Fejezet 1
1. Sokszor és sokféle módon szólt Isten hajdan az atyákhoz,
2. ezekben a végsõ napokban Fiában szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé tett, aki által az idõket is teremtette.
3. Mint dicsõségének kisugárzása és lényegének képmása, õ tartja fenn hathatós szavával a mindenséget. A bûntõl való megtisztítást elvégezve helyet foglalt az isteni Fölség jobbján,
4. s annyival kiválóbb, mint az angyalok, amennyivel különb nevet örökölt náluk.
5. Vajon melyik angyalnak mondta valaha: "A fiam vagy, ma szültelek?" Vagy: "Én atyja leszek, õ meg a fiam."
6. Ám amikor Elsõszülöttét bevezeti a világba, ezt mondja: "Imádja õt Isten minden angyala."
7. Az angyalokról így beszél: Aki követeit szelekké teszi, és szolgáit tûzlángokká.
8. A Fiához ellenben e szavakkal fordul: Isten, trónod áll örökre, királyi pálcád igazságosság vesszõje.
9. Az igazságot szereted, a gonoszságot gyûlölöd, azért kent föl Isten, a te Istened, a vigasság olajával minden társad felett.
10. Továbbá: Kezdetben, Uram, te teremtetted a földet, az ég is a te kezed munkája.
11. Ezek elmúlnak, de te nem múlsz el soha, mindenek elavulnak, mint valami ruha.
12. Akár a köntöst, úgy göngyölöd össze õket, s mint a ruha, úgy változnak meg. Ám te ugyanaz vagy, és esztendeid nem érnek véget.
13. Ugyan melyik angyalnak mondta valaha: Jobbom felõl foglalj helyet, és lábad alá teszem zsámolyul minden ellenségedet?
14. Nemde õk mind szolgáló lelkek? Azok szolgálatára vannak küldve, akik majd öröklik az üdvösséget.
Fejezet 2
1. Ezért, amit hallottunk, azt teljes odaadással meg kell tartanunk, hogy a célt el ne tévesszük.
2. Ha ugyanis már az angyaloktól meghirdetett tanítás annyira kötelezõ volt, hogy minden törvényszegés és engedetlenség elvette méltó büntetését,
3. hogyan menekülhetnénk meg mi, ha semmibe vesszük azt a mérhetetlen üdvösséget, amelyet elõször az Úr hirdetett, azután a fültanúk megszilárdítottak köztetek,
4. az Isten pedig különféle jelekkel, hatalmas csodákkal, és a Szentlélek tetszése szerint osztogatott adományaival igaznak bizonyított.
5. Az eljövendõ világot, amelyrõl beszélünk, nem az angyalok uralma alá rendelte.
6. Bizonyság erre az egyik helyen a következõ: Mi az ember, hogy megemlékezzél róla? Mi az ember fia, hogy gondot viselsz rá?
7. Az angyalok alá csak kevéssel aláztad, dicsõséggel, tisztességgel koszorúztad.
8. Lába alá vetettél mindeneket, s úrrá tetted kezed mûvei fölött. Ha mindent uralma alá vetett, semmit sem hagyott, ami nem volna neki alávetve. Most ugyan még nem látjuk, hogy minden uralma alatt áll.
9. De annyit azért már látunk, hogy Jézus, aki kevéssel lett kisebb az angyaloknál, a halál elszenvedéséért a dicsõség és nagyság koszorúját nyerte el, hiszen az Isten irgalmából mindnyájunkért megízlelte a halált.
10. Illett ugyanis, hogy azt, akiért és aki által minden lett, mivel számtalan fiát elvezette az üdvösségre, az üdvösség szerzõjeként a szenvedésben tökéletesítse.
11. Mert ugyanattól az egytõl valók mind: a megszentelõ és azok, akiket megszentelt. Ezért nem szégyelli testvérnek nevezni õket,
12. amikor ezt mondja: Hirdetni foglak testvéreimnek, zengem dicséreted az egybegyûltek elõtt.
13. Majd: Bizalommal ráhagyatkozom. Aztán: Nézd, én és gyermekeim, az Úr adta nekem õket.
14. Minthogy a gyermekeknek közös a testük és a vérük, õ is részt kapott belõle, hogy így halálával legyõzze azt, aki a halálon uralkodott, tudniillik a sátánt,
15. és felszabadítsa azokat, akiket a haláltól való félelem egész életükre rabszolgává tett.
16. Hiszen nem az angyalokat, hanem Ábrahám leszármazottait karolta fel.
17. Ezért minden tekintetben hasonlóvá kellett válnia testvéreihez, hogy irgalmas és Istenhez hûséges fõpap legyen, és kiengesztelje a nép bûneit.
18. Így mivel maga is kísértést szenvedett, tud segíteni azokon, akik a kísértéssel küzdenek.
Fejezet 3
1. Nos, szent testvéreim, akiknek mennyei hivatás jutott osztályrészül, nézzétek hitvallásunk követét és fõpapját, Jézust:
2. milyen hûséget tanúsított az iránt, aki õt küldte, akárcsak Mózes Isten egész házában.
3. De õ Mózesnél annyival nagyobb dicsõségre volt méltó, amennyivel nagyobb tiszteletet érdemel a ház építõje, mint a ház.
4. Minden házat épít valaki, a mindenséget azonban Isten alkotta.
5. Mózes mint szolga volt hûséges Isten egész házában, és jövõbeli kinyilatkoztatásról tett tanúságot.
6. Krisztus azonban mint fiú állt háza élén. Mi vagyunk az õ háza, ha mindvégig rendületlenül kitartunk a bizalomban és a diadalmas reményben.
7. Ezért, mint a Szentlélek mondja: Ma, amikor majd meghalljátok szavát,
8. ne keményítsétek meg a szíveteket, mint a lázadáskor, a kísértés napján a pusztában tettétek.
9. Atyáitok ott próbára tettek, megkísértettek, bár szemükkel látták
10. negyven évig, amiket tettem. E néptõl viszolyogtam és azt mondtam: Tévelygõ szívûek ezek, utaimat nem ismerték meg.
11. Megesküdtem hát haragomban, hogy nyugalmamba nem mennek be.
12. Vigyázzatok, testvérek, hogy ne legyen hitetlenségre hajló, gonosz a szívetek. Senki ne szakadjon el közületek az élõ Istentõl,
13. ehelyett lelkesítsétek egymást minden nap, amíg a "ma" tart, hogy senkit meg ne keményítsen a csalárd bûn.
14. Hiszen Krisztus részesei vagyunk, de csak úgy, ha kezdeti szilárd hitünkben mindvégig állhatatosan kitartunk.
15. Azt mondja ugyanis: Ha ma majd meghalljátok szavát, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint a lázadáskor tettétek.
16. Kik voltak, akik szavának hallatára lázadoztak? Nemde mind olyanok, akik Mózes vezetésével kivonultak Egyiptomból?
17. Kiktõl viszolygott negyven éven át? Nemde a bûnösöktõl, akiknek teste a pusztában veszett el.
18. És kiknek esküdött meg, hogy nem jutnak el nyugalma (országába)? Nemde a hitetleneknek?
19. Látjuk tehát, hogy a hitetlenség következtében nem juthattak el oda.
Fejezet 4
1. Óvakodjunk ezért attól, hogy közületek bárki úgy vélekedjen, még késlekedhet bemenni nyugalmába, mert még érvényben van az ígéret.
2. Hozzánk éppúgy eljutott az üdvösség örömhíre, mint õhozzájuk; ám nekik nem vált hasznukra a tanítás, mert nem csatlakoztak azokhoz, akik hittel hallgatták.
3. Nyugalma országába ugyanis csak akkor jutunk el, ha hívõk vagyunk. Mert ezt mondta: Megesküdtem hát haragomban, hogy nyugalmamba be nem mennek.
4. A világ teremtése óta mûvei ugyan befejezõdtek, mint ahogy egy helyen a hetedik nappal kapcsolatban megállapítja: "A hetedik napon az Isten megpihent minden munkájától."
5. Itt mégis így nyilatkozik: "Nyugalmamba nem mennek be."
6. Azaz még hátra van, hogy némelyek eljussanak, ugyanakkor mások, akik már korábban hallották az evangéliumot, hitetlenségük következtében nem jutottak el oda.
7. Azért ismét kijelölt egy napot, egy "má"-t. Dávid által mondatja annyi idõ után, amit már elõbb idéztünk: Ma, amikor majd meghalljátok szavát, ne keményítsétek meg a szíveteket.
8. Ha Józsue megszerezte volna nekik nyugalma (országát), nem szólt volna egy másik, késõbbi napról.
9. A szombati nyugalom tehát még ezután vár az Isten népére.
10. Aki ugyanis belép nyugalma országába, az megpihen minden munkájától, mint ahogy az Isten is megpihent a magáétól.
11. Törekedjünk tehát rá, hogy bejussunk nyugalmának ebbe az (országába), nehogy valaki éppúgy elessék, mint elõbb a hitetlenség példáján láttuk.
12. Az Isten szava ugyanis eleven, átható és minden kétélû kardnál élesebb, behatol a lélek és szellem, az íz és a velõ gyökeréig, megítéli a szív gondolatait és érzéseit.
13. Semmilyen teremtett dolog nem marad elõtte rejtve; minden föl van fedve és nyitva van az elõtt, akinek számadással tartozunk.
14. Mivel tehát olyan kiváló fõpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, legyünk állhatatosak a hitvallásban.
15. Fõpapunk ugyanis nem olyan, hogy ne tudna együttérezni gyöngeségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bûntõl azonban ment maradt.
16. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat találjunk és kegyelmet kapjunk, amikor segítségre szorulunk.
