Biblia egy év alatt.

A huszonkilencedik napon ingadozó hitet és növekvő ellenállást látunk. A 2Mózes 4-5. fejezete bemutatja, ahogy Isten csodálatos jelekkel hatalmat ad Mózesnek, visszatér Egyiptomba, és az első katasztrofális összecsapást a fáraóval, amely fokozza Izrael elnyomását. A 3Mózes 4. fejezete a bűnért való áldozatokról tanít, bemutatva, hogy a különböző bűnök hogyan igényeltek különböző áldozatokat az engesztelés érdekében. A 46. zsoltár erőteljes vigaszt nyújt, kijelentve, hogy Isten a mi menedékünk és erőnk, nagyon is jelenvaló segítség a bajban, még akkor is, amikor a föld reng.

Fejezet 4

1. Mózes újra megjegyezte: "De ha nem hisznek nekem és nem hallgatnak rám, hanem azt mondják: Az Úr nem jelent meg neked."

2. Erre az Úr megkérdezte: "Mi van a kezedben?" "Bot" - felelte.

3. "Dobd a földre" - parancsolta neki. Amikor ledobta a földre, az kígyóvá változott és Mózes megijedt tõle.

4. Erre az Úr így szólt: "Nyújtsd ki a kezedet és fogd meg a farkánál." Kinyújtotta hát a kezét, megfogta és az újra bottá vált a kezében...

5. "Errõl majd elhiszik, hogy atyáid Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene megjelent neked."

6. Azután az Úr újra megparancsolta: "Dugd a kezed a kebledbe." Mózes bedugta kezét a keblébe. Amikor kihúzta a kezét, olyan fehér volt a leprától, mint a hó.

7. Erre azt mondta neki: "Dugd a kezed újra a kebledbe." Még egyszer bedugta kezét a keblébe, s amikor kihúzta, olyan volt, mint testének többi része.

8. "Ha tehát nem hisznek neked és nem szívlelik meg az elsõ jelet, akkor majd a második jelre hinni fognak.

9. De ha még erre a két jelre sem hinnének és nem hallgatnának rád, akkor meríts a Nílus vizébõl és öntsd a szárazföldre. A Nílusból merített víz a szárazföldön vérré változik."

10. Mózes ezután így szólt az Úrhoz: "De, Uram, én nem vagyok a szavak embere. Azelõtt sem voltam és most sem vagyok, amióta szolgáddal beszélsz. A szám akadozó, a nyelvem lassú."

11. Az Úr ezt válaszolta: "Ki adott szájat az embernek, ki teszi némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr?

12. Menj csak, majd segítek a beszédben, s azt fogod hirdetni, amit mondanod kell."

13. Õ azonban ellene vetette: "Bocsáss meg, Uram, de küldj, akit akarsz."

14. Az Úr erre haragosan mondta Mózesnek: "Áron, a levita, nem a testvéred? Tudom, hogy jól beszél. Nézd, már úton van, hogy találkozzék veled. Ha meglát, nagyon megörül neked.

15. Beszélj vele és add szavaidat a szájába. Én majd téged is, õt is segítelek a beszédben, és megtanítlak benneteket arra, mit kell tennetek.

16. Õ beszél majd helyetted a néphez: olyan lesz, mintha a te szád volna, te meg olyan leszel számára, mint a sugalmazó Isten.

17. Vedd a kezedbe ezt a botot, vele teszed majd a csodákat."

18. Mózes elindult, visszatért apósához, s ezt mondta neki: "Szeretnék elmenni Egyiptomba, rokonaimhoz, hogy lássam, élnek-e még." "Menj békével" - mondta Jetró.

19. Az Úr így szólt Mózeshez Midiánban: "Menj, térj vissza Egyiptomba, mert már meghaltak, akik életedre törtek."

20. Mózes vette feleségét és fiát, szamárra ültette õket, és visszatért Egyiptom földjére. Mózes az Isten botját a kezében vitte.

21. Az Úr így szólt Mózeshez: "Ha visszaérkezel Egyiptomba, legyen rá gondod, hogy minden csodajelet, amelyet a kezedbe adtam, véghezvigyél a fáraó elõtt. Én azonban megkeményítem a szívét, és nem engedi el a népet.

22. Akkor ezt mondd a fáraónak: Így szól az Úr: Izrael az én elsõszülött fiam.

23. Én ezt a parancsot adom neked: bocsásd el fiamat, hogy áldozatot mutasson be nekem. Mivel te nem akarod elengedni, azért megölöm elsõszülött fiadat."

24. Útközben egy éjszakai szálláson az Úr eléje állt és meg akarta ölni.

25. Erre Cippora fogott egy éles követ, levágta fia elõbõrét, megérintette vele Mózes ágyékát és így szólt: "Valóban vérvõlegényem vagy."

26. Erre az Úr elhagyta. Az asszony a körülmetélés miatt mondta: vérvõlegény.

27. Az Úr így szólt Áronhoz: "Menj Mózes elé a pusztába!" Az elindult, az Isten hegyénél találkozott vele és megcsókolta.

28. Mózes elmondta Áronnak az Úr szavait, amelyekkel küldetést adott neki és minden csodajelet, amelyet rendelt.

29. Mózes és Áron ezután elmentek és összegyûjtötték a véneket Izrael fiai közül.

30. Áron beszámolt mindenrõl, amit az Úr Mózesnek mondott. Õ meg a nép szeme láttára bemutatta a csodajeleket.

31. A nép hitt és örült, hogy az Úr meglátogatta Izrael fiait, s hogy megemlékezett szenvedésükrõl: meghajoltak és arcra borultak.

Fejezet 5

1. Ezután Mózes és Áron elmentek, és így szóltak a fáraóhoz: "Ezt üzeni Jahve, Izrael Istene: Engedd, hadd vonuljon ki népem, hogy a pusztában ünnepet rendezzen nekem."

2. A fáraó így felelt: "Kicsoda Jahve, hogy engedelmeskedjem neki és elengedjem Izraelt? Nem ismerem Jahvét, és Izraelt sem engedem el."

3. Õk folytatták: "A héberek Istene meglátogatott minket. Ki kell mennünk háromnapi járásnyira a pusztába, hogy ott Jahvénak, a mi Istenünknek áldozatot mutassunk be. Különben pestissel vagy karddal sújt le ránk."

4. Egyiptom királya így felelt: "Miért akarjátok ti, Mózes és Áron, a népet elvonni a munkától? Menjetek ti is dolgozni!"

5. A fáraó még hozzáfûzte: "Most, hogy a nép elszaporodott, most akarjátok, hogy abbahagyja a munkát?"

6. A fáraó még aznap ezt a parancsot adta a nép felügyelõinek és az írnokoknak:

7. "Ne adjatok szalmát annak a népnek a téglavetéshez, mint eddig tettétek. Menjenek csak maguk, és gyûjtsenek szalmát.

8. De továbbra is követeljétek meg tõlük a megállapított mennyiségû téglát. Semmit sem szabad belõle engedni. Lusták, azért kiabálnak, hogy el akarnak menni Istenüknek áldozatot bemutatni.

9. Meg kell nehezíteni a nép munkáját, hogy azzal legyen elfoglalva, s ne hajoljon hazug szavakra."

10. A munkafelügyelõk az írnokokkal együtt elmentek és így szóltak a néphez: "Ezt üzeni a fáraó: ezentúl nem adok nektek szalmát.

11. Járjatok utána és gyûjtsétek, ahol tudtok, de azért a teljesítményetek ne legyen kevesebb."

12. Erre a nép szétszéledt Egyiptom egész földjén, hogy szalmát tallózzék pelyvának.

13. A felügyelõk azonban szorongatták õket: "Mindennap ugyanannyit kell csinálnotok, mint amikor még megkaptátok a szalmát."

14. Azután ütlegelték azokat az izraelita munkavezetõket, akiket a fáraó tisztjei rendeltek ki, s ezt mondták nekik: "Miért nem csináltatok tegnap és ma ugyanannyi téglát, mint azelõtt?"

15. Izrael fiainak munkavezetõi elmentek a fáraóhoz és így panaszkodtak: "Miért bánsz így szolgáiddal?

16. Nem adnak szolgáidnak szalmát, s mégis azt követelik, hogy készítsünk téglát. Még ütlegelik is szolgáidat."

17. Õ így válaszolt: "Lusták vagytok, lusták. Ezért mondogatjátok: El akarunk menni, hogy áldozatot mutassunk be Jahvénak.

18. Azonnal menjetek dolgozni, szalmát nem kaptok, de a megállapított mennyiségû téglát ki kell vetnetek."

19. Izrael fiainak munkavezetõi nehéz helyzetbe kerültek, amikor hallották: a napi téglamennyiséget nem csökkenthetik.

20. Amikor eljöttek a fáraótól, találkoztak Mózessel és Áronnal, akik már várták õket.

21. Ezekkel a szavakkal estek nekik: "Lássa meg az Úr, amit csináltatok és ítélkezzék fölöttetek, mert gyûlöletessé tettetek bennünket a fáraó és szolgái szemében. Kardot adtatok a kezükbe, hogy megöljenek minket."

22. Mózes az Úrhoz fordult és így imádkozott: "Uram, miért engeded így szenvedni ezt a népet? Miért küldtél egyáltalán engem?

23. Amióta a fáraónál jártam, hogy nevedben beszéljek vele, még gonoszabbul bánik ezzel a néppel, és te nem mentetted meg népedet."

1. Az Úr szólt Mózeshez és ezt mondta:

2. "Szólj Izrael fiaihoz és közöld velük: Ha valaki nem szándékosan vét az Úr valamelyik parancsa ellen, és e tiltott tettek közül elköveti az egyiket, (akkor ez a teendõ):

3. Ha a fölkent pap vétkezik, s ezzel a népet is bûnbe viszi, ajánljon fel az Úrnak az elkövetett bûnért egy bikát, egy hibátlan szarvasmarhát áldozatul a bûnért.

4. Vezesse a bikát az Úr elé, a megnyilatkozás sátorának bejáratához, tegye kezét a fejére és áldozza fel az Úr elõtt.

5. Azután a fölkent pap vegyen egy keveset a bika vérébõl, és vigye be a megnyilatkozás sátorába.

6. Mártsa ujját a vérbe, és hintse meg hétszer a szentély függönyét az Úr elõtt.

7. Azután a pap kenjen egy kevés vért a megnyilatkozás sátorában az Úr elõtt füstölõ illatáldozat oltárának a szarvaira, majd a bika egész vérét öntse az égõáldozat oltárának lábához, amely a megnyilatkozás sátorának bejárata elõtt van.

8. A bûnért feláldozott bikának a hájából vegye el a következõket: a beleket borító hájat, a belek fölött levõ egész hájat,

9. a két vesét a hozzájuk és a véknyakhoz tartozó hájjal együtt, a májra és a vesékre tapadó egész hájat -

10. mindezt úgy, mint a közösségi áldozat bemutatásakor -, és a pap égesse el ezeket a részeket az égõáldozat oltárán.

11. A bika bõrét, egész húsát és fejét, lábait, beleit, ürülékét,

12. az egész bikát vitesse a táboron kívül egy tiszta helyre, ahová a zsíros hamut szokták önteni. Itt égesse el egy rakás fán. Azon a helyen kell a bikát elégetni, ahová a zsíros hamut szokták önteni.

13. Ha Izrael egész közössége nem szándékosan vét, és követ el olyat, amit tilt az Úr törvénye, de anélkül, hogy a közösség észrevette volna,

14. a közösség ajánljon fel bûnért való áldozatul egy bikát, egy hibátlan szarvasmarhát, mégpedig akkor, amikor kitudódik a vétek, amelyet elkövettek. Vezessék a megnyilatkozás sátora elé,

15. a közösség vénei az Úr elõtt tegyék kezüket a bika fejére, és áldozzák fel az Úr elõtt.

16. Azután a fölkent pap vigyen be egy keveset a bika vérébõl a megnyilatkozás sátorába.

17. Mártsa ujját a vérbe, és hétszer hintse meg a függönyt az Úr elõtt.

18. Kenjen egy kevés vért a megnyilatkozás sátorában az Úr elõtt füstölgõ illatáldozat oltárának szarvaira, majd öntse az egész vért az égõáldozat oltárának lábához, amely a megnyilatkozás sátorának bejárata elõtt van.

19. Szedjen ki minden hájat az állatból, és égesse el az oltáron.

20. Azt tegye a bikával, amit a bûn engesztelésére feláldozott bikával kell tenni. Tehát azt tegyék vele, és miután a pap a közösség tagjain elvégezte az engesztelés szertartását, vétkük bocsánatot nyer.

21. A bikát vitesse ki a táboron kívülre, és égesse el, ahogy az elõbbi bikát elégették. Ez a közösség bûnéért bemutatott áldozat.

22. Abban az esetben, ha egy elöljáró vétkezik, és nem szándékosan olyan dolgot tesz, amit tilt az Úrnak, az õ Istenének parancsa, s így felelõsséget von magára

23. (vagy utólag rájön bûnére), akkor hozzon egy hibátlan kecskebakot áldozati ajándékul az Úrnak.

24. Tegye kezét a kecskebak fejére, és áldozza fel azon a helyen, ahol az égõáldozatot szokták bemutatni az Úrnak. A bûnért való áldozat ez:

25. a pap vegyen az ujjára egy keveset az áldozat vérébõl, és kenje meg vele az égõáldozat oltárának szarvait. Azután öntse a vért az égõáldozat oltárának lábához,

26. és égesse el az egész hájat az oltáron úgy, mint a közösségi áldozat háját. A pap így végezze el az engesztelés szertartását az elöljárón, s szabadítsa meg bûnétõl, akkor az bocsánatot nyer.

27. Ha a népbõl való ember vét tudatlanságból, s felelõsséget von magára azzal, hogy az Úr parancsa által tiltott dolgot mûvel

28. (vagy ha eszébe juttatják az elkövetett vétket), hozzon egy kecskét, egy hibátlan nõstényt áldozatul, elkövetett vétkéért.

29. Tegye kezét az állat fejére, és áldozza fel ott, ahol az égõáldozatot szokták bemutatni.

30. A pap vegyen az ujjára egy kevés vért, és kenje az égõáldozat oltárának szarvaira. Azután öntse az egész vért az oltár lábához.

31. Válassza ki az egész hájat, mint ahogy a közösségi áldozat bemutatásakor kiválasztják a hájat, és a pap égesse el az oltáron az Úrnak a megbékélés illatául. A pap így végezze el az ember fölött az engesztelés szertartását, s akkor az bocsánatot nyer.

32. Ha bárányt hoz engesztelõ áldozatul, hibátlan nõstényt hozzon.

33. Tegye kezét az állat fejére, és áldozza fel a bûnért azon a helyen, ahol az égõáldozatot mutatják be.

34. A pap vegyen az ujjára egy kevés vért ebbõl az áldozatból, és kenje az égõáldozat oltárának szarvaira. Azután öntse a vért az oltár lábához.

35. Válassza ki az összes hájat, mint ahogy a közösségi áldozatra szánt bárányét kiválasztják, a pap pedig égesse el ezeket a darabokat az oltáron, mint az Úrnak szánt eledelt. A pap így végezze el az ember fölött az engesztelés szertartását az elkövetett bûnért, s akkor az bocsánatot nyer.

1. (A karvezetõnek - Korach fiainak éneke oboára.)

2. Isten a menedékünk és az erõnk, nagyszerû támaszunk a szorongattatásban.

3. Ezért nem aggódunk, ha remeg is a föld, ha a hegyek a tengerbe omlanak,

4. ha vizei zúgnak, tajtékoznak is, és viharától megrendülnek a hegyek. [Velünk a Seregek Ura, Jákob Istene a mentsvárunk!]

5. A folyam ágai felüdítik Isten városát, õ megszenteli a Fölséges hajlékát.

6. Nem inog meg, Isten lakik benne, Isten már hajnalban is védelmezi.

7. A népek lázadoztak, birodalmak megrendültek, de mennydörgõ szózatától rettegés fogta el a földet.

8. Velünk a Seregek Ura, Jákob Istene a mentsvárunk!

9. Gyertek, lássátok, mit mûvel az Úr! Rettegésbe taszítja a földet,

10. megálljt parancsol a hadaknak a föld határáig, szétzúzza az íjakat, összetöri a lándzsákat, s a pajzsokat tûzben elégeti.

11. Álljatok meg és ismerjétek el: Én vagyok az Isten! Fönséges a népek fölött, fönséges a föld felett.

12. Velünk a Seregek Ura, Jákob Istene a mentsvárunk!