Biblia egy év alatt.

A 226. napon Jeremiás 3 bűnbánatra szólítja fel Izraelt, Isten türelmes szeretetét bemutatva. Ezékiel 29-30 ítéletet tár fel Egyiptom és más nemzetek felett, megerősítve Isten szuverenitását. A Példabeszédek 14:13-16 bölcsességre, előrelátásra és tisztánlátásra tanít, kiemelve a bölcs döntések szükségességét minden helyzetben.

1. Az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: "Ha a férj elbocsátja feleségét, és az elválik tõle, sõt más férfihoz megy feleségül, vajon visszatérhet-e még hozzá? Nem volna-e az a föld mindenestül fertõzött? S te, aki annyi szeretõddel szeretkeztél, te még visszatérnél hozzám? - mondja az Úr.

2. Emeld föl tekintetedet a kopár magaslatokra és nézd meg: van-e még egyetlen hely is, ahol nem becstelenítettek meg? Az utak mentén ültél és úgy vártál szeretõidre, mint az arab a pusztában. Megfertõztetted az országot kicsapongásoddal és gonoszságoddal.

3. Ezért tartottam vissza a korai esõt, és nem jött meg a kései esõ sem. Ám továbbra is úgy tartod homlokod, mint a céda asszony, s nem akarsz pirulni.

4. Nemde még most is így kiáltasz hozzám: "Én atyám, ifjúkorom bizalmas barátja,

5. hát mindörökre haragszol, haragodnak már sose lesz vége?" Így beszélsz, s mégis tovább vétkezel; bizony, már ennyire megátalkodtál.

6. Jozija király uralkodása idején így szólt hozzám az Úr: Láttad, mit tett a hûtlen Izrael? Elment minden magas hegyre és minden lombos fa alá, és ott paráználkodott.

7. Azt gondoltam: Ha már megtette, majd visszatér hozzám. De bizony nem tért vissza. Látta ezt hitszegõ nõvére, Júda.

8. S azt is látta, hogy elûztem magamtól a hûtlen Izraelt, mert házasságtörést követett el és válólevelet is adtam neki. De hitszegõ nõvére, Júda mégsem félt, hanem elment, és õ is paráználkodott.

9. Oly szégyentelen módon paráználkodott, hogy végül az egész országot megfertõztette; kõvel-fával házasságtörést követett el.

10. De ami mindennél rosszabb: hitszegõ nõvére, Júda sem tért vissza hozzám õszinte szívvel, csak képmutató módon - mondja az Úr.

11. Majd azt mondta nekem az Úr: A hitszegõ Júdához képest még igaz lelkûnek látszik a hûtlen Izrael.

12. Menj el, és kiáltsd ezeket a szavakat észak felé: Térj vissza, te hûtlen Izrael - mondja az Úr. Nem haragszom többé rád mindörökre, hiszen irgalmas vagyok - mondja az Úr.

13. Csak ismerd el gonoszságodat, azt, hogy hûtlenül elpártoltál az Úrtól, a te Istenedtõl, hogy idegenek után futkostál és nem hallgattál a szavamra - mondja az Úr.

14. Térjetek vissza hozzám, elpártolt fiaim - mondja az Úr -, mert egyedül én vagyok a ti Uratok. Magamhoz veszlek benneteket, egyet egy városból és kettõt egy nemzetségbõl, és visszaviszlek benneteket Sionba.

15. És szívem szerint pásztorokat adok majd nektek, akik tudással és bölcsességgel legeltetnek titeket.

16. Aztán, ha majd megsokasodtok és elszaporodtok az országban - az Úr mondja ezt -, akkor senki se kérdi többé: "Hol van az Úr szövetségének ládája?" Senkinek nem jut többé az eszébe, nem is gondolnak rá, nem fogják sajnálni, és nem készítik el újra.

17. Ha majd eljön az az idõ, Jeruzsálemet így fogják nevezni: "Az Úr királyi széke". Odagyûlnek mind a nemzetek az Úr nevében, és nem követik többé elvetemült szívük gonoszságát.

18. Azokban a napokban Júda háza Izrael házához csatlakozik. És együtt jönnek meg észak földjérõl abba az országba, amelyet atyáitoknak adtam örökségül.

19. Mégis azt gondoltam: Megteszlek fiamnak és gyönyörû földet adok neked, olyan örökséget, amely a nemzetek gyöngye lesz. Mert azt gondoltam, így szólítasz majd: "Atyám!"; és nem fogsz elfordulni tõlem.

20. De amint hûtlenné válik az asszony szeretõjéhez, Izrael háza is hûtlen lett hozzám - mondja az Úr.

21. Jajszó hallatszik a kopár magaslatokon: Izrael fiainak sírása és jajgatása. Mert a gonoszság útjára tévedtek, és elfelejtették az Urat, Istenüket.

22. "Térjetek vissza, hûtlen fiaim; és meggyógyítom elpártolástokat." "Íme, hozzád térünk, mert te vagy az Úr, a mi Istenünk."

23. Valóban, hazugok a halmok, és hazug a hegyeken a lármás zajongás. Valóban, az Úrban, a mi Istenünkben van üdvössége Izraelnek.

24. De a gyalázatos bálványok már ifjúságunk óta mindent fölemésztettek, amit atyáinktól örököltünk: [nyájaikat és csordáikat, fiaikat és lányaikat].

25. Most hát gyalázatunkban fetrengünk, és elborít minket szégyenünk. Mert vétkeztünk az Úr, a mi Istenünk ellen, [mi és atyáink, ifjúságunktól kezdve mindmáig; és nem hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek szavára].

Fejezet 29

1. A 10. esztendõben, a tizedik hónapban, a hónap tizenkettedik napján az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:

2. Emberfia, fordulj a fáraó, Egyiptom királya felé, és jövendölj ellene és egész Egyiptom ellen!

3. Beszélj és mondd meg neki: Ezt mondja az Úr, az Isten: Fáraó, nézd, ellened fordulok, Egyiptom királya! Te nagy krokodil, aki a Nílus ágai közt fekszel és ezt mondtad: "A Nílus az enyém, én alkottam azt."

4. Horgot akasztok állkapcsodba, pikkelyeidre tapasztom a Nílus halait és kihúzlak a Nílusból; a Nílus pikkelyeidhez tapadt összes halával együtt.

5. Kivetlek a sivatagba a Nílus összes halával együtt. A nyílt mezõre esel, ott nem szednek föl és nem temetnek el. Eledelül adlak a mezei vadaknak és az égi madaraknak.

6. Megtudja majd Egyiptom minden lakója, hogy én vagyok az Úr. Mert Izrael háza számára nádszálból való támasz voltál.

7. Amikor megmarkoltak, összeroppantál kezükben, és felhasítottad a tenyerüket. Amikor rád támaszkodtak, akkor meg széttörtél, úgyhogy csípõik meginogtak.

8. Azért ezt mondja az Úr, az Isten: Nézd, kardot hozok rád, kiirtok benned embert és állatot.

9. Egyiptom földje elpusztul és sivataggá válik. Akkor megtudják, hogy én vagyok az Úr. Mivel azt mondtad, hogy enyém a Nílus, én alkottam,

10. azért ellened és a Nílus ellen fordulok. Egyiptom földjét pusztává és sivataggá teszem, Migdoltól Szienéig és egészen Etiópia határáig.

11. Nem jár rajta ember lába, s nem tapossa állat lába, és lakatlan marad negyven esztendeig.

12. Az elpusztított országok sorában Egyiptom is pusztasággá válik. Városai negyven évig romhalmazok lesznek a többi lerombolt város között. Szétszórom az egyiptomiakat a népek közé, és szétszélesztem õket az országokba.

13. Mert ezt mondja az Úr, az Isten: A negyven év elteltével egybegyûjtöm az egyiptomiakat a népek közül, amelyek közé szétszórom õket.

14. Megfordítom Egyiptom sorsát, és visszaviszem õket Patrosz földjére, ahonnan származtak, és ott jelentéktelen országot fognak alkotni.

15. A legjelentéktelenebb lesz az országok között, és többé nem emelkedik a népek fölé. Kicsivé teszem, hogy többé ne uralkodjék a népek fölött.

16. Nem szerzi meg többé Izrael házának bizalmát, hanem emlékezetébe idézi a vétkét abból az idõbõl, amikor hozzá fordult. Akkor megtudják, hogy én vagyok az Úr, az Isten.

17. A 27. esztendõben, az elsõ hónap elsõ napján az Úr szózatot intézett hozzám:

18. Emberfia, Babilon királya, Nebukadnezár kemény feladatra kényszerítette seregét, amikor Tírusz ellen küldte. Minden fej belekopaszodott, és minden váll kisebesedett. De sem õ, sem serege nem látott hasznot Tíruszból azért a feladatért, amit ellene vállalt.

19. Azért ezt mondja az Úr, az Isten: Nos, Nebukadnezárnak, Babilon királyának adom Egyiptom földjét. Megszerzi gazdagságát, kifosztja és kirabolja.

20. Ez lesz seregének a bére. Azért a munkáért, amit Tírusz ellen végzett, neki adom Egyiptom földjét, mert értem fáradozott - mondja az Úr, az Isten.

21. Azon a napon szarvat növesztek Izrael házának, neked pedig megengedem, hogy szólásra nyisd köztük ajkadat. Akkor megtudják, hogy én vagyok az Úr.

Fejezet 30

1. Az Úr szózatot intézett hozzám:

2. Emberfia, jövendölj és így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten. Jajgassatok: "Jaj, jaj! Miféle nap ez!"

3. Mert közel a nap, közel az Úr napja, a felhõvel borított nap, a népek ideje.

4. Kard tör Egyiptomra, és félelem keríti hatalmába Etiópiát. Akkor elesettek hevernek Egyiptomban, és kifosztják gazdagságából, s feldúlják alapjait.

5. Kus, Put, Lud, egész Arábia, Kub és a szövetség fiai velük együtt elhullanak a kardnak élén.

6. Ezt mondja az Úr: Egyiptom támaszai összeomlanak, oda lesz büszke gazdagsága. Migdoltól Szienéig kard élén hullnak el - mondja az Úr, az Isten.

7. Az ország pusztasággá válik az elpusztított országok sorában, és a városai az elnéptelenedett városok közé kerülnek.

8. Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, ha lángba borítom Egyiptomot, és minden bûntársát összetöröm.

9. Azon a napon követeket küldök hajókon, hogy a gondtalan Kust felriasszák. Rettegés támad köztük, mint Egyiptom napján, mert bizony az elkövetkezik.

10. Ezt mondja az Úr, az Isten: Kiirtom Egyiptom tömérdek népét Nebukadnezárnak, Babilon királyának keze által.

11. Õt és népét - a népek közül a leghatalmasabbat - küldöm oda, hogy semmisítsék meg az országot. Kirántják kardjukat Egyiptom ellen, és elesettek lepik el az országot.

12. A Nílus ágait kiszárítom, az országot gonosztevõk kezére adom. Idegenek keze által pusztítom el az országot, mindazzal együtt, ami benne van. Én, az Úr, megmondtam.

13. Ezt mondja az Úr, az Isten: Megsemmisítem a bálványokat, és eltávolítom Nofból a kosokat. Nem támad többé fejedelem Egyiptom földjérõl, és rettegéssel töltöm el Egyiptom földjét.

14. Patroszt elpusztítom, Coánt lángba borítom, Nó felett ítéletet tartok.

15. Rázúdítom haragomat Szinre, Egyiptom védõbástyájára, és kiirtom Nó tömegeit.

16. Lángba borítom Egyiptomot, reszket és remeg Szin. Nóban áradás lesz, és elborítják a vizek.

17. On és Pi-Beszet fiataljai kard élén hullanak el, a városok meg fogságba kerülnek.

18. Tafniszban elsötétül a nap, amikor összetöröm ott Egyiptom jogarát, és kevély hatalma megszûnik. Sötét felhõ takarja el, leányait meg fogságba hurcolják.

19. Így hajtom végre az ítéletet Egyiptomon, hadd tudják meg, hogy én vagyok az Úr.

20. A 11. esztendõben, az elsõ hónapban, a hó hetedik napján az Úr ezt a szózatot intézte hozzám:

21. Emberfia, összetörtem a fáraónak, Egyiptom királyának a karját. Nézd, nem kötözte be senki, hogy meggyógyuljon, nem tettek rá kötést, hogy visszanyerje erejét és kardot forgathasson.

22. Ezért hát ezt mondja az Úr, az Isten: Nézd, a fáraó, Egyiptom királya ellen fordulok. Összetöröm a karját, az erõset és a töröttet, és kiütöm a kardját kezébõl.

23. Szétszórom Egyiptomot a népek közé és szétszélesztem õket az országokba.

24. Babilon királyának karját meg erõssé teszem, és kezébe adom kardomat. Széttöröm a fáraó karját, és nyögni fog elõtte, ahogy a halálra sebzett nyög.

25. Erõssé teszem Babilon királyának karját, a fáraó karja meg lehanyatlik. Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr, ha kardomat Babilon királyának kezébe adom, hogy Egyiptom földje ellen fordítsa.

26. Szétszórom Egyiptomot a népek közé, szétszélesztem az országokba. Akkor majd megtudják, hogy én vagyok az Úr.

13. Akkor is fájhat a szív, amikor nevetünk, és az örömnek is lehet szomorúság a vége.

14. A háborodott szívût kielégíti útja is, de a jó embert csak az, amit tesz.

15. Az együgyû minden beszédnek hitelt ad, az okos azonban vigyáz lépésére.

16. A bölcs ember fél és kerüli a rosszat, a balgának nincsenek gátlásai és gõgös.