Biblia egy év alatt.

A 151. napon Salamon királyságának megszilárdulását követjük az 1Királyok 9. fejezetében, beleértve a templom felszentelését és az isteni ígéretek beteljesedését. A Prédikátor könyve 5-6. fejezete emlékeztet minket az élet rövidségére és az Isten félelmének fontosságára a mindennapi cselekedeteinkben. A 7. zsoltár kiegészíti ezeket az olvasmányokat az igazságosság és a védelem iránti kiáltással, megerősítve az Úrba vetett bizalmat.

1. Amikor Salamon befejezte az Úr templomának és a királyi palotának az építését, és megvalósította minden más tervét is, amit csak akart s amihez csak kedve volt,

2. történt, hogy az Úr másodszor is megjelent Salamonnak, ahogy Gibeonban megjelent.

3. Így szólt hozzá az Úr: "Meghallgattam imádat és könyörgésedet, amellyel hozzám fordultál. Fölszenteltem ezt a templomot, amelyet építettél, s ott marad a nevem örökre; szemem és szívem is ott lesz mindig.

4. Ha színem elõtt jársz, amint atyád, Dávid (színem elõtt járt), tiszta szívvel és egyenes lelkülettel, mindent megteszel, amit kívánok tõled, teljesíted parancsaimat és törvényeimet,

5. akkor megerõsítem királyi trónodat Izrael fölött örökre, amint atyádnak, Dávidnak ígértem, amikor azt mondtam: Sohasem leszel utód híjával Izrael trónján.

6. Ha azonban elfordultok tõlem, ti és gyermekeitek, és nem tartjátok meg parancsaimat és törvényeimet, amelyeket rendeltem nektek, hanem elmentek más isteneknek szolgálni és õket imádni,

7. akkor eltörlöm Izraelt arról a földrõl, amelyet adtam neki, s elpusztítom színem elõl a templomot is, amelyet nevemnek szenteltem. Izrael szólásmondás és gúny tárgya lesz a népek körében.

8. És ez a fölséges templom - aki csak elmegy mellette, megdöbben és felszisszen ha megkérdezik, miért bánt így az Úr ezzel a földdel és ezzel a házzal,

9. akkor azt mondják majd: azért, mert elhagyták az Urat, az õ Istenüket, aki kivezette atyáikat Egyiptom földjérõl, mert idegen istenekhez pártoltak, azokat imádták, nekik szolgáltak, azért hozta rájuk az Úr ezt a sok bajt."

10. A húsz esztendõ elteltével - ezalatt készült el Salamon a két épületnek, az Úr templomának és a királyi palotának a fölépítésével -,

11. mivel Tírusz királya, Hirám annyi cédrus- és ciprusfával meg arannyal látta el, amennyit csak akart, Salamon király húsz várost Hirámnak adott Galilea vidékén.

12. Hirám eljött Tíruszból megtekinteni a városokat, amelyeket Salamon átengedett neki. De nem tetszettek neki.

13. Azt mondta: "Miféle városok ezek, amelyeket átengedsz nekem, testvér?" Azért hívják Kabulnak azt a vidéket mind a mai napig.

14. Mindazáltal Hirám küldött a királynak 120 arany talentumot.

15. Így állt a dolog a robottal, amelyet Salamon kirótt, hogy fölépíthesse az Úr templomát és a saját palotáját, aztán Millót és Jeruzsálem falait, továbbá Hacort, Megiddót és Gezert. -

16. A fáraó ugyanis, Egyiptom királya kivonult, meghódította és fölégette Gezert, a városban lakó kánaániakat pedig lemészárolta, de aztán lányának, Salamon feleségének adta a várost hozományul,

17. így Salamon újra fölépítette -, végül az alsó Bet-Horont,

18. Baalatot, Tamart az ország pusztaságán,

19. valamint az összes helyõrségi várost, amely Salamoné volt, a szekérvárosokat és a lovasvárosokat meg amit Salamonnak kedve tartott építeni Jeruzsálemben, Libanonban és egész birodalmában.

20. Az amoriták, hetiták, periziták, hivviták és jebuziták közül a nem Izrael fiaihoz tartozó megmaradt egész lakosságot,

21. s akik még leszármazottaik közül az országban éltek, mivel Izrael fiai nem tudták rajtuk betölteni az átkot, ezeket Salamon robotra kötelezte mind a mai napig.

22. Izrael fiai közül Salamon senkit se hajtott szolgaságba, õk harcosok és tisztségviselõk, tisztek és felügyelõk voltak, a szekerek és a lovasok parancsnokai,

23. végül fõfelügyelõk, akik Salamon munkálatai élén álltak, összesen ötszázötvenen, õk ügyeltek azokra az emberekre, akik a munkát végezték.

24. Mihelyt a fáraó lánya Dávid városából palotájába vonult, amelyet építettek neki, (Salamon) máris Milló építéséhez fogott.

25. Salamon évente háromszor égõ- és közösségi áldozatot mutatott be az oltáron, amelyet az Úrnak emelt... A templom sérüléseit is kijavította.

26. Hajóhadat is épített Salamon király Ecjon-Geberben, amely a Sás-tenger mentén, Elat közelében fekszik, Edom földjén.

27. Hirám is elküldte a hajókra Salamon embereivel a maga embereit, ezek tengerészek voltak, ismerték a tengert.

28. Ofirba hajóztak, aranyat hoztak onnan, 420 talentumot, és átadták Salamon királynak.

Fejezet 5

1. Ne szóljon elhamarkodottan a szád, és a szíved ne siessen a szóval Isten elõtt; mert Isten a mennyben van, te meg a földön. Ezért légy kevés beszédû!

2. A sok tevés-vevés álmokhoz vezet, a sok szóbeszéd meg esztelen kijelentésekhez.

3. Ha valamit megfogadtál Istennek, ne mulaszd el a teljesítését. Mert Isten nem leli kedvét a bolondokban. Amit megfogadtál, azt tartsd meg!

4. Jobb, ha egyáltalán nem teszel fogadalmat, mint ha megfogadsz valamit, és nem tartod meg.

5. Ne hagyd, hogy a szád bûnbe vigyen és ne mondd a követnek: "Tévedés volt!" Különben megharagszik az Isten kijelentésed miatt, és megsemmisíti kezed mûvét.

6. Ennyi álom, ennyi hiábavalóság; sok a szóbeszéd és a szélkergetés. Tehát féld az Istent!

7. Ha látod, hogy elnyomják a szegényeket, és semmibe veszik a törvényt és az igazságosságot, ne csodálkozz rajta. Azt fogják neked mondani: az egyik fölöttes fölött egy másik van, és mind a kettõ fölött egy még följebb való.

8. A közjóra fognak hivatkozni és a király szolgálatára.

9. Aki szereti a pénzt, az soha sem kap elég pénzt, és aki szeret szerezni, annak soha sem elég a jövedelme. Ez is hiábavalóság!

10. Ahogy nõ a vagyon, szaporodnak a pusztítói. És mi haszna van a birtokosának? Csak a szeme elégül ki.

11. A dolgozó ember álma édes, akár keveset, akár sokat eszik. De a gazdagot jóllakottsága nem hagyja aludni.

12. Van egy szörnyû baj, amit a nap alatt láttam: a gazdagság, amit a tulajdonosa a vesztére tartogat.

13. A gazdagság ugyanis valami szerencsétlenség folytán elvész, és ha fia születik, ennek nem marad semmi.

14. Mezítelenül született, s úgy megy el innét, amint jött abból, amit fáradsággal szerzett, semmi sem marad a kezében.

15. Az is rettenetes nyavalya, hogy úgy kell elmennie, ahogy jött. Mit használ hát neki, hogy szelet hajszol?

16. Így minden napját sötétben és gyászban, kedvetlenségben, betegségben és bosszúságban tölti el.

17. Nos, megállapítom: az a jó, amiben az embernek része lehet, ennyi: egyék, igyék és érezze magát jól minden fáradozás közepette, amely adódik a nap alatt, életének azon a néhány napján, amelyet Isten ad neki, mert ez az osztályrésze.

18. Igen, ha valakinek Isten gazdagságot és vagyont adott, és megengedte, hogy élvezze, és kivegye részét belõle, és örömét találja munkájában: ez Isten ajándéka.

19. Mert az ilyen nem sokat törõdik élete napjaival, mivel Isten örömmel tölti el szívét.

Fejezet 6

1. Más bajt is láttam a nap alatt, amely súlyosan ránehezedik az emberre.

2. Van, akinek Isten adott gazdagságot, kincseket, megbecsülést, és semmi sem hiányzik neki abból, amit szíve kíván. De Isten nem engedi, hogy élvezze, hanem idegen élvezi. Ez hiábavalóság és szörnyû gyötrelem!

3. Lehet valakinek száz fia és ugyanannyi lánya, megérhet mégoly magas kort is, de ha nem élvezheti javait, és tisztes temetésben sincs része, akkor azt mondom: az elvetélt magzat boldogabb nála.

4. Ez sötétségben jön és sötétben megy, sötétség borítja még a nevét is,

5. az nem látta a napot és nem ismeri az éjszakai nyugodalmat - egyik sem több, mint a másik!

6. Ha az kétszer ezer évig élne is, de nem volna örömére, akkor nem ugyanoda jut mind a kettõ?

7. Az ember minden fáradozása a szájáért van, de a gyomra mégsem telik meg.

8. Mivel van többje a bölcsnek, mint a balgának? És mit tartsunk a szegényrõl, aki a nyilvánosság elõtt fenn tudja tartani a látszatot?

9. Jobb a szem pillantása, mint a gyomor jóléte? Ez is hiábavalóság és szélkergetés!

10. Ami van, azt már rég nevén nevezték; meg van az is szabva, mi lesz az emberbõl, és így nem szállhat perbe azzal, aki hatalmasabb nála.

11. Ha sok a szóbeszéd, csak szaporodik a hiábavalóság. Mit nyer vele az ember?

12. Vajon ki tudja, mi válik javára életében az embernek, hiábavaló életének pár napján, amely elsuhan, mint az árnyék? Hiszen ki adja tudtul az embernek, õ utána mi lesz a nap alatt?

1. (Dávid gyászéneke, amelyet az Úrnak énekelt a benjaminita Kus felett.)

2. Uram, Istenem, hozzád menekülök, ments meg minden üldözõmtõl és szabadíts meg!

3. Nehogy mint oroszlán, valaki elkapjon és szétszaggasson. Hiszen senki sincs, aki megmentene.

4. Uram, Istenem, ha olyasmit tettem... ha kezemhez jogtalanság tapad,

5. ha gonoszul bántam barátommal, ha kegyelmeztem az igazságtalan elnyomónak,

6. akkor üldözzön és fogjon el ellenségem! Tapossa el életem a földön és tiporja bensõmet a porba!

7. Kelj fel, Uram, haragodban, ébredj fel, Istenem! Szállj szembe ellenségeim dühével te, aki szereted az ítéletet!

8. Gyûljenek köréd a nemzetek, elõttük állítsd fel ítélõszéked.

9. [Az Úr a népek bírája.] Szolgáltass nekem igazságot, Uram, jogom és ártatlanságom szerint!

10. Legyen vége a galádok gazságának, tedd erõssé az igazat! Igaz Isten vagy, a szívek és vesék vizsgálója.

11. Isten az én védõpajzsom. Õ menti meg az igaz szívûeket.

12. Igazságos bíró az Isten. Fékezi haragját, de bosszúja bármely nap fellobbanhat,

13. ha meg nem tér az ember. Bárhogy élezi kardját az ellenség, bárhogy feszíti íját és céloz:

14. maga ellen irányítja a halált hozó fegyvert, és nyilai tüzes büntetéssé válnak.

15. Nézd, a gonosz fogant, tele van álnoksággal, s amit világra hoz, veszedelem.

16. Gödröt ásott, kimélyítette, de õ esett a maga ásta verembe.

17. Gonoszsága visszahull saját fejére, álnoksága fejének tetejére.

18. De én dicsõítem az Urat, aki igazságban honol. A Magasságbeli nevének szól énekem.