Fejezet 49
1. Ammon fiai felõl ezt mondja az Úr: Vajon Izraelnek nincsenek fiai, vagy nincsen örököse? Miért örökölte hát Milkom Gádot, és népe miért telepedett le városaiban?
2. Ezért jönnek napok - mondja az Úr -, amikor majd csatazajt hallotok az ammoniták Rabbatjában. Maga romhalmazzá válik, leányait meg tûz emészti meg. Akkor Izrael birtokba veszi örökségét - mondja az Úr.
3. Jajgass, Hesbon! Már útban van elpusztítód. Ordítsatok, Rabbat leányai, öltsetek magatokra szõrruhát, zengjetek gyászéneket! Megvagdosott testtel járjatok-keljetek, mert Milkom fogságba jut papjaival és fõembereivel együtt.
4. Mit dicsekszel völgyeddel, te gondtalan, biztonságban élõ lány? Mert kincseidben bízva így beszélsz: "Ugyan ki mer megtámadni?"
5. De rettegést hozok rád minden oldalról, körös-körül. Szétszalasztanak, ki-ki futásnak ered, és senki sem gyûjti egybe menekültjeidet.
6. [De aztán majd jóra fordítom Ammon fiainak sorsát - mondja az Úr.]
7. Edom felõl ezt mondja a Seregek Ura: Hát nincs már bölcsesség Temánban? Tanácstalanok lettek a bölcsek, és hiábavaló lett a bölcsességük?
8. Fussatok, meneküljetek! Rejtõzzetek el a mély üregekben, Dedán lakói! Mert pusztulást hozok Ézsaura, ha eljön az ideje, hogy megbüntessem.
9. Ha szüretelõk törnek rád, nem hagynak egy gerezdet sem maguk után. Ha tolvajok lepnek meg éjjel, annyit rabolnak, amennyi nekik tetszik.
10. Bizony kifosztom Ézsaut, feltárom rejtekhelyeit, úgyhogy többé nem rejtõzhet el. Nemzetsége kivész, nem marad fenn tovább. Szomszédai közül egyik sem mondja:
11. Hagyd rám árváidat, majd gondot viselek rájuk; bízzanak bennem özvegyeid!
12. Mert ezt mondja az Úr: Ha azok, akik meg sem érdemelték, hogy kiigyák a kelyhet, mégis kiitták, akkor te hogyan maradhatnál büntetlenül? Bizony, nem maradhatsz büntetlenül, hanem neked is ki kell innod.
13. Mert saját magamra esküszöm - mondja az Úr -, hogy borzalom, gyalázat, pusztulás és átok lesz Boszra, sõt örökre rommá válik összes többi városa is.
14. Üzenetet kaptam az Úrtól, elküldte követét a nemzetekhez: "Gyûljetek egybe, vonuljatok fel e nép ellen, szálljatok harcba vele!"
15. Mert kicsivé teszlek a népek között, megvetetté az emberek körében.
16. Fölfuvalkodottságod csalt meg téged, a te elbizakodott szíved. Ez vitt romlásba téged. Bár a sziklahasadékokban lakol, és elfoglaltad a dombok tetejét, ha olyan magasra rakod is fészkedet, mint a sas, onnan is lerántalak - mondja az Úr.
17. Pusztasággá lesz Edom; aki csak elmegy mellette, megborzad, és csapásai láttán felszisszen.
18. És amint a felforgatott Szodomával, Gomorrával és szomszédaival történt, senki sem lakik ott többé - mondja az Úr -, senki sem telepszik meg ott újra.
19. Nézzétek, hogy tör elõ az oroszlán a Jordán sûrûjébõl az örökzöld legelõre. Így ûzöm el hirtelenül õket, és választottamat rendelem föléje. Mert ki mérhetõ hozzám, ki vonhatna felelõsségre, és melyik pásztor állhat meg színem elõtt?
20. Most tehát halljátok, mit határozott Edom felõl az Úr; a tervet, amelyet kigondolt Temán lakói ellen: Még a nyáj legkisebb juhait is elhurcolják, és ennek láttán legelõik is szörnyülködnek.
21. Romlásuk zajára megrendül a föld; a Vörös-tengerig hallatszik kiáltásuk hangja.
22. Lám, aki fölemelkedik és száll, mint a sas, aki Boszra fölött suhogtatja szárnyait! És Edom harcosainak szíve azon a napon hasonló lesz a vajúdó asszony szívéhez.
23. Damaszkusz ellen: Kétségbe van esve Hamat, s vele együtt Arpád, mert igen rossz hírt hallottak. Szívük remeg a félelemtõl, s nem tud megnyugodni.
24. Damaszkusz erejét vesztette s menekülni készül; rémület fojtogatja, [szorongás és fájdalom vett erõt rajta, mint a vajúdó asszonyon].
25. Milyen elhagyatott a híres város, az egykor oly vidám város!
26. Bizony, elesnek majd utcáin ifjai, és harcosai is elvesznek azon a napon - mondja a Seregek Ura.
27. Tüzet gyújtok Damaszkusz falain belül, amely megemészti Ben-Hadad palotáit.
28. Kedár ellen és Hacor országa felõl, amelyet megvert Nebukadnezár, Babilon királya, ezt mondja az Úr: Rajta! Vonuljatok fel Kedár ellen, irtsátok ki kelet fiait.
29. Sátraik és nyájaik essenek zsákmányul, szõnyegeik és minden holmijuk ugyanúgy. Elhajtják majd tevéiket és ezt kiáltják oda nekik: "Rémület mindenfelõl!"
30. Meneküljetek! Amilyen gyorsan tudtok, rejtõzzetek el, Hacor lakói! - mondja az Úr. Mert Nebukadnezár tervet eszelt ki ellenetek; kigondolta ellenetek merényletét:
31. "Rajta! Vonuljatok fel a gondtalan nép ellen, amely nyugodtan lakik földjén. Nincsenek sem kapui, sem zárai, elhagyatott helyen lakik.
32. Tevéi zsákmánnyá lesznek, számtalan juha prédává." Szélnek szórom majd õket, szerteszét a nyírott halántékúakat. Minden oldalról bajt hozok rájuk - mondja az Úr.
33. Hacor így sakálok tanyájává lesz, örökös pusztasággá. Senki sem lakik ott többé, és nem telepszik meg rajta újra.
34. Az Úr ezt a szózatot intézte Jeremiás prófétához Elám felõl, Cidkijának, Júda királyának uralkodása elején.
35. Ezt mondja a Seregek Ura: Nézd, összetöröm Elám íját, erejének forrását.
36. Rászabadítom Elámra a négy szelet, az ég négy tája felõl. És szélnek szórom az elamitákat, úgyhogy nem lesz olyan nép, ahová el nem jutnak Elám menekültjei.
37. Megremegtetem Elámot ellenségei elõtt; azok elõtt, akik életére törnek. Rájuk hozom a veszedelmet, izzó haragomat. Karddal veszem õket üldözõbe, amíg csak mind meg nem semmisülnek.
38. Felállítom Elámban trónomat, és kiirtom onnan a királyt meg a fejedelmeket - mondja az Úr.
39. De a végsõ napokban jóra fordítom Elám sorsát - mondja az Úr.
Fejezet 50
1. Ezt az ítéletet mondta ki az Úr Babilon ellen, a káldeusok országa ellen, Jeremiás próféta szavával.
2. Hirdessétek ezt a nemzetek között és hangoztassátok; ne titkoljátok el, hanem mondjátok: "Babilont elfoglalták; Bel szégyent vallott, letaszították Merodákot. [Bálványai mind megszégyenültek, faragott képeit letaszították.]"
3. Mert felvonul ellene északról egy nép, hogy országát pusztasággá tegye; senki sem lakik benne többé, ember és állat elmenekül, eltûnik onnét.
4. Azokban a napokban és abban az idõben Izrael fiai visszatérnek. Sírva jönnek majd meg, az Urat, az õ Istenüket keresve.
5. Megkérdezik a Sionba vezetõ utat, és arrafelé fordítják arcukat. "Gyertek - mondják -, csatlakozzunk az Úrhoz, örökkévaló szövetségben, amelyet feledés soha nem boríthat."
6. Elveszett juhnyáj volt az én népem; pásztorai félrevezették és bujdosni hagyták a hegyekben; hegyrõl halomra vándoroltak, s megfeledkeztek tanyájukról.
7. Aki csak rájuk talált, emésztette õket. Ellenségeik így szóltak: "Mi nem vagyunk hibásak; azért történt ez velük, mert vétkeztek az Úr ellen, aki az igazság legelõje és atyáik reménysége."
8. Vonuljatok ki Babilonból, a káldeusok országából! Menjetek! Tegyetek úgy, mint a kosok, legyetek a nyáj vezérei.
9. Nézzétek, magam bujtok fel egy sereg hatalmas népet Babilon ellen. El is jönnek észak földjérõl, csatasorba állnak ellene és elfoglalják. Nyilaik a gyõztes harcoshoz lesznek hasonlók, aki nem üres kézzel tér haza.
10. Káldea akkor prédává lesz; zsákmányolói kedvükre kifosztják.
11. Csak örüljetek, csak tomboljatok, ti, akik kifosztottátok örökrészemet! Csak ugrándozzatok, mint a szilaj borjak a füvön, és nyerítsetek, mint a mének!
12. Anyátokat rettentõ szégyen érte, megszégyenült, aki szült benneteket. Igen, utolsóvá lett a népek között, pusztává, parlaggá, sivataggá!
13. Az Úr haragja miatt nem lesz többé lakója, hanem kihalt pusztasággá válik. Aki csak elmegy Babilon mellett, megborzad, és felszisszen ennyi csapás láttán.
14. Sorakozzatok fel Babilon ellen, körös-körül, mindnyájan, ti íjászok! Lõjetek! Ne kíméljétek a nyilat!
15. Hallassatok csatakiáltást mindenfelõl! Lám, megadja magát! Bástyái leomlanak, falai romba dõlnek. Ez az Úr bosszúja: Álljatok bosszút rajta! Ahogy õ bánt másokkal, úgy bánjatok vele!
16. Irtsátok ki Babilonból a magvetõt, és azt is, aki sarlót fog aratás idején. A pusztító kard elõl menekülve térjen vissza mindenki népéhez, és fusson haza a maga országába.
17. Izrael elszéledt nyáj volt, oroszlánok kergették széjjel. Elõször Asszíria királya evett belõle;
18. aztán Nebukadnezár, Babilon királya rágta le csontjait. Ezért mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Most hát megbüntetem Babilon királyát és országát, amint annak idején megbüntettem Asszíria királyát.
19. De Izraelt visszavezetem legelõire, hogy legelésszen a Kármelen és Básánban, és jóllakjék Efráim hegyein meg Gileádban.
20. Azokban a napokban és abban az idõben hiába keresik Izrael gonoszságát, nem lesz sehol; hiába, Júda vétkeit nem találják többé. Mert akiket meghagyok, azoknak megbocsátok.
21. "Vonulj fel Merataim földjére, vonulj fel ellene, és Pekód lakói ellen! Üldözd õket, forgasd jól a kardot, tedd teljessé pusztulásukat - mondja az Úr. Tedd meg mind, amit parancsoltam!"
22. Csatazaj tölti be az országot, és rettenetes a pusztulás.
23. Hogy összetörték és összezúzták az egész föld kalapácsát! Mekkora borzalommá lett Babilon a népek között!
24. Csapdát állítottak neked, s te beleestél, anélkül, hogy észrevetted volna. Utolértek és megragadtak, mert az Úr ellen próbáltál harcba szállni.
25. Az Úr megnyitotta fegyvertárát, és elõhozta haragjának fegyvereit. Mert az Úrnak, az Istennek mûve az, ami most a káldeusok földjén végbemegy.
26. "Zúduljatok rá egytõl egyig; nyissátok ki magtárait. Halmozzátok fel a zsákmányt, mint a gabonát, rakásba, vessétek átok alá: ne maradjon belõle semmi!
27. Irtsátok ki minden bikáját, a vágóhídra velük! Jaj nekik, mert eljött a napjuk, megfenyítésük ideje!"
28. Már hallatszik azok hangja, akik Babilonból elmenekültek, és eljöttek, hogy hirdessék a Sionon az Úrnak, a mi Istenünknek bosszúját.
29. Hívjátok össze az íjászokat Babilon ellen! Mindnyájan, akik kifeszítitek az íjat, vegyétek körül, és ne hagyjátok, hogy elmeneküljön. Fizessetek meg neki, úgy, amint megérdemli; bánjatok vele úgy, ahogy õ bánt másokkal. Fizessetek meg neki, amiért arcátlanul viselkedett az Úrral, Izrael Szentjével szemben.
30. Igen, elesnek utcáin ifjai, és harcosai is elvesznek azon a napon - mondja az Úr.
31. Most ellened fordulok, "arcátlanság" - mondja az Úr, a Seregek Istene. Eljött a napod, elérkezett megfenyítésed ideje.
32. Az "arcátlanság" meginog, sõt összerogy, senki sem lesz, aki fölemelje. Tüzet gyújtok majd városaiban, s az megemészt mindent körülötte.
33. A Seregek Ura mondja: Elnyomatást szenvednek Izrael fiai; akik fogságba hurcolták, erõs kézben tartják, és nem akarják õket szabadon bocsátani.
34. De erõs a szabadítójuk: a "Seregek Ura" a neve, õ karolta fel ügyüket. Õ hoz békességet a földre, de rettegést is Babilon lakóira.
35. Kardot a káldeusokra, Babilon lakóira, fejedelmeire és bölcseire!
36. Kardot jósaira, hogy eszüket veszítsék, kardot harcosaira, hogy reszkessenek!
37. Kardot a benne lakó népekre, hogy asszonyokhoz váljanak hasonlóvá! Kardot a kincseire, hogy zsákmányul essenek!
38. Kardot a vizeire, hadd száradjanak ki! Mert bálványok földje az, és lakói a bálványok miatt elvesztették józan eszüket.
39. Ezért vadmacskák és sakálok tanyáznak majd benne, és struccok találnak ott pihenõhelyet. Nem fogják lakni soha többé, nem építik föl nemzedékrõl nemzedékre.
40. Mint ahogy felforgatta Isten Szodomát és Gomorrát, szomszédos városaival együtt - mondja az Úr -, úgy nem lakik ott többé ember, nem telepszik le senki a földjén.
41. Egy nép közeledik északról, egy hatalmas nemzet; a föld végsõ határairól harcos királyok indulnak útnak.
42. Íjat és lándzsát ragadnak, kegyetlenek és könyörtelenek. Lármájuk, mint a tenger zúgása. Lóra kapnak, és mind készen állnak a harcra, ellened, Babilon leánya.
43. Amikor Babilon királya meghallja hírüket, elernyed a keze; szorongás fogja el, és olyan fájdalom, mint a vajúdó asszonyt.
44. Nézzétek, hogy tör elõ az oroszlán a Jordán sûrûjébõl az örökzöld legelõre. Így ûzöm el õket hirtelenül, s a választottamat rendelem föléje. Mert ki mérhetõ hozzám? Ki vonhatna felelõsségre? És melyik pásztor állhat meg a színem elõtt?
45. Most hát halljátok, mit határozott az Úr Babilon felõl; és a tervet, amit kigondolt a káldeusok országa ellen: Még a nyáj legkisebb juhait is elhurcolják, és ennek láttán legelõik is elszörnyednek.
46. Babilon elestének zajára megrendül a föld, és jajszavát hallani fogják a népek között.
