Biblia egy év alatt.

A 278. napon Nehémiás 10. fejezete leírja a nép elkötelezettségét Isten törvényének odaadással történő követése iránt. Eszter 8:16 kiemeli Izrael érdekében végrehajtott sikeres beavatkozást és az isteni gondviselés diadalát. A Példabeszédek 21:13-16 arra tanít minket, hogy hallgassunk a bölcsességre, gyakoroljuk az igazságosságot, és válasszuk a helyes utat a mindennapi cselekedeteinkben.

1. Ezek miatt szilárd szövetséget kötünk, és írásba is foglaljuk. A pecsétes íráson rajta vannak vezetõink, levitáink és papjaink...

2. A pecsétes íráson ott szerepelnek Hakalja fia, Nehemiás és Cidkija,

3. Szeraja, Azarja, Jeremiás,

4. Paschur, Amarja, Malkija,

5. Hattus, Sebanja, Malluk,

6. Harim, Meremot, Obadja,

7. Dániel, Ginneton, Baruk,

8. Mesullam, Abija, Mijamin,

9. Maszja, Bilgai, Semaja - ezek a papok.

10. Aztán a leviták: Azanja fia, Jesua, Henedad fiai közül Binnui, Kadmiel,

11. továbbá testvérei: Sekanja, Hodavja, Kelita, Pelaja, Hanan,

12. Mika, Rehob, Hasabja,

13. Zakkur, Serebja, Sebanja,

14. Hodija, Bani, Kenani.

15. A nép vezetõi: Paros, Pahat-Moab, Elem, Zattu, Bani,

16. Bunni, Azgad, Bebai,

17. Adonija, Bigvai, Adin,

18. Ater, Hiszkija, Azzur,

19. Hodija, Hasum, Beszai,

20. Harif, Anatot, Nobai,

21. Magpias, Mesullam, Hezir,

22. Meshezabel, Cádok, Jaddua,

23. Pelatja, Hanan, Anaja,

24. Hosea, Hananja, Hassub,

25. Hallohes, Pilha, Sobek,

26. Rehum, Hasabna, Masszeja,

27. Ahija, Hanan, Anan,

28. Malluk, Harim, Baana.

29. ...de ugyanúgy a nép többi része is, a papok és a leviták, a kapuõrök, énekesek, templomszolgák, vagyis mind, akik az ország népeitõl elkülönültek, s az Isten törvényéhez ragaszkodtak, valamint ezeknek a feleségük, a fiaik és a lányaik, mind, akik érett korúak voltak,

30. csatlakoztak testvéreikhez és elöljáróikhoz, s átokkal és esküvel kötelezték magukat, hogy az Isten törvénye szerint élnek, amelyet Mózes, az Isten szolgája által adott, s megtartják az Úrnak, a mi Istenünknek minden parancsát, utasítását és törvényét.

31. Különösen: többé nem adják lányainkat a föld népének, s lányaikat se vesszük többé fiainknak feleségül.

32. Ha az ország népei árut vagy bármilyen élelmet hoznak szombati napon árulni, sem szombaton, se más szent napon nem vesszük meg tõlük. A hetedik évben lemondunk a föld termésérõl és semmiféle adósságot nem hajtunk be.

33. Törvénnyel kötelezzük magunkat, hogy évente egyharmad sékelt adunk Istenünk temploma javára:

34. a kitett kenyerekre, az állandó ételáldozatokra, az állandó égõáldozatokra, a szombati áldozatokra, az újhold napjára és az ünnepekre elõírt áldozatokra, a közösségi áldozatokra, az engesztelõ áldozatokra, hogy kiengesztelõdést szerezzenek Izraelnek - vagyis Istenünk házának különféle szükségleteire.

35. Sorsot vetünk - a papok, a leviták és a nép - az áldozati fának a szállítása dolgában, s a családok rendjében meghatározott idõben minden évben Istenünk házához szállítjuk, hogy elégjen az Úr, a mi Istenünk oltárán a törvény elõírása szerint.

36. Elhozzuk az Úr házába minden évben földünk elsõ termését, s minden fa elsõ gyümölcsét.

37. Ugyanígy elsõszülött fiainkat, s állataink elsõszülötteit is, amint meg van írva a törvényben, elhozzuk barmaink és nyájaink elsõszülötteit az Isten házába a papoknak, akik Istenünk házában ellátják a szolgálatot.

38. Ezenkívül õrleményeinknek, fáink gyümölcsének, az új bornak és az olajnak a legjavát is elhozzuk a papoknak, Istenünk házának kamráiba, földjeink tizedét pedig a levitáknak. A levitáknak maguknak kell összeszedniük a tizedet minden városban, ahol földet mûvelnek.

39. Egy pap, Áron egy fia kísérje a levitákat, amikor a tizedet szedik. A leviták szolgáltassák be tizedük tizedét Istenünk házába, a kincstár kamráiba.

40. Ezekbe a kamrákba kell Izrael fiainak és Lévi fiainak a gabona, az újbor és az olaj járandóságot vinni. Ott vannak a szentély edényei, a szolgálatot teljesítõ papok, a kapuõrök és az énekesek is. (40c) Többé nem hanyagoljuk el Istenünk házát.

1. Azon a napon Achasvéros király Eszter királynénak ajándékozta Ámánnak, a zsidók ellenségének házát. Mardokeusnak meg bejárása lett a királyhoz, mert Eszter elmondta, hogy ki neki Mardokeus.

2. A király visszavette gyûrûjét Ámántól és Mardokeusnak adta, Eszter pedig Ámán háza élére állította Mardokeust.

3. Eszter újra a király elé járult, hogy beszéljen vele. Lába elé borult, sírt és könyörgött, hogy vessen véget annak a gonoszságnak és tervnek, amelyet az agagita Ámán a zsidók ellen kigondolt.

4. A király kinyújtotta aranyjogarát, s Eszter fölemelkedett, a király elé állt és így szólt:

5. "Ha jónak látja a király, s ha valóban kegyet találtam elõtte és kérésemet jogosnak látja a király, s én kedves vagyok a szemében, bocsásson ki írást, s vonassa vissza az agagita Hamdata fiának, Ámánnak a leveleit, amelyekben elrendelte, hogy pusztítsák ki a zsidókat a király minden tartományában.

6. Hogyan tudnám elviselni a bajt, ami népemet fenyegeti, s hogyan lehetnék tanúja fajtám kiirtásának?"

7. Achasvéros király így szólt Eszter királynéhoz és a zsidó Mardokeushoz: "Lám, Ámánnak a házát Eszternek ajándékoztam, õt magát meg akasztófára húzattam, mert a zsidókra emelte kezét.

8. Írjatok a zsidók érdekében, amint jónak látjátok a király nevében, s pecsételjétek le a királyi pecséttel! Mert a király nevében írt és királyi pecséttel ellátott rendeletet nem lehet visszavonni."

9. Összehívták tehát a királyi írnokokat a harmadik - azaz Sziván - hónap huszonharmadik napján, és Mardokeus parancsának megfelelõen írtak a zsidóknak, a szatrapáknak, az Indiától Egyiptomig terjedõ százhuszonhét tartomány kormányzójának és fejedelmének - minden tartománynak a maga írásával, s minden népnek a maga nyelvén, a zsidóknak is a saját írásukkal és nyelvükön.

10. Achasvéros király nevében írták és ellátták a királyi pecséttel, aztán futárokkal szétküldték az írásokat a királyi ménes lovain.

11. A király megengedte a zsidóknak, hogy a városokban összegyûljenek és megvédjék életüket: pusztítsák el, öljék meg és semmisítsék meg - gyermekeikkel és asszonyaikkal együtt - mind, aki a népbõl és a tartományból fegyveresen rájuk támad, a javaikat meg foglalják le zsákmányul.

12. És mindezt ugyanazon a napon, a tizenkettedik hónap - azaz Ádár hónap - tizenharmadik napján tegyék Achasvéros király minden tartományában. (a) A levél így hangzott: (b) "Achasvéros nagykirály az Indiától Etiópiáig terjedõ százhuszonhét tartomány szatrapáinak, a tartományok kormányzóinak és minden becsületes alattvalójának üdvözletét! (c) Sokan, akik jótevõjük végtelen jóságából nagy kitüntetésekben részesülnek, kevéllyekké válnak. Nemcsak alattvalóinknak akarnak ártani, hanem mivel nem tudják, mitévõk legyenek szerencséjükben, saját jótevõjük ellen kezdenek áskálódni. (d) Nem elégszenek meg azzal, hogy kiöljék a hálát az emberek szívébõl, hanem a tapasztalatlan emberek hízelgéseitõl felfuvalkodva úgy gondolják, hogy elkerülhetik a mindent látó Isten ítéletét, aki gyûlöli a gonoszokat. - (e) Gyakran megtörténik sok hatalommal felruházott emberrel, hogy barátaik, akik az ügyek vezetésével vannak megbízva, arra izgatják õket, hogy ártatlan vért ontsanak, és így jóvátehetetlen bajt hozzanak - a gonoszság hazug cselvetéseivel - az õszintén jóindulatú uralkodókra. (g) Ezt nemcsak a régi eseményekbõl láthatjuk, amelyeket ránk hagyományoztak, hanem akkor is, ha megfigyeljük, ami a szemünk elõtt történik. Mennyi jogtalanság történt már azok gonoszsága folytán, akik méltatlanul kormányoztak! (h) Ezért a jövõben is gondunk lesz rá, hogy megszilárdítsuk mindenki számára a birodalom nyugalmát és békéjét. (i) Hasznos változtatásokat hajtunk végre, és az elénk hozott ügyeket mindig a lehetõ legnagyobb jóindulattal ítéljük meg. (k) Nagyon jól tudjátok, hogy Hamdata fiát, Ámánt - bár macedóniai volt, így teljesen idegen a perzsa vértõl, és igen távol állt szelídségünktõl - vendégként befogadtuk, s baráti érzelmekkel voltunk iránta, (l) ahogy minden nép iránt szoktunk viseltetni. Addig elmentünk, hogy atyánknak neveztük, s mindenki leborult elõtte, mert méltósága közvetlen a királyi trón után következett. (m) De méltatlan volt magas méltóságára, mert arra vetemedett, hogy hatalmunkat és életünket veszélyeztesse, (n) megmentõnket és mindenkori jótevõnket, Mardokeust és feddhetetlen uralkodótársunkat, Esztert pedig ügyes és alattomos rágalmaival egész népével együtt pusztulásra ítélje. (o) Így remélte, hogy elszigetel minket, és a perzsák birodalmát a macedónok kezére juttathatja. (p) Mi azonban úgy találtuk, hogy e háromszoros gonosztevõ által halálra szánt zsidók nem gonosztevõk, hanem igazságos törvények szerint élnek. (q) A Magasságbelinek, a nagy élõ Istennek a fiai, akinek mi és õseink ennek az országnak a fennmaradását és virágzását köszönhetjük. (r) Éppen ezért jól tennétek, ha nem a Hamdata fia, Ámán által küldött levél szerint járnátok el, mert ennek szerzõje háza népével együtt akasztófán függ Szuza kapui elõtt. A mindenek Ura, Isten, gyors és méltó büntetéssel fizetett meg neki. (s) Ennek a rendeletnek egy másolatát függesszétek ki mindenütt, és hagyjátok, hogy a zsidók nyíltan követhessék saját törvényeiket, és siessetek segítségükre azok ellen, akik a kijelölt napon, vagyis a tizenkettedik - azaz Ádár - hónap tizenharmadik napján megtámadják õket és a vesztükre törnek. (t) Ez a nap ugyanis a pusztulás napja lett volna, de a mindenek Ura, Isten, az öröm napjává változtatta a választott nép számára. (u) Ti is ünnepeljétek meg ezt a jeles napot ünnepnapjaitok között lakomával, s legyen - most és a jövõben - számotokra és a jóakaratú perzsák számára megmenekülésetek emléke, ellenségeitek számára meg pusztulásuk emléke. (v) Minden város és minden vidék, amely nem követi ezeket az elõírásokat, könyörtelenül a tûz és a vas martaléka lesz, s nemcsak az emberek számára válik mindörökre lakhatatlanná, hanem gyûlöletes lesz a vadak és a madarak elõtt is."

13. Ennek a rendeletnek a szövegét törvényként hirdették ki minden tartományban, s közzétették minden népnek, hogy a zsidók készen állnak azon a napon rá, hogy bosszút álljanak ellenségeiken.

14. A futárok nagy sietséggel és igyekezettel indultak útnak a király parancsára, királyi paripákon. A rendeletet Szuza várában is kihirdették.

15. Mardokeus lilába játszó bíbor és gyolcs királyi ruhában jött ki a királytól, nagy aranykoronát és bisszusból és vörös bíborból készült palástot viselt. Egész Szuza városa visszhangzott az örömtõl.

16. A zsidók számára a fény, öröm, ujjongás és diadal napja volt ez.

17. Minden tartományban és városban, ahova a király parancsa eljutott, öröm, ujjongás, lakoma és ünnep volt a zsidók körében. Az ország népei közül sokan zsidóvá lettek. Félelem fogott el ugyanis mindenkit a zsidók miatt.

13. Aki bedugja fülét, amikor kér a szegény, maga is kér majd, de nem hallgatják meg.

14. A titkos adomány csillapítja a haragot, és a ruhába rejtett ajándék a dühöt.

15. Igazságot tenni öröm az igaznak, de nagy ijedelem a gonosztevõknek.

16. A belátás útjáról letérõ ember a holt lelkek közt fog megpihenni.