Biblia egy év alatt.

A hetvenedik napon a Biblia egyik legérdekesebb részével találkozunk: Bálám és beszélő szamara a Mózes 22. fejezetében, akik feltárják, hogyan használhat Isten bármilyen eszközt akarata megvalósítására. Az 5Mózes 23 megerősíti a tisztaság és Isten jelenlétének tiszteletben tartásának fontosságát a táborban. A 105. zsoltár ünnepli azokat a csodákat, amelyeket Isten Izrael történelme során tett, és arra hív minket, hogy emlékezzünk ígéreteire és örök hűségére.

1. Ezután Izrael fiai továbbvonultak, s Moáb mezején ütöttek tábort a Jordánon túl, Jerikó közelében.

2. Cippor fiának, Balaknak mindent végig kellett néznie, amit Izrael az amoritákkal tett.

3. S Moábot nagy félelem fogta el, hiszen a nép igen számos volt. Moáb rettegett Izrael fiaitól,

4. ezért Moáb így szólt Midián véneihez: "Ez a sokadalom úgy letarolt körülöttünk mindent, ahogy a csorda lelegeli a füvet a réten." Akkortájt Cippor fia, Balak volt Moáb királya.

5. Követeket küldött tehát Bileámhoz, Beor fiához, Ammav fiainak országába, a folyó mellé, Petorba, hogy segítségül hívja. Ezt üzente neki: "Az a nép, amely Egyiptomból vonult ki, az egész országot ellepte, s most épp velem szemben telepedett le.

6. Gyere és átkozd meg nekem, mert hatalmasabb nálam. Akkor talán megbirkózom vele és ki tudom ûzni az országból. Tudom ugyanis, hogy akit megáldasz, az áldott, s akit megátkozol, az átkozott."

7. Erre Moáb és Midián vénei elindultak, a jövendõmondás jutalmával a kezükben, és amikor megérkeztek Bileámhoz, átadták neki Balak üzenetét.

8. Az így felelt nekik: "Töltsétek itt az éjszakát, hogy megadhassam a választ, aszerint, hogy mit mond az Úr". Moáb vezetõi tehát Bileámnál maradtak.

9. Isten azonban Bileámhoz fordult, s így szólt hozzá: "Kik ezek az emberek itt nálad?"

10. Bileám azt felelte Istennek: "Cippor fia, Balak, a moábiták királya üzente:

11. Az a nép, amely Egyiptomból vonult ki, az egész országot ellepte. Gyere, s átkozd meg nekem! Akkor talán fel tudom venni vele a harcot és ki tudom ûzni."

12. Erre azt mondta Isten Bileámnak: "Nem szabad velük menned! Nem szabad megátkoznod a népet, mert áldott!"

13. Bileám tehát reggel, amikor fölkelt, ezt mondta Balak vezéreinek: "Térjetek vissza országotokba! Mert az Úr nem engedi, hogy veletek menjek."

14. A moábita vezérek erre útra keltek, s amikor Balakhoz megérkeztek, jelentették: "Bileám nem volt hajlandó velünk jönni."

15. Erre Balak újra küldött vezéreket, többet s tekintélyesebbeket, mint elõször.

16. Amikor megérkeztek Bileámhoz, így szóltak: "Ezt üzeni Cippor fia, Balak: Ne vonakodj, hanem gyere hozzám!

17. Gazdagon megjutalmazlak, s minden kívánságodat teljesítem, amivel elém állsz. Gyere hát, s átkozd meg nekem ezt a népet!"

18. De Bileám ezt a választ adta Balak követeinek: "Ha annyi ezüstöt és aranyat ad is Balak, amennyi a házába fér, akkor sem szeghetem meg az Úrnak, Istenemnek a parancsát sem kis, sem nagy dologban.

19. De azért ti is töltsétek itt az éjszakát, hogy megtudakoljam, mit mond még nekem az Úr!"

20. El is jött Isten éjszaka Bileámhoz, s ezt mondta neki: "Azért jöttek ezek az emberek, hogy magukkal hívjanak? Kelj hát fel, s menj el velük. De csak azt szabad tenned, amit majd mondok neked."

21. Így reggel Bileám fölkelt, fölnyergelte szamarát és elment Moáb vezéreivel.

22. Az Úr haragja azonban fölgerjedt ellene, mivel elment, és az Úr angyala elállta útját, amikor szamarán két szolgája kíséretében tovalovagolt.

23. Amikor a szamár meglátta az Úr angyalát, amint kezében kivont kardot tartva ott állt az úton, letért a szamár az útról, s a mezõnek tartott. Bileám erre ütlegelni kezdte szamarát, hogy visszatérítse az útra.

24. Az Úr angyala most a szõlõk közt vezetõ szurdokban jelent meg, ahol mindkét oldalon fal volt.

25. Amikor a szamár észrevette az Úr angyalát, a falhoz húzódott, s odaszorította Bileám lábát. Erre az ismét megverte.

26. Az Úr angyala ezután újra helyet változtatott, s egy olyan szûk helyre állt, hogy se jobbra, se balra nem lehetett kitérni.

27. Amint a szamár meglátta, összerogyott Bileám alatt. Bileám erre haragra gerjedt, és bottal verte a szamarat.

28. Ekkor az Úr megnyitotta a szamár száját, s az így szólt Bileámhoz: "Mit vétettem neked, hogy háromszor is megvertél?"

29. Bileám ezt felelte a szamárnak: "Mert csúfot ûztél belõlem. Csak lett volna kardom, meg is öltelek volna!"

30. A szamár így válaszolt Bileámnak: "Hát nem én vagyok a szamarad, amelyen kezdettõl mind a mai napig lovagoltál? Megtagadtam-e valaha is a szolgálatodat?" Azt mondta: "Nem."

31. Az Úr most megnyitotta Bileám szemét, így meglátta az Úr angyalát, amint kivont kardot tartva kezében ott állt az úton. Erre meghajolt és arcra borult.

32. Az Úr angyala azonban így szólt hozzá: "Miért verted meg háromszor is a szamarat? Lásd, én álltam utadat, mert sietésed ellenemre van.

33. A szamár észrevett, s már háromszor kitért elõlem. Ha nem tért volna ki, akkor bizony már megöltelek volna, de õt életben hagytam volna."

34. Bileám azt felelte az Úr angyalának: "Vétkeztem. Nem tudtam, hogy te voltál, aki az úton szemben álltál velem. Most már visszafordulok, ha nem tetszik neked a dolog."

35. De az Úr angyala ezt mondta: "Menj el az emberekkel! De csak azt szabad mondanod, amit sugallok neked." Bileám erre folytatta útját Moáb vezéreivel.

36. Amikor Balak meghallotta, hogy Bileám úton van felé, eléje ment Ar-Moábig, Arnon vidékére, a határszélre.

37. S így szólt Balak Bileámhoz: "Nem sürgõsen hívattalak-e? Miért nem jöttél hát? Nincs tán módomban, hogy megjutalmazzalak?"

38. Bileám ezt válaszolta Balaknak: "Most eljöttem hozzád! De vajon csakugyan mondhatok-e valamit? Csupán azt fogom mondani, amit Isten a számba ad."

39. Ezután Bileám elment Balakkal, s eljutottak Kirjat-Hucotba.

40. Itt Balak tulkokat és juhokat áldozott fel, s (egy részüket) átengedte Bileámnak és az õt kísérõ vezéreknek.

41. Másnap Balak magával vitte Bileámot, s fölvezette Bamot-Baalra, ahonnan láthatta a tábornak a szélét.

1. Senki ne vegye el apja feleségét, ne emelje föl apja köntösének csücskét.

2. Az a férfi, akinek herezacskóját összezúzták vagy hímvesszõjét levágták, ne lépjen be az Úr közösségébe. Fattyúnak sem szabad belépnie;

3. még a tõle származó tizedik nemzedék sem léphet be az Úr közösségébe.

4. Sem ammonita, sem moábita nem léphet be az Úr közösségébe, még a tizedik nemzedékük sem léphet be az Úr közösségébe sohasem,

5. mivel Egyiptomból való kivonulásotok idején útközben nem mentek elétek kenyérrel és vízzel, s mert fölbérelte Beor fiát, Bileámot a mezopotámiai Petorból, hogy mondjon rád átkot.

6. De az Úr, a te Istened nem hallgatta meg Bileámot, és az átkot áldássá változtatta. Mert az Úr, a te Istened szeret téged.

7. Ne kívánj nekik, amíg csak élsz, jó sorsot és szerencsét.

8. Az edomitát ne utáld, mert testvéred. S ne utáld az egyiptomit sem, mert az országában éltél, idegenként.

9. Harmadik nemzedékük beléphet az Úr közösségébe.

10. Amikor ellenséged ellen hadba vonulsz, tartózkodj minden illetlenségtõl.

11. Ha akad közted valaki, aki éjszakai magömlés folytán beszennyezõdött, hagyja el a tábort, s ne térjen vissza.

12. Estefelé mosakodjék meg, aztán alkonyatkor visszatérhet a táborba.

13. A táboron kívül legyen egy hely, ahova kimehetsz dolgodra.

14. Fölszerelésedhez tartozzék hozzá egy kis ásó. Amikor ki kell menned, áss vele egy kis gödröt, s takard be szennyedet.

15. Mert az Úr, a te Istened táborodban jár, hogy megvédjen, s hatalmadba adja ellenségedet. Azért táborod legyen szent, ne lásson az Úr semmit, ami utálatos, nehogy elforduljon tõled.

16. Ha egy rabszolga urától hozzád menekül, ne szolgáltasd ki urának.

17. Maradjon körödben, azon a helyen, amelyet valamelyik városodban kiválaszt magának, ahol jól érzi magát. Nem szabad sanyargatnod.

18. Izrael lányai közt ne legyen, aki eladja magát, s Izrael fiai közt se, aki kéjelgésnek él.

19. Ne vidd semmiféle fogadalmad (teljesítésére) kéjelgésnek díját vagy kutyának árát az Úr, a te Istened házába. Mert az Úr, a te Istened szemében mindkettõ utálatnak tárgya.

20. Testvérednek ne adj kamatra sem pénzt, sem élelmet, sem egyebet, amit kamatra szokás kölcsönözni.

21. Az idegentõl kérhetsz kamatot, de testvéredtõl ne fogadj el kamatot, s az Úr, a te Istened megáldja kezed minden munkáját azon a földön, amelyre bevonulsz, hogy birtokodba vedd.

22. Ha fogadalmat teszel az Úrnak, a te Istenednek, ne késlekedj teljesíteni. Mert az Úr, a te Istened szigorúan beköveteli, s bûn nehezedik rád.

23. Ha nem teszel fogadalmat, nem terhel bûn.

24. De ha egyszer ajkadra jött, tartsd meg és teljesítsd fogadalmadat, amelyet szabadon tettél az Úrnak, a te Istenednek, tulajdon száddal.

25. Ha embertársad szõlõjében jársz, annyi szõlõt ehetsz, amennyit akarsz, egészen a jóllakásig. De kosaradba ne szedj belõle.

26. Ha embertársad szántóföldjén jársz, kezeddel szedhetsz kalászt, de sarlót ne lendíts embertársad szántóföldjén.

1. (Alleluja!) Magasztaljátok az Urat, szólítsátok nevét,

2. hirdessétek mûveit a népek között! Daloljatok, zenéljetek neki, hirdessétek minden csodáit!

3. Dicsekedjetek szent nevében! Akik keresik az Urat, azoknak örüljön a szívük!

4. Tekintsetek az Úrra és erejére, keressétek mindig tekintetét!

5. Gondoljatok csodáira, amelyeket mûvelt, a jelekre és ajka szavaira!

6. Ti, fiai Ábrahámnak, az Úr szolgájának, fiai Jákobnak, az õ választottjának!

7. Az Úr a mi Istenünk, ítéletei az egész világon érvényesek.

8. Mindvégig emlékezik szövetségére, ígéretére, amelyet ezernyi nemzedékre adott,

9. a szövetségre, amelyet Ábrahámmal kötött, az esküre, amelyet Izsáknak esküdött,

10. s amelyet Jákobnak szilárd törvényül adott, örök kötésül Izraelnek.

11. Így nyilatkozott: Kánaánt neked adom osztályrészül és örökségedül.

12. Amikor még kis számban és kevesen, jövevényként éltek azon a földön,

13. az egyik törzstõl a másikig, s az egyik országból a másik néphez vándoroltak,

14. akkor sem engedte, hogy elnyomják õket, királyokat büntetett miattuk:

15. "Fölkentjeimet ne érintsétek, prófétáimnak ne ártsatok!"

16. Aztán éhínséget hozott a földre, összetörte botjukat, a kenyeret.

17. De elõreküldött egy férfit számukra, Józsefet, akit szolgaként eladtak.

18. Lábát bilincsbe verték, nyakát vasjáromba kényszerítették,

19. amíg be nem teljesedett, amit elõre megmondott, amíg az Úr szava nem igazolta õt.

20. A király maga küldött, hogy oldják le bilincsét, a népek fejedelme tette szabaddá.

21. Megtette házának urává, minden javának intézõjévé,

22. hogy akarata szerint vezesse nagyjait, és bölcsességre tanítsa véneit.

23. Aztán Izrael átvonult Egyiptomba, Jákob jövevény lett Kám földjén.

24. Az Úr megsokasította népét, erõsebbé tette elnyomóinál.

25. Majd megváltoztatta szívüket, és meggyûlölték népét, s álnokul bántak szolgáival.

26. Akkor Mózest küldte, a szolgáját, és küldte Áront, a választottját.

27. Õk jeleit mutatták elõttük, nagy csodáit Kámnak földjén.

28. Sötétséget támasztott, sötét lett, de ellenálltak parancsainak.

29. Vizüket vérré változtatta, halaikat kipusztította.

30. Békákkal borította a földet, egészen a király lakhelyéig.

31. Szólt, és légyrajok törtek elõ, és szúnyogok minden határukon.

32. Esõ helyett jégverést küldött, és pusztító tûz hullott országukra.

33. Tönkretett szõlõt és fügefát, minden mezejükön letörte a fákat.

34. Szólt, és sáskák jöttek, meg számtalan pusztító bogár.

35. Felfaltak mindent, ami zöldellt a földön, felfalták földjeik termését.

36. Lesújtott minden elsõszülöttre, a férfierõ minden zsengéjére.

37. Majd kivezette õket arannyal s ezüsttel rakodva, gyengélkedõ nem volt törzseikben.

38. Az egyiptomiak örültek kivonulásuknak, mert rettegésben éltek miattuk.

39. Felhõt terített az égre, hogy bevonja õket, éjjel pedig tûzzel világított nekik.

40. Áhítozásukra fürjeket küldött, és égi kenyérrel lakatta jól õket.

41. Sziklát nyitott meg és víz tört elõ, patakban folyt a pusztán végig.

42. Mert megemlékezett szent ígéretérõl, amit Ábrahámnak, a szolgájának tett.

43. Ujjongás közt vezette ki népét, örömrivalgás közepette választottait.

44. Nekik adta a pogányok földjeit, s õk hozzá szerezték a népek kincseit,

45. hogy megtartsák törvényeit, hogy teljesítsék parancsait.