Biblia egy év alatt.

A 256. napon Jeremiás 51. fejezete részletesen leírja Babilon bukását, amely az igazságtalanság következménye. A Siralmak 4-5. fejezete fájdalmat és helyreállításért való kiáltást fejez ki, megerősítve a kitartó hit szükségességét. A Példabeszédek 18:9-12 tanulságokat kínál az alázatról, az óvatosságról és a meggondolatlanság okozta pusztulás elkerülésének fontosságáról.

1. Ezt mondja az Úr: Íme, pusztító szelet támasztok Leb-Kamai ellen;

2. és gabonaszórókat küldök Babilonba, hogy szélnek szórják, és országát megtisztítsák. Igen, mindenfelõl ellene fordulnak majd nyomorúsága napján.

3. Vonja fel ott íját az íjász, és öltse fel páncélját a páncélos. Ne irgalmazzatok ifjú harcosainak, inkább irtsátok ki egész seregét!

4. Elhullnak a halálra sebzettek a káldeusok földjén, és Babilon utcáin azok, akiket utólér a kard.

5. Mert országuk eltelt gonoszsággal Izrael Szentje ellen. De Izrael nem lett özveggyé, nem hagyta el Istene, a Seregek Ura.

6. Meneküljetek el Babilonból, [ki-ki mentse az életét]! Ne pusztuljatok el ti is, amikor bûnhõdik! Mert eljött az Úr bosszújának ideje: és érdeme szerint megfizet neki.

7. Aranyserleg volt Babilon az Úr kezében, amely az egész földet megrészegítette. Borából ittak a népek, és megittasodtak.

8. Hirtelen bukott el Babilon, összetiporták. Jajgassatok miatta! Sebeire hozzatok balzsamot, hátha meggyógyul.

9. "Próbáltuk meggyógyítani Babilont, de nem lett jobban; hagyjuk hát magára, s menjünk haza, ki-ki a maga országába." Igen, ítélete az egekig hatol, elér egészen a felhõkig.

10. Az Úr napfényre hozta igaz voltunkat. Gyertek hát, hirdessük a Sionon az Úrnak, a mi Istenünknek mûveit!

11. Hegyezzétek a nyilakat, töltsétek meg a tegzeket! Az Úr felbujtotta a médek királyának lelkét, mert azt határozta Babilonról, hogy elpusztítja; az Úr bosszúja ez; bosszúállás a templomáért.

12. Babilon falai ellen emeljetek zászlót! Erõsítsétek meg az õrséget! Állítsatok õröket! Hagyjatok ott embereket hátvédül! Mert az Úr elhatározta és végre is hajtja, amit kimondott Babilon lakói ellen.

13. Te, aki a nagy vizek mellett lakol és gazdag vagy kincsekben, eljött számodra a vég, véget ért számodra a rablás ideje.

14. Mert a Seregek Ura megesküdött saját magára: még ha annyi emberrel töltenélek meg is, mint a sáska, a csatakiáltás akkor is felzúg ellened.

15. Hatalmával alkotta meg a földet, bölcsességével szilárdította meg a világ alapjait, és okosságával feszítette ki az egeket.

16. Amikor megszólal mennydörgõ hangja, a vizek zúgása felel rá az égen. Fölemeli a felhõket a föld széleirõl, villámokat szór a zivatarhoz, és elõvezeti tárházaiból a szeleket.

17. Ennek láttán elnémul minden ember, mert nem foghatja fel. Szégyenkezik az ércöntõ is a bálvány miatt, mert képmásai csak hiábavalóságok, lélegzet sincs bennük.

18. Semmiségek, nevetséges dolgok, elvesznek mind, ha elérkezik megfenyítésük napja.

19. Nem mérhetõ hozzájuk "Jákob osztályrésze": Mert õ az, aki mindent alkotott, és Izrael a törzs, amely az õ öröksége. A "Seregek Ura" a neve.

20. Kalapácsom voltál; harci fegyverem. Népeket zúztam veled össze, és országokat dúltam fel.

21. Összezúztam veled lovat és lovast; harci szekeret és hajtót.

22. Összezúztam veled férfit és nõt, öreget és fiatalt, ifjút és hajadont.

23. Összezúztam veled pásztort és nyájat; szántóvetõt és igavonó barmot; kormányzókat és fejedelmeket.

24. De most szemetek láttára megfizetek Babilonnak és Káldea minden lakójának azért a rosszért, amit Sionnal tettek - mondja az Úr.

25. Lám, most ellened fordulok, romlásnak hegye - mondja az Úr -, mert az egész földet megrontottad. Kinyújtom ellened kezemet; letaszítlak a kõszikláról, és kiégett heggyé teszlek.

26. Nem vesznek belõled többé szegletkövet, sem alaphoz való követ. Mert romhalmazzá leszel mindörökre - mondja az Úr.

27. Tûzzetek ki zászlót az egész földön; fújjátok meg a trombitát a népek között. Készítsétek fel ellene háborúra a népeket; hívjátok össze ellene Ararát, Minni és Askenáz országait! Küldjetek ellene sorozó tiszteket! Vezessétek elõ a lovasságot, mint fullánkos sáskát.

28. Hívjátok össze ellene háborúra a népeket: Médea királyát, kormányzóival és fejedelmeivel együtt; a hatalma alá tartozó egész földdel együtt.

29. Akkor megrendül a föld és megremeg, mert teljesedésbe megy az Úrnak Babilon elleni terve, hogy lakatlan pusztasággá változtassa Babilon földjét.

30. Babilon harcosai abbahagyták a harcot, visszavonultak erõdeikbe; odalett a vitézségük, és asszonyokhoz váltak hasonlóvá. Házait felgyújtották, kapuit összetörték.

31. Futár futárt és hírnök hírnököt ér, hogy jelentsék Babilon királyának: Minden oldalról körülvették városát,

32. és elfoglalták az átkelõ helyeket; felgyújtották a nádasokat, és a harcosok rémületbe estek.

33. Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Hasonlóvá lett Babilon leánya a szérûhöz, amelyet jól megtapostak. Már csak egy kis idõ, és eljön számára az aratás ideje.

34. Megevett, lenyelt Nebukadnezár Babilon királya, aztán félredobott, mint egy üres edényt. Elnyelt, mint valami szörnyeteg; megtöltötte gyomrát legjobb falatjaimmal.

35. A rajtam esett erõszakért s minden szenvedésemért, bûnhõdjék Babilon! - mondja Sion lakossága. A vérem szálljon Káldea lakóira! - mondja Jeruzsálem.

36. Ezért ezt mondja az Úr: Nézd, magam vettem kezembe ügyedet, hogy biztosítsalak: bosszút állok érted. Kiszárítom folyamát és elapasztom forrásait.

37. Romhalmazzá teszem Babilont, sakálok tanyájává, borzalommá és gúny tárgyává, lakatlan pusztasággá.

38. Együtt ordítanak majd, akár az oroszlánok és mint az oroszlánkölykök, üvöltenek.

39. Lázas szomjúság gyötri õket? Majd italt készítek nekik, és addig itatom õket, míg le nem részegednek. Bizony, örökké tartó álomba merülnek, amelybõl nem lesz ébredés soha - mondja az Úr.

40. Úgy viszem õket a vágóhídra, mint a bárányokat; mint a kosokat, a bakokkal együtt.

41. Hogyan? Hát elfoglalták s meghódították az egész világ büszkeségét? Mi az? Hát Babilon borzalommá lett az összes nép elõtt?

42. Feltámadt a tenger Babilon ellen hullámainak özöne elborította.

43. Városai pusztasággá lettek, kiszáradt földdé, sivataggá, Olyan földdé, amelyen nem lakik ember, és senki nem megy át rajta.

44. Megbüntetem Bélt Babilonban; kiragadom szájából azt, amit lenyelt. A jövõben nem tódulnak hozzá mindenfelõl a népek. Leomlottak Babilon falai.

45. Menjetek ki belõle, én népem; mentse ki-ki az életét az Úr izzó haragja elõl!

46. De azért ne remegjen félelemtõl a szívetek! És ne ijedjetek meg az országban kószáló hírektõl, mert az egyik évben ilyen hír kel szárnyra, a másikban meg amolyan; az erõszak jut uralomra a földön és az egyik zsarnok kiirtja a másikat.

47. Igen, eljön az idõ, amikor meglátogatom Babilon bálványait. Egész országa megszégyenül akkor, és minden lakója elhull halálra sebzetten.

48. Akkor örömtõl ujjong majd Babilonon az ég és a föld, és minden ami bennük van; mert észak felõl felvonulnak ellene pusztítói - mondja az Úr.

49. A maga idején el kell esnie Babilonnak, azok miatt, akiket megöltek Izraelben. Ugyanúgy, ahogy Babilon miatt elestek, akiket lemészároltak a földön.

50. Ti, akik megmenekültetek a kardtól: gyertek ki onnét, meg se álljatok! Gondoljatok az Úrra abban a távoli országban, és jusson eszetekbe Jeruzsálem!

51. Hogy szégyenkeztünk, amikor hallottuk a gyalázatot! Arcunkat szégyenpír borította. Mert idegenek léptek be az Úr templomának szentélyébe.

52. De lám, jönnek napok - mondja az Úr -, amikor megfenyítem bálványait, és egész országában sebesültek hörögnek.

53. Ha Babilon az égig emelkedik is, és még jobban megerõsíti is tornyos fellegvárát: akkor is rátörnek parancsomra pusztítói - mondja az Úr.

54. Halljátok a kiáltást Babilon felõl, a pusztulás zaját a káldeusok földjérõl?

55. Maga az Úr pusztítja el Babilont, õ vet benne véget a nagy lármának; még ha úgy zúgnak is hullámai, mint a nagy vizek, és messze hangzik is harsogó szavuk.

56. Pusztító söpör végig Babilon földjén, harcosai fogságba jutnak, nyilai összetörnek. Igen, a visszafizetés Istene az Úr, s biztosan megfizet.

57. Megittasítom fejedelmeit és bölcseit, kormányzóit, tisztségviselõit és harcosait. Örökké tartó álomba merülnek, és többé nem ébrednek föl. A Király mondja ezt, akit a Seregek Urának hívnak.

58. Ezt mondja a Seregek Ura: Babilon széles falait földig lerombolják; büszke kapui meg tûz martalékává lesznek. Így lesz semmivé mind, amiért a népek fáradoztak; és tûzben enyészik el a népek mûve.

59. Ezt az utasítást adta Jeremiás próféta Machszeja fia, Nerija fiának, Szerajának, amikor ez Cidkijának, Júda királyának parancsára elment Babilonba, a király uralkodásának 4. évében. Szeraja szállásmester volt.

60. Jeremiás ugyanis leírta egy külön könyvbe mindazt a csapást, amelynek Babilont utol kellett érnie; ezeket a szavakat mind, amelyek Babilon ellen szóltak.

61. Aztán így szólt Jeremiás Szerajához: Amikor megérkezel Babilonba, láss neki, és olvasd fel hangosan ezeket a szavakat.

62. Majd ezt mondd: "Uram, te magad nyilatkoztál úgy, hogy ez a hely elpusztul és hogy senki nem lakik többé benne, sem ember, sem állat, hanem pusztasággá lesz mindörökre."

63. Amikor aztán végigolvastad a könyvet, köss rá egy követ és vesd az Eufráteszbe

64. ezekkel a szavakkal: "Így süllyedjen el Babilon, és ne keljen föl többé abból a nyomorúságból, amelyet ráhozok!" Eddig tartanak Jeremiás szavai.

Fejezet 4

1. Ó, hogy elhomályosult az arany; megfeketedett a színarany. Szerteszórva hevernek a szentély kövei minden utcasarkon.

2. Sion fiait, akiknek értéke színarannyal ért fel, agyagedénynek tekintették, fazekas keze mûvének.

3. Még a sakálok is odanyújtják emlõiket, hogy kicsinyeiket táplálják; de népem leánya kegyetlen, mint a struccmadár a sivatagban.

4. A csecsemõnek a szomjúságtól az ínyéhez tapad a nyelve. Az apró gyermekek kenyeret kérnek, de nincs, aki megtörje nekik.

5. Akik egykor jóízû ételeket ettek, most ott hevernek holtan az utcákon. És akik bíborruhában nõttek fel, a szemétdombot ölelik.

6. Nagyobb volt népem leányának vétke Szodomának bûnénél, amely elpusztult egy szempillantás alatt anélkül, hogy bárki fölemelte volna ellene a kezét.

7. Ifjai egykor tisztábbak voltak a hónál, fehérebbek a tejnél; testük pirosabb volt a korállnál; színük ragyogó volt, mint a zafír.

8. Most fekete az arcuk, akár az éjszaka, nem lehet õket felismerni az utcán. Bõrük a csontjukhoz tapadt; kiszáradt, mint a fa.

9. Szerencsésebbek voltak, akiket átjárt a kard, mint azok, akik éhhalállal vesztek el. Akik elfonnyadtak, elsorvadtak, mert a föld nem hozott termést.

10. Gyengéd lelkû asszonyok saját kezükkel fõzték meg gyermekeiket, hogy eledelül szolgáljanak nekik, népem leányának romlása idején.

11. Az Úr kitöltötte bosszúját, szabad folyást engedett haragjának. Tüzet gyújtott Sionban, s az megemésztette alapjait.

12. Nem hitték a föld királyai és a földkerekség egyetlen lakója sem, hogy ellenséges erõ behatolhat Jeruzsálem kapuin.

13. Prófétáinak bûnei miatt, és papjainak gonoszsága miatt történt ez, akik ártatlanok vérét ontották ki a város közepén.

14. Mint a vakok, úgy bolyongtak az utcán, vérrel szennyezetten, úgyhogy senki sem mert hozzáérni a ruhájukhoz.

15. "Távozzatok, tisztátalanok!" - kiáltottam rájuk. "Távozzatok! Ne érintsetek minket!" Még ha elmennek is menedéket keresni a népek közé, ott sem hagyják, hogy letelepedjenek.

16. Az Úr tekintete szétszórta õket, többé nem tartotta õket szemmel. Nem tisztelik már a papot, és nem becsülik többé a prófétát.

17. Már belefáradt szemünk is, úgy vártuk a segítséget, de hiába. Tornyainkból epedve figyeltünk egy népre, amely nem segíthetett.

18. Lépteinkre leselkedtek, tereinkre sem mertünk kimenni. Jaj, közel van már a vég! Napjaink meg vannak számlálva! Elérkezett számunkra a vég!

19. Üldözõink gyorsabbak voltak, mint égen a sasok. Még a hegyeken is nyomunkba eredtek, a pusztában meg tõrt vetettek nekünk.

20. Éltetõ leheletünket, az Úr fölkentjét fogságba ejtették vermeinkben, akirõl azt mondogattuk: "Az õ oltalmában élünk majd a népek között."

21. Csak ujjongj és vigadj, Edom leánya, te, aki Husz földjén lakol! Hozzád is eljut majd a kehely: megrészegülsz és szégyenkezel.

22. Véget ér bûnhõdésed, Sion leánya; nem küld már többé számkivetésbe (az Úr), de téged megbüntet gonoszságodért, Edom leánya, feltárja vétkeidet.

Fejezet 5

1. Emlékezz, Uram, arra, ami velünk történt, nézz le ránk és vedd tekintetbe gyalázatunkat!

2. Örökrészünk idegenek kezére került, házainkat mások birtokolják.

3. Apátlan árvák lettünk; az anyák olyanok, mint az özvegyek.

4. Saját vizünket pénzért isszuk, és meg kell fizetnünk a saját fánkért.

5. Igát hordozunk nyakunkon; üldöznek bennünket; már a végünket járjuk; nincsen nyugalmunk.

6. Egyiptom felé nyújtottuk ki kezünket, és Asszíria felé, hogy kenyérhez jussunk.

7. Atyáink vétkeztek, de nincsenek többé, mi viseljük vétkeik terhét.

8. Szolgák uralkodnak rajtunk, és nincs, ki megszabadítson kezükbõl.

9. Életünk kockáztatásával szerezzük be kenyerünket, szembeszállva a pusztában a karddal.

10. Bõrünk úgy izzik, mint a kemence az égetõ éhségtõl.

11. Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szüzeket Júda városaiban.

12. A fõembereket saját kezükkel akasztották fel, s az öregekre sem voltak tekintettel.

13. Az ifjakat befogták malmot hajtani, s a gyerekek megrokkantak a fahordásban.

14. A vének nem gyülekeznek már a kapukban, a fiatalok abbahagyták a mulatságot.

15. Eltûnt szívünkbõl a vidámság; gyászra fordult a körtáncunk.

16. Lehullott fejünkrõl a korona. Jaj nekünk, mert vétkeztünk!

17. Ezért oly szomorú a szívünk, ezért borítja könnyfátyol a szemünk.

18. Mert elpusztult a Sion hegye, sakálok tanyáznak rajta.

19. De te, Uram, mindörökre megmaradsz, királyi trónusod nemzedékrõl nemzedékre.

20. Miért feledkeznél meg rólunk mindörökre? Miért hagynál el minket hosszú idõre?

21. Téríts magadhoz minket, Uram, és mi megtérünk; fordítsd jóra napjainkat, úgy, mint régen tetted.

22. Vagy tán végképp elvetettél minket, olyannyira haragszol ránk?

9. Aki lomhán végzi a munkáját, a pusztulás szerzõjével van atyafiságban.

10. Az Úr neve olyan, mint az erõs torony, hozzá fut az igaz, és biztonságban van.

11. A gazdag vagyona olyan, mint az erõs város, vagy mint a magas fal - ahogy elképzeli!

12. Nagyra van az ember elméje a csõd elõtt, a dicsõséget alázat elõzi meg.