Fejezet 18
1. Jaj a szárnycsattogás földjének Kus folyamain túl,
2. amely követeket küld a tengeren, papiruszcsónakokon a vizeken. Menjetek csak vissza, gyors követek, a szálas és fényesbõrû néphez, a mindenfelé rettegett néphez, az erõs és hódító nemzethez, amelynek országát folyamok szelik át!
3. És ti, lakói a földkerekségnek, s minden nemzete a földnek: Ha a zászló fölemelkedik a hegyeken, figyeljetek! Ha a kürt felharsan, halljátok meg!
4. Mert ezt mondja nekem az Úr: "Széttekintek lakóhelyemrõl, s oly nyugodt vagyok, mint a verõfényes déli hõség, s a harmatfelhõ aratáskor a tikkasztó melegben."
5. Valóban, még a szüret elõtt, amikor a szõlõ már elvirágzik, és fürtje érõre fordul: akkor metszik le venyigéit metszõkéssel, és vágják le hajtásait.
6. És ott maradnak egytõl egyig zsákmányul a hegyek madarainak és a mezõ vadjainak. Rajta töltik a nyarat a madarak, s a föld vadállatai rajtuk telelnek.
7. Abban az idõben ajándékot visz a Seregek Urának a szálas és fényesbõrû nép, a mindenfelé rettegett nép, az erõs és hódító nemzet, amelynek országát folyamok szelik át, a Seregek Ura nevének helyére, a Sion hegyére.
Fejezet 19
1. Fenyegetõ jövendölés Egyiptom ellen: Lám, az Úr gyors felhõn szállva Egyiptomba érkezik. Egyiptom bálványai megremegnek színe elõtt, és az egyiptomiaknak megolvad a szívük keblükben.
2. Akkor fellázítom egymás ellen az egyiptomiakat, és harcolni fog testvér a testvér ellen, barát a barát ellen, a város a város ellen, ország az ország ellen.
3. És megtörik Egyiptomnak a lelke bensejében, minden tervét felforgatom. Ezért bálványaikat és varázslóikat kérdezik meg, a holtak szellemeit és a jövendõmondókat.
4. Kegyetlen úr kezébe adom Egyiptomot, s szigorú király fog uralkodni rajtuk - a Seregek Ura mondja ezt.
5. Elapadnak a Nílus vizei, a Folyam teljesen kiszárad.
6. A csatornák elposványosodnak, Egyiptom folyói elsekélyesednek s kiszáradnak. Elfonnyad a nád és a sás
7. s minden rét a Nílus partjain. Kiszáradnak a vetések is, kiasznak s nem lesznek többé.
8. Búsulnak majd a halászok, s gyászolni fognak, akik a Nílusba horgot vetnek. Azok is, akik a vízen szétterítik hálóikat, keseregni fognak.
9. Kudarcot vallanak, akik lennel foglalkoznak, akik fésülik és fehér gyolccsá szövik.
10. A takácsok tönkremennek, s a napszámosok szívét gond emészti.
11. Bizony, esztelenek Szoán fejedelmei, s a fáraó legbölcsebb tanácsosai balgák. Hogy is mondhatjátok a fáraónak: "Bölcsek tanítványa vagyok, õsi, királyi nemzetségbõl való."
12. Nos, hol vannak most a bölcseid? Álljanak elõ és mondják meg: Mit határozott a Seregek Ura Egyiptom felõl?
13. Szoán fejedelmei esztelenek lettek, Nof fõemberei tévedtek. Egyiptomot tévútra vitték tartományainak kormányzói.
14. Az Úr elárasztotta õket a szédelgés szellemével. Így Egyiptom olyan tántorgó lett vállalkozásaiban, mint ahogy a részeg tántorog okádékában.
15. Ezért Egyiptom nem vihet végbe semmit sem, hiába próbálja akár a fej, akár a farok, akár a pálma, akár a káka.
16. Azon a napon az egyiptomiak olyanok lesznek, mint az asszonyok: félni fognak és rettegni, amikor a Seregek Ura fölemeli ellenük a kezét.
17. Akkor Júda földje rémületére lesz Egyiptomnak, ha csak említi is valaki, már megijed Egyiptom attól, amit a Seregek Ura határozott ellene.
18. Azon a napon öt olyan város lesz Egyiptomban, ahol Kánaán nyelvén beszélnek, és a Seregek Urának nevére esküsznek, az egyiknek "a Nap városa" lesz a neve.
19. Azon a napon oltára lesz az Úrnak Egyiptom országának belsejében, és emlékoszlopa lesz az Úrnak a határhoz közel.
20. Mindkettõ jel lesz és bizonyság a Seregek Ura számára Egyiptom földjén. És ha a szorongatás idején az egyiptomiak az Úrhoz kiáltanak, szabadítót küld nekik, hogy megoltalmazza és megmentse õket.
21. Az Úr kinyilatkoztatja magát nekik, és az egyiptomiak elismerik az Urat azon a napon, sõt véresáldozatokkal és ételáldozatokkal fognak hódolni neki. Fogadalmat is tesznek az Úrnak és teljesítik is.
22. És akkor, bár kemény csapásokkal sújtja az Úr az egyiptomiakat, de meg is gyógyítja õket: megtérnek ugyanis az Úrhoz, és õ meghallgatja és meggyógyítja õket.
23. Azon a napon út vezet majd Egyiptomból Asszíriába. Az asszírok Egyiptomba járnak, az egyiptomiak meg Asszíriába, és az egyiptomiak Asszíriával együtt szolgálnak az Úrnak.
24. Azon a napon Egyiptomhoz és Asszíriához csatlakozik harmadikként Izrael, mint áldás a föld közepén.
25. És a Seregek Ura így fog áldást mondani: "Áldott legyen az én egyiptomi népem, kezemnek mûve, Asszíria és örökségem, Izrael."
Fejezet 20
1. Abban az esztendõben, amikor a fõpohárnok, akit Asszíria királya, Szárgon küldött, Asdodba érkezett, ostrom alá vette és elfoglalta,
2. az Úr hallatta szavát Izajás, Ámosz fia által. Azt mondta neki: "Eredj, oldd le derekadról a szõrköntöst, és vedd le lábadról a sarudat." Amikor megtette, és köntös meg saru nélkül járt-kelt,
3. így szólt az Úr: "Amint szolgám, Izajás három esztendeig köntös és saru nélkül járt, hogy jel és elõkép legyen Egyiptom és Kus számára,
4. éppen úgy fogja az asszírok királya elhurcolni a foglyul ejtett egyiptomiakat és a rabságba jutott kusitákat, az ifjakat és az öregeket egyaránt, köntös meg saru nélkül, meztelen alféllel, Egyiptom gyalázatára.
5. Akkor majd megrémülnek és kiábrándulnak Kusból mind, akik benne bizakodtak, és Egyiptomból is, amellyel kérkedtek."
6. És a partvidék lakói így szólnak majd azon a napon: "Lám, ha így jártak azok, akikben reménykedtünk s akikhez segítségért szaladtunk, hogy mentsen meg minket Asszíria királyától, akkor hogy menekülhetnénk meg magunk?"
