Fejezet 6
1. Dávid összegyûjtötte Izraelbõl a legjavát, harmincezer férfit,
2. aztán elindult Dávid, és az egész vele tartó sereggel a júdeai Baalába vonult, hogy elhozza onnan Isten ládáját, amely a Seregek Urának nevét viseli, aki a kerubok fölött trónol.
3. Isten ládáját egy új szekérre tették azután, hogy elhozták Abinadab házából, amely a dombon állt; s Abinadab fiai, Uza és Achjo vezették a szekeret.
4. Uza az Isten ládája mellett ment, Achjo pedig elõtte ment.
5. Dávid és Izrael egész háza teljes lendülettel táncoltak az Úr elõtt, s énekeltek citera, hárfa, dob, csengettyû és cintányér kíséretében.
6. Amikor azonban Nachon sátorához értek, Uza kinyújtotta kezét az Isten ládája felé és megfogta, mert az ökrök megbillentették.
7. Erre fellángolt az Úr haragja Uza ellen, s lesújtott rá az Isten vétkéért, úgyhogy meghalt ott, az Isten ládája mellett.
8. Dávid nagyon megütõdött rajta, hogy az Úr olyan hirtelenül elragadta Uzát. Ezért hívják azt a helyet mind a mai napig Perec-Uzának.
9. Azon a napon félelem fogta el Dávidot az Úr színe elõtt, s azt mondta magában: "Hogy jöhet hozzám az Úr ládája?"
10. Ezért Dávid nem akarta, hogy hozzá, Dávid városába vigyék az Úr ládáját, hanem a Gátból való Obed-Edom házába vitette.
11. Az Úr ládája három hónapig maradt a Gátból való Obed-Edom házában, és az Úr megáldotta Obed-Edomot egész házanépével egyetemben.
12. Amikor aztán hírül vitték Dávid királynak: "Az Úr megáldotta Obed-Edom egész házanépét és mindenét, amije csak van az Isten ládájáért", akkor Dávid elment, és Obed-Edom házából nagy örömmel Dávid városába vitte Isten ládáját.
13. Amikor azok, akik az Úr ládáját vitték, hat lépést tettek, feláldozott egy marhát és egy hizlalt bárányt.
14. S táncolt is Dávid - teljes erejébõl - az Úr elõtt, közben egy vászon efod övezte.
15. Így vitte fel Dávid és Izrael háza ujjongás és harsonaszó kíséretében az Úr ládáját.
16. Amikor azonban az Úr ládája bevonult Dávid városába, történt, hogy Saul lánya, Michal kinézett az ablakon. Amikor meglátta, hogy Dávid király ugrál és forog az Úr elõtt, szívében megvetette.
17. Az Úr ládáját bevitték, és a sátorban arra a helyre állították, amelyet Dávid kijelölt neki. Akkor Dávid égõáldozatot és közösségi áldozatot mutatott be az Úr elõtt,
18. s amikor készen lett az égõáldozatnak és a közösség áldozatának a bemutatásával, megáldotta a népet az Úr nevében.
19. Aztán az egész népnek, Izrael fiai egész seregének, a férfiaknak éppúgy, mint a nõknek kiosztatott egy-egy kenyeret, egy csomó datolyát és egy-egy mazsolás kalácsot. Ezután az egész nép hazament.
20. Amikor Dávid hazatért, hogy családját is megáldja, Saul lánya, Michal, Dávid elé lépett, s azt mondta: "Milyen tiszteletre méltó módon viselkedett ma Izrael királya, amikor szolgái szolgálóinak szeme láttára levetkõzött, ahogy csak a csõcselékbõl szokott valaki levetkõzni!"
21. Dávid így válaszolt Michalnak: "Az Úr elõtt táncoltam! Az Úr életére, aki engem atyád és egész háza helyett kiválasztott, s megtett fejedelemnek az Úr népe, Izrael fölött: Az Úr elõtt igenis táncolok.
22. Sõt, még jobban megalázkodom, mint most, akkor is, ha a te szemedben megvetésre méltó vagyok is. Mert a szolgálók körében, akiket említettél, azok körében tiszteletet váltok ki."
23. Michalnak, Saul lányának egész halála napjáig nem lett gyermeke.
Fejezet 7
1. Amikor már a házában lakott a király, és az Úr nyugalmat adott neki körös-körül minden ellenségétõl,
2. a király így szólt Nátán prófétához: "Nézd, magam cédrusfából készült házban lakom, az Úr ládája meg sátorban lakik."
3. Erre Nátán azt mondta a királynak: "Vigyél véghez mindent, ami szándékodban van, mert veled van az Úr."
4. Még akkor éjszaka történt, hogy az Úr szózatot intézett Nátánhoz:
5. "Menj, és mondd meg szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Te akarsz nekem házat építeni lakóhelyemül?
6. Azóta, hogy kivezettem Izrael fiait Egyiptomból, sose laktam házban mind a mai napig, hanem ide-oda vándoroltam egy sátorban - az volt a hajlékom.
7. Amíg Izrael fiaival ide-oda vándoroltam, mondtam-e egyetlen szóval is Izrael bírái közül, akiket pásztornak rendeltem népem, Izrael fölé, egyetlen egynek is: Miért nem építtek nekem cédrusfából házat?
8. Ezenkívül mondd még meg szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja a Seregek Ura: Elhoztalak a legelõrõl, a juhok mögül, hogy népem, Izrael fejedelme légy.
9. Veled voltam minden vállalkozásodban, és minden ellenségedet megsemmisítettem elõtted. Nagy nevet szerzek neked, olyat, mint a föld nagyjaié.
10. S meghatározok népemnek, Izraelnek egy helyet, és oda telepítem. Ezen a helyen fog majd lakni, és nem hányódik többé ide-oda. A gonoszok nem szorongatják, mint eddig,
11. attól az idõtõl kezdve, hogy bírákat rendeltem népem, Izrael fölé. Megszabadítom minden ellenségétõl. Az Úr naggyá tesz, s házat épít neked az Úr.
12. Ha aztán napjaid betelnek és megtérsz atyáidhoz, megtartom utánad magvadból származó utódodat és megszilárdítom királyságát.
13. [Az házat épít nevemnek, én meg minden idõkre megszilárdítom királyi trónját.]
14. Az atyja leszek, õ meg a fiam lesz. Ha eltévelyedik, az emberek módjára bottal fegyelmezem, s olyan csapásokkal, amelyek az emberek fiait érik.
15. De irgalmamat nem vonom meg tõle, amint elõdödtõl megvontam.
16. Nem, házad és királyságod örökre fennmarad színem elõtt, trónod örökre szilárd marad."
17. Nátán ezeket a szavakat és ezt az egész kinyilatkoztatást mind elmondta Dávidnak.
18. Erre Dávid bement, leborult az Úr elõtt, és így szólt: "Ki vagyok én, ó Uram, Istenem, s mi az én házam, hogy idáig vezettél?
19. S ez még mind kevés volt a szemedben, ó Uram, Istenem, mert még ígéreteket is tettél szolgád házának a távoli idõkre... ó Uram, Istenem.
20. Mit szólhat Dávid, amikor magad szemelted ki szolgádat, ó Uram, Istenem.
21. Szolgádért, jóakaratod szerint cselekedted és nyilatkoztattad ki ezeket a nagy dolgokat szolgádnak.
22. Ezért ó Uram, Istenem, nagy vagy, nincs hozzád hasonló senki, és nincs más Isten, csak te, amint fülünkkel hallottuk.
23. S hol van a földön még egy nép, amelyet hozzá lehetne mérni népedhez, Izraelhez? (Olyan nép), amelyért az Isten elment volna, hogy saját népéül megszerezze, és híressé tegye, nagy és félelmetes tetteket vigyen végbe, és népeket és isteneket ûzzön el népe elõl?
24. Így örökre népeddé tetted népedet, Izraelt, s magad lettél, Uram, az Istene.
25. Váltsd hát valóra ígéreted, amelyet szolgádnak és házának tettél, ó Uram, Istenem, minden idõkre, és tégy úgy, amint mondtad.
26. Akkor örökké dicsõítik majd a nevedet, és így beszélnek: Izraelnek a Seregek Ura az Istene. Akkor fennmarad szolgádnak, Dávidnak a háza is színed elõtt.
27. Mert magad nyilatkoztattad ki, Seregek Ura, Izraelnek Istene, szolgádnak: Házat építek neked. Ezért vette szolgád a bátorságot, hogy ezzel az imával forduljon hozzád.
28. Igen, ó Uram, Istenem, te Isten vagy, és a te szavad igazság. Magad tetted szolgádnak ezeket az ígéreteket.
29. Azért legyen tetszésedre és áldd meg szolgád házát, hogy örökre fennmaradjon elõtted. Mert te szóltál, Uram, Istenem, és áldásodra szolgád háza örökké áldott lesz."
