1. Majd Jozija pászka-ünnepet rendezett az Úrnak Jeruzsálemben. Az elsõ hónap tizennegyedik napján le is vágták a húsvéti bárányt.
2. A papokat kirendelte teendõik elvégzésére, és buzdította õket a templomi szolgálat ellátására.
3. A levitákat pedig, akik egész Izraelt szokták tanítani, és akiket az Úrnak szenteltek, felszólította: "A szent ládát helyezzétek el a templomban, amelyet Salamon, Dávid fia, Izrael királya épített. Többé nem kell a vállatokon hordoznotok. Most már szolgáljátok az Urat, a ti Isteneteket és az õ népét, Izraelt.
4. Készüljetek nemzetségeitek szerint osztályaitoknak megfelelõen, ahogyan Dávid, Izrael királya elõírta, és az õ fia, Salamon meghagyta.
5. Álljatok fel a szent helyen testvéreiteknek, a nép fiainak nemzetségi beosztása szerint, a leviták családjuk szerint kapnak részt.
6. Vágjátok le a húsvéti bárányt, tartsatok megszentelõdést, álljatok rendelkezésére testvéreiteknek, hogy az Úr szavai szerint járjatok el, amelyeket Mózes által közölt."
7. Jozija a nép fiainak, mindazoknak, akik csak ott tartózkodtak, az egész húsvéti áldozat céljára szám szerint harmincezret ajánlott fel a nyájból, bárányokat és fiatal kecskéket, azonkívül háromezer szarvasmarhát. Ezek a király vagyonából valók voltak.
8. Vezérei is szívesen adtak ajándékot a népnek, a papoknak és a levitáknak. Hilkija, Zekarja és Jechiel, a templom elöljárói kétezerhatszáz juhot és kecskét adtak a papoknak húsvéti áldozat céljára, azonkívül háromszáz szarvasmarhát.
9. Konanja és testvérei, Semaja és Nataneel, Hasabja, Jeiel és Jozabád, a leviták fejei ötezer juhot és kecskét ajánlottak fel húsvéti áldozat céljára a levitáknak, azonkívül ötszáz szarvasmarhát.
10. Miután a szolgálat rendjét meghatározták, a papok a maguk helyére álltak, a leviták meg a beosztásuknak megfelelõ helyre, amint a király megparancsolta.
11. Aztán levágták a pászka-áldozatokat, a papok a vérükbõl egy részt széthintettek, a leviták pedig lehúzták az állatok bõrét.
12. Miután elkészítették az égõáldozatokat, átadták õket a nép családjaiból alakult csoportoknak, hogy felajánlják az Úrnak, ahogy meg van írva Mózes könyvében. Ugyanígy tettek a szarvasmarhákkal is.
13. Aztán az elõírás szerint tûzön megsütötték a pászkát. A szent adományokat pedig megfõzték fazekakban, lábasokban és tálakban, majd gyorsan odaadták az egész népnek.
14. Ezután készítettek maguknak és a papoknak. A papok ugyanis, Áron fiai, egészen besötétedésig el voltak foglalva az égõáldozatok és a hájrészek bemutatásával, azért készítették el a leviták maguknak és a papoknak, Áron fiainak.
15. Az énekesek, Aszaf fiai, a maguk helyén álltak, Dávidnak, Aszafnak, Hemannak és Jedutunnak, a király prófétáinak elõírása szerint, az ajtónállók pedig a kapukat õrizték. Nem kellett szolgálatukat elhagyniuk, mert testvéreik, a leviták nekik is készítettek.
16. Úgy rendezték ezen a napon az Úr egész szolgálatát, hogy a pászkát megünnepeljék, és az égõáldozatokat bemutassák az Úr oltárán, ahogyan Jozija király megparancsolta.
17. Izrael fiai, akik jelen voltak, így tartották meg akkor a pászkát és a kovásztalanok ünnepét hét napon át.
18. Sámuel próféta napjai óta nem tartottak Izraelben ilyen pászkát. Izrael királyai közül egyik sem készített olyan pászkát, mint amilyen Jozija tartott a papokkal, levitákkal, egész Júdával, Izrael jelenlevõ fiaival és Jeruzsálem lakóival.
19. Jozija uralkodásának 18. esztendejében ünnepelték ezt a pászkát.
20. Mindezek után, amikor Jozija helyreállította a templomot, felvonult Nechó, Egyiptom királya, hogy csatába szálljon az Eufrátesz melletti Karkemisnél. Jozija szembeszállt vele,
21. bár az követeket küldött hozzá ezzel az üzenettel: "Milyen ellentét volna köztem és közted, Izrael királya? Nem ellened vonulok ki a mai napon, hanem más ház ellen hadakozom. S az Isten parancsolta, hogy siessek, azért vonulj vissza az Isten elõl - mert õ velem van! -, nehogy elveszítsen."
22. De Jozija nem fordult vissza elõle, mert elég erõsnek érezte magát, hogy megütközzék vele. Nem hallgatott tehát Nechó szavaira, amelyeket Isten nevében intézett hozzá. Mégis elment, hogy csatát vívjon Megiddó síkságán.
23. Ott a dárdavetõk eltalálták Jozija királyt. Ekkor a király megparancsolta szolgáinak: "Vigyetek ki innét, mert súlyosan megsebesültem!"
24. Szolgái levették a harci szekérrõl, és egy másik szekéren szállították és vitték Jeruzsálembe. Ott halt meg. Atyáinak sírboltjában temették el. Egész Júda és Jeruzsálem meggyászolta Joziját.
25. Jeremiás gyászéneket szerzett Jozijáról. Mind a mai napig ezt használják az összes énekesek és énekesnõk, amikor Jozijáról zengik gyászdalaikat. Ez törvénnyé lett Izraelben, lám, meg vannak írva a gyászénekek között.
26. Jozija egyéb dolgai, az Úr törvénye szerint tett jótéteményei,
27. a vele történt események - az elsõktõl az utolsókig - meg vannak írva Izrael és Júda királyainak könyvében.
