Biblia egy év alatt.

A 153. napon Salamon bukásának vagyunk tanúi az 1Királyok 11. fejezetében, vétkeiről és a királyság felosztásának előképéről. A Prédikátor könyve 10-12. fejezete lezárja az életről és a bölcsességről szóló elmélkedést, emlékeztetve minket a halál elkerülhetetlenségére és az istenfélelem fontosságára. A 9. zsoltár megerősíti bizalmunkat az isteni igazságszolgáltatásban, és arra hív, hogy dicsérjük hűségét.

1. Salamon király számtalan idegenbõl való asszonyt szeretett, mégpedig a fáraó lányán kívül moábita, ammonita, edomita, szidoni és hetita asszonyokat,

2. tehát pogány népbõl valókat is, akikrõl az Úr azt mondta Izrael fiainak: "Ne adjátok össze velük magatokat, s õk se házasodjanak össze veletek, mert elcsábítják szíveteket, s isteneikhez pártoltok."

3. Ám Salamon csüggött rajtuk. Hétszáz fejedelmi asszonya volt és háromszáz ágyasa.

4. Történt, hogy amikor Salamon megöregedett, szívét asszonyai más istenekhez fordították, szíve nem volt többé mindenestül az Úré, az õ Istenéé, mint atyjának, Dávidnak a szíve.

5. Így Salamon a szidoniak istennõjéhez, Astartéhez szegõdött, majd Milkomhoz, az ammoniták szörnyéhez.

6. Salamon tehát olyat tett, ami gonosznak számít az Úr szemében, és nem követte hûségesen az Urat, mint atyja, Dávid.

7. Akkoriban épített Salamon Kamosnak, a moábiták istenének egy szentélyt arra a hegyre, amely Jeruzsálemmel szemközt emelkedik, aztán ugyanígy Milkomnak is, az ammoniták istenének.

8. S ezt minden idegenbõl való asszonyának megtette, aki tömjént és véres áldozatot mutatott be isteneinek.

9. Az Úr megneheztelt Salamonra, mivel szíve elfordult az Úrtól, Izrael Istenétõl, jóllehet kétszer is megjelent neki,

10. és épp azt a parancsot adta neki, hogy ne szegõdjön más istenekhez. De õ nem tartotta meg, amit az Úr parancsolt neki.

11. Ezért az Úr így szólt Salamonhoz: "Mivel így áll veled a dolog, hogy nem tartottad meg szövetségemet és a törvényeket, amelyeket szabtam, elveszem tõled a királyságot és szolgádnak adom.

12. De atyádra, Dávidra való tekintettel nem a te életedben teszem ezt meg, hanem fiad kezébõl ragadom ki.

13. S nem veszem el az egész királyságot; egyetlen törzset meghagyok fiadnak, atyád, Dávid kedvéért és Jeruzsálem miatt, hisz kiválasztottam."

14. Az Úr ellenséget támasztott Salamonnak az edomita Hadadban, aki az edomi királyi családból származott.

15. Akkoriban ugyanis, amikor Dávid legyõzte az edomitákat, s a sereg vezére, Joáb fölment, hogy eltemesse a halottakat, s Edomban minden férfit lemészároljon -

16. hat hónapig maradt ott Joáb egész Izraellel, addig, amíg minden férfit ki nem irtott Edomban -,

17. akkor történt, hogy Hadad, s vele azok a hû edomiták, akik atyja alattvalói közé tartoztak, elmenekültek, és eljutottak Egyiptomba. Hadad akkor még egészen fiatal fiú volt.

18. Elindultak Midiánból és Paránba értek. Paránból embereket vittek magukkal, és így eljutottak Egyiptomba a fáraóhoz, Egyiptom királyához. Az adott nekik egy házat és ellátta õket élelemmel. Sõt, földet is ajándékozott nekik.

19. Hadad annyira kedves lett a fáraó elõtt, hogy az feleségül adta hozzá felesége húgát, a legfõbb úrnõnek, Tachpenesznek a húgát.

20. Tachpenesz húga szült neki egy fiút, ez volt Genubat. Tachpenesz a fáraó palotájában neveltette; így Genubat a palotában maradt a fáraó gyermekei között.

21. Amikor azonban Hadad Egyiptomban hírét vette, hogy Dávid megtért atyáihoz, a sereg vezére, Joáb meg halott, Hadad megkérte a fáraót: "Engedj el, hadd térjek vissza hazámba!"

22. A fáraó azt válaszolta: "Van valamiben is hiányod, hogy fölébredt benned a vágy, hogy visszatérj hazádba?" Azt mondta: "Nem, de mégis mindenképpen engedj visszatérnem." Hadad bajt hozott:

23. S még egy más ellenséget is támasztott neki Isten, Eljada fiát, Rezont, aki urától, Hadad-Ezertõl menekült el, Coba királyától.

24. Embereket gyûjtött maga köré, s egy csapat vezére lett, amikor Dávid vérfürdõt rendezett köztük. Damaszkuszba ment, megvetette ott a lábát, és Damaszkusz királyaként uralkodott.

25. S Izrael ellensége volt, amíg csak Salamon élt. ellenséges volt Izraellel szemben, és királyként uralkodott Edom fölött.

26. Egy Ceredából való efratitának, Nebatnak a fia, Jerobeám - anyját Ceruának hívták, s özvegy asszony volt, õmaga meg Salamon szolgálatában állt - szintén fellázadt a király ellen.

27. A következõképpen történt, hogy fellázadt a király ellen. Salamon Millóban építkezett, kijavította a rést atyjának, Dávidnak városán.

28. Ez a Jerobeám derék ember volt, s amikor Salamon észrevette, hogy ez a fiatalember milyen ügyes a munkában, megtette József háza robotfelügyelõjének.

29. Akkoriban történt, hogy Jerobeám egyszer elhagyta Jeruzsálemet és útközben találkozott a Silóba való Achija prófétával. Új köntös volt rajta, és csak ketten voltak a határban.

30. Achija fogta az új köntöst, ami rajta volt, tizenkét darabra tépte,

31. és azt mondta Jerobeámnak: "Legyen tíz rész a tied, mert azt mondja az Úr, Izrael Istene: Kiragadom az országot Salamon kezébõl, s tíz törzset neked adok.

32. Csak egy törzs marad az övé, szolgámra, Dávidra való tekintettel és Jeruzsálem miatt, a miatt a város miatt, amelyet kiválasztottam Izrael törzsei közül.

33. Azért (teszem ezt), mert elhagyott, és Asztartét, a szidoniak istennõjét, Kamost, Moáb istenét és Milkomot, az ammoniták istenét imádta, nem az én útjaimon járt, nem azt tette, ami kedves a szememben, nem tartotta szem elõtt parancsaimat és törvényeimet, mint atyja, Dávid.

34. Nem ragadom ki kezébõl az egész királyságot - meghagyom fejedelemnek, amíg csak él, szolgám, Dávid kedvéért, akit kiválasztottam, és aki szem elõtt tartotta parancsaimat és törvényeimet.

35. Majd a fia kezébõl ragadom ki a királyságot, és neked adom, mármint a tíz törzset.

36. Az õ fiának csupán egyetlen törzset hagyok, hogy szolgámnak, Dávidnak mindig maradjon égõ mécsese színem elõtt Jeruzsálemben, abban a városban, amelyet nevem hajlékául kiválasztottam.

37. Téged pedig hagylak, hogy uralkodjál mindenen, amire csak vágyik a szíved, és király légy Izrael fölött.

38. Így lesz: ha ügyelsz mindenre, amit csak parancsolok neked, az én útjaimon jársz, s azt teszed, ami kedves a szememben, s megtartod parancsaimat és törvényeimet, mint szolgám, Dávid tette, akkor veled leszek, s maradandó házat építek neked, mint Dávidnak építettem, és rád bízom Izraelt.

39. Dávid utódait megalázom, de nem örökre."

40. Salamon azon volt, hogy megölje Jerobeámot. Jerobeám azonban útnak indult, és Egyiptomba menekült Sisákhoz, Egyiptom királyához. Ott maradt Egyiptomban egészen Salamon haláláig.

41. Salamon történetének többi részét, tetteit és bölcsességét mind följegyezték Salamon történetének könyvében.

42. Az az idõ, amíg Salamon Jeruzsálemben királya volt egész Izraelnek, negyven esztendõt tett ki.

43. Aztán Salamon megtért atyáihoz. Atyjának városában temették el. Fia, Rechabeám lett helyette a király.

Fejezet 10

1. A döglõdõ legyek a kenetkészítõnek egész csésze olaját tönkreteszik; csöppnyi balgaság súlyosabban esik a latba, mint a bölcsesség és a dicsõség.

2. A bölcs egyenesen jár, a balga lejtõs úton.

3. A balga nem tehet egyebet, mint hogy megy a maga útján: az okosság hiányzik belõle, így elárulja, hogy balga.

4. Ha az uralkodó haragja fölgerjed ellened, ne hagyd el helyedet, mert a higgadtság elébevág a nagy eltévelyedéseknek.

5. Még egy bajt láttam a nap alatt, s ez az uralkodó tévedése:

6. a balgaságnak igen magas tisztségeket adnak, a gazdagok meg alacsony sorban vannak.

7. Láttam szolgákat lóháton, a fejedelmeknek meg szolgák módjára gyalog kellett menniük.

8. Aki vermet ás, beleesik; és aki falat bont, megmarhatja a kígyó.

9. Aki követ fejt, megsérülhet tõle; aki fát hasogat, vigyázzon magára.

10. Ha életlen a fejsze és nem köszörülik meg, akkor nagyobb erõt kell kifejteni. A bölcsesség elõnye a siker.

11. Ha a kígyó mar, mielõtt elbûvölnék, akkor a bûvölõnek semmi haszna a mûvészetébõl.

12. A bölcs szájából elhangzó szavak tetszést aratnak, de a balgát elnyelik az ajkai.

13. Szájának szavai dõreséggel kezdõdnek, a beszédje vége meg végzetes õrültség.

14. Szaporítja a szót a balga, de senki sem tudja, mi lesz. Ki is adná tudtára, hogy mi lesz utána?

15. A balgákat elfárasztja nagy erõlködésük; aki nem ismeri az utat, nem tud eljutni a városba.

16. Jaj neked, ország, ha gyerek a királyod, s ha fejedelmeid már reggel lakmároznak!

17. Boldog vagy, ország, ha nemes ember a királyod, s ha fejedelmeid illõ idõben esznek, férfiak, nem pedig iszákosok módjára.

18. A tétlenség miatt meghajolnak a gerendák, és ha nincs gondosság, beázik a háztetõ.

19. Asztalnál vigadhat az ember, s a bor vidámmá teszi az életet. De aztán pénz jár mindenért!

20. Még gondolatban se átkozd a királyt, és még hálószobádban se átkozd a gazdagot! Mert hátha elviszi az ég madara a hangodat, s egy szárnyas lény jelenti a szavadat.

Fejezet 11

1. Dobd kenyeredet a víz tükrére, és sok nap múltán is megtalálod.

2. Adj (vagyonodból) egy-egy részt hétnek, sõt nyolcnak, mert nem tudhatod, milyen baj szakad az országra.

3. Ha tele vannak esõvel a felhõk, a földre öntik. Akár észak, akár dél felé dõl a fa, ott marad, ahová dõl.

4. Aki a szélhez igazodik, az sohasem vet, s aki a felhõket lesi, nem arat.

5. Ahogy nem ismered a szél járását, sem a terhes asszony méhének titkait, ugyanúgy nem ismered Isten tevékenységét sem, aki mindent irányít.

6. Már reggel vesd el vetõmagodat, és ne pihentesd kezedet napestig, hisz nem tudhatod, vajon sikerül-e ez vagy az, vagy hogy mindegyik egyformán jó-e.

7. Édes a fény és jót tesz a szemnek, ha látja a napot.

8. Ha sok évig él is az ember, örüljön mindegyiknek, és gondoljon arra, hogy sok lesz a sötétség napja. Minden, ami következik, hiábavalóság!

9. Örülj, ifjú ember, ifjúságod idején, légy vidám ifjú napjaidban! Menj, ahová húz a szíved, és ahová csal a szemed! De légy tudatában, hogy Isten mindenért számadásra von.

10. Vesd ki a szívedbõl a haragot, és tartsd távol testedtõl a bajt! Mert az ifjúság és a fekete haj korszaka hiábavaló.

Fejezet 12

1. Gondolj Teremtõdre ifjúságod napjaiban, mielõtt megérkeznek a gonosz napok, és elközelegnek az évek, amelyekre azt mondod majd: nem tetszenek nekem;

2. mielõtt elsötétül a nap és a világosság, a hold és a csillagok, és mielõtt az esõ után visszatérnek a felhõk;

3. amikor megremegnek a ház õrzõi, és megrokkannak az erõs férfiak;

4. amikor bezárják a külsõ kapukat, és halkabbá válik a malom zaja; amikor elcsitul a madarak hangja, és minden dal elhallgat;

5. amikor félnek a magaslatoktól, és ijedten járnak az úton; amikor a mandulafa virágzik, a sáska jóllakik, a kapor kipattan, az ember meg örök hajlékába tér - az utcán már jönnek-mennek a siratóasszonyok;

6. mielõtt elszakad az ezüstkötél, megreped az arany gyertyatartó, megpattan a forrásnál a korsó, s összetörik a kúton a kerék;

7. és a por visszatér a földbe, ahonnét jött, az éltetõ lehelet meg az Istenhez, aki adta.

8. Hiábavalóság, csak hiábavalóság - mondja a prédikátor - minden hiábavalóság!

9. A prédikátor nemcsak maga volt bölcs, hanem a népet is okosságra tanította. Sok bölcs mondást mérlegelt, felkutatott és megfogalmazott.

10. A prédikátor igyekezett tetszetõs szavakat találni, és az igazság szavait õszintén leírni.

11. A bölcsek szavai olyanok, mint az ösztöke, és mint a levert cövekek a nyájak javára használja õket a pásztor.

12. Ezeken túl, fiam, ne kutass! A sok könyvírásnak se vége, se hossza, és a sok tanulás elfárasztja a testet.

13. Vége a beszédnek. Mindent hallottál. Féld az Istent, és tartsd meg a parancsait! Mert ez minden embernek a kötelessége.

14. Mivelhogy Isten minden tettet ítélõszéke elé visz, és lát minden rejtett dolgot, akár jó volt, akár rossz.

1. (A karvezetõnek, oboára és hárfára - Dávid zsoltára.)

2. Szívem mélyébõl dicsõítlek, Uram, hirdetem nagy tetteidet.

3. Ujjongok és benned van örömöm, s magasztalom neved, ó Fölséges.

4. Mert ellenségeim meghátráltak, elestek és eltûntek színed elõtt.

5. Magadévá tetted igazságomat és ügyemet, mint igazságos bíró ültél trónodra.

6. A népeket megfenyítetted, a gonoszokat megsemmisítetted, s örökre eltörölted a nevüket.

7. Eltûnt az ellenség, végleg megsemmisült, feldúltad városait, még emlékük sem maradt. De lám,

8. az Úr mindörökké trónol, bírói széke ítéletre készen áll.

9. Igazságosan ítéli meg a földkerekséget, a népek fölött törvény szerint tart ítéletet.

10. Az elnyomottnak az Úr lesz menedéke, a szükség napjaiban egyetlen mentsége.

11. Akik ismerik nevedet, reménykednek benned, Uram, soha nem hagyod el a téged keresõket,

12. Dicsõítsétek az Urat, aki Sionban lakik, hirdessétek nagy tetteit a népek között!

13. Mert mint a vér bosszulója gondolt rájuk, nem feledkezett el a szegények sóhajáról.

14. Könyörülj rajtam, Uram, lásd meg szorultságom, a halál kapujából szabadíts ki engem!

15. Hadd hirdessem dicsõségedet Sion leányának kapuiban, és örüljek, hogy megsegítettél!

16. A népek a maguk ásta verembe estek, s a hálóba, amelyet vetettek, az õ lábuk botlott.

17. Az Úr hírt adott magáról az ítéleten, s a gonoszt önkeze mûvével kötötte meg.

18. Tûnjenek el a holtak világába az álnokok, s mind a népek, amelyek elfelejtik Istent!

19. De õ nem feledkezik meg soha a szegényrõl, s aki bajban is remél, nem csalódik soha.

20. Kelj fel, Uram, nehogy elbízza magát az ember, szólítsd ítéletre a népeket magad elé!

21. Uram, töltsd el õket rettegéssel, tudják meg a népek, hogy õk is csak emberek!