Biblia egy év alatt.

A 195. napon Ézsaiás 7-8 kiemeli Isten Dávid házának tett ígéretét és Immánuel jelét, feltárva a bizalmat és a reményt a megpróbáltatások közepette. A Tóbit 7-9 bemutatja a fiatal Tóbiás bátorságát és tetteiben megnyilvánuló hűségét. A Példabeszédek 10:5-8 hangsúlyozza a szorgalmas cselekvés, az igazságosság gyakorlása és az isteni bölcsesség keresésének fontosságát, mint útmutatót a sikeres és becsületes élethez.

Fejezet 7

1. Júda királyának, Acháznak uralkodása idején, aki Jotamnak, Uzija fiának volt a fia, felvonult Jeruzsálem ellen Arám királya, Razon és Remaljahu fia, Pekach, Izraelnek a királya, hogy ostrom alá fogják, de nem tudták bevenni.

2. Hírül vitték ezt Dávid házának s jelentették: "Arám már Efraimban táborozik." Erre úgy megremegett a király szíve és népének a szíve, mint ahogy megremegnek az erdõ fái a széltõl.

3. De az Úr azt mondta Izajásnak: "Menj el Acházhoz fiaddal, Seár-Jasubbal együtt. Ott találkozhatsz vele a Felsõ-tó vízvezetékének a végénél, a Kalló-mezõre vezetõ úton.

4. És ezt mondd majd neki: Vigyázz, õrizd meg nyugalmadat és ne félj! Ne remegjen a szíved ennek a két fadarabnak füstölgõ zsarátnokától,

5. és attól, hogy Arám, Efraim és Remaljahu fia elvesztésedre szövetkeztek, mondván:

6. Vonuljunk fel Júda ellen, hadd reszkessen, aztán ragadjuk magunkhoz, és tegyük meg Tabeel fiát királyává.

7. Ezt mondja az Úr: Nem következik ez be és nem így lesz,

8. hanem Damaszkusz csak Arám fõvárosa marad, Razon meg Damaszkusz feje. Még hatvanöt esztendõ, és Efraimot úgy szétszórják, hogy nem lesz többé nép.

9. Szamaria csak Efraim fõvárosa marad, Remaljahu fia meg Szamaria feje. Bizony, ha nem hisztek, nem maradtok meg.

10. Az Úr újra szólt Acházhoz. Azt mondta:

11. "Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtõl, akár az alvilág mélységeibõl, akár felülrõl a magasból."

12. De Acház így válaszolt: "Nem kérek jelet, nem kísértem az Urat."

13. Erre a próféta azt mondta: "Halljátok hát, Dávid háza! Nem elég nektek, hogy próbára teszitek az emberek türelmét, még az én Istenem türelmét is próbára teszitek?

14. Ezért az Úr maga ad nektek jelet: Íme, a szûz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el.

15. Aludttej és méz lesz a tápláléka, míg meg nem tanulja elvetni, ami gonosz, és a jót választani.

16. Mert mielõtt ez a gyermek még megtanulná, hogy ami gonosz, azt elvesse, és a jót válassza, pusztává lesz az az ország, amelynek két királya most rettegésben tart.

17. Rád, népedre és atyád házára olyan napokat hoz majd az Úr, amilyenek nem voltak, amióta Efraim elszakadt Júdától, [csak Asszíria királya (idején)]."

18. Azon a napon az Úr füttyszóval elhívja majd Egyiptomból, a Nílus vidékérõl a legyeket, és Asszíria földjérõl a méheket.

19. El is jönnek, és megtelepszenek a meredek völgyekben, a sziklák hasadékaiban, minden bozótban és minden legelõn.

20. Azon a napon az Úr leborotválja majd a Folyamon túlról bérelt borotvával, azaz Asszíria királya által a fejet és a test szõrét, sõt a szakállt is elveszi.

21. Azon a napon mindenki csak egy fejõstehenet és két juhot tart.

22. És a tej bõsége miatt, amit adnak, aludttej és méz lesz mindenkinek a tápláléka, aki csak életben marad ebben az országban.

23. Azon a napon minden helyet, ahol ezer ezüstöt érõ ezer szõlõtõ állt, bojtorján ver föl és gaz.

24. Nyíllal és íjjal lép be oda az ember, mert az egész ország csupa bojtorján s gaz lesz.

25. A hegyoldalakra, amelyeket kapával szoktak megkapálni, senki sem megy föl, annyira fél majd a bojtorjántól és a gaztól. Valamennyi a barmok legelõjévé lesz és juhok járnak rajta.

Fejezet 8

1. Így szólt hozzám az Úr: "Végy magadnak egy táblát, és írd fel rá közönséges írással: Rabolj gyorsan, prédálj hamar!"

2. Megbízható tanúkat is választottam magamnak: Urija papot és Zakariást, Barakiás fiát.

3. Majd bementem a prófétaasszonyhoz. Fogant és fiút szült. Akkor az Úr azt mondta nekem: "Ezt a nevet add neki: Rabolj gyorsan, prédálj hamar!"

4. Mielõtt ugyanis a gyermek megtanulja kimondani: "apám" és "anyám", Damaszkusz kincsét és Szamaria zsákmányát Asszíria királya elé viszik.

5. Aztán újra szólt hozzám az Úr és azt mondta:

6. Mivel ez a nép megvetette Siloénak csendesen folydogáló vizeit, és remeg Rázontól meg Remaljahu fiától:

7. Azért az Úr felhozza ellenük a Folyam hatalmas és nagy vizeit: az asszírok királyát és annak dicsõ hatalmát. Kilép a medrébõl s vize kiárad a partjain túl.

8. Behatol Júdába és áthömpölyög rajta, elönti, míg egészen nyakig nem ér. Kiterjesztett szárnyai betöltik országod egész szélességét, ó Immánuel.

9. Vegyétek tudomásul, népek: vereség vár rátok. Hallgassatok ide, ti távoli nemzetek! Csak öltsetek fegyvert! Vereség vár rátok. Csak övezzétek fel magatokat! Vereség vár rátok.

10. Hiába szõttök terveket: úgyis meghiúsul. Hasztalan hoztok határozatot: nem valósul meg. Mert velünk az Isten.

11. Így beszélt hozzám az Úr, amikor keze megragadott, hogy ne járjak azon az úton, amelyet ez a nép követ:

12. Ti ne mondjátok összeesküvésnek, amit ez a nép összeesküvésnek mond. És amitõl fél, attól ne féljetek és ne remegjetek.

13. A Seregek Urát - õt valljátok Szentnek, csak tõle féljetek, csak tõle remegjetek.

14. Õ a szentély, a botlás köve és a botránkozás sziklája, Izrael mindkét háza számára, tõr és háló Jeruzsálem lakóinak.

15. Közülük sokan megbotlanak, sokan elesnek és összezúzzák magukat, hálóba kerülnek és fogságba esnek.

16. Megõrzöm ezt a tanúbizonyságot, tanítványaim szívében lepecsételem ezt a kinyilatkoztatást.

17. Én az Urat várom, aki Jákob háza elõl elrejti arcát, csak benne remélek.

18. Itt vagyok én és fiaim, akiket az Úr adott nekem: mi vagyunk Izraelben a jelképek és a csodák a Seregek Urától, aki a Sion hegyén lakik.

19. És ha azt mondják nektek az emberek: "Kérdezzétek meg a halottidézõket és a jósokat, akik suttognak és motyognak", akkor ezt mondjátok: "Hát nem Istenét kell megkérdeznie a népnek, vagy talán a holtaktól kell felvilágosítást kérni az élõk felõl?"

20. Vissza a tanításhoz és a kinyilatkoztatáshoz! Aki nem ezt mondja, annak nincs hajnala.

21. Csüggedten, éhesen bolyong majd az ilyen, és éhségében úgy haragra gerjed, hogy megátkozza magát és Istenét. Akár fölfelé néz,

22. akár a földre szegezi szemét, mindenütt csak nyomorúságot, sötétséget talál, félelmetes homályt s aggasztó éjszakát.

23. Hát nem csupa homály ott minden, ahol aggodalom uralkodik? Egykor megalázta az Úr Zebulun földjét és Naftali földjét. De az eljövendõ napokban megdicsõíti majd a Tenger útját, a Jordánon túli vidéket, a pogány nemzetek tartományát.

Fejezet 7

1. Amikor Ekbatanába érkeztek, Tóbiás azt mondta: "Azarja testvér, vezess egyenesen Ráguel testvérünkhöz!" Az oda is vezette Ráguel házához, aki éppen az udvaron ült, a kapuban. Elõször õk köszöntek neki, az meg fogadta: "Üdvözöllek, testvéreim, Isten hozott benneteket!" Ezzel betessékelte õket házába,

2. aztán azt mondta Ráguel a feleségének, Ednának: "Mennyire hasonlít ez a legény testvéremre, Tobitra."

3. Edna megkérdezte tõlük, hová valók. Így válaszoltak: "A Ninivébe hurcolt Naftali fiai közül valók vagyunk."

4. "Ismeritek-e testvérünket, Tobitot?" "Igen."

5. "Hogy van?" "Él és egészséges." S Tóbiás azt is hozzátette: "Õ az apám."

6. Erre Ráguel felugrott, megcsókolta és sírva fakadt.

7. Aztán így szólt hozzá: "Áldjon meg az Isten, fiam! Igen kiváló embernek vagy a fia. Milyen kár, hogy egy ilyen becsületes és jószívû ember megvakult." A nyakába borult testvérének, Tóbiásnak és zokogott,

8. s Edna, a felesége és Sára, a lánya is sírt.

9. Aztán levágott egy kost a nyájból és szíves fogadtatásban részesítette õket. Megmosakodtak, megfürödtek és asztalhoz ültek. Akkor azt mondta Tóbiás Ráfaelnak: "Azarja testvér, légy szíves, kérd meg Ráguelt, adja hozzám a nõvéremet, Sárát feleségül."

10. Ráguel meghallotta, és azt mondta a fiatalembernek: "Egyél-igyál, mulass jól! Csak rajtad áll, testvérem, hogy feleségül veszed-e lányomat, Sárát. Én nem tehetem meg, hogy máshoz adjam, hisz te vagy a legközelebbi rokona.

11. De õszintén beszélek veled, fiam: hétszer is megpróbáltam, hogy férjet szerezzek neki a rokonaink közül, de amint közeledtek hozzá, még azon az éjjel mind meghaltak. De most egyél és igyál, fiam, az Úr majd megajándékoz kegyelmével és békéjével benneteket." Tóbiás kijelentette: "Hallani sem akarok evésrõl-ivásról, amíg meg nem mondod kereken, mi a szándékod." Ráguel így felelt: "Nos, mivel Mózes törvénye szerint a tiéd, az ég is azt akarja, hogy a tiéd legyen. Rád bízom hát nõvéredet. Mostantól a bátyja vagy, õ meg a nõvéred. Mától kezdve örökre a tiéd. Az ég Ura legyen hozzátok irgalmas ma este, fiam, és árassza rátok kegyelmét és békéjét."

12. Akkor Ráguel behívta a lányát, Sárát, kézen fogta, és ezekkel a szavakkal adta feleségül Tóbiásnak: "Rád bízom. Mózes törvénye és parancsa neked ítéli feleségül. Vedd, és vidd tiszta szándékkal atyádhoz. Az ég Istene adjon nektek szerencsés utat!"

13. Aztán a feleségéhez fordult és papírt hozatott az íráshoz. Megírta a házassági szerzõdést, amelynek értelmében a lányát feleségül adja Tóbiásnak, Mózes törvénye szerint.

14. Akkor aztán nekiláttak az evésnek-ivásnak.

15. Ráguel odaszólt a feleségének: "Tedd rendbe nõvérem, azt a másik szobát és oda vezesd be õket."

16. Az el is ment, s megvetette az ágyat a szobában, ahogy az ura mondta és odavezette a lányát.

17. Elsiratta, aztán letörölte a könnyeit és így szólt hozzá: "Ne félj lányom! Az ég Ura fordítsa örömre szomorúságodat. Bátorság, édes lányom!" Aztán kiment.

Fejezet 8

1. Amikor befejezték az evést és ivást, arról kezdtek beszélni, hogy lefekszenek, s az ebédlõbõl a nászszobába vezették a fiatalembert.

2. Akkor Tóbiásnak eszébe jutott, amit Ráfael mondott neki. Elõvette hát táskájából a hal szívét és máját, és a füstölõben levõ parázsra tette.

3. A démon nem állhatta a hal füstjét, így el is menekült a levegõben, meg sem állt Egyiptomig. Ráfael üldözõbe vette, megkötözte és odaláncolta.

4. Közben a szülõk kimentek és bezárták az ajtót. Tóbiás fölkelt az ágyból és azt mondta Sárának: "Kelj fel, nõvérem! Imádkozzunk együtt és könyörögjünk Urunkhoz, hogy elnyerjük kegyelmét és segítségét."

5. Az fölkelt és elkezdtek imádkozni, hogy oltalmat találjanak. Tóbiás kezdte: "Áldott vagy, atyáink Istene! Áldott a te neved örökkön-örökké! Dicsõítsenek az egek és mind a teremtmények mindörökké.

6. Te teremtetted Ádámot, és hûséges segítõül mellé adtad a feleségét, Évát. Tõlük származik az emberiség. Azt mondtad: nem jó az embernek, ha egyedül van. Alkossunk mellé hozzá hasonló segítõtársat.

7. Uram, én most nem rendetlen vággyal veszem el nõvéremet, hanem tiszta szándékkal. Engedd, hogy irgalmat találjon és találjak én is, és együtt öregedjünk meg."

8. Közösen rámondták: "Úgy legyen, úgy legyen!"

9. Aztán éjszaka együtt háltak. Ráguel fölkelt, és szólt szolgáinak. Azok mentek, és segítettek neki sírt ásni.

10. Azt gondolta ugyanis magában: "Hátha ez is meghalt, s mi nevetség és gúny tárgyává leszünk."

11. Amikor a sír elkészült, Ráguel hazament, hívta a feleségét

12. és így szólt hozzá: "Küldj be egy szolgálót a szobába, hadd nézze meg, vajon életben van-e Tóbiás. Ha meghalt, eltemetjük, mielõtt valaki megtudná a dolgot."

13. Hívták a szolgálót, lámpát gyújtottak, kinyitották az ajtót, s a szolgáló belépett. Mély álomba merülve találta mindkettõjüket.

14. Erre kijött és halkan ezt mondta: "Nem halt meg, minden rendben van."

15. Akkor Ráguel e szavakkal magasztalta az ég Istenét: "Áldott légy, Uram, minden tiszta ének zengje dicséretedet örökkön-örökké!

16. Áldott légy, mert örömben részesítettél, s amitõl rettegtem, az nem történt meg velem, hanem nagy irgalmasságod szerint bántál velünk.

17. Áldott légy, mert megkönyörültél ezen a két egyetlen gyermeken. Ezentúl is légy hozzájuk, Uram, irgalmas és oltalmazd õket! Örömben és kegyelemben éljék le életüket!"

18. Aztán meghagyta szolgáinak, hogy még hajnal elõtt temessék be a sírt.

19. Süttetett feleségével egy kemence kenyeret, aztán kiment a nyájhoz, kiválasztott két ökröt és négy birkát, beadta a konyhára, és megkezdõdött a készülõdés.

20. Aztán hívatta Tóbiást, és azt mondta neki: "Tizennégy napig nem mehetsz el innen. Maradj itt, ahol vagy, egyél-igyál nálam. Szerezz örömet a lányomnak annyi gyötrelem után.

21. Aztán vidd el a vagyonom felét, és térj vissza apádhoz akadálytalanul. Ha aztán meghalunk, a feleségem is, én is, a tiéd lesz a másik fele is. Bátorság, fiam! Apád vagyok, Edna meg anyád. Mint nõvérednek, ugyanúgy neked is szüleid vagyunk mostantól fogva. Csak bátorság, fiam!"

Fejezet 9

1. Tóbiás akkor Ráfaelhez fordult:

2. "Azarja testvér - mondta neki -, végy magadhoz négy szolgát és két tevét, és indulj el Rágesba!

3. Menj el Gábaelhez, add át neki az elismervényt, és vedd át tõle a pénzt. Azonkívül hívd meg, hogy jöjjön el a lakodalmamra.

4. Jól tudod, hogy apám számlálja a napokat, s ha csak egy napot kések is, nagyon fog aggódni.

5. Azt is tudod, hogy milyen kijelentést tett Ráguel, így az õ esküje is kötelez." Ráfael tehát elment négy szolgával és két tevével Médiába, Rágesbe. Gábaelnél szálltak meg. Megmutatta neki az elismervényt, s közölte vele, hogy Tobit fia, Tóbiás házasságot köt, és meghívja a lakodalomra. Gábael átadta neki a zsákokat - a pecsét érintetlen volt rajtuk. Felrakták õket a tevékre, s jó korán elindultak együtt a lakodalomra.

6. Amikor megérkeztek Ráguelhez, Tóbiás épp ebédelt. Fölkelt, és üdvözölte (Gábaelt). Gábael sírt, és ezekkel a szavakkal mondott rá áldást: "Tökéletes, igaz és jótékony apának kiváló fia, az Úr adja meg neked, feleségednek, feleséged apjának és anyjának az ég áldását! Áldom az Istent, mert megláthattam unokatestvéremnek, Tobitnak élõ képmását."

5. Nyáron gyûjteni bölcs emberre vall, aratáskor aludni szégyen az emberre.

6. Az Úr áldása száll az igaz fejére, korai gyász fogja be a gonoszok száját.

7. Az igazak emlékét áldva emlegetik, a gonoszok neve feledésbe merül.

8. A bölcs fontolóra veszi a parancsokat, a fecsegõ bolond a vesztébe rohan.