Biblia egy év alatt.

A 301. napon a makkabeusok ellenállásának történetét vizsgáltuk meg a 2Makkabeusok 4. fejezetében, és tanultunk a bátorságról és a hűségről az elnyomással szemben. A Sirák 47-49 Izrael pátriárkáinak és vezetőinek bölcsességét mutatja be, míg a Példabeszédek 24:13-16 megerősíti a szorgalom, a kitartás és az állandó tanulás fontosságát.

1. Az említett Simon, aki árulója lett a kincsnek és a hazának, bevádolta Oniászt, hogy õ ártott Heliodornak és õ okozta neki a bajt.

2. Arra vetemedett, hogy a város jótevõjét, népe fiainak védelmezõjét és a törvény buzgó követõjét a közrend ellenségének nevezze.

3. Az ellenségesség olyan méretet öltött, hogy Simonnak egy híve merényletet követett el.

4. Oniász fölismerte a viszály okozta veszélyt és azt a kedvezményt, amelyben Meneszteusz fia és Cöle-Szíria, valamint Fönícia helytartója, Apollóniusz Simont gonoszsága fejében részesítette.

5. Ezért elment a királyhoz, nem azért, hogy népébõl való testvére ellen vádaskodjék, hanem mert különös gondja volt a nép javára.

6. Látta ugyanis, hogy csak királyi segítséggel érheti utol az ellenséget, másként Simon nem hagyja abba esztelen üzelmeit.

7. Szeleukosz halálakor az Epifánész melléknevet viselõ Antiochusz vette át az uralmat. Akkoriban Oniász testvére, Jázon, törvénytelen eszközökkel szerezte meg magának a fõpapi tisztséget.

8. Egy tárgyalás során biztosított a királynak 360 ezüst talentumot, és az egyéb jövedelmekbõl is további 80 talentumot.

9. Ezenkívül még azt is megígérte, hogy fizet 150-et, ha engedélyt kap arra, hogy saját erejébõl küzdõteret és testgyakorló iskolát létesítsen, továbbá ha Jeruzsálem lakói antiochiai polgárjogot kaphatnak.

10. A király megadta az engedélyt. Mihelyt átvette a hatalmat, Jázon nyomban bevezette testvéreit a görög életmódba.

11. Megszüntette a királyi elõjogokat, amelyeket a zsidók Eupolemosz apja, János által szereztek. (Ez az Eupolemosz vezette [késõbb] a követséget, hogy a rómaiakkal barátságot és szövetséget kössenek.) Így megszüntette a törvényes rendet, és új, törvényellenes szokásokat vezetett be.

12. Szándékosan épp a vár alatt létesített gyakorlóiskolát, és az elõkelõ ifjakat arra ösztönözte, hogy görög kalapot viseljenek.

13. Így Jázonnak, ennek a fõpapnak nem tekinthetõ istentelen embernek a mérhetetlen elvetemültsége folytán felvirágzott a hellenizmus, és gyökeret vertek az idegen szokások.

14. A papokat nem érdekelte többé az oltár szolgálata, kevésbe vették a templomot és elhanyagolták az áldozatot. Inkább a gyakorlótérre siettek, hogy ott részt vegyenek a törvényellenes játékokban, amikor csak elhangzott a felszólítás a diszkoszvetésre.

15. A hazájuk nyújtotta megtiszteltetés nem jelentett nekik semmit, de a görög kitüntetéseket igen sokra tartották.

16. Ezért nagy szorongattatás szakadt rájuk. Épp akiknek az életmódját utánozni akarták és akikhez mindenben hasonlóvá akartak válni, azok váltak ellenségeikké és támadóikká.

17. Mert nem kis dolog az isteni törvény ellen véteni, mutatja ezt az ezutáni idõ.

18. Amikor Tiruszban a király jelenlétében az ötévenként szokásos játékokat megrendezték,

19. a nyughatatlan Jázon antiochiai polgárjogot nyert követeket küldött, nézõnek. Ezek magukkal vittek 300 drachmát, egy Herkulesnek bemutatandó áldozatra. Akik a pénzt vitték, azt kérték, hogy ne használják fel áldozatra, az nem volna illõ, hanem fordítsák valami más célra.

20. Küldõje ugyan Herkulesnek bemutatandó áldozatra szánta a pénzt, de azokra való tekintettel, akik vitték, a hajók fölszerelésére fordították.

21. Filometor király trónra lépése alkalmával Meneszteusz fiát, Apollóniuszt Egyiptomba küldték. Így Antiochusz megtudta, hogy ez utóbbi nem ért egyet politikájával. Ezért saját biztonságára gondolt, Joppéba ment, onnét pedig Jeruzsálembe érkezett.

22. Jázon és a város ünnepélyes fogadtatásban részesítette, úgyhogy fáklyafénynél, üdvrivalgás közepette vonult be. Aztán seregével Föníciába ment.

23. Három évvel ezután Jázon elküldte az említett Simon testvérét, Menelauszt a királyhoz azzal a megbízással, hogy vigye el a pénzt, és a sürgõs ügyekben kérjen intézkedést.

24. Ez elnyerte a király tetszését - úgy mutatta magát, mint befolyásos embert. Így megszerezte magának a fõpapi tisztséget, 300 ezüst talentummal többet ígérve, mint Jázon.

25. Miután megkapta a király jóváhagyásáról szóló levelet, hazatért. Nem volt benne semmi, ami méltóvá tette volna a fõpapságra, csak egy kegyetlen zsarnoknak az indulata és egy vadállatnak a bõszültsége.

26. Így Jázont, aki csellel háttérbe szorította a saját testvérét, most ugyanolyan csalárd módon kitúrta egy másik, és az ammoniták földjére ûzte.

27. Menelausz megszerezte a méltóságot, de az ígért pénzbõl nem küldött meg semmit a királynak,

28. noha a vár parancsnoka, Szosztratosz követelte, hiszen az õ feladata volt az adóbehajtás. Ezért mindkettõjüket a király elé idézték.

29. Menelausz akkor testvérét, Lizimachuszt tette meg helyettesének a fõpapi tisztségben, Szosztratosz pedig a ciprusiak parancsnokát, Krateszt hagyta hátra helyettesül.

30. Ez intézkedések után Tarzusz és Maltusz lakói közt lázadás ütött ki, mivel a király ágyasának, Antiochisznak ajándékozták õket.

31. A király sietve útra kelt, hogy elnyomja a fölkelést. Helyetteséül egyik elõkelõ emberét, Andronikoszt hagyta hátra.

32. Menelausz azt gondolta, ez jó alkalom. Ezért eltulajdonított néhányat a templom aranytárgyai közül és Andronikosznak ajándékozta, több mást pedig sikerült Tiruszban és a környezõ városokban eladnia.

33. Amikor Oniász biztos tudomást szerzett róla, keményen megrótta biztos menedékhelyérõl, az Antióchia melletti Dafnéból, ahová visszavonult.

34. Ezért Menelausz egy négyszemközti beszélgetés során rávette Andronikoszt, hogy ölje meg Oniászt. Ez el is ment Oniászhoz, és álnok módon igyekezett rábeszélni, sõt esküvel biztonságot ígérve jobbját nyújtotta neki. Bár az gyanakodott, mégis rábeszélte, hogy hagyja el menedékhelyét. Erre az igazságossággal mitsem törõdve azon nyomban megölte.

35. Ezen nemcsak a zsidók, hanem még a többi népek közül is sokan fölháborodtak. Megütköztek a férfi igazságtalan meggyilkolásán.

36. Amikor a király Kilikia helységeibõl visszatért, a városbeli zsidók panaszt emeltek nála. De a görögök is kifejezeték nemtetszésüket Oniász jogtalan meggyilkolása miatt.

37. Antiochusz mélyen megrendült és részvétre gerjedt. Könnyezett az elhunyt erényeire és igazságosságára emlékezve.

38. Aztán haragra gerjedt, azon nyomban levétette Andronikoszról a bíborpalástot, letépette róla a ruhát, majd a városon végig arra a helyre vezettette, ahol megölte Oniászt. Ott megölette a gyilkost. Így kirótta rá az Úr a megérdemelt büntetést.

39. A városban Lizimachusz - Menelausz tudtával - a templom sok kincsét elrabolta. Ennek a híre messze terjedt, s amikor már sok aranytárgy eltûnt, a nép föllázadt Lizimachusz ellen.

40. A lázadás és a nép elkeseredettsége láttán Lizimachusz fölfegyverzett mintegy háromezer férfit és megtorlásba fogott. Egy bizonyos Auranusz volt a vezér, aki bár elõrehaladott korban volt, mitsem engedett elvetemültségébõl.

41. Ám amikor Lizimachusz támadó szándékát észrevették, némelyek köveket ragadtak, mások dorongokat, ismét mások meg fölmarkolták az ott talált hamut, és mind Lizimachusz embereire szórták.

42. Így sokat megsebesítettek közülük, másokat pedig földhöz vertek vagy megfutamodásra késztettek. A templomrablót magát megölték a kincstár közelében.

43. Ezek miatt az események miatt vizsgálatot tartottak Menelausz ügyében.

44. Amikor a király Tiruszba érkezett, a nagytanács küldötteként három férfi vádat emelt ellene.

45. Már-már úgy látszott, hogy Menelausz elveszett, de akkor fölajánlott Dorimenesz fiának, Ptolemeusznak egy nagy összeget azzal, hogy nyerje meg vele a királyt.

46. Ptolemeusz félrehívta a királyt egy csarnokba, mintha csak felfrissülésre volna szüksége, és rábírta szándéka megváltoztatására.

47. Így fölmentette Menelauszt, minden bajnak szerzõjét. Ugyanakkor azokat a szerencsétleneket, akiket még a szkita bírák is ártatlannak minõsítettek és fölmentettek volna, ha ügyüket eléjük viszik, halálra ítélte.

48. Így ezeknek az embereknek, akik a városért, a népért és a szent edényekért síkra szálltak, azon nyomban el kellett szenvedniük az igazságtalan ítéletet.

49. Ezen még a tirusziak is fölháborodtak, és díszes temetést rendeztek nekik.

50. Ami Menelauszt illeti, a hatalmasok kapzsisága folytán megmaradt hivatalában. Egyre elvetemültebbé vált, és ádáz üldözõje lett honfitársainak.

Fejezet 47

1. Azután még Nátán lépett föl utána, hogy próféta legyen Dávid idejében.

2. Amint a hájat kiszedik az áldozathoz, úgy választotta ki (az Úr) Dávidot Izrael népébõl.

3. Az oroszlánt kinevette, mint egy kis kost, s mintha bárány volna, kacagott a medvén.

4. Egész ifjan gyõzött az óriás ellen, és a gyalázatot lemosta népérõl, amikor megforgatta kezében parittyáját, és legyõzte a gõgös Góljátot.

5. A magasságbeli Úrhoz folyamodott, és õ erõt adott jobbjába, hogy legyõzhesse a harcedzett férfit, és így Izrael szarvát fölemelje.

6. Ezért lett híre, hogy legyõzött tízezret, s az Úr dicsõítõ énekében magasztalták, és így fejét diadémmal koronázták.

7. Gyõzött körös-körül az ellenség felett, megsemmisítette a filiszteusokat, s mind a mai napig letörte szarvukat.

8. Minden tette után magasztaló szókkal dicséretet zengett a Szent Magasságbelinek. Egész szívvel dalolt és kimutatta, hogy szereti Teremtõjét.

9. Hárfákat tett az oltár közelébe, kíséretük az énekeket még kedvesebbé tette.

10. Pompával ülte meg az ünnepeket, ragyogó fényt adott minden ünnepségnek. Amikor szent nevének dicséretét zengte, már virradat elõtt visszhangzott a szentély.

11. Meg is bocsátotta bûnét az Úr, és felmagasztalta szarvát mindenkorra. Szövetséget kötött vele a királyságra, s Jeruzsálem fölé állította trónját.

12. Bölcs fiú követte, aki az õ kedvéért már biztonságban élhetett.

13. Salamon a béke idején volt király, körös-körül békét adott neki az Úr, s ezért õ házat épített nevének, és örök idõkre szentélyt emeltetett.

14. Milyen bölcs voltál már ifjúkorodban, tele voltál okossággal, mint a folyó.

15. Elborítottad a földet szellemeddel, és betöltötted rejtélyes szavakkal.

16. Híred eljutott a messze szigetekig, s mert szeretted a békét, megkedveltek.

17. Énekek, mondások, rejtélyek s válaszok által elkápráztattad a világot.

18. Istennek, az Úrnak nevében, akit Izrael Istenének hívnak, halmoztad az aranyat, mint az ónt, s mint az ólom, annyi ezüstöd volt.

19. De az ágyékodat asszonyoknak adtad, és érzékiséged rabszolgája lettél.

20. Így foltot ejtettél neved tisztességén, és nemzetségedre gyalázatot hoztál. Az utódaidra haragot vontál, és szorongattatást az ivadékodra:

21. Kettõs uralom vette kezdetét, és Efraimból pártütõ ország lett.

22. Isten mégsem vonta vissza szeretetét, nem hiúsult meg egyetlen szava sem. Nem tagadta meg, hogy kiválasztottjának utódja is legyen, és nem irtotta ki annak nemzetségét, aki õt szerette. Meghagyott Jákobnak egy maradékot s belõle Dávidnak gyökérhajtást adott.

23. Salamon megtért atyáihoz, s utódul egyik ivadékát hagyta: "A nép balgaságát", a legkevésbé okost, Rechabeámot, aki a népet lázadásba vitte.

24. És Jerobeámot, Nebátnak a fiát, aki bûnbe vitte Izraelt, s gonosz útra tanította Efraimot. Azóta bûneik igen nagyra nõttek, úgyhogy számkivetés lett a sorsuk, távol országuktól.

25. Mert mindenféle rosszra törekedtek, míg utol nem érte õket a büntetés.

Fejezet 48

1. Ekkor, mint a tûzvész, Illés próféta jött, kinek szava lángolt, mint az égõ fáklya.

2. Éhínséget hozott rájuk, és haragjában megtizedelte õket.

3. Az Úr szavával elzárta az eget, és tüzet hozott le háromszor az égbõl.

4. Illés, de nagy voltál csodatetteiddel! Melyik öntelt, gõgös mérkõzhetnék veled?

5. Feltámasztottál egy holtat a halálból, az alvilágból a Magasságbelinek szavával.

6. Sírba küldtél királyokat, és fekvõhelyükrõl dicsõ nagyságokat.

7. A Sínai-hegyen büntetéssel fenyegettél, a Hóreben a megtorlás szavát hallattad.

8. Királyokat kentél fel a bosszúra, és prófétákat utódodul.

9. Vihar közepette magasba ragadtattál, szekéren, amivel tüzes lovak száguldottak.

10. Jel lettél a jövendõ harag idejére, hogy te csillapítsd le, mielõtt kitörne, hogy az apák szívét fiaikhoz fordítsd, és Jákob törzseit újra helyreállítsd.

11. Boldogok mind, akik téged meglátnak, akik szeretetben hunyták le szemüket, s mi is részesei leszünk az életnek.

12. Illést elragadta a vihar, de a szellemét megkapta Elizeus. Életében nem félt a fejedelmektõl, nem volt ember, aki megbírt szellemével.

13. Nem volt neki semmi lehetetlen, a holttestében is prófétaerõ volt.

14. Életében csodatetteket vitt végbe, halálakor meg bámulatba ejtett mûveivel.

15. Ennek ellenére a nép mégsem tért meg, és nem szakított addig bûneivel, amíg el nem ûzték õket országukból, és szét nem szóródtak a föld kerekségén.

16. Csak kevés maradt meg a népbõl és a fejedelem Dávidnak házából. Némelyek közülük azt tették, ami jó, de a többi csak a bûnt szaporította.

17. Hiszkija a várost bebiztosította, amikor a közepébe a vizet bevezette. Keresztülfúratta vassal a sziklákat, s vízgyûjtõket épített.

18. Az õ napjaiban vonult fel Szanherib és elküldte Rabszakét, aki kinyújtotta kezét Sion ellen gõgös hatalmában.

19. Ekkor megremegett a szívük és a kezük, és úgy vonaglottak, mint a vajúdó asszony.

20. Az irgalmas Úrhoz folyamodtak és kitárták feléje esdeklõ karjukat. S a Szent sietve meghallgatta õket az égbõl, és megmentette õket Izajás keze által.

21. Megverte az asszírok táborát, az angyala pedig kiirtotta õket.

22. Mert Hiszkija úgy tett, ahogy kedves az Úrnak, és állhatatosan Dávid útjain járt, amint Izajás, a nagy és megbízható próféta parancsolta neki.

23. Az õ napjaiban fordult vissza a Nap, és õ nyújtotta meg a király életét.

24. Nagy lelkével látta a végsõ dolgokat, és vigasztalta a Sionban sírókat.

25. Megmutatta örök idõkre, hogy mi lesz, s a rejtett dolgokat a létrejöttük elõtt.

Fejezet 49

1. Jozija emléke olyan, mint az illatos tömjén, illatszerkészítõ fûszerezett mûve. Mint ínyünknek a méz, édes az emléke, vagy mint a nótaszó borozgatás közben.

2. Jó munkát kezdett el: a nép térítését, s véget vetett a bálványimádásnak.

3. Szíve minden vágya Istenre irányult, s a bûn napjaiban megmaradt jámbornak.

4. Dávidon, Hiszkiján és Joziján kívül mindnyájan csak a bûnt szaporították, s a Magasságbeli törvényét elhagyták. Ezért el is tûntek Júda királyai,

5. és a hatalmukat másoknak adták át, a dicsõségüket idegen nemzetnek.

6. A szent, kiválasztott várost lángba borította az ellenség, úgyhogy az utcái elnéptelenedtek,

7. amint Jeremiás elõre megmondta. Mert gonoszul bántak vele is, akit anyja méhétõl prófétájává tett, hogy irtson, tépjen és pusztítson, meg hogy építsen és újra telepítsen.

8. Ezekiel pompás látomást nézhetett, amit Isten mutatott neki a kerubok szekerén.

9. Felhõszakadással verte meg elleneit, hogy az igaz úton járókon segítsen.

10. Aztán itt van a tizenkét próféta, akiknek csontjai bár kisarjadnának sírjukból! Mert vigasztalást nyújtottak Jákobnak, hitben és reményben megszabadították.

11. Zerubbábelt hogyan lehetne dicsérni, hiszen pecsétgyûrû volt a jobbon?

12. Továbbá Józsuét, Joszadáknak fiát, akik napjaikban fölépítették az Isten hajlékát, és akik szent népet vezettek az Úrhoz, amelynek sorsa az örökös dicsõség?

13. Nehemiás - legyen áldott az emléke! - építette föl a lerombolt falakat, õ rakatott újra kapukat s zárakat, és újjáépítette házainkat.

14. A föld szülöttei közt nincs párja Hénochnak, ezért el is ragadtatott a földrõl.

15. Született Józsefhez mérhetõ férfiú? Testvérei feje, népének támasza! Meg is látogatták haló porában is.

16. Becsben állt Szem és Szet az emberek elõtt, de a teremtésben minden élõt felülmúl Ádám.

13. Egyél, fiam, mézet, mivelhogy az jó, és mert a lépesméz édes a torkodnak.

14. Ilyen a bölcsesség ismerete a lelkednek, hogyha szert tettél rá, biztos a jövõd, és nem hiúsul meg a reménységed.

15. Ne lesd, mint a gonosz, az igaznak házát, és ne pusztítsd el a nyugvóhelyét!

16. Mert az igaz fölkel, ha hétszer esik is, de a gonosztevõk esése végzetes.