Jézus Krisztus meghívottai.

7. Üdvözlöm Rómában mindazokat, akiket az Isten szeret, és a szentségre meghívott. Kegyelem és békesség nektek Atyánktól, az Istentõl és Urunktól, Jézus Krisztustól!

8. Elõször is hálát adok Istenemnek mindnyájatokért Jézus Krisztus által, hitetekrõl ugyanis az egész világon dicsérettel szólnak.

9. Tanúm az Isten, akinek Fia evangéliumát hirdetve szívvel-lélekkel szolgálok, hogy imáimban mindig megemlékezem rólatok,

10. és szüntelenül azért könyörgök, hogy egyszer Isten segítségével eljuthassak már hozzátok,

11. hiszen nagyon szeretnélek látni benneteket, hogy megerõsödésetekre némi lelki ajándékot juttassak nektek,

12. más szóval, hogy a hitben, amely éppúgy a tiétek is, mint az enyém, kölcsönösen megvigasztaljuk egymást.

13. Tudtotokra adom, testvérek, hogy már többször szándékoztam hozzátok menni, de mindig akadályba ütközött. Szerettem volna közöttetek is elérni némi eredményt, mint a többi pogány nép között.

14. Adósa vagyok görögnek és barbárnak, tudósnak és tudatlannak.

15. Ezért amennyire tõlem függ, készen vagyok rá, hogy nektek, rómaiaknak is hirdessem az evangéliumot.

16. Nem szégyellem ugyanis az evangéliumot, hiszen Isten üdvösséget hozó ereje minden hívõnek: elõször is a zsidónak, azután a görögnek.

17. Isten igazsága nyilvánul meg benne, amelyet a hívõ a hittel nyer el, ahogy írva van: "Az igaz a hitbõl él."

18. Isten haragja eléri az égbõl az embereknek minden istentelenségét és gonoszságát, akik az igazságot elnyomják igazságtalansággal.

19. Ami ugyanis megtudható az Istenrõl, az világos elõttük, maga Isten tette számukra nyilvánvalóvá.

20. Mert ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, arra a világ teremtése óta mûveibõl következtethetünk. Nincs hát mentségük,

21. mert fölismerték az Istent, mégsem dicsõítették Istenként, s nem adtak neki hálát, hanem belevesztek okoskodásaikba és érteni nem akaró szívük elhomályosult.

22. Kérkedtek bölcsességükkel és oktalanná váltak.

23. A halhatatlan Isten fölségét fölcserélték a halandó ember, a madarak, a négylábúak és a csúszómászók képmásával.

24. Ezért Isten szívük vágya szerint kiszolgáltatta õket a tisztátalanságnak, hadd gyalázzák meg saját testüket.

25. Isten igazságát hamissággal cserélték fel, s inkább a teremtmény elõtt hódoltak, mint a Teremtõ elõtt, aki mindörökké áldott. Amen.

26. Ezért szolgáltatta ki õket Isten a saját gyalázatos szenvedélyeiknek. Asszonyaik a természetes szokást természetellenessel váltották fel.

27. A férfiak hasonlóképpen abbahagyták az asszonnyal való természetes életet, egymás iránt gerjedtek vágyra, vagyis férfi férfival ûzött ocsmányságot. De meg is kapták tévelygésük megszolgált bérét.

28. Nem méltatták az Istent arra, hogy megismerjék, az Isten is romlott eszükre hagyta hát õket, hogy alávaló tetteket vigyenek végbe.

29. Tele is vannak mindenféle gonoszsággal, hitványsággal, kapzsisággal, ravaszsággal, tele irigységgel, gyilkossággal, vetélkedéssel, ármánykodással, rosszindulattal.

30. Megszólók, rágalmazók, istengyûlölõk, gyalázkodók, fennhéjázók, kérkedõk, agyafúrtak, szüleik iránt engedetlenek,

31. értetlenek, hitszegõk, lelketlenek, könyörtelenek.

32. Bár fölismerték Isten rendelkezését, hogy aki effélét mûvel, méltó a halálra, mégis ilyeneket tesznek, sõt a tetteseknek még helyeselnek is.

24. Ajkával tetteti magát, aki gyûlölködik, a bensejében meg álnokságon töpreng.

25. Ne bízzál benne, ha hangja barátságos, mert a szívében hét aljasság lakik.

26. Ha a gyûlölet álarc mögé bújik is, a közösségben kisül gonoszsága.