Biblia egy év alatt.

A 104. napon a János 16-18 Jézus tanítványoknak adott utolsó utasításaihoz, a főpapi imához és elfogatásához vezet el minket. A Példabeszédek 6:20-24 hangsúlyozza a szülők tanításainak betartásának és engedelmességének fontosságát, a bölcsesség és az isteni védelem útjának megerősítését.

Fejezet 16

1. Azért mondtam el ezeket, nehogy megbotránkozzatok.

2. Kizárnak benneteket a zsinagógákból, s eljön az óra, amikor az, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz vele az Istennek.

3. Így fognak veletek bánni, mert nem ismerik sem az Atyát, sem engem.

4. Azért mondtam el ezeket, hogy ha majd eljön az óra, eszetekbe jusson, hogy elõre megmondtam nektek. Kezdetben nem beszéltem róla, hiszen veletek voltam.

5. Most elmegyek ahhoz, aki küldött. De senki sem kérdezi közületek: Hova mégy?

6. Inkább szomorúság tölti el szíveteket, amiért ezt mondtam.

7. De az igazságot mondtam: Jobb nektek, ha elmegyek, mert ha nem megyek el, akkor nem jön el hozzátok a Vigasztaló. Ha azonban elmegyek, akkor elküldöm.

8. Amikor eljön, meggyõzi a világot a bûnrõl, az igazságról és az ítéletrõl.

9. A bûnrõl, amiért nem hittek bennem.

10. Az igazságról, hogy az Atyához megyek, s többé nem láttok.

11. Az ítéletrõl, mivel a világ fejedelme ítélet alá esett.

12. Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erõsek.

13. Hanem amikor eljön az Igazság Lelke, õ majd elvezet benneteket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendõt fogja hirdetni nektek.

14. Megdicsõít engem, mert az enyémbõl kapja, amit majd hirdet nektek.

15. Minden, ami az Atyáé, az enyém is. Azért mondtam, hogy az enyémbõl kapja, amit majd hirdet nektek.

16. Rövid idõ s már nem láttok, ismét rövid idõ s viszontláttok."

17. A taníványok közül néhányan elkezdtek tanakodni: "Mit akarhat ezzel mondani: Rövid idõ, s már nem láttok, ismét rövid idõ, és viszontláttok? És hogy: az Atyához megyek?"

18. Így töprengtek: "Mi az, hogy rövid idõ? Nem értjük, mit akar vele mondani."

19. Jézus észrevette, hogy meg akarják tõle kérdezni, azért így szólt hozzájuk: "Azon tanakodtok egymás közt, hogy azt mondtam: Rövid idõ s már nem láttok, ismét rövid idõ és viszontláttok?

20. Bizony, bizony, mondom nektek: Ti sírtok majd és jajgattok, a világ azonban örülni fog. Szomorkodtok, de szomorúságotok örömre változik.

21. Az asszony is szomorú, aki szül, mert elérkezett az órája. Amikor azonban megszületik a gyermeke, azon való örömében, hogy ember született a világra, nem gondol többé a gyötrelmeire.

22. Így most ti is szomorúak vagytok. De viszontlátlak benneteket, s akkor majd örül a szívetek, és örömötöket nem veheti el tõletek senki.

23. Azon a napon már nem kérdeztek tõlem semmit. Bizony, bizony mondom nektek: Bármit kértek az Atyától a nevemben, megadja nektek.

24. Eddig nem kértetek semmit a nevemben. Kérjetek és kaptok, hogy örömötök teljes legyen.

25. Ezeket képekben mondtam el nektek. De elérkezik az óra, amikor már nem beszélek képekben, hanem nyíltan hirdetem nektek az Atyát.

26. Azon a napon majd a nevemben kértek, s nem mondom azt nektek, hogy kérem értetek az Atyát,

27. mert az Atya maga is szeret titeket, mivel ti is szerettetek, és hittétek, hogy az Atyától jöttem.

28. Eljöttem az Atyától, a világba jöttem, de most itthagyom a világot, és visszatérek az Atyához."

29. Erre a tanítványok megjegyezték: "Most már nyíltan beszélsz, nem képekben.

30. Így világossá vált elõttünk, hogy mindent tudsz, s nincs szükséged rá, hogy valaki is kérdezzen. Ezért hisszük, hogy az Istentõl jöttél."

31. Jézus így felelt: "Most hiszitek?

32. Eljön az óra, s már itt is van, amikor szétszéledtek, ki-ki megy a maga útjára, s magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.

33. Azért mondtam el ezeket nektek, hogy békességet találjatok bennem. A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, mert legyõztem a világot."

Fejezet 17

1. E szavak után Jézus az égre emelte tekintetét, és így imádkozott: "Atyám, elérkezett az óra. Dicsõítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsõítsen téged.

2. Hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy akiket neki adtál, azoknak örök életet adjon.

3. Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent és akit küldtél, Jézus Krisztust.

4. Én megdicsõítettelek a földön: a feladatot, amelynek az elvégzését rám bíztad, elvégeztem.

5. Most te is dicsõíts meg, Atyám, magadnál: részesíts abban a dicsõségben, amelyben részem volt nálad, mielõtt a világ lett.

6. Kinyilatkoztattam nevedet az embereknek, akiket a világból nekem adtál. A tieid voltak, s nekem adtad õket, és megtartották tanításodat.

7. Most már tudják, hogy minden, amit nekem adtál, tõled van.

8. A tanítást, amit kaptam tõled, továbbadtam nekik. El is fogadták, s ezzel valóban elismerték, hogy tõled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél engem.

9. Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál,

10. mert a tieid - hiszen ami az enyém, az a tied, s ami a tied, az az enyém -, és én megdicsõültem bennük.

11. Én nem maradok tovább a világban, de õk a világban maradnak, én meg visszatérek hozzád. Szent Atyám, tartsd meg õket a nevedben, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi.

12. Amíg velük voltam, megõriztem õket a nevedben, akiket nekem adtál. Megõriztem õket, senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, így beteljesedett az Írás.

13. Most visszatérek hozzád, ezeket pedig elmondom a világban, hogy örömöm teljesen az övék legyen.

14. Átadtam nekik tanításodat, de a világ gyûlölte õket, mert nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való.

15. Nem azt kérem tõled, hogy vedd ki õket a világból, hanem hogy óvd meg õket a gonosztól.

16. Hiszen nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való.

17. Szenteld meg õket az igazságban, mert hiszen a tanításod igazság.

18. Amint te a világba küldtél, úgy küldöm én is õket a világba.

19. Értük szentelem magamat, hogy õk is szentek legyenek az igazságban.

20. De nemcsak értük könyörgök, hanem azokért is, akik a szavukra hinni fognak bennem.

21. Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek õk is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.

22. Megosztottam velük a dicsõséget, amelyben részesítettél, hogy eggyé legyenek, amint mi egy vagyunk:

23. én bennük, te bennem, hogy így õk is teljesen eggyé legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél engem, és szereted õket, amint engem szerettél.

24. Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol vagyok, s lássák dicsõségemet, amelyben részesítettél, mivel már a világ teremtése elõtt szerettél.

25. Én igazságos Atyám! A világ nem ismert meg, de én ismerlek, s õk is felismerték, hogy te küldtél.

26. Megismertettem velük nevedet, és ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel szeretsz, bennük legyen, s én is bennük legyek."

Fejezet 18

1. Azután, hogy ezeket mondta, Jézus kiment tanítványaival a Kidron-patakon túlra. Ott volt egy kert. Odament tanítványaival.

2. Ezt a helyet Júdás is ismerte, aki elárulta, mert Jézus gyakran járt ide tanítványaival.

3. Júdás kapott egy csapat katonát, és a fõpapoktól és a farizeusoktól pedig szolgákat, és kiment velük, lámpákkal, fáklyákkal és fegyverekkel fölszerelve.

4. Jézus tudta, mi vár rá. Eléjük ment hát, és megszólította õket: "Kit kerestek?"

5. "A názáreti Jézust" - felelték. Jézus megmondta nekik: "Én vagyok." Júdás is ott volt köztük, aki elárulta.

6. Amikor azt mondta: "Én vagyok", meghátráltak, és földre rogytak.

7. Jézus ezért újra megkérdezte: "Kit kerestek?" "A názáreti Jézust" - felelték.

8. Erre Jézus így folytatta: "Mondtam, hogy én vagyok. De ha engem kerestek, ezeket engedjétek el."

9. Így beteljesedett, amit mondott: "Senkit sem vesztettem el azok közül, akiket nekem adtál."

10. Simon Péternél volt egy kard. Kirántotta, a fõpap szolgájára sújtott, s levágta a jobb fülét. A szolgát Malkusnak hívták.

11. Jézus rászólt Péterre: "Tedd hüvelyedbe kardodat! Ne ürítsem ki a kelyhet, amelyet az Atya adott nekem?"

12. A csapat és parancsnoka, valamint a zsidó szolgák elfogták Jézust és megkötözték.

13. Elõször Annáshoz vitték, Kaifás apósához. Abban az esztendõben Kaifás volt a fõpap,

14. õ adta azt a tanácsot a zsidóknak, hogy: "Jobb, ha egy ember hal meg a népért."

15. Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Mivel ez a másik tanítvány ismerõse volt a fõpapnak, bejutott Jézussal a fõpap udvarára,

16. Péter azonban kint maradt a kapunál. A másik tanítvány, aki ismerõse volt a fõpapnak, kijött és szólt a kapuban õrködõ lánynak, és bevitte Pétert.

17. A kapunál õrködõ szolgáló megkérdezte: "Nem ennek az embernek a tanítványai közül való vagy?" "Nem vagyok" - felelte.

18. A szolgák és a poroszlók tüzet raktak és melegedtek, mert hideg volt. Péter is odaállt közéjük melegedni.

19. A fõpap a tanítványai és a tanítása felõl faggatta Jézust.

20. Jézus ezt felelte neki: "Nyíltan beszéltem, mindenki füle hallatára. Mindig a zsinagógákban és a templomban tanítottam, ahova minden zsidónak bejárása van. Titokban nem mondtam semmit.

21. Mit kérdezel engem? Kérdezd azokat, akik hallották, amit mondtam. Õk tudják, mit tanítottam."

22. E szavakra az egyik poroszló arcul ütötte Jézust ezt mondva: "Így felelsz-e a fõpapnak?"

23. Jézus csak ennyit mondott: "Ha rosszul szóltam, bizonyonyítsd be a rosszat. Ha meg jól, akkor miért ütsz?"

24. Ekkor Annás megkötözve elküldte Kaifás fõpaphoz.

25. Simon Péter még mindig ott állt és melegedett. Újra megkérdezték tõle: "Nem ennek az embernek a tanítványai közül való vagy?" De tagadta: "Nem vagyok."

26. A fõpap egyik szolgája, aki rokona volt annak, akinek Péter levágta a fülét, megjegyezte: "De hisz ott láttalak vele a kertben."

27. Péter ismét tagadta. Erre nyomban megszólalt a kakas.

28. Kaifástól a helytartóságra vitték Jézust. Kora reggel volt. A zsidók nem mentek be a helytartóságra, nehogy tisztátalanná váljanak, s elkölthessék a húsvéti bárányt.

29. Ezért Pilátus jött ki hozzájuk, és megkérdezte tõlük: "Mivel vádoljátok ezt az embert?"

30. "Ha nem volna gonosztevõ - felelték -, nem hoztuk volna eléd."

31. Pilátus szabadkozott: "Vigyétek vissza és ítélkezzetek fölötte saját törvényetek szerint!" De a zsidók nem tágítottak: "Nekünk senkit sem szabad megölnünk."

32. Így beteljesedett, amit Jézus mondott, amikor megjövendölte, milyen halállal hal meg.

33. Pilátus visszament a helytartóságra, maga elé hívatta Jézust, és megkérdezte tõle: "Te vagy a zsidók királya?"

34. Jézus ezt felelte: "Magadtól mondod ezt vagy mások mondták neked rólam?"

35. "Hát zsidó vagyok én? - tört ki Pilátus. - Saját néped és a fõpapok adtak kezemre. Mit tettél?"

36. Jézus így válaszolt: "Az én országom nem ebbõl a világból való. Ha ebbõl a világból volna országom, harcra kelnének szolgáim, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innen való."

37. Pilátus közbeszólt: "Tehát király vagy?" "Te mondod, hogy király vagyok - mondta Jézus. - Arra születtem, s azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, hallgat szavamra."

38. Pilátus ezt mondta: "Mi az igazság?" E szavakkal újra kiment a zsidókhoz, és kijelentette: "Én nem találom semmiben bûnösnek.

39. De az a szokás nálatok, hogy húsvétkor valakit szabadon bocsássak. Akarjátok, hogy szabadon bocsássam a zsidók királyát?"

40. Erre újra kiabálni kezdtek: "Ne õt, hanem Barabást!" Barabás rabló volt.

20. Fiam, tartsd hát meg apádnak parancsát, ne vedd semmibe anyád tanítását!

21. Egyszer s mindenkorra kösd a szívedre, és akaszd a nyakadba.

22. Vezessen jártadban-keltedben, amikor alszol, virrasszon fölötted, ha meg fölébredsz, beszélgessen veled.

23. Mert a parancs lámpás, fény a tanítás, életre vivõ út az intelem s a feddés.

24. Megóv a más feleségétõl, az idegen asszony hízelgõ nyelvétõl.